Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 9. (1829)
MAGÁNAK AKART-MÁSNAK KÉRT. Víg Játék Felvonásban. Személyek. Dörgényi Ur. Borcsa-Leánya Józan Ákos Táblabiró. Gazsi. Lőrincz öreg cseléd. Inas. E Joték-helye egy kert, és szoba Dörgényinék . Kert egy fa alatt terített asztal. Gazsijön fáradtan, kémlelődve körül néz, végre az asztal mellé ül) Üres — gyomor terített asztal, nyugvó hely — fáradság: úgy vágynak egymáshoz, mint lakat a’ kulcsához, külön használatlanok, csak együtt gyönyörködtetnek bennünket. — Ha én most éhes nem volnék, úgy nézném e’ terített asztalt, mint kitalált rejtett szót; vagy éhes létemre most ezt nem látván panaszkodhatnánk az üres fáknak, mint szerelmes a’ holdvilágnak, ’s gyomrom azért csak üresen maradna.—De igy van ez; szoros egybeköttetés ád éltet a’világnak» ’s mig el nem szakad az, minek öszve kell kötve lenni, addig boldog az ember ! (le ül) Üm ! — egy tál rántott csirke, egy pár keze Somlai, mint látzik, már csak meg kell ízelnem (eszik). — Ez jó, lelkemre igen jó,—bizonyosan szép lyánt pirított érte a* tűz,— ’s hej! ha most meg’ én az ő szép szemei tüzénél piritkozhatnám! — De hisz’