Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 10. (1830)
Fontos. Hiszen merjen ébren is egy messzelyt legalul , ha már bejuttünk. Jani. Jobb, forduljunk haza, majd csak pöröl meg az öreg Rebeka, ha híjába vár az ebéddel. Fontos. Megszoktuk már azt, mint az óra ketyegést.— Nekem itt mondom dolgaim vannak, nem mehetek , neked majd méretek egy messzely bort, úgy is eltikkadtál szegény — addig múlasd magad. Jani. No de illy rósz csárdában borozni! Fontos. Csak fontosan tegye az ember, mind jól van az. Bizonyos minák közt kell meginni a’ rósz csigerét is — abból látják meg ki az ember? El nem élsz öcsém a világon , ha az illyenekhez hozzájok nem szoksz. — Mindent fontosan! (leül) Hej! Csapláros — hallja e? Vizméri. (ébredez) No—füzetnek? 3 keze bor — 2 porczió pecsenye. — Fontos. Ide — ide, hej! Vizméri. (odatekint) ah! leghívebb szolgájok nagyságtoknak — Fontos. Es még csak Tekintetes, Nemzetes, és Vitézlő. Vizméri. Udvarolhatok valamivel? egy kis jó ebédet méltóztatik parancsolni? mingyárt terítek — Fontos. Csak bort! Vizméri. Igen is! millyenből tetszik? — van Somlai Neszmeli, — meg két butélia maradék Tokaji is — Fontos. Ej! ezeket othon is kapjuk minden nap, itt úgy is tudom csak a’ nevük van meg, — a’ közönségesből csak. Vizméri. Hát a’ kocsisoknak odaki ? Fontos. Gyalog vagyunk. Vizmére. (mentében—kedvetlenül) Ezért bizony kár volt oly hatalmasan föllármázni az embert! (el) Fontos. Öcsém, mármost tudod mit?—te itt maradsz— én megyek.