Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-25 / 100. szám
KOSSUTH HIRLAPJA. 100. szám. Pesten, szerdán October 25.1848. Megjelenik , hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek; négyszer halálozott sorért 3 pgő kr., kettős hasába sorért pedig 6 pgő kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgo ft. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban: Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási, most a pesti takarékpénztár házában. BARÁTKOZZUNK MEG A DEMOCRATIÁVAL! Sokan vannak, kik új alkotmányunk által érdekeikben sértve érzik magukat. A kis nemes, ki adót, vámot, helypénzt nem fizetett, a közmunkákra nem állott ki, minden harmad évben a beálló tisztújításkor ingyen vendégeskedett, sőt egy pár forintocskát is kapott, a katonaállítástól is felmentetett; a kastélyos nemes, ki a megyei hivatalokat, habár még olly csekély képzettséggel bírt is, kiváltságosan űzte, s a zsinóros hajdú által magának tekintélyt, részrehajló ítélete által költeni valót szerzett, s a mellett nyitva állt előtte a Parnassusra vezető lépcső t. i. egy kis királyi hivatal, vagy egy kis tanácsosi czím, de ezen fölül néhány jobbágyok fölötti uralomtól s az úrbéri illetőségtől is — noha nem minden kárpótlás nélkül — el kellett állania; a pap, ki a mellett, hogy minden nemesi előjogokkal birt, még azon fölül a privilégium canonum és forsra is támaszkodott; — a falvakkal és uradalmakkal biró nagy ur, ki robotjain, dézsmáin s a jobbágyokon gyakorlott vérhatalmon kivül még nimbusából is leszoríttatott az egyenlőség terére, aki az aristocratia korában még a táblabirákat is anticambikroztatta, a democratiában pedig még a szűrös ember iránt is figyelemmel lenni tartozik. Ezek közt találtatnak itt ott az elégületlenek , kik az új alkotmányt nem szeretik , s a reactiónak barátai. Pedig ha jól megfontolják, noha tán egyénileg vesztettek is a jelenben, de jövendőre nyertesek. A democratia nemzetünk felvilágosodottabb részének régi kedvencz eszméje, mellyel kisebb nagyobb terjedelemben majd mindegyik megbarátkozott. A megyei gyűlések ezt eléggé tanúsítják. „Szabad ember, szabad föld“ ez volt a jelszó, mellyet mindenki elfogadott, s a vita csak a mikép legyen körül folyt. Ezzel volt egy nemzeti nagy kérdés öszvefüzve t. i. az absolutismusnak hazánk szabadságát és függetlenségét sújtó ármányaitóli megmenekvés. A martiusi napok az absolutismust szétrombolták, s hogy az többé ne folyhasson össze, mint a szétfecscsent kéneső, s ne alapíthassa magát a különvált érdekeken: a nemességnek — mert ebből állott a múlt országgyűlés képviselete — ki kellett mondania, hogy a nemzet minden tagja szabad és egyenlő, minden különbség nélkül, hogy megszűnt minden hűbéri viszony, és minden kaszt. És mennyire volt az absolutismus fondorkodásai iránti sejtelem alapos, azt a következés mutatja. Nem találván fel a camarilla az egyenlőség által megsemmisült külön érdekekben a reactionális alapot, azt a nyelvkülönbségben kereste és találta fel, és sikerült neki, a legaljasabb fanatizálás által csak ingerekkel a magyar és német ellen minden más ajkút fellázítani, hogy a zavarban a mindenek közös szabadságát leölje. Önök, kik a reactiót titkon elősegítik, vagy legalább titkon annak szerencsét óhajtanak, vegyék fontolóra, hogy veszteségüket a jövendő bőven kipótolja, mert 1-ször önök és gyemekeik önállókká lettek, s nem kényteleníttetnek gonosz vagy lealázó utakon kegyek után csúszni mászni, mi a becsületes férfias jellemet megszégyeníti. Ész és munkásság leend jövendőben a jóllét és tiszta érdem alapja. 