Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-18 / 94. szám
KOSSUTH lllltLAI'JA. 94. szám. Pesten, szerdán, October 18.1848. Megjelenik , hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek; négyszer halálozott sorért 3 pgő kr., kettős hasábu sorért pedig 6 pgö kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgönt. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási, most a pesti takarékpénztár házában. . . PEST, OCT. 14-kén. A hadi mozgalmak árja a közelmúlt napokban egészen elárasztá a politica medrét is. A jelen perez fontossága eltakarda szem előtt a jövendő határtalan mezejét. A lét vagy enyészet gondolata mára szorítkozván, a holnapot akkorára halasztá, ha majd bizonyos lesz, hogy megélünk. Ezen ■— hála népünk erélyességének és ellenségünk gyávaságának! — túl vagyunk. A jövendő kérdéseit egy perczig sem szabad tovább halasztani. Itt az ideje, hogy ismét egyszer az események színvonalára emelkedjünk. Kell, hogy időszaki sajtónk felfogja hivatását, hogy a napi események előadásán és a történtek elemzésén kívül, a teendőket is kijelölje, megvitassa, irányozza és a nemzetet az elötte fekvő tömkelegen keresztül Ariadne fonala gyanánt oda vezesse, hol egyedül várható számára üdv és élet. A bécsi véres nap, October 6-a, még nem talált, mennyire tudjuk, kellő méltánylatra. Történetét ismerjük , következményeit még nem elemeztük. Ministeri kérdést akarnának láttatni benne, pedig a kérdés fontosabb, a kérdés egyenesen a végrehajtó hatalom lényegét illeti. A bécsi országgyűlés, miután a fejedelem ismét megszökött, hármat tehet. Vagy kibékül a fejdelemmel, olly ministeriumot nyerve, melly némileg biztosítsa a martiusi szerzeményeket, és az udvari ármányoktól elszigetelt császárt visszafogadva székébe; vagy gyámság alá helyezve a fejdelmet, régensségről gondoskodik , melly addig vigye teljes hatalommal a kormányt, mig az események mást tesznek szükségessé; vagy pedig egészen megválik a dynastiától, a családnak nem lévén egyetlen egy ollyan tagja, mellynek kedvéért a fejedelem lemondhatna, s úgy lemondhatna, hogy lemondása örömmel fogadtatnék, és a végrehajtó hatalomról úgy intézkedik, mint legjobbnak látja, habár csak ideiglenesen is. Az első esetben az úgynevezett örökös tartományok együtt maradnának. Ez kétséget sem szenved. Ez a második esetben is megtörténhetik, de a harmadik esetre igen valószínű, hogy a szláv tartományok a németektől elválnak, és talán a szlávok meg németek is többfelé el fognának ágazni. Az olasz tartományok ügye különben is minden bizonynyal új fordulatot nyerene, a bécsi események hírére és más megtörtént dolgok következtében, mellyekről csak jövőben fog leesni a fátyol. Miképen fogják magukat, az egymástóli elszakadás esetében, rendezni az egyes tartományok, azt előre bájos volna megjósolni. Föltehetni azonban, hogy mindeniknek főgondja oda lesz irányozva , miként a végrehajtó hatalom soha többé zsarnoksággá ne fajulhasson , és az országok békéje se legyen szerfölött nagy megrázkódtatásoknak kitéve, a végrehajtó személyében történhető változások alkalmával. Ha a frankfurtiak meg tudták volna tartani az első irányt, ha nem kellene a ,,grosses einiges Deutschlandot“ a hiú álmok, a halva született gyermekek közé számítanunk, úgy az eddig Austriához