Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 9. (1829)
( 4 )- elég ez most egyszerre ! — kislömben is első a’ gyomor Utánra a’ szív, — azután a’ rang,— hivatal, hazafiúság ’s más kicsinységek. — Ha jól laktunk, hathatósabban sóhajthatunk, — nem unjuk el olly hamar holdvilágnál az epedést, — nem jut olly könnyen eszünkbe hogy földön járunk ’s a’ szemeinket kápráztató ön képzelődésünk szülte üres alakok tovább mulattathatnak tünelgésökkel.—Mikor osztán már meghódolt a’negédes, szép, ’s ki éltük karjai között egy két évig tartó örök életünket — ’s be következnek az ásítozó délutánok. Untunkból is hivatal után látunk— untunkból is praenumerálunk a’ nemzeti folyóírásokra, legalább alalszunk rajtok, — ’s igy csak el tengünk, mint hájatlan szekér a’ homokban. Hát ez a’ Noé unokája mit mond ? (iszik) Eh! mint frissül tőle a’ vér! valóban még egy két szives fölhajtás — ’s tán verselni is tudnék! (egyszerre felhagyva az evéssel) De most jut eszembe, ugyan nem mások’ számára terítették e ezen asztalt? — Csak neki ültem mint tót a’ kásájának . — Mi haszna? éhes gyomor nem szeret filozofálni—már csak neki ülök ismét, majd ha tökéletesen jól lakom, meghatározom, kellett volna e ezt tennem — vagy nem? Borosa, (jöttében) Egészen elhűl majd az a’ csirke — (meglátván Gazsit rá bámul ’s megáll.) Gazsi, (megszűnik enni — hasonlókép mozdulatlan bámul Borosára. — (kis szünet.) Gazsi, (fölkél) — Kérem ássan kedves kisasszonyrkám tessék leülni------még egy kis csirke is van ha méltóztatik — csak mint otthon. B o r c s a. Hírlönös meglepés , -—meg nem foghatom — Gazsi. Ha szaladt volna előttem e csirke, én sem foghattam volna meg,— de szerencsémre tálban maradt, én éheztem — megláttam —, hozzá ültem — ’s úgy e ? ez nagyon természetes! forcsa. Igen------- — de — mégis-----