Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-11-19 / 122. szám

hogy abban róla is említés tétessék, sőt még azt sem engedé emlí­tetni, hogy bal karján sebet kapott, pedig itt is ő volt a vitézek vitéze, valamint Szent­ Tamásnál, és mindenütt, hol eddig még csak jelen volt. Ugyanis egy golyó lovának fülét sérte meg, egy másik pe­dig bal karjában akadt meg, de szerencsére ez utóbbi már bágyad­tan repült, s ekként az okozott seb minden közetkezés nélküli. Batthyány be sem kötteté sebét, le sem szállott lováról. Az isteni gondviselés egyik legdaliább leventénk becses életét megtartván édes hazánknak, legyen áldva érette­­s remény­em, hogy legőszin­­tébb örömemben minden hű magyar osztozik. Meg vagyunk győződve, hogy a honvéd, bizottmány derék bajnokunk érdemeit méltánylandó, megajándékozandja őt azon zászlóval és ágyúval, mellyeket ő már előbb horvát ellenségeink­től zsákmányúl elfoglalt. Alig díszíthetné jobban más külsőjével a siklósi várat, Batthyányak birtokát, hol egykor a magyar egyik zsarnok királyát fogva tartotta, mint a nemzet nevében adandó ezen ajándékok. A KÖZLÖNY UTÁN. Rendelet. Minden gyalog sorezrednek két tartalék százada ugyanazon ezred főhadfogadó kormány helyén alakulandó, és e végre az ezredek tartalék-századjainak vázlatai (cadres) oda küldendők. Szinte az országban levő huszár ezredek tüstént oda küldjék vázlataikat, a­hol tartalék-századjaik alakulnak E rendelet bővebb magyarázata okáért, közöltetik a magyar sorezredi gyalog fő, és fiók hadfogadó kormányok, és huszár-ez­redek tartalék-század hivatalai állomásainak kimutatása. — Azokhoz, mik az egyetemnél rendezett hadi tanfolyam­ról hirdetve voltak, pótlólag még e következők adandók. 1. Czecz János százados, hivatalos szolgálatra Erdélybe rendeltetvén, he­lyette az utászatot Szodtfried őrnagy úr fogja előadni. 2. A gya­logsági egyetemes szabályokat (Reglement) Hartman József szá­zados úr tanítandja. 3. Vasvári Pál úr hadtörténeti felolvasásokra önként ajánlkozván , ajánlata elösmeréssel elfogadtatott. 4. Chapon és Friedrich vivász , úgy Glembay rajztanitó urak ajánlkoznak a legméltányosb feltételek szerinti tanításokra; kikkeli értekezés az egyes tanulók dolga leszen. 5. A tanítások egy része már folya­matban van. Folyó hó 20-án a többi, folyamatba indúlnak, miről, valamint átalában az egyéb tárgyak óráiról, értesülést lehet merí­teni az egyetem épületében közre kitett fekete tábláról. Budapest, nov. 16-án 1848. Vallás és közoktatási ministeriumi állodalmi tit­kár. — Szász Károly. — A pozsony-nagyszombati vasút személyzete 52 pfot és 17 krt a haza oltárára lefizetett. Ilkey Karolina a honért megsebe­sültek számára két vánkost, egy pokróczot, egy csomó tépést és pólyát. Mracskó Mári egy köteg tépetet. Kendelényi-Szily Betty asszonyság Pestről 1 madraczot, 1 paplant, 2 vánkost, 2 darab vég­vásznat, 6 darab pólyát a kórház számára. Valkay Emelka a meg­sebesült honvédek számára 3 pftot, egy font tépetet és 8 darab pólyát ajándékozott. Midőn ezen buzgó és dicséretre méltó áldo­zatokért a haza nevében hálás köszönetet mondok, biztosan re­mény­em , hogy e szép példa számos utánzókra találand. — N­á­dosy Sándor, ezredes. — A honvédsereghez s nemzetőrséghez kineveztettek: I. A honvédsereghez. A 16-dik zászlóaljhoz, hadnagyúl: Számvald Ferdinánd. A 39-dik zászlóaljhoz hadnagyúl s segédtisztül: Mé­száros Imre. A 13-dik zászlóaljhoz hadnagyúl: Dubraviczky Ádám. A 12-dik zászlóaljhoz főhadnagyai: Benedicti Róbert. A 13-dik