tartozott tartományok legnagyobb része, beleolvadva a német birodalomba, jövője iránt ment volna minden aggodalomtól; de úgy, a mint most állnak a dolgok, a bécsi országgyűlés határozatai , mellyeket a dynastia iránt hozni fog, az austriai birodalomhoz tartozó minden népek sorsa fölött elvetendik a koczkát. Hiába tagadjuk, mi ránk is a lehető legfőbb fontosságúak lesznek a bécsi országgyűlés ebbeli határozatai. Ha megtartják a dynastiát, és a tartományok együtt maradnak, nekünk magyaroknak is meg kell a dynastiát tartanunk, nem ugyanazért, mintha másképen cselekednünk épen nem lehetne, de azért, mert ez mintegy magától következik. Ámbár meg kell vallani, hogy a kilátás, szent koronánkat egykoron Zsófia férjének vagy fiai egyikének fején látni, teljeséggel nem kecsegtető. Ha gyámságot rendelnek és ideiglenes kormányt, s a tartományok együtt maradnak, akkor nekünk természetesen jogunk van, Magyarországra nézve külön kormányt megalapítani. A czím, a név nem tesz különbséget, hanem az országgyűlés feladata, az ilyen kormány körét és hatalmát szabatosan körülírni. Ha pedig a dynastia teljesen száműzetik, akkor mindegy, akárhányfelé oszlanak el az örökös tartományok, nekünk hozzájuk semmi közünk többé ; de ezen esetre mi kétfélét tehetnénk: vagy megtartjuk a dynastiát, mellyet a többiek ellöktek maguktól, és körünkbe fogadva, megkísértjük, mennyire mehetünk a salm-lotharingi családdal, ha magyar tanács, magyar ministerium környezi, és minden más befolyás kizáratik, vagy pedig megválva mi is azoktól, kiket isten és ember elhagyott, a végrehajtó hatalomnak olly formájáról gondoskodunk, melly a magyar nép természetéhez , a kor szelleméhez és viszonyaink akkori állapotjához legjobban illőnek fog találtatni. Ámbár a magyar minden joggal tehetné azt, hogy tekintetbe nem véve, miként bánt a dynastia a többi népekkel, és mit fognak határozni Bécsben a dynastia iránt, egyedül azt tartsa szeme előtt, hogy a habsburgi dynastia 321 éves uralkodása alatt, a föld minden gazdagsága mellett koldusok, a szellemi és erkölcsi tehetségek bámulatos bősége mellett dicstelenek, a legrégibb szabad intézmények mellett rabok vagyunk, és szeme előtt csupán csak azt tartva , mi üdvös nekünk, mi biztosíthat leginkább hosszú, szerencsés és dicső jövőt számunkra, még mielőtt Bécsben határoznának, és akármit határozzanak, a végrehajtó hatalmat úgy rendezze el, mint legjobbnak véli. Örülni fogunk, ha ezen életkérdés fontosságát és sokoldalúságát kitüntetni szerencsések lehettünk. A megoldás nagy része az országé, a többi a sorsé, mellynek kedvezéseit annyi viszontagság közt félreismerni, háladatlanság volna. — Barsa József. Gróf Batthyány Lajos levele. Volt minissterelnök Batthyány Lajos Hegyfaluból (Vas megyében) , hol eltört karja betegágynak szegezé, Pestre, egyik mind tiszta jelleme, mind hazafisága miatt régóta tiszteletben álló képviselőhöz a következő bizodalmas levelet intézte, mellyet örömmel közlünk, mert kétes dolgokat világosít és gyanúkat hárít el, mellyek a honi fák e vészes napjaiban, midőn minden embert ingerlékenynyé tesz a haza miatti aggodalom, olly gyakoriak, de egyszersmind olly természetesek is. A levél szavai itt következnek : Tisztelt barátom! Hat nehéz hónapon át küzdöttem a kormány gondjaival, s midőn