2-szor. Az egyenlőség önöket a feszültség és fényűzés kellemetlenségeitől felmenti. Önök a kasztakör helyett egy nagy emberi körbe jönek, nem fogja önöket unalom emészteni , hanem ösztönt kapnak a munkásságra, melly jutalmazni szokott. Nem kell önöknek a sok ácsorgó cselédeket tartani, pazar ebédeket adni, erszényt nem biró kiadásokat tenni. Mert vallják meg igazán azok, kik eladósodva vannak, hogy őket nem martius, hanem a martius előtti aristocratiai világ s annak ferde kifolyásai, a fényűzés és hibás számolás tette tönkre. 3-or. Önök, kik eladósodva vannak , a földnek a fiscus, ősiség stb. kötelékeitől felszabadítása által azt nyerték, hogy míg az előtt adósság fejében javaiktól bitangét fosztattak meg, midőn uzsorával terhelt uradalmi birtokuk holdjától a szép épületekkel együtt 30—40 fton kellett megválniok, most azokat bárkinek kisebb részletekben eladhatják , és pedig jó pénzen , s igy az adósság is tisztázva leend, s még elég birtokuk is maradand, mellyre önök magok fognak letelepedni , s nem bízzák gazdálkodásukat valami teljes hatalmú prókátor kormányzóra, ki önök mellett meggazdagodott, mig önök tönkre jutottak. 4-szer. Megszűnvén a kasztok, nem fogja önöket az álszemérem átka nyomni. Eddig a gróf és birtokosabb nemes nem tudott fiából mást nevelni, mint nagyságos és tekintetes úrfit, s az úrfi, habár az atyai birtok hat részre oszlott is, mégis úgy akart élni, mint az öreg méksás úr, igy időnek előtte elszegényedett: most nem lesz szégyen az úrfit real tudományokra, ismeretekre taníttatni, s a kiképzett ifjú 10 ezer forintjának sokkal több hasznát veendi, mint vette előbb a 200 ezernek; mert ennek, vagy ennyit érő birtoknak kamatjából nem tudott előítélet alatt álló rangja szerint megélni, holott most majd a 10 ezeret olly vállalatra fordítja, melly neki százszorozra fog kamatozni. És már maga a reál tudományokbani kiképzettség elegendő tőke arra, hogy ipara által magát jó karba helyeztethesse. Országunknak anyagi jóllétre kell emelkednie, s ekkor a csekélyebb érték, de több képzettség olly előnyt adand, mint a császári convictusok adni nem tudtak. Minthogy a papságot is megemlítettem, szólok róluk itt is bővebben. A lelkészpapok, úgy látszik, a reactióba nem igen keveredtek. Az a privilégium canonum et fori, amit elvesztettek, nem ő reájuk, inkább csapás a hierarchiára nézve. A jó ember úgy sem vette hasznát soha, a roszra nézve pedig mindegy, akár hol ítélik el. De maga a hierarchia is csupán azon tekintélyt vesztette, melly rá nézve kellemetlen lehetett, ha megfontolja, hogy statust képezett a statusban, miért eddig is sok keserű tusát kellett kiállania. A lelkészpapok sorsa általában az eddiginél alábbvaló nem lehet, mert eltartásukról, míg vallás lesz a világon, gondoskodni is fognak. A főpapoknak, kivált azoknak, kik eddig fényűzésre, családalkotásra fordíták gazdag jövedelmeiket, meghiszem, hogy nem igen tetszik a martiusi alkotmány s annak következményei; Ire azért jut nekik annyi, hogy gond nélkül megélhetnek, s