Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-11-19 / 122. szám
KOSSUTH HÍRLAPJA. 122. szám. Pesten, vasárnap november 19.1848. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyszer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős hasábu sorért pedig 6 pgő kr számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz-hordással boríték nélkül 8, postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgent. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban : Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási, most a pesti takarékpénztár házában. PEST, NOVEMB. 14. A história nem azért van, hogy adatai a népélet törvényei gyanánt tekintessenek , nem azért, hogy azokhoz kelljen változhatlanul alkalmazni az alkotmány és kormányzat intézkedéseit. De ha összehasonlítva különböző időket, hason, egyforma okokat látunk működni itt is, ott is, akkor szabad és czélszerűn lehet is utalni a nemzeteket azon eredményekre is , mellyek azon okokból a múlt időkben származtak, és lehet kérdeni: valljon ugyanazon okokból a mi napjainkban is nem idéztethetnek-e elő hason események ? Ferdinánd austriai császár és XVI. Lajos franczia király politicai élete és sorsa közt nagy hasonlóság van. Mindkettő lelkileg, szellemileg végkép impossibilis lett. Lajos nem volt ugyan testileg olly kimondhatlanúl tehetetlen, mint a habsburgi ház jelen majorescoja, — de tagadhatlanúl mindkettő olly gyönge volt, mikép kizárólag idegen kezek és cselszövények eszközévé aljasúltak. Mind kettő bábjátéka, mindenre használható eszköze jön azon gyalázatos udvari camarillának, és gőgös, düszhedt aristocratiának, melly mindentől képes volt megválni, csak a zsarnokilag gyakorlott önkénytől nem, és kész volt mindent eltűrni , csak a népszabadságot és polgári egyenlőséget nem. Illy személyek, illy cselszövök vették körül mindkettőt. Olly egyének, kik a fejedelem érdekeinek palástja alatt ön uralkodási vágyaikat, hiúságukat és piszkos önzésöket rejtegették. Nem illyenekből áll-e az olmüitzi udvar ? Ezen emberek, a leggyalázatosb és legszolgaibb tervek mesterei Versailles, és Párisban azt hirdetik, hogy azon alkotmányos szabadság és egyenlőség, mellyet a nagy franczia nemzet követelt, nem az egész nép kivánatai, — és hogy azon nagyszerű státusreformok és szabadsági mozgalmak, mellyek Párisban s az egész országban elterjedtek, csak egy kis fractio, egy szenvedélyes párt agyrémei lennének. — És ugyan ezt hitették el az olmützi udvaronczok és udvari domák is Ferdinánddal, a mint ez zsoldos lapjaik czikkjeiből és a felséges iratokból, nyilatkozványokból (manifestumok) világosan kitetszik. A franczia aristocratia Európa előtt azt merészelte mondani, hogy XVI. Lajos nem volt erkölcsileg szabad és lelkileg önálló, midőn az új alkotmányt megerősítette, és az állami reformokat sanctionálta; azt mondák, hogy azt csak kényszerűségből téve, mellyet rajta egy önkénykedő párt terrorismusa gyakorlott. — És nem épen illy szemtelenséget követtek-e el a habsburgi herczegek és zsoldosai is ? Ezek szinte azt hazudják , hogy, midőn Ferdinánd megerősítette martiusban azt, mit megerősíteni köteles volt, mert törvényeink által folytonosan biztosítva volt — mit 14 uralkodó ősei esküvel fogadtak megtartani — de mindnyájan gyalázatos esküszegéssel meg nem tartottak. Hogy, midőn ezt téve, nem volt szabad, nem volt kényszerítés nélkül. Sőt azon nevezetes oklevél, a Staatsschrift, még azt is mondja, hogy azon sanctiót megadni nem is volt joga Ferdinándnak,— azon sanctiót, mellyre vele együtt minden uralkodó eldödei esküvel kötelezték magokat. Illy különböző hatásoknak eredménye volt azon politikai ingadozás és folytonos habozás, melly XVI. Lajos uralkodását jellemzi. Onnan eredtek azon ellentételek, mellyeket cselekvéseiben s rendelkezéseiben láthatunk, így a jun. 23-i határozatát, mellyben a nemzetre reá akarta parancsolni az osztályok szerinti