Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 16. (1836)

( 4 ) Tavasz kezdete. Idvezlégy a’ holt termeszet’ Lelket adó kútfeje Tavasz!­im a’ del ’s enyészet Szele a’ Kórok helye Alól ni hogy hozza elő * A’ jáczintot ’s violát, Ni a’ dolgos földmívelő Hogy fut napot éjszakát. — Ni a’ göröngyök* eressze Alól a’ kis patsi­rta Kireppen, ’s énekel messze, Már kis torkát kisírta, Ni!­hogy ditsér Téged , ’s neki Nem segít az éneklők’ Több serege , nem­­ vidéki Pusztán éneklenek ők ; Nem nyögi még az idegen Vidékek’ bús panasszát A’ vad galamb, csak ridegen Alussza dél’ tavasszát; De vonnya már erőd őt is ’S a’ több nem képzelhető Énekest, hogy a’ mezőt is kedvellye a’ magvető. Boldog Pásztor és Földmíves! Virágid a’ tavasznak Zefirjei ’s a nyár’ híres Fái közt élném asznak. Kotsy György . ... «

Next