Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 18. (1838)

Emmához. Ó mért vagy olly hideg, Lyánkám, erántam ? Lám szivem’ napról napra bájolod !S már csak nem a’ porig legázolod A’ szívet, mellyet hűségedre szántam. Vigasztaló szódat szív égve vártam ’S halgatsz , pedig csak azt palástolod A’ mit be nem fedezhet fátyolod ; Lám arczodat most is lángban találtam. Emmám mi ez ? — tán a’ szerelem jele ! Ő szólj, ’s ha az vidámíts fel vele — Mosolygasz — , elértem a’ mosolygást, Te vagy tehát szívem’ hason fele Ki nyílt az Eden, jel lépjünk bele ’S hű érzelminket boldogítsuk egymást!. Ugyan Ahoz. Rabok vagyunk e vallyon hát mi kedves ? Mert minden ajka már, kivált irigy Gunylója boldogságunknak ma így Kiált hahotával: rab a’ szerelmes !,­­ Emma! légy csak egy kisség figyelmes Ha meg kötött­e e’ szent, ’s tiszta frigy Minket ? ’s ha csordul rózsa láncra így Feleljünk: boldog rab a* hű szerelmes­

Next