szavazást, három kamarában, a jun. 27-t váltotta fel, mellyben azzal merően ellenkezőleg a főnemességnek és papságnak meghagyta, hogy mindnyájan a nemzet képviselőihez menjenek át tanácskozni, így küldé el Neckert,a népszerű ministert, és hivta a bastille bevétele után vissza ismét a ministeriumba, így téve magát megfutásával, és ez alkalommal minden sanctioi ellen tett óvásával, világos ellentétbe azon eskühez, mellyet az alkotmány ünnepén, jul. 14-én, arra ünnepélyesen tön le. Hason ellenkezéseket mutat élőnkbe Ferdinánd cselekvésmódja is. Egy rendeletében népét biztosítja az alkotmányos szabadság martiusi nyereményeiről, a másikban pedig az egész birodalmat katonai hatalom és zsarnokság alá helyezi. Rend és közbéke fentartását tűzi ki irányul, és seregeket küld békés népei lekonczolására, és városai ostromlására. Megtagadja a nemzettől a törvényesen jogos alkotmányosság gyakorlatát, önvédelmére tett intézkedéseinek törvényességét, és ugyan annak kormányától tett kinevezéseket, tiszti előléptetéseket helyben hagyja. XVI. Lajosnak ügyetlen barátai, Koblencz, Worms és Bécsből indították ki a franczia nemzet ellen a honáruló emigránsok és külföldi népek szolgai seregeit. — Ferdinánd s udvara pedig Prágából küldötte ki zsoldos katonáit népei szabadságának elnyomására, Bécs elpusztítására, hazánk alkalmasint rövid idő alatti megtámadására. — És Erdélyben, Horvát- Tótországban gyűjtötte össze béreseit, kikkel megrohanta s pusztította a kedves hont, mellynek területi épségére s minden megtámadások elleni biztosítására, védelmére,a nagy isten előtt esküt ten le. Ezen gaz árúlások a franczia népnek minden részeit szorosan egyesítették, és testvéries kapcsokba hozták, hogy egyesülve vívjanak és győzhessenek. A veszély nagysága óriási erőket teremtett. A szabadság hő szerelme seregeket és hős vezéreket szült. A nép megtanulta a fejedelmi és aristocratiai árulás cselszövényeit ismerni, de megismerte önerejét, és jóllétének, nagyságának forrásait is. Igen természetes, hogy a nyilvánított zsarnoksági törekvések és pusztítások, kegyetlenkedések a Ferdinánd neve alatt üldözött népeket is olly erőre fogják ébreszteni, s olly hatalomra emelni, melly képes leendő valódi népszabadságot kivívni. A népek el fognak fordúlni azon névtől, mellyben csalódásnál egyebet nem találtak, s mellynek palástja alatt csak szolgaság és önkény volt látható. — Mi magyarok szinte megismerve azon veszélyt, melly fenyegeti szabadságunkat és nemzeti életünket, melly 300 év óta cselszövények és ármányok által dolgozott ellenünk , és most nyíltan, erőszakkal, barbár módon lépett fel. Mi szinte egyesítjük magunkat, nem fogjuk kímélni életünket, vérünket ; feláldozzuk mindenünket, hogy zsarnok elleneinket legyőzhessük. Ezt fogják előidézni a dynastia árulásai, esküszegései, és rabló megtámadásai. Ez leend küzdelmeinknek egyik gyümölcse. Méltó, hogy érette fegyvert ragadjunk mindnyájan, sőt, ha kell, nélküle, inkább el is vérezzünk mindannyian. Ezen eredmény a franczia forradalom eredményével, a szabadság kivívásában egy leend. — S. Szózat a szerbekhez. Több pesti szerb következő nyilatkozatot bocsáta a lázongó szerbekhez: Szerb testvérek ! A tizenkilenczedik század korszelleme igénybe veszi a nemzetek jóllétét és boldogságát. Ezen nagy föladatot minden szabadságra törekvő nemzetek elismerték s szívökbe vésték, és az eddigi zsarnokság nehéz lánczait, mellyek alatt mi európai nemzetek fájdalmasan nyögtünk, magunkról levetettük. A „szabadság, egyenlőség, s testvériség“ szava, minden nemzeteknél viszhangra talált. Az 1848-ik év tavasza föl leend jegyezve a magyar történetben, föl minden egyes keblében; mert a szabadság , egyenlőség és testvériséget minden, a magyar korona alatt élő nemzeteknek nyelv- és vallás-különbség nélkül kihirdette a törvényhozó testület. Mennyire éreztük ezen nagy örömet, mint igaz szerbek, belsőnkben , annyira