Közalkalmazott, 1970 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1970-08-08 / 8. szám

XXIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 8. • ARA: 1 FORINT A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA • A nők egyenjogúságának érvényesüléséről, a fiatalok helyzetéről tanácskozott a központi vezetőség július 31-i ülésén A Közalkalmazottak Szakszervezetéhez tartozó dolgozóknak mintegy 47 százaléka nő, s a tagságnak egyötöde fiatal és közü­lük sokan pályakezdők. E számszerűségében is jelentős két réteg helyzetéről, a velük való törődés sok fontos feladatáról tárgyalt a szakszervezet központi vezetősége 1970. július 31-i ülésén. Az alábbiakban az MSZMP KB nő- és ifjúságpolitikai irányelvei és a SZOT útmutatásai alapján készült írásos jelentések, az elhang­zott kiegészítő referátum és az elfogadott intézkedési tervek főbb megállapításait ismertetjük.­ ­ A közigazgatásban a felsza­badulás utáni alapvető változások egyik mutatója, hogy amíg az­előtt e terület a nők részére — az adminisztratív munkaköröket ki­véve — az elérhetetlen pályák kö­zé tartozott, ma az ügyintézői munkakörök jelentős hányadában nők dolgoznak. A helyzetkép ked­vező megítélésének bizonyítéka, hogy ma a tanácsapparátusban dolgozó nők aránya 40—50 száza­lék, a bírói karban 25,2 százalék, a bírósági fogalmazók és titkárok közül 88,2 százalék, a könyvtárak­ban 80 százalék, a társadalombiz­tosítási apparátusban több mint 70 százalék. A közigazgatásban dolgozó adminisztratív és kisegí­tő állománynak 90 százaléka nő. A nők munkavállalását számos társadalmi szintű gondoskodás kí­sérte, amely elősegítette a köz­­igazgatás területén is az általános és szakmai műveltségük emelését, az anyai hivatással és családellá­­­tással járó terhek csökkentését. A választott és a vezetői mun­kakörökben a helyzetkép már nem annyira kedvező. A nők még nem foglalnak el olyan helyet a vezetésben, amely a politikai és szakmai tudás, az általános mű­veltség színvonalát tekintve sok területen megilletné őket. A ta­nácselnökök 5 százaléka nő. A megyei tanácsoknál a vb-vezetők 2 százaléka, a járási jogú váro­sokban 3,8 százalék­a nő. Meg­felelő az arány Budapesten, ahol a Fővárosi Tanácsnál a vb-veze­tők 23,6 százaléka, a kerületi ta­nácsoknál 32,5 százalék a női ve­zető. Feladatként jelölte meg a központi vezetőség intézkedési tervében: felhívja az állami és gazdasági vezetők figyelmét, hogy az arra alkalmas, kellő politikai és szakmai ismeretekkel rendel­kező nőket fokozottabban vonják be a vezetésbe, gondoskodjanak tervszerűen előléptetésükről, to­vábbképzésükről, tegyék lehető­vé, hogy a szakmai képzés mun­kaidőben történjék. Erőteljes igény a vezetők iránt elsősorban azért, mert meghatározott mun­kakörök egyetemi, főskolai vég­zettséghez, képesítéshez kötöttek, hogy egy-egy megüresedett veze­tői, előadói státuszt ne kívülről hozott munkaerővel töltsenek be, bátrabban léptessék elő a képzett (Folytatás a 2. oldalon) Kovács István, a szakszervezet titkára szóbeli kiegészítőjét tartja. Tőle balra Prieszol Olga, a szakszervezet főtitkára és Gál László, a SZOT titkára Panaszintézés a szakszervezet központjában Éven­te 200 ügy — Sok jogi tanácskérő — és panaszok három nagy csoportja . „A legutóbbi szakszervezeti bizottsági ülésen foglalkoztunk a tanácsi dolgozók élet- és munka­­körülményeinek alakulásával. Többek között felvetődött az, hogy az utóbbi időben a nagy­községi tanácsnál a gazdasági ágazat terhére foglalkoztatott dol­gozók miért nincsenek megeléged­ve a munkakörülményekkel és mi az oka annak, hogy két régi dolgozó felmondott, egy pedig a rádiónál keresett orvoslást sérel­mére.” A Móri Községi Tanács Szakszervezeti Bizottságának a Közalkalmazott Szerkesztőségéhez intézett leveléből idéztük ezeket a sorokat. A levél dr. Tóth Ferenc­nek, a központi vezetőség munka­ügyi és szociális osztálya vezető­jének íróasztalán fekszik, azok között a panaszok és egyéb bead­ványok között, amelyeket az osz­tály saját hatáskörében kíván ki­vizsgálni. Egy másik beadványt az egyik járási tanács igazgatási csoportvezetője írta, s azt sérel­mezi benne, hogy a tanácsszerve­zetben dolgozó jogászok kulcs­szám és fizetési fokozat szempont­jából indokolatlan hátrányban vannak az ugyancsak egyetemi végzettségű más szakemberekkel szemben (például az orvosokkal, az állatorvosokkal, a mezőgazdá­szokkal), fizetési kategóriájuk az ügyvitelt ellátókéval azonos.