a körülmények kényszerűségénél fogva viszszalépek, teendő mindent, mit a hon tőlem mint hű közpolgárától igényelhet, az első, mit ízlelnem kell, keserűség. Mert mi lehet keserűbb a tiszta keblű hazafira nézve, mint midőn az úgy is annyi cselszövénynyel körülhálózott s ocsmány áratással veszélyeztetett hazában rejtélyességgel vádoltatik? ! Ha valaki eddig követett politikámat egyenesen kárhoztatja , ezen nem ütközöm meg, de arról nem gyanúsíthat, arról nem szabad senkinek gyanúsítani engem, mintha titkos működésekre, hazám függetlenségét veszélyeztetőkre , használtam volna befolyásomat, mert ezt egész múltam, nyilvános térrel föllépésem óta a mai napig, melly nyitott könyv gyanánt fekszik a nemzet előtt, tökéletesen megcáfolja. Sokan leginkább azon akadnak fen, mit csináltam s mért voltam annyi ideig Bécsben? Hogy e tekintetben is megnyugtassam a kétkedőket, száraz röviden tényeket fogok elsorolni, szóljanak azok. Ön tisztelt barátom tudja, miként a honvédelmi bizottmány s több nálam összegyűlt képviselők megegyezésével mentem a táborba, ott Lamberggel találkozandó s öt, a mennyire tőlem függ, a törvényes téren maradásra kényszerítendő. Ött azonban nem találtam, s azt hittem, tán Jellachichtáborában lesz, s azért Moga fővezér megegyezésével Bubna őrnagyot oda küldöttem olly utasítással, miszerint még azon éjjel Lamberg vezért nevemben egy találkozóra kérje meg, ha pedig még nem volna ott, ittlétemről említést se tegyen. Bubna őrnagy Lamberget természetesen ott nem lelvén, azon reményben, miszerint Lamberg ezalatt megérkezendik , eszközlötte ki minden előleges tudomásom és befolyásom nélkül a fegyverszünetet. Ezt csak azért említem meg, mert e fegyverszünet létrehozását is, mintegy gyanúsítólag, némellyek nekem tulajdoníták. Ekkor hozták a táborba küldött képviselők a háznak azon végzését, melly nemcsak ellenemi bizalmatlanságon alapult, hanem hitem szerint hadi seregünkre nézve is veszélyes leendett. Ezt kijelentettem az oda érkezett képviselőknek azon tanácscsal , miszerint ezen tárgyat minden beleavatkozásom nélkül terjesztenék a tiszti kar elé, mi megtörténvén, veszélyességéről ők is meggyőződtek, s azért a végzés kihirdetésétől el is állottak, miután az összes tiszti kar megígérte és kinyilatkoztatta, hogy ők, ha Jellachich a manifestumnak nem hódol s őket megtámadandja, fegyvereiket addig le nem teszik, mig seregei közöl csak egy is e haza földét tapodja. Innen Pestre indulván, útközben egy futár által Lamberg kimultáról tudósíttattam, s egyszersmind ő felségének hozzám intézett három rendbeli kézirata kezemhez szolgáltatott. Fölszólíttattam , t. i. hogy Lambergnek mint meghatalmazott kir. biztosnak, s Majláth Györgynek mint helytartónak kinevezését, s az országgyűlés elhalasztását tárgyazó okleveleket ellenjegyezzem. Rögtön visszasiettem a táborba, hogy, miután Lamberg már az élők között nem volt, magam szólván Jellachichchal s a kir. kézirat által igazolván Lamberg kineveztetését — mert Jellachich ezt a manifestummal együtt csak koholmánynak állttá — őt arra birtam, hogy seregével együtt ez országból kitakarodjék. Ez nem sikerült. Ekkor indultam Bécsbe s pedig két okból; először, hogy a kapott kir. kéziratok törvénytelenségét kifejtsem; másodszor, hogy Lamberg szomorú halálára nézve