megszomorodott szívünk , midőn láttuk, hogy szerb testvéreink a szabadság, egyenlőség és testvériség szent szavának jótéteményét nem akarván megérteni, megvetik, s lábbal tapodják, elfeledvén azon isteni szavakat: „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“ elengedek magukat csábíttatni néhány részakaróktól, magyar testvéreink ellen fegyvert emelni. Azonban nem a magyarok ellen emeltétek e fegyvert, hanem a szabadság, egyenlőség és testvériség ellen. Ok hallatlan csodája a mai világnakégbekiáltó vétek : a korszellem ellen küzdeni s vért ontani ! Nem akarunk benneteket kérdeni, testvéreim miért lázadtatok föl; eléggé meg vagyunk győződve, miszerint magatok sem tudjátok; mert kivánságtok kevesebb, —■ kevesebb mondom , mint, mit nektek az igazságos haza ad és adhat; mit azonban ti megvetve magatoktól eldobtok. Nem akartok a mostani törvények szerint a haza szabad polgárai lenni. A felelős magyar kormányt, mellyet maga a király is önakaratból helybenhagyott s törvényesen megerősített, melly a ti igazságos kivánataitokat törvényesen biztosítni akarja , nem akarjátok elismerni, hanem azon gonosz bujtogatókra hallgattok, kik veszteteken dolgoznak, kik köztünk s magyar testvéreink közt ezen átkozott viszályt előidézték; kik azt óhajtják, hogy mi tovább is austriai bureaucratia rabságában tartassunk, ők pedig magas rangú hivatalokra emeltessenek , hogy, csak az ő kivánataik teljesüljenek a legfényesebben , a nemzet pedig és utódai ezen iszonyú sors csapását örökké a legkeserűbb könyekkel sirassák. Meddig engeditek tehát magatokat azon gonosz bujtogatóktól ámíttatni, meddig fogjátok véreteket ontani a nemzetiség ürügye alatt némelly haszonleső árulók kedvéért, kiknek terhetlenségök s pogány szívük nem engedi még gondolatra is venni, milly iszonyú , milly embertelen az ügy, mellyet fölvettek? — Talán egész az utósó áldozatig barátjai lesztek azon istentelenek politicájának, kik lelkiismeretüket már eltompították gonoszságaikkal, kik örökös szennyet hoznak rátok, mellyet magatokról soha le nem fogtok tisztítani!? Kérdlek benneteket, testvéreim ! valljon azon lelkiismeretleneknek, kik benneteket önhasznuk eszközeiül fölhasználtak, volt-e legkisebb okuk fölkelni magyar testvéreink ellen ? testvéreink ellen — mondom — kikkel ti most a legszélsőbb ellenségeskedésben éltek, — kik akkor, mikor maguk uralkodtak, mennyi jelét adták a barátságnak s milly testvériesen bántak velünk; és ellenben az austriai zsarnokság, mellynek létét a legveszélyesb körülményekben mi tartottuk fenn, annyi fényes szolgálatokért miként jutalmazott ? A magyarok uralkodása alatt, kiknek mi akkor semmi szolgálatokat nem tettünk, szerb őseink nádorok is voltak — első hivatalnokok a király után; — tehát azt adták nekünk, mi nekik legkedvesebb, legdrágábbjok volt, hogy megmutassák őszinteségöket; de midőn a koronát az austriai dynastiának átadták, nem bírván többé semmivel, mit sem adhattak másnak is. Íme testvéreim az ős, szilárd és állandó jellem, amint kihirdettetek a szabadságegyenlőség s testvériség, valamint ezelőtt, úgy most is részeseivé tettek bennünket ezen javaknak; most mondjátok meg, testvéreim, van-e ember, kiben csak egy szikrája van az érzés, becsületes és józan észnek, kinek szive nem fáj, látván ezen ellenségeskedést ? Lássuk, mit adott nekünk Austria, bízván mindent átkozott hatalmában, annyi véres szolgálatunkért ? Mi, szerbek, a törökök kiűzésére jöttünk be Magyarhonba, magyar testvérünkkel együtt hős lélekkel s erős karokkal meggyőztük a törököket, s mivel jutalmaztattunk meg ? Néhány curialis földdel, mikor egész Bánát és Bács pusztaság volt, Csernovicsnak Futak ajándékoztatott, melly, ismét visszavétetvén, Brunszvik grófnak adatott. Zákó Dubokával jutalmaztatott. Igaz, hogy papírosan elég adatott, de tettleg semmi. Most ítéljétek meg,testvérek, megérdemlette-e Austria, hogy érezte mi, szerbek, ellenére