­­ Évenként mintegy 200 pa­nasz és sok jogi felvilágosítást kérő beadvány érkezik szakszer­vezetünk központjához — mondja dr. Tell Ferenc. — Ezeket tartal­muktól függően a Titkárság oszt­ja szé­. az osztályok között. Az említet­t beadványoknak mintegy 75 százaléka a munkaügyi és szo­ciális osztályra kerül. A panaszok három nagy cso­portba sorolhatók. Az elsőbe a munkabérrel, a bérrendszerrel és a jutalmazási kerettel kapcsolatos beadványok tartoznak, a második kategóriát a munkaviszony jogi szabályozásával és a hatályos munkajogi rendelkezések végre­hajtásával, összefüggő panaszok alkotják. A harmadikba a béren kívüli juttatásokkal, a szociálpo­litikai ellátottsággal kapcsolatos leveleket sorolhatjuk. A panaszintézést a Titkárság ellenőrzi. A tapasztalatokról tájé­koztatja félévenként a főtitkárt, évenként pedig az elnökséget. A jogi felvilágosítást kérő leveleket mi válaszoljuk meg, míg a vizsgá­latot vagy intézkedést igénylő be­adványok mintegy 90 százalékát az illetékes megyei bizottsághoz küldjük meg elbírálásra, de arról írásbeli tájékoztatást kérünk. Vannak azonban olyan panaszok is — a beérkezetteknek kereken tíz százaléka — amelyeket jelle­gükre figyelemmel olyannak íté­lünk, hogy saját hatáskörben in­tézkedünk. Sok beadvány indítéka valójá­ban egyéni sérelem, ugyanakkor a panasz gyakran jogi szabályo­zást vagy állásfoglalást igénylő kérdésekre is felhívja a figyel­münket. Például elvi állásfogla­lást kívánunk kiadni abban a kér­désben, hogy a „Szakszervezeti munkáért” jelvénnyel kitüntetett dolgozónak jár-e jutalomszabad­ság vagy sem. Egy másik példa: a szerződéses dolgozók nem része­sülnek a félárú utazási kedvez­ményben. Ugyanakkor az utóbbi években növekedett a szerződéses dolgozók száma. A szerződéses dolgozók panasza alapján előter­jesztést tettünk a kérdés megfe­lelő rendezésére. Az osztályunkhoz kerülő leve­lek mintegy egyharmada a Köz­­alkalmazott Szerkesztősége címére érkezik. Ez rendkívül örvendetes, mert azt bizonyítja, hogy olvassák a lapot, s a tagság mind egyéni, rzövid általános problémáival bi­zalommal fordul, a szerkesztőség- Dr. Kilényi Géza Alkotmány, tanácstörvény írta: dr. Besknyő Károly . Nekünk közalkalmazottak­nak különösen megtisztelő felada­­tat megemlékezni az alaptörvény létrehozásának évfordulójáról. Al­kotmányunk szabályozza a szo­cialista államunk legfontosabb központi és helyi intézményeinek jogállását, szervezetét, hatáskörét, illetőleg működésének elveit. Az alkotmány V. fejezetében röviden és tömören meghatározta az ál­lamhatalom és államigazgatás he­lyi szerveinek, a községi, a városi, a járási és a megyei tanácsoknak mechanizmusát. Az eltelt több mint két évtized munkája és eredményei igazolták az alkotmányos rendelkezések szükségességét és helyességét. Az alkotmány alaprendelkezésének időállóságát mutatja egyebek kö­zött, hogy annak alapján fogadta el az országgyűlés az 1950. évi I. és az 1954. évi X. tanácstörvényt, s a tanácsok az ötödik választási ciklus végéhez közelednek. Az utóbbi időben mind gyak­rabban hallani, hogy alkotmányos jogrendünk segítségével elérkez­tünk a szocialista állam felépíté­sének megvalósításához. Eredmé­nyekben gazdag, de nem hibátlan húsz év áll a tanácsrendszer mö­gött. SíkSJkVeXXJíJYYíSíXX A Magyar Szocialista Munkás­párt ez évben megtartandó X. kongresszusán, a negyedik ötéves terv céljai mellett, foglalkozik az alkotmány korszerűsítésével és a tanácstörvény reformjával. A Központi Bizottság ez év április 16-i ülése már érdemben megha­tározta a párt és az állami szer­vek előtt álló, közvetlen