ha szegény rokonaikat segíteni akarják, neveljenek belőlök hasznos polgárokat, ne nagyságos urakat. Őket a martiusi törvény visszaadta az egyháznak. Még a köznemesekről is egy két szót. A szegény nemes nem sokat vesztett, mert hol kevés van, ott sokat veszteni nem lehet. Ő most is szabad polgár, mint volt előbb, s nem lett belőle jobbágy, hanem inkább a jobbágyból is szabad ember lett, ami neki nem baj. Igaz, hogy fizetni fog mindentől, mitől más ember is fizet, de a kevésből csak aránylag szinte keveset fog adózni, ezt pedig a hazáért szívesen megteheti. A magyar nemes nem szokott fukarkodni, hol hazájáról van szó, ott életét sem veszi számba, amit meg is mutat azzal, hogy önkényt, szívesen, és lelkesülten harczol, pedig az embernek legdrágább kincse az élet. Azért félre bármilly színű reactióval, nekünk a tiszta democratiával kell megbarátkoznunk, mert csak ebben lelhetjük fel jövendő nagyságunkat. — M. ERDÉLYBŐL. Hasztalan volt az unió. A ki a Királyhágón átjőve, a régi Erdély határára lép , kénytelen érezni, hogy egy más, az előbbinél esélytelenebb országban kóvályog. Magyarországon jóban, roszban az életnek nagyszerű működései jelentkeznek : a régi Erdélyben leginkább tespedés! Mozgást inkább csak a reactionárius működés fejt ki saját érdekében. Ha Kolosvárnak, az egykori fővárosnak, szellemét vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy Kolosvár valamint az unió előtt, úgy szinte most is, a mágnások fényűzési fészke. Sehol a nagy Magyarországban a régit levetkőzni nem tudó gróf, vagy báró olly jól magát nem találhatja, mint Kolosvártt. Itt az olygarchát ma is úgy tekintik, mint istennek különös kedvenczét, kit, ha mindjárt százszor bocsátotta is áruba kedves hazánkat, tisztelni, vagy épen leborulva imádni kell. Én erősen sajnálom Kolosvár polgárságát, hogy nem tudja magát emancipálni a mágnások uralkodása alól, és nem tud szilárd szellemi életet fejteni ki saját körében. A civilizált világ democrata irányt kezdett követni; nekem erős hitem, hogy az emberiség ezen az úton fogja elérni boldogsága czélját. Föl tehát polgárok ! kövessétek ama pályát, legyetek ti magatok urai tensorsotoknak. Ha Kolosvár polgárai az eddiginél több jeleit nem adják szellemi életöknek, akkor az ember kénytelen hinni, hogy ami erély a mártiusi és májusi napokban ott mutatkozott, azt is leginkább a három főtanodés ifjúságnak tulajdoníthatni. Miután a jelen pillanatokban, a magyar nemzetiség forog veszélyben, föllelkesült hazafiságra leginkább a székelyföldön vagyunk jogosítva számítani. Csík és Háromszék fegyvert viselő székelyeiről nem szólok. Én, ki nemrégiben hagyom el az ország fővárosát, Budapestet, ama vidékeken nem forgottam. Egyébiránt közhír szerint, mind Csíkban mint Háromszéken, jegyezzük meg, az alsóbb rendű székelyeknél, a lelkesedés megvan. Máskép áll Maros és Udvarhelyszék. Sokkal több pangás, mint élet, mind a két helyen. Azonban ne gondolja senki, hogy ez azért van így, mert talán a székely elvesztette minden szellemi ruganyosságát; az egésznek oka az, hogy az erdélyi aristocratiának legnagyobb része inkább óhajtja a régi rendszer visszatérését, mint az új eszmék diadalát, s ennélfogva itt sokkal többet agitáltak a reactio, mint a szabadság ügyében. A székely nép, hogy nem eléggé lelkes, az