zászlóaljhoz, hadnagyúl: Csikász János. A bocskai lovascsapathoz századosokúi: Török József, Kovács Endre. Főhadnagyokúi: Vö­rösmarti Sándor, Rácz János. Hadnagyokúi: Harsány­ Bálint, Varga János, Réti Mihály, Oláh Jakab. A bocskai önkénytes gyalog csa­pathoz, századosokéi: Eresei Lajos, Borbély Dán­, Kálmán György. Főhadnagyokéi: Tischner Kristóf, Karap Sándor, Eötvös György. Hadnagyokéi: Balogh József, Csepely Ferencz, Nábrády Benedek, Radó János, Jakó Pál, Tóth Mihály, Simon Pál. Pécsi honvédse­regi főparancsnok, Csanádi Pál alezredes ur mellé segédtisztül hadnagyi ranggal: Béressi Samu. II. A nemzetőrséghez. Közép­szolnoki n. ő. őrnagy Nagy Károly mellé segédtisztül hadnagyi ranggal: Décsey Ferencz. Középszolnoki őrnagy, báró Eglefstein mellé segédtisztül hadnagyi ranggal: Balog Áron. Kohlman ezre­des ur mellé nemzetőrségi segédtisztül főhadnagyi ranggal: Helle Ferencz. — Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmány elnöke. — A november hó 14-től Győrben, Veszprémben, Somogy­ban, Kaposvárott, Pécsett, Szegszárdon és Székesfejérvárott meg­tartatni hirdetett levásárlások határnapjai ezennel érvénytelenek­nek nyilváníttatnak, miután az illető kormánybiztosok által a végre már azelőtt más napok rendeltettek, s annálfogva a felírt helye­ken a kormánybiztosok által meghatározott és áltatok már közhirré tétetett napokon fognak a pótló vásárlások megtörténni. Kelt Bu­dapesten, nov. 15-én 1848. Répásy, tábornok. — Bém tábornok emlékirata. (Vége.) Végre 1648—diki február havában kitört Párisban a forradalom, s hogy mindent megakaszszon, mi okos viselet által Legyelhonnak használhatott volna, a Franczia- és Angolhonban tartózkodó ki­­vándorlottakat Posen nagyherczegség és Krakkóba nyomta, a de­mocrat társulat, hogy ott mielőtt felfegyvereztethettek volna, az osztrákok és poroszok által szétszaggattassanak s megsemmisít­tessenek. Hogy munkáját befejezhesse, több legfinomabb orosz ágen­sek maradtak Krakkóban, sőt többen Lembergig tolakodtak, s a nép közé vegyülve, communismust és a birtoklás eltörlését hirdet­ve igyekeztek azok halálát előmozdítani, kiktől féltek. E­közben Gallicziának minden kerületében egy egy nemzeti tanács alakult, Lembergbe követek küldettek egy középponti ta­nács alkotására. E város----------ei is alkottak egy tanácsot, és mivel nagy többségben mindenkit maguk közé vettek, többséget tudtak ma­guknak szerezni a különböző kerületek követei felett. E vezetők egyesültek a democrat társulattal, és egyesülten dolgoztak. A középponti tanács legmunkásabb ágense Dzirzkowsky volt. Érezte az ország a veszedelmet, mi fenyegető ha illyen emberek a státusok sorsára befolyást gyakorolhatnak — fontos panaszok, visszahívások voltak napi­renden, s végre a középponti bizottmány végzéseinek jóváhagyását megtagadta az ország, ha azt nem re­­organizálják. A főpont volt Czirzkowsky elmozdítása, ki már Frankfurt és Párisba utazott vala. Én Párisban láttam, bár communistáink egyike volt, eltagadd azt nyilvánosan, hogy a becsületes embereknél szabad bejárása legyen. Parisban történt, hol felkértem, hogy mentői előbb térjen vissza Gallicziába, egyesüljön Magyarhonnal, s egyesülve mun­kálkodjanak, mert mondom neki, fájdalommal kell tapasztalni, mi­szerint több lengyelek a panslavismusnak hódolnak. I­ren Hogy az e gondolat által okozott bajt jóvá tegyem, mondám s nekie, miszerint én is rövid időn Magyarhonba menendek, s ott s­zót egy lengyel-szláv légiót alakítandok, mellynek czélja leend, min- i­den