Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-08-01 / 27. szám
27. szám. Pesten, kedden augustus , 1848. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyszer hasábozott sorért 3 pgö kr., kettés hasébu sorért pedig 6 pgö kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül postán borítékban hatszor küldve 10 , kevesebbszer küldve 9 pgeft. 8. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban . Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási, most a pesti takarékpénztár házában. PEST, JULIUS 26. Vessünk egy pillantást szíves szomszédunkra a triesti „Journal des oesterreichischen Lloydsra. Ha jó barátságával nem is dicsekedhetünk, legalább meg kell vallanunk, hogy rágalmaival s ellenséges czikkeivel valódi következetes hűséget tanúsít, s a hűség szép a csúnya dologban is. Azonban ne higye ön, kedves tengerparti szomszédunk, hogy ön ellen folytonos táborozást kezdünk, ismerjük nyelve fürgeségét, nem akarunk piaczi jeleneteket előidézni, s egyedül annak tulajdonítja ön e sorokat, mert önök amott az ellenséges padokon legújabban azon modort kezdik fölvenni, hogy ha a magyar nemzet ellen szórt rágalmak s szidalmaknak valamellyikét elfeledi sajtónk visszatartani, önök asztalhoz ülnek, s az augsburgi vén máminak egész komolyan azt írják: „ekkor és ekkor a magyar nemzet ellen ezt meg ezt a vádat emeltem, tizennégy nap óta nem felelt rá senki, — tehát igaz.“ Kérem jegyezze föl ezt, s tegye „ad nótám.“ Ön kedves szomszéd idei folyamának 164—ik s 165—ik számaiban egy czikket közöl illy fölirattal: „Die ungarische und die italienische Frage.“ Az igaz a jó hosszúra terjedő czikkben egy szó sincs olasz ügyről, vagy hogy mi az az „ungarische und italienische Frage“ ? De ez semmi, megtörtént az már többször is önnel, hogy nem arról szólt, miről akart,vagy mást gondolt, mint mondott. Az egész hosszú czikk rövid értelme az, hogy a déli szlávok lázadásának a magyar az oka. Ejej, még rosz ember gyanúsíthatná önt, kedves szomszéd, hogy vagy a horvátokat olaszoknak tartja, vagy csak úgy egyet kacsintva „nem sokára az egész adriai tenger Carlo Alberto olasz egysége vaskoronája alá kerülve, miután a tengerpart csak azé lehet, kié a tenger, Horvátország pedig világosan csupa tengerpart, tehát számoljuk már az olasz birodalomhoz.“ Azonban én önt sokkal okosabb és „oestreicherebbnek“ tartom, s az egész csak botlás, melly tizenhárom éves pályáján bizonyára csak a kisebbek közé lesz számítható. Azonban, ha a rész czímet megbocsájtom is önnek, de a sok rész akaratot, mellyel e czikkben tanúsít, s a felhozott sok vádat és hamisságot ezennel önnek postán visszaküldöm; miután telegraphi sürgönyben nem mondhatom meg, hogy ön most is csak olly ravasz szomszéd, mint néhány év előtt, midőn azt akarta velünk elhitetni, hogy a magyar világkereskedésnek természetes, világos, és egyedüli kiindulási pontja csak Triest lehet. Legelőször is méltóztatik ön epésen haragudni, s bennünket ugyancsak szidalmazni azért, hogy Magyarország önálló ministériuma által szörnyű separatismust vitt végbe az osztrák birodalmon s megsérté a sanctio pragmaticát. Mi igen tudjuk becsülni önnek önzéstelen nyíltságát. Más ember azt gondolná, önből azon hiúsult óhaj keserűsége szól, miért nem maradt Magyarország még vagy 3 századig fejős tehene Austriának, hiszen bőrére azután is kapott volna zsidót.. Mi szép is volna az: Magyarország fővárosa Bécs; közigazgatási tűzhelye Bécs; pénzeink éléskamrája Bécs; kereskedésünk raktára Bécs, és mellette Triest a bájszemű olasz hölgy, Bécsnek kedves dulcinellája, rakháza a pénznek , s előcsatornája minden veszendő gazdagságunknak !0 mi szép házaspár volna ez a Bécs és Triest, — és Magyarország mi bőséges tárházát tehetné e szerelmes pár gazdagságának! — Lám illy önző vágyakkal gyanúsíthatná önt valaki kedves szomszéd, de én nem teszem, mert tudom gyanúsításommal szörnyen fölsülnék, miután ön számos példáját adá, hogy a gyanúsítás e részben teljesen felesleges. — Azonban mi kedves szomszéd már csak megmaradunk saját — mint nálunk mondani szokták— paraszt gazdaságunkban, az az, senkivel többé közösre, vagy inkább egészen más kezére nem dolgozunk. Mi a separatismust illeti: mi úgy hisszük hogy ezzel ön semmit sem mondott. Mi — Magyarország — tökéletesen separáltak vagyunk az osztrák tartományoktól közigazgatásunk minden ágaira nézve, s csak dynastiánk egy, vagy hogy hasonlatosságot mondjak, össze vagyunk ugyan házasodva az osztrák tartományokkal, de hozományunkat — e csekély országocskát — koránsem adtuk soha közös gazdálkodás alá , s amennyiben rövid 3 század alatt a közösség keserűségét elég nagy mértékben ízleltük, ma teljesen magunk akarjuk gazdaságunkat vezetni. Ez a mi separatismusunk, kedves szomszéd ! Tudja ön talán szinte házas ? — legtöbb baj abból származik, ha a házasfelek egymáséból szabadon költenek ; egyik vagy másik mindig károsul. Legjobb az elkülönzés,» ez legjobban elejét veszi a házi czivódásoknak. — És nem is olly tegnapi dolog ez, kedves szomszéd — régibb ez sokkal az ön ellenséges indulatánál is irányunkban. Ön szintúgy idézni tudná, mint én, azon régibb törvényeket, mellyek szerint Magyarország csak annyira beolvasztott tartománya az osztrák birodalomnak, mennyire mi is azon dynastiát uraljuk, mellyet önök; szintúgy költségét viseljük a király udvartartásának, mint önök; s szintúgy szívünkön viseljük a királyi ház érdekét, becsületét mint önök. — De régi sarkalatos törvényeink szerint a magyar pénzügyet — vagyis kamarát — nem volt szabad soha alávetni a birodalmi kincstárnak ; a magyar hadsereget önállólag alakította az ország, s kezelésétől el volt tiltva minden idegen beavatkozás; és az egész ország közigazgatásának teljesen függetlennek kell vala lennie a bécsi osztrák birodalmi kezektől. Ha pedig gyakorlatilag mindennek ellenkezője történt vala, — az meg annyi törvénysértés, ármány és erőszak volt a bécsi régi rendszer gonoszsága részéről. — Ha valahogy ön nem találná az ide tartozó törvényeket „corpus juris“sában — mert lehet hogy épen e lapjai talán kiszakadtak — tudassa velem, én leirom önnek lelki épületesség okáért. — És lássa ön, már most, szomszéd, van-e más lényege az újabban törvénybe irt magyar ministériumnak, mint hogy az ország közigazgatását s főleg pénz- és hadügyét önállólag a többi osztrák tartományoktól fogja kezelni ? Higye meg ön nekem, mi nem új alkotmányt nyertünk, csak a régi jó könyv kapott uj- s csinosabb bekötést. — A mi separatismusunk ma az, mi századok előtt volt, s reményijük, a mi szinte még sok századig fönn fog maradni. , Azt mondja ön, kedves szomszéd, továbbá — bocsásson meg, hogy hosszú czikkének csak legélesebb vádjaira sokasabb részére felelek — hogy a déli szlávok lázadását legalább is megfoghatóvá a magyarok