a dolgot kiegyenlítsem, nehogy önkény és rosz akarat ezen esetet egy státuscsapás merényletére fölhasználja. És sejtvén már ekkor, miszerint ügyeink legközelebbi fordulata Bécsben fog eldőlni, azért is mentem oda, hogy törekvéseim által a fenyegető veszélyt ott hárítsam el, honnan az hazánkra nézve leginkább származott. Szóltam Wessenberggel, mint akihez mindig utasítottak, s mondom neki, miszerint helytartót a törvény nem ismer, az országgyűlést pedig elhalasztani vagy berekeszteni a törvények értelme szerint addig nem lehet, míg a budget tárgyalva és befejezve nincsen, s ezért az e tárgyban kiadott okleveleket ellenjegyezni nem fogom. Lamberg ügyében pedig mondom, hogy amint e szomorú esetet illetőleg a törvényes nyomozás szükséges , úgy azt politikailag egy coup d’ etat végbevitelére kizsákmányolni annál kevésbbé lehet, miután ezt a képviselőház is átalánosan rászalta. Arra is figyelmeztettem őt, miszerint e szomorú esetinek közvetett okai ők is, mert ez a törvényes formák mellőzésének gyászos következménye, s nehogy effélékre újólag okot szolgáltassanak, küldjék hozzám báró Vay ministerelrök kinevezését, mit ellenjegyezni kötelességemnek ismerek. Ezen értekezésnek eredményeként a következő napon megkaptam ő felségének azon kéziratát, mellyben hivatalróli lemondásom elfogadtatik, s egyszersmind megküldetett b. Vay ministerelnökké neveztetése egy más irattal megtoldva, mellyben fölkérettem, hogy b. Récsey Ádámnak kinevezését hg. Esterházy helyébe ellenjegyezzem, mit természetesen nem tettem, miután a lelépő ministerelnök törvényesen csak utódát ellenjegyezheti, ennek lévén hatalmában minister társait megválasztani s megerősítés végett föléterjeszteni. Erről Wessenberget egy iratállal tudósítottam; egyszersmind figyelmeztettem báró Récseyt, hogy ne hagyja magát eszközül felhasználni egy készülendő státuscsapásra, mit ő nekem egyelőre meg is ígért. Kern sokára azonban tudomásomra jött ama hires manifestum, melly ellenjegyezve van b. Récseytől, s a melly Magyarország függetlenségét semmivé tenné; fölkerestem tehát őt, s miután találkoztunk, tanúk előtt szemére vetettem ingatagságát és törvénytelen lépését, a manifestumról pedig kinyilatkoztatom, miszerint az olly megvetése minden törvényszerűségnek s önkényes, hadszenet a magyarok ellen, melly után Magyarországnak nem marad más hátra, mint önvédelméről gondoskodni. És ezzel többé dolgom nem lévén, rüszint oda hagytam Bécset, és Sopronon keresztül jószágomra mentem, hol felszerelvén magamat s fegyvereimből ellátva tiszteim s volt jobbágyaim közöl is többeket, csatasíkra indúlék, hogy mint hű fia szeretett hazámnak nemcsak tanácscsal, hanem életemmel és véremmel is őszinte szolgálatomat bebizonyítsam. Azonban a gondviselésnek máskép tett szett rólam rendelkezni, s egy szerencsétlen esés következtében jelenleg ágyhoz szegezve tétlenül vesztegelnem kell, de hiszem , miként rövid idő alatt ismét gyülekszik roncsolt karomba annyi erő, hogy a hazát dúló ellenséggel szembe szállhassak , s a győzelem dicsőségében, vagy ha lenni kell, a gyászos, de nagyszerű temetkezésben részt vehessek. Ezekben van Pestről eltávoztom óta napjaim rövid vázlata. Ami pedig a számtalan pletykákat illeti: sokkal többre becsülöm magamat, semhogy azok mindegyikére válaszolgassak, mellyek úgyis már olly szemtelenekké fajultak, miszerint még az Augsburgi Allgemeine szerkesztőjét is mardosta a lelkiösmeret, és kénytelennek érezte magát egy csillag alatt od. 7. 