szláv néptörzseket, kik századok óta a magyarokkal egyesül- i­s at­ten képzik a magyar királyságot, felvilágosítva, meggyőzhetni, miszerint a magyaroktól el ne szakadjanak, sőt velük egyesülten maradjanak. Az erkölcsi és anyagi befolyás, mellyet így gyako­rolhattunk volna, bizonyosan a legjobb eredményt idézte volna elő. Ezután nem sokára Lembergbe mentem. Ott találtam az úgy­nevezett középponti tanácsot, mellyben semmivel egyébbel nem foglalkoztak, mint a magyar dolgokkal, sőt azon hibát követték el, hogy a csehekkel egyesültek. Én erre nyilvánosan Magyarhon mellett nyilatkoztam. Ha­zámfiai , kik e nagylelkű nemzet iránt öröktől fogva rokonszenv­­vel viseltet­nek, felhívták az ifjúságot, magyarhoni szolgálatba lépni; több követek siettek akkor oda, mielőtt én megérkeztem volna, hogy bizonyos feltételeket csaljanak ki. Bécsben visszatartóztattatva, hogy a szabadság ügyét vé­delmezzem , mit tehettem, mindent megtettem e város megmenté­sére. Egy barrikád védelmezésében October 28-kán megsebesít­­tetem, s midőn beláttam, mert egy része a külvárosoknak már be volt véve, hogy a nemzetőrség az ellenséget, melly tűzzel pusztítva minden erejével nyomult a város ellen, fel nem tartóztathatja, en­gedtem barátim s különösen az Aula kérésének hátralevő napjai­mat még a szabadság kivívására áldozandó, hogy ne szolgáljak az ellenségnek, egy hosszas rombolás és megsemmisítés ürügyéül, eltávoztam Bécsből, hamis útlevéllel, s nagy kerület után megér­keztem Pozsonyba, hogy Magyarhonnak szenteljem szolgálataimat. De milly nagy volt meglepetésem, midőn itt Wysocki urat, hajdan tüzér alhadnagyot,egy lengyel követ szerepét játszva, ta­láltam, ki az úgynevezett democrat társulat, mellynek czéljait már előbb előadom, a legmunkásabb ágense volt. Krakkóban hagy­tam őt el , hol az ifjúság szellemét igyekezett megrontani, és egye­netlenséget szórt a polgárok közé, mi­alatt néhány lengyel szö­kevények által, kiket prosek­tálvá tett, aláírásokat gyűjtött a la­­­­kosság közt, s az aláírásokat „hazafiúi adakozások“ czímmel szé­pítő. Itt Magyarországban ezredes és krakkói követ szerepet viselt. A második személy, ki nekem feltűnt Dzierzkowski úr volt. Ez is, mint a másik, communista volt, de nyilvánosan megtagadván barátit, annál veszedelmesebb, mert ravasz volt; ez gallicziai követnek mondá magát, bár Gallicziából távoztamkor az egész ország által látván szándékát és czéljait, a lembergi bizottmányból, hová befurta magát — eltávolítását kívánta. Ezen két férfiú egyesülése megerősítő bennem azon meggyő­ződést , hogy társaik, kik szinte gallicziai követekül mondák ma­gukat, épen ollyanok, az­az communisták,az orosz és osztrák ca­­binettek zsoldjában. Látásukra mind­azon szerencsétlenségek felmerültek bennem, mellyeket e gyilkoló­ sed­a szerencsétlen hazánkra halmozott. A kivándorlónak közti és a honbani egyenetlenség,az 1846. évi Gal­­licziábani mészárlás, a krakkói köztársaság megsemmisítése azon időben, az 1848. évi poseni véres történetek, s rá a krakkói ágyúztatás, s végre Galliczia népei közti legújabb bonyodalmak, mind az ő műveik. Meggyőződve arról, hogy ezen emberek csak azért jöttek Magyarhonba, hogy itt az ifjúságot demoralizálják, hogy a nép közt az egyenetlenség magvát elszórják, s így romlás­ba vezessék, midőn a szabadság és egyenlőség legerélyesebb fér­fiét gyanúsítani, sőt legyilkolni törekedtek, kötelességemnek is­merem, a kormány elnökének megmondani, hogy ezen úgyneve­zett követek, nem azok, kiknek