azért van, hogy nem volt ki fölvilágosítsa, és ennek folytán feltüzelje. Lám Berzenczeinek egyetlen körútja, mint Mátyáshuszárokat toborzó kormánybiztosnak, megtette volt a kellő hatást ; kár hogy nem akadtak tisztakeblű vállalkozó egyének, kik állandósítsák a székely népnél az általa fölébresztett energiát. Legközelebbről azonban úgy látszik, hogy minden értelmes egykori primőr átkezdette látni, miszerint a camarilla által nemzetiségünk megbuktatása czéloztatik, és ezért azok is, kik egykor megcsontosult pecsovicsok valának, a jó ügy szolgálatára kezdettek áttérni. Egyébiránt a székely nép fölvilágosítását illetőleg,legtöbbet reménynek folyó hó 16-tól, mint a mikorra székely nemzeti gyűlés van hirdetve, a már 1555-ben classicussá szentelt agyagfalvi rétre. Ekkor igen is föl kell világosítani a népet a dolgok mostani állásáról. Ne essünk egyik szélsőségből a másikba. Eddig egész polgári életünk abból állott, hogy nagyokat szónokoltunk: most azok, kik legjobb hazafiaknak kívánnak mutatkozni, mind azt lármázzák, hogy ne beszéljünk, hanem tegyünk. Ez hibás instructio. Beszélni a néphez most többet kell, mint valaha, mert különben nem fogja érteni, nem fogja tudni kötelességét, lelkesülni pedig épen nem fog. Csakhogy aztán a beszédnél meg ne állapodjunk, hanem tegyünk is lehető sietséggel! Hiteles adataim vannak rá, hogy jelesen Udvarhelyszéken az újonczösszeírás s más több eljárások ellen, sok helyt, azért tört ki reactio, mert a kiküldött biztosok tetten kívánták megkezdeni a dolgot a nélkül, hogy előlegesen a népet felvilágosították volna. Vannak más, az egykori kiváltságosok hibáiból származó okai még, a népnél mutatkozó reactiónak , mellyeket jelenleg, az igerültség kikerülése miatt elhallgatok; mert reményiem, hogy azon okokat azok, kik mesterei valának meg fogják jövendőre szüntetni, s jelesen nem feledik, hogy az újabb törvények szerint a volt jobbágyot sem szolgálatra kényszeríteni, sem telkéről kirekesztéssel fenyegetni nem lehet; reményem, át fogják látni, hogy sokkal jobb az elveszett robot visszaszerzésével felhagyni, hogysem még a magyar születésű és érzésű emancipált jobbágy is kényszeríttessék, igaztalan terheltetése miatt roszszellemű oláh papokhoz folyamodni tanácsadásért, mint ami a Székelyföldön már több helyen megtörtént. Szinte felesleges említenem, mint már tudva levő dolgot, hogy míg a nagyobb értelmiséggel bíró aristocraták elmulasztók a jó ügy diadalát egész erejökkel elősegíteni, addig másfelől Orbán és a szász nemzet vezetői a reactio érdekében mindent megtettek, amit csak tehettek. Urbáneszélyes tapintattal nyúlt a dologhoz , hogy az aristocratiát maga kezére keríthesse: kezdette a robotrendszert visszaállítani. • No de azt hiszem, felnyílik már valahára az erdélyi volt kiváltságosok szeme, s nem hisznek azon camarilla zsoldosának, a melly Gallicziában néhány forinttal vásárolta be az aristocraták fejét a felzúdított valóságos pórnéptöl! — Sz. Udvarhelyt, octob. 