zsarnoksága tette. Mi ugyan másutt hisszük lappangani e lázadás rejtett kútfejét, s koránsem Magyarországon keressük a véres események talányfonalát, hanem szeretnénk szemébe nézni azon „Thatsachenak“ melylyel ön provocáltnak hiszi e lázadást. Tessék elővenni az augsburgi egyetemes rágalomtárt, és halássza ki ön ezeket a híres „Thatsachen“eket, hadd álarczozzuk le önnek rágalomteljes rész lelkiösmeretét! — Ha mintha e véteknek elismeréséül történt volna az, hogy újabb időben a törvény több nyelvekre fordítatott le, — ez is rágalom annyiban, hogy már az 1848—ki korszak előtt mindig többnyelvű fordításokban is lenyomatta a magyar kormány a törvényeket. — Hogy szinte ennek következtében ígéretet tett volna ministeriumunk , hogy a kapcsolt részek közigazgatására horvát - szlavonita ministereket fog nevezni *— ez ismét csak önhöz méltó tudatlanság és rágalom, kedves szomszéd. Mert tudnia kell önnek, hogy a magyar ministérium teljességgel nem bír joggal miniszereket csak úgy félujjal teremteni, mint a Lloyd nyers árait — a rágalmakat — egyre másra gyártja. Hanem annyi igaz, hogy a magyar elég jóhiszemű volt a horvátországi bánt országos tanácsnokká tenni, a horvát megyékbe horvát hazafiakat főméltóságokra emelni, s Budán egész hivatalszobát alkotni a benszülöttekből Horvátország és Slavonia közigazgatása vezérletére. És különös egyszer ha kedvök csosszan a horvátoknak, a magyar történetírás nagyobb férfiait, Zrínyit, a Frangepánokat stb. mind magoknak sajátítják, hogy miniszerelnökünk Bathyány Lajos neve épen olly gazdag múlttal bír a horvát mint a magyar történeti múltban, s épen úgy magyar mint horvát is. — Végre mintha legújabban ugyancsak a fentebbi zsarnokság lelki furdalása csillapultára adtuk volna meg, hogy Horvátország iskolai s közigazgatási nyelvül saját nemzeti nyelvét használja : ez ismét szinto oly szarvas tudatlanság mint szennyes rágalom.—E részben soha a magyar törvényhozás nem is akarta Horvátországot erőszakolni, csak annyit kívánt, hogy az országgyűlési nyelv, s a két ország közti érintkezési nyelv magyar legyen. Ami történt is legújabban, nem félelemből, hanem magyar jó szívből történt. Mikor e törvényt írták, még hire sem volt a lázadásnak, valamint a törvényfordítmányok is sokkal előbb készültek s osztattak ki, mint a fegyveres megrohanások csak megkezdettek volna is. — Kedves szomszéd, minek csinál önmagának annyi bajt, hogy e lázadás okait olly mélyen keresi, saját tenyerén megtalálja, csak legyen kissé igazságos és becsületes! De ha az nem akar lenni, akár meg se kísértse — maradjon eddigi véleményében. És már most elbúcsúznám öntől, kedves szomszéd, mert biz engemet nem igen mutat önnek társasága, de lehetetlen, hogy két tárgyról ne szóljak még. Pedig tudom, nem igen hajt ön jó szóra, de mégis az egyszer megkísértem. Ön azt mondja ezen czikkében, miért hogy nem avatkozik, vagy avatkozott be az osztrák kormány sem az Erdélylyel történt egyesülésnél, sem a jelen horvát bonyodalmak elintézésénél! Ej, ön tudatlan arctot mutat, mintha nem volna képes a lent a gyapottól megkülönböztetni, pedig fogadom, hogy ön belsejében hamarább kész az ilyen sületlenségek cáfolatával, mint mennyi idő alatt azokat kikoholta. Annyit ön maga elismer, hogy Magyarország csakugyan független ország, s most mégis azt mondja, kösse őt szalagra Austria, s csak úgy sétáljon mint a póráz engedi. Vagy