magukat mondják. Sőt állítom, hogy ha bizonyítványokat mutatnak elő, azok vagy hamisak, vagy ámítások által kicsalt aláírásúak. Nagyon ál­­tal látták, hogy megérkezésem által tekintélyük nagyon csökkent. Hozzám jöttek és miután szemrehányásokat tettek volna, kinyilat­koztatták, miszerint ha őket elismerem, és velük munkálkodandóm,­ megegyezendenek velem, ellenkező esetben azonban ellenem fog­nak fellépni. Miután mindent megmondottam nektek mit róluk gon­doltam , kinyilatkoztatom: miként lelkiismeretem tiltja, hogy őket elismerjem, vagy velük együtt munkálkodjam, hozzáadván még, hogy jobban ismerem őket, miként azt ne tudhatnám, hogy közön­ségesen használt fegyverük, hazugság, rágalom és gyilkolás, s jól tudom, hogy tagadó válaszom által mindezeket várhatom, így vál-­­­unk el. És már a következő napon megtörtént mit előre láttam. Ezen nyomorultaknak és czinkosaiknak nem volt sietősé tenni valójuk,­­­­int a Pesten levő lengyel ifjakat ellenem fölingerelni,s előttük a leg-­­­nevetségesebb módon engem rágalmazni, arra használván őket,­­ hogy valamint úton útfélen, úgy a lapok szerkesztőségeinél,mint a szabadság elárulóját feladjanak, pedig egész életemben azért hara­c­­zoltam, sőt annyira vitték a dolgot egy ifjú ember fanatizálása ! Utal, hogy ő, ki engem soha sem ismert, hozzám jővén, azon pill­anatban, midőn pártfogásomért esdett, egy zsebpisztolyt fejemnek s­­zegezve rámsütött, mi­által majd életemet vesztem. Rögtön első­­i falván azt mondá, hogy ö­gy democrát, s egy aristocratát akart m­­egölni.­­ Én aristocrata! ki fel sem gyógyultam azon sebből, mellyet a nép jogainak védelmében egy bécsi barikádon kaptam. Bizony­­­ia megölettem volna, ti gyáva gyilkosok, kik egy szeles ifjat an­­­­­lyira vihettetek, kinek azonban én megbocsátok, vérem díjját j Windischgrätz kezeiből kaptátok volna meg, ha ez már talán előre­­ neg nem történt volna; mert a bécsi capitulatio első pontja kiada-­­­ásom volt. ] És mi lenne a democratia szép és szent ügyéből, melly e pil­ ]­anatban despotismus és aristocratia ellen vl, ha néhány gonosz­­i evőnek sikerülne azt épen az ellenkező talán borzasztóbb bajba az­­­inarchia és communismus örvényeibe rántani. Mi lenne belőle ha­­­­inden gyilkos nevének szent utalma alá bújna, hogy az igazsá­­­­­os büntetést kerülje ?­­ Mi lenne Magyarhon szabadságából, ha az ország ellensé­geinek zsoldjában álló néhány nyomorult ember büntetlenül dől­ - hózhatnék, az ifjúság szellemének megrontásán, hogy a gonosz-­­ evőnek könnyű legyen, a legjobb polgárokat,talán a dicső elnököt, g Kossuthot is hűségtelenséggel vádolva , egy esztelen gyilkoskéz­­ legrohanásának kitenni!­­ Figyelmeteket, ti magyar státusférfiak, e kérdéshez kivánom v­ezetni, legyetek szigorúak, sújtsátok a valódi bűnösöket, távolr­­a látok el országtokból főkép azokat, kik ifjuságtok nemes szellé­­t­­ét megmételyezhetik; de ne hárítsátok néhány gonosztevők tét- n­yit a lengyelekre, kik e pillanatban Magyarhonban vannak, vagy­­s sokra , kik még eljöhetnek, mert a tömeg szíve jó és nagyérzetű, S­át azok is, kik elhagyták magukat tántoríttatni, be fogják hibáikat z­óni, és mindnyájan vitézül fognak ügyetekért harczolni, míg sa­­tt­­­honunk nem fogja őket segítségül hívni. Pest, nov. 12. 1848.­ á­n 536 ORSZÁGGYŰLÉS. Nov. 17. 93-ik ülés a képviselő­knél (vége). b) Hegedűs Imre törvényjavaslata a községek rende­­l­éséről kinyomatik, s az osztályokhoz utasíttatik. fi c) Murgu Eufém törvényjavaslata a román nép jogai k­indezéséről. Többen az osztályokhoz akarják utasítani.