281. számában védelmemre szállani. Azt sem hittem, hogy illyen védelmezőre szoruljak! .. Egyébiránt csak záradékul jegyzem meg, hogy én soha semmit miniszertársaim beleegyezése nélkül nem tettem, ollyanokról pedig hallani sem akartam, mik által az 1848-ki törvények megcsonkíttattak volna ; ezt nemcsak soha nem változott jellemem, hanem mind privát nyilatkozataim, mind nyilvános és hivatalos előadásaim eléggé bizonyítják.—Gr. Batthyány Lajos. A KÖZLÖNY UTÁN. Utólagos jóváhagyás reményében, kineveztetnek a honvéd seregnél ezredesnek: Görgey Arthur. Az erdélyi honvéd zászlóaljak főparancsnokául alezredesnek : Cserey Ignácz. A honvéd 2-ik zászlóalj parancsnokául őrnagynak: Bozó Manó. A honvéd 18-ik zászlóalj parancsnokául őrnagynak: Rapaich Dániel. A honvéd 5-ik zászlóalj parancsnokául őrnagynak: Tóth József. Lehel Jászkán lovas ezrednél őrnagynak: Lenkey János. A komáromi várba térparancsnokul alezredesnek: Meszlényi Jenő. A honvéd seregnél alezredesnek: Ivánka Imre. A honvéd seregnél számfeletti őrnagynak az országos hadi tanácsnál alkalmazva: Veingartner József. A honvéd táborkarnál, számfeletti századosnak a hadügy ministeriumnál alkalmazva: Czecz János. Főhadnagynak: Korda András. Hadnagyoknak a honvéd táborkarnál: Csulák Kálmán, Bábosi Ignácz, Dan Ferdinand. Pozsony városa n. ö. őrnagynak, és zászlóalj parancsnoknak: Mérey Móricz. A pesti n. f1. 3-ik zászlóaljnál őrnagynak, parancsnokul: gr. Károlyi György. Bihar megyében n. ö. czimzetes őrnagynak: Bernáth Gedeon. Zemplén megyében n. ö. őrnagynak dij nélkül: gr. Andrássy Gyula. Lehel Jászkún lovas ezrednél őrnagynak: Bobory Kálmán. Zólyom megye , ben n. ö. őrnagyul czimzetesen dij nélkül: Rutkay István. A 34-ik honvéd zászlóaljhoz számfeletti főhadnagynak: Görgei István. A dunántúli mozgó nemzetőrségi főorvosnak, századosi czimmel: Kanka Károly. Élelmezési tisztül hadnagyi czimmel: Szeles József. Hidász tisztül, hadnagyi czimmel: Miskey Imre, veszprémmegyei mérnök. A honvéd zászlóaljakhoz, alorvosoknak hadnagyi czimmel. 15-ik honvéd zászlóaljhoz Pozsonban: Lamprecht Ágoston, Mészáros János. 16-dikhoz Érsekújváron: Pados Jándor, Epstein Dávid. 17-ikhez Radván: Sartay György, Ujlaky Ferencz. 13-ikhoz Komáromban: Dr. Streit Vilmos, Stein Lajos. 19-ikhez Lőcsén : Dr. Winkler, Tömbös Justin. 20-ikhoz Kassán: Lengyel Endre, Lechniczky József. 21-ikhez Munkácson: Külkey István, Virágházy Elek. 22-ikhez Miskolczon: Dr. Kubicza, Bulay János. 23-ikhoz Győrben: Dr. Kornhoffer, Kereszty Béla. 24-ikhez Jászberényben: Dr. Mocsi, Szendrey János. 25-ikhez Pesten: Dr. Mixner, Dr. Dulka. 26-ikhoz Egerben: Dr. Fóris János , Tehudi Fülöp. 27-ikhez Nagyváradon: Guttman Adolf, Pintér György. 28- ikhoz Debreczenben: Gasparovics István, Dr. Glück Ignácz. 29- ikhez Aradon: Dr. Mandl, Brecher Manó. 30-ikhoz Mezővásárhelyet: Athanász Szilárd, Esztergomi Mátyás. — Rendeletek. 