Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 18. (1838)

A’ kis dalok. Görögből. Dukai Takács Judith emlékére. Csak keveset zengtél­, ’s nem sokszavu lantod Ervina, Ám de a’ Mázától nyerted e’ kis dalokat. Nem téveszt el azért a’ ditsőség, és a’ setét és­­ Ernyős szárnyaival bé soha nem fedezend. Számtalanokból, kik halmonkínt verseket írtak, Sok feledésbe merült, ’s hervadozásra juta, — Szebb a’ hattyú kicsin dala , varjú károgatásnál A’ kikeletnek melly verdesi fellegeit. — Emlék­i Oszlopok és képek ’s maradó táblái a’ hírnek, Uroknak nemesebb kedvre derítik agyát. Csak de mig él, — mert a’ kihaló hős mennyei lelkét Szellemek országán nincs mi kövesse tovább ; Bölcsesség egyedül’s az erény’kegye szál vele ott meg,— Itt hagyván díszes mívei nyomdokait, így soha büszkévé Plátót ’s nem tette Homéroszt Kincs ’s ragyogó márvány, ám de az isteni ész. Boldog az, emlékét ki jeles könyvekben emelte, ’S nem csak üres képét hagyja heverni falán! — Halimbai Sándor. 1*

Next