11-kén. — Pál Rudolf. Néhány barátságos szó a Freimüthigé-hez. Mióta a reactiónak Magyarország ellen elkövetett tettei és tervei elterjedtek leplezetlenül egész iszonyatos alakjukban, örömmel láttuk az elfogultságból vagy rosz értesítések után eljárásunkat ollykor ollykor kárhoztató Freimüthigét a közös ellenség és a szabadság gyilkolói ellen férfiassággal s valódi Freimuthtal föllépni, de annál inkább megütköztünk od. 19-diki számának olvasásakor. Ugyanis az első, avatott tollból folyt czikkében, a többi közt egész alapossággal megmutattatik, mikép Bécs és Magyarország egyesülve, az absolutismus czinkosait semmivé tehetik, hogy Magyarország, melly nagyobb erőveli föllépésre minden perezben készen áll, seregét Austriából csak az osztrák népnek terhére lenni nem akarás tekintetéből vonta vissza, s végre, hogy a Bécsből megszökött udvar csak a bécsiek s magyarok meghasonlásától várja istentelen terveinek sikeresítését, s azért úgymond, mindenkép óvakodni kellene annak bekövetkeztetésétől; de mit olvasunk nyomban ezután ? semmi mást, mint azt, hogy October 6-dikát, s minden innen származó bajokat (!) a magyaroknak tulajdoníthatni, kik az ellenséget Bécs falainál elhagyván „lassen Ihren Feind vor unseren Mauern“ és seregeikkel visszavonulnak. No már kérjük igen szépen a Freimüthige tisztelt szerkesztőségét, hát ő az oct. 6-diki eseményeket bajoknak tartja? Valljon baj-e az, ha a szabadság elnyomói ellen fegyvert fogunk ? Tehát sajnálja ő az oct. 6-dikán történteket? Véleményünk szerint, ez a nap az, melly a kiskorúságban nevelt Bécsnél a szabadság és önállóság nemes érzete első nyilatkozatának tekintendő, ez a nap az, mellyen Paris, Berlin, Frankfurt, és Pest szabadon gondolkodó népei egyaránt örvendenek, melly századok óta a camarilla dohos kigőzölgéseit Bécs falai közöl ha nem is egészen kitisztította, de legalább megritkította, röviden ez a nap az, melly első látta a szabadság barrkádjait és az emberi nemesebb érzelem hajtotta nép zsoldos hatalommali megmérközését és diadalát, nem malheur, hanem minden esetre mint csillag fog ragyogni Bécsnek úgy is olly sötét évlapjai között. Mit jelent az, „lassen Ihren Feind vor unseren Mauern“ hát a menekvéi jogokat élvező bán csak Pestet és nem Bécset is akarja egyszersmind Tabigába hozni ? Nem tudjuk-e, hogy a dynastia czinkosai a szabadság fája kiirtását vevék czélba, legyen bár az Pesten vagy Bécsben, vagy más közbefolyással bíró helyen. A lieber Bán feladata, mint ezt a Freimüthige igen jól tudja, a szabad elemet kiirtani. Bécs avagy Pest, ez neki mindegy, ő dúló csordájával ugyanazon örömmel szentségteleníti meg ha lehet emennek, vagy amannak a városnak falait. Seregeink bátorsága s ügyünk szentsége nagyban is elkeseríttették vele az efféle merész lépéseket, s midőn a rabló csapat lelkes harczosainktól szétszórva Bécs felé indúlt, vezéreink szinte arra tartottak. De midőn a magyar táborból futár küldetett Bécsbe, a magyar seregek befogadása végett, mint mindenki tudhatja, mind az országgyűlés, mind a Sicherheits-Ausschuss megtagadta a magyar seregeknek az austriai földre való bemenetelt. És igy a magyar sereg moraliter kénytetett visszavonulásra. Nincsen itt mein vagy dein Feind, az ellenség közös, Bécs meghódítása Magyarországnak szinte annyit árt, mint magának Bécsnek, és viszont. Sok ártatlan vér omlott már el a szabadság eme gyilkolói ellen, nálunk is, s lehet, hogy még ezután is patakként kell omolnia, de mi a szabadságot hangoztatván, at- tól nem rettegünk, mert az ármányt csak szent eszközökkel lehet legyőzni, és reméljük, mikép Bécs, az oktoberben szenvedettekre még büszke