Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 4. (1824)

DRÉTA ANTAL Zirczi Cistercita Apát’ dicső Árnyékához. Elhagytad nagy Dréta tehát e’ földi hazádat A’ te dicsőséges pálly­afutásod után, 'S mint a’ virtusnak hívét a’ csillagos égbe Angyali szárnyaikon vittenek érdemeid. Lábad alatt úszó svérák’ zenegése mulat már, 'S a’ cherubíni karok’ tiszta körébe vegyülsz. A’ mikor a’ fő Lény’ kebeléből szüntelen ömlő Hajnal szín sugár Isteni fénybe merít. Boldog már te, kit ott az örök nyugalomnak ölében Fénnyes hymnusz közt ringat az édes öröm. Ám de szemünket nézd , ha lelátsz gőz lepte lakunkra# Önteni nem szűnnek könnyet utánnad azok. A’ tudományoknak nagy gyámola halt ki te benned, ’S csínosodó nyelvünk mondja hogy attya valál. Kedvelt Szerzetedet gyönyörű pállyára vezérléd, Szép nevelést adván a’haza’ záloginak, A’ fiatalságnak, mellyet már féken ezentúl Nem lehet olly könnyen tartani , mint az előtt. — Nem fogod im többé, te dicső! ápolni szegényid, Nem fog az árvákon könybeborúlni szemed. Nem látunk többé mindennel bánni szelíden , Nem, mint nem tudhatsz ártani senkinek is. Nem fogod , ah ! vélünk vékony érzésekre hevülve, Közlem­ lelkednek ritka tulajdonait. Ah! de mit emlegeted, múzsám, a’ nagyra szülöttnek Érdemeit, nem imilly’ lantra szorultak azok.

Next