­­ Záborszky Alajos felvilágosítást kér az inditványo­ el­m­­és Murgu Eufém. Akkor, midőn ezen népgyűlés tartatott, le annak határozatai hozattak, más körülmények voltak, mint most, s öt és más szellem uralkodott azon tartomány nagy részében mint je­­lenleg. Akkor ezen dolog jó gyümölcsöt hozott volna, most ezt nem tudhatom, régen nem lévén ott, azon tartománynak miben lé­tét sem tudom, annál fogva inkább a 1. honvédi bizottmány tud­hatja, miben áll a dolog, s megítélheti, valljon ezen javaslat hoz­hat-e gyümölcsöt vagy sem. Részemről tehát felvilágosítást kel­lene kérnem. — (Midőn szóló kétszer is tartományt említe, roszaló zúgás, s ezen kiáltás hallatszott a követek közt: „nem tarto­mány.“) — El­n­ö­k. Nem szükség a honvédelmi bizottmányt megkérdeni; képviselő úr tudhatja, hogy állnak a dolgok; ha indítványát visz­­szaveszi, nem tárgyaltatik, hanem tárgyaltatni fog. Murgit: Indítványát vissza nem veszi. D­r­á­g­o­s. Míg a normális állapotba vissza nem tér az or­szág , addig a törvényjavaslat nem ugyan visszaveendő, hanem elhalasztandó. Asztalos. Halasztani kívánja, mert a nélkül is azt szokták mondani, hogy a magyarok más nép vallásdolgaiba igen szeretnek avatkozni. Először ki kell hallgatni az oláh püspököket, ez pedig csak akkor történhetik, ha a béke helyre áll. — B­e­s­z­e szinte elhalasztani kívánja. Gál szerint nem lehet elhalasztani, mert a bujtogatók a ház ezen határzatát bujtogatásra majd felhasználják, és azt mondják, hogy még csak tanácskozni sem akarnak az oláhok dolgairól. Ko­lozsvárt az unitus püspök a haza érdekében a legjobb szellemben működik, azt ki lehet hallgatni. Utasíttassék az osztályokhoz. Egy követ azon szempontból kívánná tárgyaltatni, hogy az oláhok a ráczoktól függetlenítessenek. G o r o v e. Tárgyaltatni kívánja, mert bár a németet felbujto­­gatta a bécsi camarilla a magyar ellen, az mégis a magyarnak ter­mészetes szövetségese, az oláhokra is, bár fel vannak hajtogatva, szinte ez áll. A többség az osztályokhoz utasítja. d) Törvényjavaslat a birtok­viszonyoknak a közálladalom­­hoz leendő meghatárzásáról. Minthogy a honvédelmi bizottmány által előterjesztendő kár­­mentesítési tervvel összeköttetésben áll, kinyomatik, és az osztá­lyokhoz utasíttatik. e) Boczkó Dániel törvényjavaslata Magyarország független­sége épségben tartásáról. (Ezzel a honvédelmi bizottmány külön­ben is foglalkozik.) f) Omaszta Zsigmond törvényjavaslata a közös legelők el­különítéséről. (Akkorra halasztatik, mikor a honvédelmi bizottmány urbériségrőli törvényjavaslatát a ház eb­be terjeszti.) g) Kereskedelmi minister törvényjavaslata a vámszabály­zásról.h) Szász Károly törvényjavaslata a vízaknai örökös királyi biróság eltörléséről. i) Törvényjavaslat a pest-kolozsvári vasút iránt. (Mindenik iránt meg fog tétetni az intézkedés). k) Drágos törvényjavaslata: az oláh nyelv és nemzetiség iránti határozatokról. (Osztályokhoz utasíttatik.) Ezután az elnök jelenti, hogy Mán József képviselő részére, ki jelenleg Marmarosban a haza érdekében működik, a kormány­­biztos , minthogy az említett képviselő úr az ottani lakosságra lágy befolyással bír, a távozási időt meghosszabbítatni kéri. [Megadatott.) Bujcsics György hadnagy folyamodást intézett az elnökhöz, és így a házhoz, miszerint Perczel Mór megígérte, hogy a tisz­teknek mindenük, miek van, meghagyatik, mégis azok tőlük elsze­dettek. Azokat azért kéri visszaadatni. (A honvédelmi bizottmány­hoz tétetik át.) Zelenay Gedeon, Szunyogh Rudolf, Kricsfalvi Lajos képvi­selő uraknak néhány napi távozásra engedetem adatik. Ezzel az ülés 12 órakor eloszlott. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Milly szükséges lépés volt a fegyvergyárnak az álladalom részéről elfoglalása, első pillanatra átlátható. Még annál üdvösebbnek fog azonban látszani, ha rövi­­den elmondjuk azon rendetlenségeket, mellyek — mint ezelőtt a fegyvergyárban történtek — közbeszéd tárgyai, így, az éjjeli munkáért drágán fizetett egyének ellenőrködés nélkül lévén, ott nagánosoknak és saját hasznukra is dolgoztak. Nagy zavart oko­zott az igazgató drácói és részrehajlással kezelt fegyelmi szabá­­szata, melly azonban meg van már semmisítve, s a hanyag mun­kások ellen czélszerübb szigorú büntetés határozva. — Az üllői úton levő új kaszárnyában szállásolt újonczok közt dühöng a cholera. A kósza hír a velök együtt szállásoló erdélyi oláh határőröket vádolá a kút megmérgezésével, mit azon­­ban képzelni sem lehet, miután magok is azon, kútból isznak és főznek. Hihetőbb, hogy talán azon mint posványos helyen ásott, lút­ vize természettől ártékony. Sőt még hihetőbb, hogy a nyavalya oka azon körülményben fekszik, hogy, hír szerint, az újonczok te­­nérdek számmal szorítják az egyes szobákba. Mi, ha igaz, annál nkább roszalandó, mert kényelmesebb szétosztásokra hely elég van a két városban, így nem is említve a pesti roppant laktanyákat,­­ horvát foglyok elszállítása óta, Budán is két nagy s több apró kaszárnya áll egészen üresen. — A székelyek uj nemzeti lobogójok alatt, és sokan közölök már honvéd-dolmányokba öltözve, tegnap hagyák el városunkat s­zámra mintegy 800-an, Erdélybe menendők- Isten koszorúzza fiadallal uj zászlójokat, s tegye azt annyival dicsőbbé a réginél, m­ennyivel szentebb ügy jelképe a fekete sárga lepedőnél, mellyre, mint bálványra, volt esküdni kénytelen a magyar katona. — Vásárunk, — mint hazánk állapota természetessé teszi - csak árnyéka volt a régiebbeknek. Mindazáltal sok czikkek­­en érezhetőbb volt az áruk,mint a vevők hiánya, bár ezek is igen véren jelentek meg. Az itt volt kevés szerb hozott egy furcsa írt. — Karageorgievics Sándor, Szervia fejedelme, a szentséges arloviczi patriarcha közbenjárására meglepetvén a szent lélek falasztja által, amannak — nem a szent léleknek, hanem a patri­­rchának — tíz­ezer darab aranyat kézbesített Szervia közpénz­­írából, s ellenjegyzés nélkül, mi nem példa nélküli dolog alkot­­mányos országokban. A híres patriarcha mi czélra fordítá e pénzt k­önnyen gondolható. Néhány becsületes szerb azonban megtudá­a elvtelen kiadást, s köztök, mint mondatik, maga Vuchich, olly­ast ütöttek, melly szinte forradalmikig dörgött. Mire is a magába irt fejedelem saját erszényéböl téríté meg a 10,000 aranyat az irodalomnak. Mikor térítendi meg neki Rajachich, az a herczeg­­ek alkalmasint több gondot adand,mint a patriarchának. A — Tegnap délelőtt érkezett Váczról 528 újoncz a vasúton. — A zászlóaljfölöslegek apránként gyülekeznek fövárosunk­­i; egy részök az üllői úton levő kaszárnyába szállásoltatok­, hol ilig kész ablaktalan szobákban kénytelenek nyomorogni, pedig azony az egy szál ingre és gatyára már csípős idő jár, és ez em­­íreknek még most sincs ruhájuk, mi miatt közölök már többen haltak. Sajnáljuk, hogy nem tudjuk, hol ez iszonyú rendetlenség­i hanyagság forrása, mert bizony azok az illető urak megérdem­­nék, hogy a nyilvánosság közlönyei a legkíméletlenebbül sújtsák Let.

Next