talán Erdély Austriának volt provinciája, s nem elzárt második szívkamrája a magyar elemnek ? Valljon a magyar király tartozik-e megkérdeni az osztrák császárt, hogy mit egykor törvénytelenül egymástól elszakított, egyesítheti-e most törvényesen ? Vagy talán mivel néhány százezer német is lakja Erdélyt, ezért illeti a beavatkozás Austriát ? s nem lakja-e Erdélyt szinte sok oláh is ? — Honnan kérjünk ez iránt engedélyt, hogy százados elszakadás után, saját földünk testvéreit magunkhoz közelebb szorítsuk ? A te Lloyd, a te bölcseséged sok, mint a kiszáradt tengerfövény porszeme! De végén csattan az ostor! Ön azt mondja, hogy a horvátoknak joguk van a magyar ministeriumot el nem ismerni, mert csak azon törvény kötelezi Horvátországot, mellynek alkotásába a báni követek befolynak, s mellyet a tartományi gyűlés elfogad. Ő te nagy diplomata és törvénytudó, ha te ezt nekem megmutatod, akár a pacta conventákban, akár Osegovics Metell szörnyű tudományából,vagy magyar törvényben, én neked, Lloyd, egy hajóhadat állítok ki Britannia meghódítására. Állításodból csak annyi igaz, hogy épen a tartományi gyűlés határozatát egyedül a magyar törvényhozás emelheti törvényerőre. Ez okoskodásod megér egy sárga szigetet — a holdban, s neked koszorút — tűzből. De még itt sincs vége a te végeden balgaságaidnak és rész akaratodnak. Még azt is mondod, kedves szomszéd, hogy a magyarországi törvény erejére a horvát bán aláírása szükséges, és hogy az 1848-as törvény alá hamisan van írva Jellacsich neve, mert az időben Pozsonban sem volt. Mintha csak egy furfangos váltóügyvéd beszélne belőled, ki az aláírás hitelességét tagadja. A törvények hitelességére csak egy aláírás szükséges — a királyé. Vagy király és bán egy előtted ? És a törvények alá nem „elfogadom“ miatt írják a főtisztviselők neveiket, mert nem is ők írják, hanem íratják azért, hogy a maradék tudja, ez vagy amaz törvények hozatala korában, kik viselték az ország főtisztségeit. Nem Jellacsich aláírását utánzák tehát,hanem oda írták nevét, mert már akkor bűn vola. Bár ne lett volna, ebben is alkalmasint több a te vétked, mint a miénk. Jó éjszakát, kedves szomszéd! Ha reggel veszed e sorokat, a jó kívánat azt teszi, hogy szivedben s elmedben reggel is késő éj van. Pestbudai. ORSZÁGGYŰLÉS. Jul. 29. 20- ik orsz. ülés a képviselőknél. Tegnap és tegnapelőtt a házbizottmányi ülést tartván, a ma reggeli 10 órakor megnyitott ülésben szokás szerint a jegyzőkönyv hitelesíttetett , s néhány folyamodván az illető választmányhoz utasíttatott. Sillye Gábor és Döri Frigyes képviselőknek, kik mint nemzetöri kapitányok a táborba menendnek, engedelmet adott a ház a távolléteire. Bogdanovics Vincze előbbi visszavett indítványát módosítólag az iránt interpellálta a belministert, hogy a zágrábi püspök meghívatott-e az országgyűlésre, és tudja-e a belminister, hogy a zágrábi püspök a káptalan és az araniai perjel, nem a haza ellen használják azon pénzt, mit magyarországi jószágaikból húznak? — Táncsics 49 petitiót nyújtott be a háznak, mellyben a bordézma és regálék megszüntetése, és a legelők elkülönzése kéretik. E részben törvényjavaslatot is olvasott fel. A folyamodások az illető választmányhoz utasíttattak. Ezután Hadzsics Lázár, Temes-, Torontál- és Bácsmegyék ostromállapotba helyezését illető törvényjavaslata mint napirenden levő tárgy olvastatott fel, melly hosszabb