az isteni igazságnak, vérünket áldozzuk, s épen most, mikor isteni törvény szerint a hazának egyenlő gyermekeivé lettünk, magyar testvéreinkkel magunkat megutáltassuk s verekedjünk; most, mikor, úgyszólván, nemcsak mi kaptuk tőlök szabadságunkat, hanem testvéreink is, a határőrök, fölszabadíttattak általuk a haditanács járma alól; fölszabadították a földet, anyai nyelvünket; megkapták, mivel nem bírtak, biráik szabad választási jogát. És mit tett az austriai uralom veletek, testvéreink, határőrök? Az eddigi haditanács holmi sehonnal bukott német „Rittereket“ mint nadályokat küldött tisztekül, kik benneteket halálig sanyargattak, s gyermekeitek kényes szemekkel nézték, miként a nagyobb hadi tisztségekre elejökbe holmi sváb gyerkőezök emeltettek. — Most kérdezek titeket, kedves testvéreim, határőrök őszin-tén s igaz lélekkel, kihez fogtok inkább ragaszkodni, a magyarokhoz-e, kik őseinket nádori méltósággal ékesítették, a régi lánczokat, mellyek alatt keservesen nyomorogtunk, maguk s mi rólunk is letépték, kik kieszközlötték, hogy többé nem vagyunk rabok, hanem szabad polgárok; ezután nem fogtok százanként lakni egy házban, hanem testvérileg megosztakozni; a föld, mellyet élveztek , örökösen tiétek; öt gyermeketekből nem lesztek kényszeítve négyet katonáéi adni s ruházni és Olaszországba küldeni , hanem csak egyet, és azt is a kormány ruházza és fizeti kétszeresen. Vagy tovább is fogtok ragaszkodni azon terhetlen s átkozott austriai uralomhoz, melly templomainkat elsajátította, azokból a lámpákat — bukása alkalmával — elvette, a nélkül, hogy a százezer forinton felül rugó értéknek mai napig legalább csak kamatját is fizetné (a mint ez Pesten,a Tököli-intézetben tartott martiusi gyűlésben is nyilváníttatott) semmi szolgálatokba nem vett be bennünket, úgymint: a volt cancellaria, kir. tábla hivatalaiba stb; mi több, az egész Bács és Bánátban, a kamarai jószágokban, hol nagyobb részt szerbek laknak, soha egy szerb sem kapott kenyeret, hanem holmi tót, cseh, morva és svábok tétettek tisztségbe, mi pedig csatába küldettünk, valamint most is Olaszországban gyilkoltatunk és irtatunk. Legyen átkozott terhetlen zsarnokságuk! Ne késedelmezzünk tehát, kedves testvéreim, engedelmeskedjünk a becsületes s igazságos kormánynak, egyesüljünk magyar testvéreinkkel. Ne higyetek azon istentelen Jellachichnak, kit az austriai udvar megfizetett, hogy titeket a magyarokkal összeveszítsen, hogy benneteket s a magyarokat ismét lánczaiba s lármába ejtsen. Ne higyetek azon róka Rajachichnak, ki csak azért hinti közénk az átkos viszályt, hogy a fáradalmasan összegyűjtött nemzeti alapítványi pénztárunkról, és azon pénzről, mellyet, mint a bácsi eparchia administratora, tőlünk kicsikart, elpazarolt, kártyán elfecsérelt , számot adnia ne kelljen. — Nyissátok ki szemeiteket, s lássátok át, hogy ezen istentől elrugaszkodott, a szerb nemzetnek legnagyobb gyilkosa, kit a nemzet törvényesen metropolitának választa, elhagyván ezen fényes hivatalt, néhány bujtogatók által patriarchának nevezteti magát , hogy igy az adandó számolás alól kibújhasson. Átkozott legyen a te pokoli lelked annyi kifolyt hős vérért! átkozott kígyó szíved és rút lelked! Saját lelkiösmereted legyen a tüzes ostor, melly téged halálodig üldözzön és kínozzon! ítéljétek meg magatok, testvérek, igazságos-e, hogy, minden magyar testvéreink szeretetével s barátságával a fáradalmas robot s dézma alól fölszabadíttattunk; midőn templomainkban,házainkban valódi urak vagyunk, a hazában törvényesen egyenlő polgárokká váltunk, hogy, mondom, most az austriai uralom érdekéért az aranyszabadságot tapodjátok, és saját véreteken magatoknak nehéz rablánczokat készítetek; gondoljátok meg, hogy eddig véres versekkel tartottátok papotokat, tanítótokat, egyház és iskolátokat, és most az állodalmi pénztár fogja kitartani a mi egyházaink és iskoláinkat is mindenütt; eddig