Közalkalmazott, 1969 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-08 / 11. szám

XXII. ÉVFOLYAM 11.SZÁM 1969. NOVEMBER 8.* ÁRA: 1 FORINT • A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 0 Gazdag tematikai harcos fele­sségérzet A VII. Szakszervezeti V­ilándkompresszus főbb dokumentumairól­ ­ Fővárosunkban tanácskozott a földkerekség egyik legnagyobb és leghatékonyabb tömegszerveze­te, a Szakszervezeti Világszövet­ség. A téma nem volt kevesebb, mint a világ dolgozóinak jelene és jövője. S amikor azt mondjuk, nem­­volt kevesebb, ezen nem­csak fontossági értékmérőt, ha­nem mennyiségi kategóriát is ér­tünk. Egy ilyen, öt földrészt átfo­gó szupertanácskozás: hatalmas anyag. Nemcsak elemzéséhez, át­tekintéséhez is kötetekre van szükség, és biztosak lehetünk ab­ban, hogy ezek a kötetek a világ sok pontján, az emberiség sok nyelvén viszonylag rövid idő alatt napvilágot is látnak. Van azonban egy módszer, azd mely lehetővé teszi számunkra, hogy ilyen korlátozott terjedelem­ben is legalább érzékeltessük azt a végtelenül gazdag tematikát és azt a harcos felelősségérzetet, ami jellemezte a VII. Szakszervezeti Világkongresszus munkáját Ez a módszer­ egy pillantást vetni a nagy tanácskozás által elfogadott főbb dokumentumokra. Vietnamért A kongresszus magától értető­dően foglalt állást a nemzetközi helyzetet mérgező, pillanatnyilag legveszélyesebb kórral, az Egye­sült Államok vietnami agresszió­jával szemben. Október 18-át Vietnami Napnak minősítették a delegátusok, hogy ezzel is nyoma­tékosabban nyilváníthassák ki a dolgozó milliók szolidaritását a vietnami nép iránt Úgy is mondhatnánk: a kong­resszusnak ez a fontos dokumen­tuma, a vietnami határozat nem­csak az imperialista annexió kí­sérletével veszi fel a harcot, ha­nem az emberi gyarlósággal, a megszokással, a közönnyel szem­ben­i is. A kettő nem ugyanaz. Vannak tömegek, amelyek tudat­lanságból, vagy a megtévesztés ál­dozataiként („mi közöm nekem a távoli Vietnamhoz?”) nem kap­csolódnak bele a nemzetközi szo­lidaritás nagy áramkörébe. Meg kell értetni velük, hogy rájuk is szükség van, hogy a vietnami há­ború nemcsak vietnami ügy, hogy ha az agresszort Délkelet-Ázsiá­­ban nem józanítják­­, öt konti­nensen válik még veszélyesebbé. Hisszük, hogy ma már a közö­nyösöké a kisebbség, a többség­nél inkább a megszokás fenyeget. Az egyesült államokbeli, so­ha nem látott méretű tömegtün­tetések tanúsítják, hogy az eddi­ginél is nagyobb szükség van a világ szolidaritására. A fásultság, a kitérők, az időhúzások, a cini­kus taktikázások a Nixon-féle poli­tikának kedveznek. Ezért hívta fel a kongresszus a különböző or­szágok dolgozóit és szakszervezeti szerveit, vegyenek részt cselek­vően a vietnami szolidaritási kampányban. A lenini lobogó Nyilatkozatot fogadott el az SZVSZ VII. kongresszusa a Le­­nin-centenárium megünneplésé­ről. Ez a dokumentum nem csupán a kegyelet lerovása a szovjet állam megalapítójának, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legna­gyobb alakjának. Ez is politikai gesztus. A monopoltőke manipu­látorai sok országban szeretnék elérni, hogy a szakszervezeti moz­galom merüljön ki a pillanatnyi gazdasági követelésekért vívott küzdelemben és ne lépjen szerve­zett erőként a politikai álarcok po­rondjára. Pedig most, a Lenin­­centenárium előestéjén, jobban bebizonyosodott, mint valaha: a nemzetközi munkásosztálynak magasra kell emelnie az antii­m­­perialista politikai harc zászlaját. Csak így tesz meg mindent azért, hogy a földön tért hódítson a tár­sadalmi igazságosság és az embe­riség közelebb kerüljön egy há­borúmentes világhoz. A kongresszus felhívást foga­dott el a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez. Ez a doku­mentum különösen jól tükrözi a tanácskozás egyik legrokonszen­vesebb vonását: a korszerűséget. A felhívás 7. és 8. pontja például a tőkés országok dolgozóinak egyik legmodernebb problémájá­ra mutat rá: arra, hogy nem élve­zik kielégítő mértékben a tu­do­­mányos-technikai haladás ered­ményeit; ahelyett hogy a tényle­ges munkaidőcsökkentést eredmé­nyezné ez a műszaki forradalom, a foglalkoztatottság csökkenésével jár és nagy tömegek feje fölött villogtatja meg a munkanélküli­ség Damoklész-kardját. Ez a do­kumentum százmilliók figyelmét hívja fel világunk talán legvérlá­­zítóbb ellentmondására: arra, hogy miközben mammutösszege­­ket fordítanak fegyverkezésre, a világ sok országában éheznek és írástudatlanok az emberek. A büszkeség forrása A kongresszus egyik fődoku­mentuma a szakszervezeti orientá­cióról és akcióról szól. Hosszan lehetne elemezni ezt a tartalmas okmányt. A mi számunkra azon­ban a szocialista országokban működő szakszervezetekről szóló rész a legemlékezetesebb. Öröm­mel és