1. Az ország honvédelmi bizottmánya semmit sem óhajt inkább, mint az ország azon vitéz harczosai iránt, a nemzet hálás elismerését tanúsítani, kik hű bajnokok gyanánt alaimázzák a veszélyezett hazát, s hitszegőn elárult nemzeti szabadságunkat. A honvédelmi bizottmány sajnosan ismeri el, hogy a magyar gyalogos lovas sorezredeknél a hazafisággal párosult katonai érdemnek méltó elismerése, kitüntetése, és jutalma körül, még koránsem történt, annyi, mint amennyinek történni kellene. Ezt a honvédelmi bizottmány azon oknak kívánja tulajdoníttatni, hogy azon hosszadalmas formalitások miatt, mellyek a sorezredeknék előléptetéseket környezik, illy hirtelen sem a megürült tiszti állomások, sem a személyes érdem, sem az előléptetési alkalom minden sorezredtől még nem jutott tudomására; minél fogva sok érdem lehet, sok érdem van , szerény várakozásban, észrevétlenül. A honvédelmi bizottmány tehát minden táborvezéreknek, s minden hadi parancsnokságoknak ezennel, s külön rendeletekkel meghagyja, hogy a magyar sorezredek tiszti karának állása vagy egészen vagy ideiglenesen ürességbe jött helyei iránt, a honvédelmi bizottmánynak jelentéseiket a legsietőbben akként adják be, hogy e jelentésekben egyszersmind a tiszt urakra nézve személyről személyre kitéve legyen, kik azok, kik ellenség előtt tényleges szolgálatban állnak, s kik viszont azok, kik szabadsággal távol vannak, mióta, és mi oknál fogva vannak távol, és szabadságok ideje alatt hol tartózkodnak ? mert az ország honvédelmi bizottmánya erősen el van határozva, semmi érdemes elismerés, és kitüntetés nélkül nem hagyni, de ép azért azt nem fogja tűrni, hogy míg a hazának vitéz hű fiai a vészek napjaiban életöket, vérüket mindennap kockáztatják; a hősileg kiérdemlett előléptetésben azok által előztessenek meg, kik bajtársaik bajnoki fáradságait igaz ok nélkül a távolból nézik veszély, és fáradság nélkül. A honvédelmi bizottmány kedvesen veend minden figyelmeztetést, melly a vitéz magyar ezredeknél szerény ismeretlenségben rejtező érdemet s tehetséget napfényre hozza. A honvédelmi bizottmány ezen rendeletnek minden nemzeti sorezredeinknél, vagy külön működő csapatainknál, napi parancsban közhírré tételét meghagyja. Pest, October 12. 1848. A honvédelmi bizottmány, Kössh Lajos, elnök. N. Csányi L. kormánybiztos úrnak f. hó 9-ről kelt leveléből azon körülményről értesülvén az országos honvédelmi bizottmány, miként a hadseregben levő különböző rendes katonai testületek, különböző fizetéseket húznak, ennélfogva siet az országos honvédelmi bizottmánya kormánybiztos urakat értesíteni azon határozatáról, miszerint a díjak egyformaságát méltányosnak , és igazságosnak találván,akkér határozott, hogy az illető katonaság egyenlő díjjal láttassák el, és az elmaradt öszvegek f. hó 1-jő napjától kezdve kipótoltassanak. Mire nézve is megkerestetnek az illető kormánybiztos urak, hogy a kellő rendelkezéseket megtenni szíveskedjenek. Pest, oct. 13-án 1848. a honvédelmi bizottmány. — A honvédelmi sereghez kineveztetnek. A 34. honvéd zászlóaljhoz őrnagynak s parancsnokul: Zákó István képviselő. Századosoknak: Száz Mihály, Damaszkin György, Hertzky József, Szabó József, Sánta Péter, Lalinovits György. Főhadnagyoknak : Kozma Lajos, Váradi Gábor, Csuha Péter, Dolinay Péter, Pataky Kálmán. Hadnagyoknak: Kenessey Gusztáv, Brogyáni Jenő, Fekete Jenő, gróf Lázár György, Svajczer László, Csákos Mihály, Potornyai Miklós. A honvéd 7-dik zászlóaljhoz főhad- ■WitnimiwiiMiiLiBJí.'níná