gyermekeitek, elvégezvén a főiskolákat, a kávéházakban töltötték el az aranyidőt, és most a hazának minden fia vallási nyelv különbség nélkül feljuthat a legnagyobb hivatalig, és így a hazának hasznára, nemzetének díszére s szüleinek örömére lehet. Fordítsátok tehát fegyvereiteket azok ellen, kik bennetek elámítottak, s küzdjetek vitéz lélekkel azok ellen, kik a szent szabadság, egyenlőség és testvériséget sírba temetni törekednek. Hallgassátok meg őszinte szavait több pesti igaz szerbeknek. — Szerbből fordította Theodorovich Anastas. A catholicus püspökök emlékiratai hazánk vésznapjaiban. A catholicus főpapoknak két emlékiratát olvassuk a nyilvános lapokban, egyik szól a királyhoz, melly tudatni akarja vele, hogy minő borzasztó gonoszságok történnek az ő nevében, s ezek következtében intik és figyelmeztetik őt a veszélyre, melly trónját környezi. A másik irat szól a néphez, mellyben hazájok iránti buzgalomra, s a törvény és ezt pártoló hatalom iránti engedelmességre serkenti. E két irat többektől ócsároltatik, leginkább azért, hogy nincs bennök elég erélyesség. Én részemről üdvözlöm a főpapokat ezen a téren. Maga az őszinte, bátor nyilatkozat már magában erélyesség, erélyesség azon főpapoktól, kik megtámadott alkotmányunk mellett szólalnak fel, azon alkotmány mellett, melly őket sok előnyeiktől s jövedelmeik nagy részétől megfosztotta, s melly, ha fegyvereink diadala által megszilárdulhat, számukra kiváltságokat fentartani nem fog, mit ők szinte jól tudnak. Erélyesség magában az, hogy azon férfiaktól ered, kik az absolut kormánytól vették méltóságaikat, s mint ily ilyenek, az absolut tendentiák zsoldosainak és schwarzgelbeknek tartottak; mert ez által magukról egy gyanút hárítottak el, s a fejedelemnek is elég megtorlás egyelőre, midőn saját emberei ellene nyilatkoznak. Maga az írásmód olyan, minőnek lennie kell, mindaddig, míg alattvaló szól a királyhoz, ország és világ előtt. Még azért nincs tán minden befejezve, és ha az alázatos nyilatkozatokra a felségesnek fülei meg sem billennek, akkor én hiszem és kélem, hogy lesz püspök Magyarországban, ki a religio tiszta szellemében Ambrusa fog lenni a vérengző Theodosiusnak. És midőn a főpapok ekkér teljesítik és teljesítendik hivatásukat,örvendenünk kell, hogy azon testület főnökei, kik eddig hallgattak, felszólalnak, s a cselekvés terére lépnek, ők többé visszavonulni nem fognak , hanem haladnak előre. A pásztori körlevél csak proclamatio, ők az igét megtestesítendők , hihető, egész napjain maguk fognak híveik közt atyai látogatásokat tenni, az elcsüggedtekbe bátorságot , az elámítottakba a világosság lelkét önteni. Nekik nem kell a népet fanatizálni, csak az igazságot hirdetni, mellyre úgy is hivatva vannak. Rajacsics, a vén ravasz, híveit a camarilla mészárszékére viszi, s a vakbuzgóknak, ha elhullanak, mennyországot ígér, ki maga a pokloknak szövetségese. Avagy az ő bibliájában nem kiált-e mennyire az ártatlan és kiontott vér ? Catholicus püspökeink az igazság mellett szólnak, mint szolgái az istennek, ki maga az igazság. S a ki ellene áll az igazságnak, az magának az istennek áll ellen, pedig az igazság oszlopa ellen a pokol kapui nem fognak győzedelmeskedni. Jól tudják azt a püspökök, a hívek pásztorai és vezérei, hogy a jó pásztor lelkét adja juhaiért, ezt magától az üdvözítő mestertől tanulták, ki körüljárta a városokat és helységeket, s magát az igazságért fel is áldozta. Azért tegyük le a csípős bírálatokat, s ne tegyük népszerűtlenné az első lépést, mellyet több fog követni. — Mnyszer. — A honvéd, bizottmány elnökéhez, biztos kézből követlező pótló tudósítás érkezők a nov. 15-én megtörtént szarvasi ütközetről. „Engedje meg, hogy csak néhány szóval, s magán úton tegyek említést gr. Batthyány Kázmérról, kinek f. hó 16-ról kelt hivatalos jelentésében közölve van a nov. 15-kei szarvasitközet, de kinek szerénysége semmikép sem engedé meg azt