vitára adván alkalmat, abból Szemere belügyminiszer beszédét emeljük ki. Szemere Bertalan. Midőn a martialis törvény ezen hó 24-ik napján indítványozva volt, nem volt szerencsém e házban jelen lenni, s épen csak az elébb jutott kezembe a Közlönynek illető száma, mellyből látom, miként igazságügyminister Deák Ferencz úr felhívta az illető indítványozót és azt pártoló követeket, hogy mielőtt ilyet indítványoznának , jó lenne, ha a had- és belügyminiszerekkel értekeznének, s ezen felhívást helyesnek vallotta a jegyző , s a többek között Bács megyének követe azt mondván , hogy igenis a belügyminiszerrel már értekezett ez iránt, sőt értekeztek azon megyék képviselői is, azonban mind ez ideig semmi lépés nem történt. Mennyire jelen nem voltam akkor, s amennyire ezt a Közlönyből látom , nem hagyhatom szó nélkül, mert épen akkor, midőn az indítvány létetett, sőt még 7 nappal azelőtt történt, hogy a hadi törvényszék az alsó vidékeken felállíttatott, mert épen, mióta a bácsi követekkel értekeztem, azóta történt az, hogy Erdélyben a székelyek egy része belő , azóta történt, hogy Kassáról a honvédsereg elmegy Debreczenbe és a debreczeni átmegy Szegedre , azóta történt, hogy a nemzetőrök nagy része fel van híva táborba szállhatásra; azóta történt, hogy számos fegyvereket küldöttünk az alsó vidékekre, azóta történt, hogy ágyúk nagyobb mennyiségben szállíttattak le, s átalában mondhatni, hogy az egész országban levő haderőnek csaknem háromnegyede Bács és a szomszéd megyékben van öszpontosítva; sőt történt az is, hogy még egy más, szinte nem kevésbé veszélyes pontról elhatároztatott a Bács és Torontálban lévő tábor megerősítése. Midőn ezek s effélék történtek, midőn nincsen fegyverünk, mellyet nem küldenénk a bácsi vidékek s az ország azon részének megmentésére, midőn nincsen fillér a kincstárban, mellyet, ha utolsó volna is, azon helységek megmentésére nem áldoznánk, mégis illy körülmények között azt mondani, hogy semmi sem történt; — az igazsággal talán nem egyezik meg egészen. — A szót meg bízom e teremben , és a sajtóban is ; a szabad szónak barátja vagyok, mert tudom, hogy a szabad szó olly fegyver, melly öl és gyógyít, melly kárhoztat és üdvözít, melly becstelenít s az elvesztett becsületet helyreállítja. Tudom mind ezt, s azért az efféléktől nem tartok, s nem is azért szólottam, mintha az efféle távollétemben előadott nem való állítást — mennyiben az az adatokkal nem egyezik meg — nem tudnám eltűrni, hanem azért, mert mindig igyekeztem a szót igaz értékére levinni; s másrészről, mert ha az ország ollyat hall, hogy a ministerium semmit sem tesz, az az ország minden lakosaira kellemetlen hatással van. Egyébiránt mi ájul. 19-én kelt rendeletet,mellyben a hadi törvényszék van felállítva, szükségesnek láttak azért, mert Bács megyében a statáriumnak, melly ott legrégebben volt felállítva, mindeddig semmi sikere nem lett, azon oknál fogva, miután Bács megyében nem találkozott olly férfin, ki a rögtönítélő bíróságban részt mert volna venni, és ha a statariális bíróság összeült, és ítéleteit hozott volna, annak ítéletét végrehajtani bátorkodott volna. Illy körülmények közt nem volt mit egyebet tenni, mint ki kellett a polgári hatalom kezéből venni a rögtönítélő jogot, és által kellett adni a katonai hatóságnak, miután reményünk volt, hogy az a rögtönítéleteket végrehajtja , de általadtuk e jogot csak azon