büszkeséggel tölt el ben­nünket az az elismerés, amellyel a világ dolgozóinak ezen a nagy budapesti seregszemléjén a szo­cialista országok szakszervezetei­nek helyzetét és lehetőségeit illet­ték. Mint a dokumentum megál­lapítja, ezek a szakszervezetek a hatalmon lévő munkásosztály ér­dekeit képviselik és ilyen érte­lemben is a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalom elsőrendű táma­szai. Ebből a nagyszerű, alapvető tényből következnek a többi kö­zött a magyar szakszervezeti moz­galom nagy lehetőségei­­ és nagy feladatai. Harmat Endre A szakszervezeti tisztségviselő nem élvezhet előjogot, de jogvédelmet igen! • Lapunk közvéleménykutató ívein több olvasó kifejtette azt az álláspontját, hogy a szakszer­vezeti munka további kibonta­kozásának fő akadálya a szak­­szervezeti tisztségviselők függő helyzete a hivat­vezetőtől, ami korlátok közé szorítja a bírálatot és a dolgozók hatékony érdek­­képviseletét, mert a tisztségvise­lők a személyük ellen irányuló esetleges hátrányos intézkedéstől tartanak. Mivel nem elszigetelt véleményről van szó, indokolt­nak látszik e kérdéssel a lap ha­sábjain is foglalkozni. Nem lehet elintézni kézlegyintéssel Vajon megalapozott-e a hátrá­nyos intézkedéstől vagy megkü­lönböztetéstől való félelem? El­képzelhető-e, hogy egy szocialista közhivatalban azért ér sérelem valakit, mert a közösség bizal­mából, a köz érdekében tevé­kenykedett, mert szót emelt a másokat sújtó jogellenes vagy méltánytalan intézkedések ellen? Nagyon könnyű, de egyszersmind önáltató megoldás lenne e kérdé­sekre egyértelműen nemmel vá­laszolni. Úgy érezzük azonban, hogy a való életben ténylegesen meglevő gonddal állunk szemben, amelyet nem lehet kézlegyintés­sel elintézni, megérdemli a több­oldalú vizsgálatot. Nem személy elleni támadás A Munka Törvénykönyve szé­les hatáskört biztosít a szakszer­vezeteknek mind a dolgozókat érintő általános érvényű rendel­kezések megalkotása és betartá­suk ellenőrzése, mind pedig az egyedi döntések tekintetében. Ez a széles hatáskör egyfelől módot nyújt arra, hogy a szakszerveze­tek valóban hatékonyan tudja­nak tevékenykedni a dolgozók jogainak és jogos érdekeinek vé­delmében, másfelől viszont nö­veli azoknak a súrlódási felüle­teknek a számát, ahol vita vagy véleménykülönbség adódhat a vezető és a szakszervezet között A vélemény nem öröm a vezető­nek, ha a szakszervezet kifogást emel valamely intézkedése ellen, ha a munkaügyi döntőbizottság megváltoztatja valamelyik hatá­rozatát, vagy ha a szakszervezeti bizottság munkavédelmi felügye­lője valamilyen hiányosság záros határidő alatti megszüntetésére kötelezi. . A vezető is ember, s ennélfog­va jobban szereti, ha helyeslik döntéseit, mintha bírálják azo­kat. Különösen érzékenyen érint­heti a bírálat olyanok részéről, akik más vonatkozásban — tár­sadalmi megbízatásuk körén kí­vül — alárendeltjei, s így köte­lesek teljesíteni utasításait. Miután az emberek — s így a vezetők is — sokfélék, kétségte­lenül fennáll a reális veszélye annak, hogy egyik-másik vezető a szakszervezeti tisztségviselő részéről valamelyik intézkedését ért bírálatot „elfogadja ugyan, de nem felejti el”. Éppen ezért a szakszervezeti tisztségviselőket — akiknek feladatához tartozik, hogy szót emeljenek mások jo­­sainak védelmében — különleges jogvédelem illeti meg. A Munka Törvénykönyve 16. §-a ugyanis kimondja, hogy a közvetlen fel­sőbb szakszervezeti szerv egyet­értése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselőjének más munkahelyre való beosztásához, munkaviszonyának a hivatal ál­tal való megszüntetéséhez, vala­mint áthelyezés esetén az új munkahely elfoglalására kitűzött időpont megállapításához. E rendelkezés tehát éppen a munkaviszonnyal kapcsolatos leg­fontosabb döntések vonatkozásá­ban biztosít hatékony jogvédet­ (Folytatás a 2. oldalon) I Öt világrész dolgozóinak képviseletében , 0 Louis Saillant, az SZVSZ volt főtitkára Hoang Quoc Viet­­j-­­el, a Vietnami Szakszervezetek Szövetségének elnökével és Nguyen Hi Anh Thu-val a kongresszuson, * 0 Erdei Lászlóné, a MNOT elnöke Valentyina Tyereskovával­­ és Cisse Jean Martinnal, a Pánafrikai Nőunió főtitkárával.­­ Tíz napig, október 17. és 27. között Budapesten, az Építők Székházában ülésezett a VII. Szakszervezeti Világkongresszus 125 ország, 120 millió szervezett dolgozója nevében. Az öt föld­részről érkezett küldötteket és a vendégeket Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára üdvözölte. LAPUNK TARTALMASUL: • EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁSOK AZ ÉLET ÉS MUNKAKÖRÜLMÉNYEK SZOLGÁLATÁBAN • TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS — EGÉSZSÉGVÉDELEM — MUNKAVÉDELEM • A TÖRVÉNYEK MŰHELYÉBEN JUBILEUMRA KÉSZÜLÜNK

Next