leend, és így önmagáért az egész német elem nevében örömmel szálland az ármánynyal síkra, bármilly áldozatokba kerüljön is ez, és igy pd. 6-dikát nem baj, hanem egy dicső korszak előjelének tartandja. A KÖZLÖNY UTÁN. Rendeletek. I. Az országos honvédelmi bizottmány báró Majthényi István ezredest tábornokká kinevezte. II. Miután a hivatalos tudósítások, jelentések, szükség nélkül igen bőven , igen terjedelmesen s épen ennél fogva nem világosan , nem szabatosan iratnak, a kormánybiztosok, hatóságok, parancsnokok és a hazában minden illetők oda utasíttatnak: 1) Jelentéseiket röviden, szabatosan, világosan, s ha kell, pontokra osztva szerkeszszék. 2) Midőn pénz, fegyver s egyéb szükség geiért folyamodnak , nemcsak határozottan tétessék ki a mennyiség , hanem kitétessék azon legalább körülbelőli számítás is, min a kívánat alapszik. Budapest, oct. 21-kén 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. Nyáry Pál, helyettes elnök. III. Értesülvén az országos honvédelmi bizottmány, miként, részint Budapesten hivatalban levő állodalmi tisztviselők, részint ollyanok, kiknek fizetése az 1848-iki III. t.czikk 25. §-sza által biztosíttatott, az országból vagy eltávoztak, vagy pedig mindez ideig Magyarország határain kívül laknak, annálfogva meghagyatott a pénzügyminiszériumnak, miszerint az ilyen előzetes engedély vagy alaposnak ismerhető ok nélkül eltávozott, vagy az országon kívül lakó hivatalnokok fizetéseit felfüggeszsze. Pesten, October 21 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. Nyáry Pál, helyettes elnök. IV. Nádosy a honvédi tiszteknek meghagyja, hogy bármi járatban vannak, magokat a helyparancsnokságnál azonnal bejelentsék. V. Akárkinek meghagyásából vagy rendeletéből, akárhol uj honvédzászlóaljak alakúlnak, a zavarok elmellőzése tekintetéből azok semmi elnevezést vagy számot addig fel ne vegyenek, mig arra az országos honvédelmi bizottmánytól — de csak a nemzetőrségi tanács utján — felhatalmazva nem leendenek. Pesten, oct. 20-kán 1848. Nádosy Sándor. —A „Közlöny“ igazolja magát, hogy a sok hibának nem a javítnokok vigyázatlansága oka, mivel a kinevezések hozzá is hibásan küldetnek. — Igazítások. Pichler János nem Kovács György mellé segédtisztül, hanem Buda városi térparancsnoksághoz, a 37-dik zászlóaljhoz nem Donyevi Béla és Zámony Márton, hanem Dömjény Béla és Zámony Móricz van kinevezve. — Felszólítás: A képviselőháznak i. e. oct. 20-án kelt határozata következtében hivatalosan felszólíttatnak mindazon képviselők , kik hivatalos kiküldetés nélkül (habár engedetem mellett is) törvényhozói helyektől eltávoztak, hogy ezen nyilvános és hivatalos felszólítás után Jüstint Budapestre visszajöni kötelességüknek tartsák. Pálffy János, alelnök. dr Határozat. Az országos honvédelmi bizottmány gr. Pejacsevich János és Pál, Ulmann Izidor és Adolf , Földváry József, Kovács Illés, gr. Dessewffy Miklós, Brüdern Antal, Gruits János, Kehrer Ferencz, Révay Gusztáv , Szulinyi kapitány, báró Wesselényi Miklós, Bélási gróf Khuen Antal, báró Walterskirchen Károly, Szőllősy, Bencsik György és nevelője, Valkovszky András , és Blücdorn Lipót urak azon folyamodványa következtében, miszerint a képviselőháznak a folyó hó 10-én hozott és a Közlönki 124-ik számában közhirré tett határozata reájuk mint betegekre ki.