mértékig, hol a polgárok nem voltak vagyonaikban és személyeikben veszélyeztetve. Azért azon rendeletben nem foglaltatik más, mint hogy a kit fegyveres kézzel fognak el, ki a táborba élelmet és hadszereket szállít, ki anélkül, hogy kényszeríttetnék reá, előmozdítja a tábornak mozgását, az hadi törvényszék elébe állíttassék. Átalában véve, olly jellemet kívántunk adni az efféle bűnöknek, mellyek a hadi törvényszék elébe állíttatván, az úgynevezett polgári hatóságnak bírósága fenmaradjon. Újabban történt, hogy nem leg épen azért, mivel nincs martialis törvény, s minthogy nem akartuk tisztán katonai hatóság kezébe adni az országnak azon részét, Szentkirályi Móricz, főkapitány, kir. biztosnak kineveztetett (éljenzés), ki az ottani hadierő parancsnokával egyetértőleg végezzen el minden dolgokat, és a ki kezelni fogja a rögtöni bíráskodásnak azon részeit, mellyek a hadi törvényszék elé nem tartoznának. Én azt tartom, hogy a martiális törvénynek behozatala, midőn mindenféle alkotmányos és törvényes garantiák felfüggesztetnek, mindenesetre igen nagy lépés. Megvallom, nem is szeretném azt, hogy midőn az országgyűlés együtt van, akkor a ministérium magától merne ilyet felállítani, mert a személyes szabadságot a legszebb szabadságnak tartom, és kívánom, hogy Magyarországnak minden lakosa úgy becsülje azt, mint az angol, ki legsarkalatosabb jogának tekinti a személyes szabadságot, ollyan jognak, mellyre leginkább büszke és féltékeny, mellyhez nem mer nyúlni sem a ministerium, sem a parlament. Azt mondá Lord Ghatain, a híres Pitinek atyja, hogy minden angol polgárnak háza egy vár, mellyet biztosít a törvény ereje, azért mondja a törvény, hogy azon személyes jog minden polgárnak született joga, valamint született joga a királynak a trónhoz való jog. Megvallom, midőn az országgyűlés együtt van, nem adtam volna a kormánynak azon véleményt és tanácsot , hogy ilyenkor az országgyűléstől nyert felhatalmazás nélkül martialistörvényt mondjon ki, mert azon a szélen vagyunk, hogy tovább e tekintetben nem mehetünk, és a legközelebbi lépés nem kevesebb, mint a martialis törvénynek felállítása. — Tudjuk, hogy Angliában a „Habeas corpus ” actát nem szabad felfüggeszteni, de azért a mutiny act megnyittatván évenként a parlament által, ha lázadás tör ki, s egy óra alatt a csend helyre nem állott, a mutiny act felolvastatik, s akkor kezdődik a martiális törvény,az illető végrehajtó tisztviselőknek felelőssége alatt. — Véleményem e részben oda megy ki, hogy most, midőn a hadi törvényszék már fel van állítva , nem látom annak szükségét, hogy a martiális törvény ezen pillanatban felállíttassék, mert azon vidékeken most nyílt háború van , hol rögtön bírósággal nem döntjük el a dolgot, hanem katonával és ágyúval. Azt gondolom tehát, várjunk még egy kissé, várjuk el a legközelebbi tudósításokat. És azon esetben , ha netalán semmi olly örvendetes nem fogna jöni, melly a dolgot megváltoztatná, akkor biztosíthatom e házat arról, hogy a ministérium az ostromállapotot, a martiális törvényt nem fogja behozni a háznak ,engedelme nélkül, de más részről nem fog késni törvényjavaslatot előterjeszteni, mellyben a martiális törvénynek minden pontja, a beadott törvényjavaslattól egy kissé eltérőleg és jobban meghatároztassék. Véleményem és kérésem tehát az: nyugodjék meg ezúttal a ház a középponti választmány véleményében, és vegye azon