megol­dásra váró feladatokat, s ennek alapján elkezdődött az előkészítő munka. Dolgoznak a szakemberek és a gyakorlati munkában kiváló eredményt elért munkatársakból álló bizottságok. Javaslataik nem egyszer több variációs megoldá­sokból álló korszerűsítési kezde­ményezéseket tartalmaznak. Az alkotmányban végrehajtandó vál­tozások célját Kállai Gyula elv­társ a következőképpen foglalta össze: „Most olyan alkotmány ki­dolgozására van szükség, amely a szocialista Magyarország teljes felépítésének — a gazdaságot, tár­sadalmat, tudományt, a­ kultúrát, emberi tudatot átfogó — nagy munkájához adja meg a legfonto­sabb államjogi biztosítékokat.” (Megjelent a Népszabadság 1968. XII. 24-i számában). Az alkotmány és a tanácstör­vény tehát a megújhodás szaka­szába lépett. A jogszabályok felül­vizsgálata folyamatban van. Az első probléma, hogy tartal­mi és formai értelemben új alkotmány, vagy a jelenlegi módosítása cél­szerűbb-e. E kérdés eldöntésénél abból az alapvető tényből kell ki­indulni, hogy az alkotmány kor­szerűsítésének célja a proletár­­diktatúra államának további erő­sítése, a szocialista demokratiz­mus szélesítése. Alkotmányunk módosítása mel­lett több érvet lehet felsorakoztat­ni, mint egy új alkotmány előter­jesztése mellett Csak az előké­szítő munkák befejezése után le­het azonban végleges az állás­pont. Az alkotmánynak a taná­csokat érintő módosítása és a ta­nácsokkal kapcsolatos megvaló­sítandó korszerűsítési feladatok azonban nem a tanácstörvény módosítását, hanem mindenkép­pen új tanácstörvény megalkotá­sát teszik indokolttá. Az alkotmányban történő vál­tozások szerény mértéke azt is je­lenti, hogy az alkotmány szerve­zeti felépítésében lényeges re­formra nincs szükség. Az alkot­mány módosítása során a taná­csokra vonatkozó fejezet többirá­nyú korrekcióra szorul, azonban alapvetően nem érinti a tanács­rendszert. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1970. április 16-i együttes üléséről kiadott közle­ményben többek közt a párt meg­jelölte a további utat. E szerint az új rendelkezésekkel el kell ér­ni: „fejlődjön a tanácsok állam­igazgatási tevékenysége, erősöd­jön népképviseleti jellege és ön­­kormányzati vonása.” (Népsza­badság 1970. IV. 18.) Az 1954. évi X. tanácsokról szó­ló törvény alapvető változásokat, új törvényalkotást igényel. A ko­rábbi törvénynél részletesebben kell foglalkozni a tanácsi fokoza­tok közötti különböző sajátossá­gokkal, a fokozatok szerinti ha­táskörök megállapításával. Az új törvényben a nagyközségi kate­góriáról és a közös községi taná­csok jogállásáról is rendelkezni kell. Egyesek elgondolása sze­rint a területszervezés legátfo­góbb kérdéseit is a tanácstör­vényben külön fejezetben kellene szabályozni. Nagyon hasznosnak látszana az új tanácstörvényben a tanács és a­­végrehajtó bizottság jellegének megállapításán kívül, a kizáróla­gos hatáskörök pontos elhatáro­lása is. Az alkotmány módosítása so­rán változás várható a választási alapelvek, a községek és a váro­sok típusainak felsorolása, a taná­csok jogalkotó munkája, s végül a tanácsi felügyelet szabályozása, valamint a tanácsok felsőbb kap­csolataira vonatkozó rendelkezé­sek területén is. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága említett ülése mind az alkotmány, mind az új tanácstörvénynek legfőbb céljául a szocialista demokratiz­mus szélesítését, a helyi igazga­tási munka színvonalának javí­tását, valamint a tanácsi appará­tus szakszerűségének emelését tűzte ki, illetőleg ezeken a terü­leteken igényel új szabályozást. A következő években a tanácsoknak olyan népképviseleti szervekké kell válniuk, amelyek a területü­kön önállóan és felelőséggel lát­ják el az államigazgatás helyi szervére háruló valamennyi fel­adatot. %sat%stsx%%s%ssxst% Az előkészítés munkájában a Közalkalmazottak Szakszerveze­tére és minden egyes­ tagjára, szakértelmére, tapasztalataira és nem utolsósorban javaslataira szükség van. Az alkotmány évfor­dulója alkalmával mindannyi­­unknak elsőrendű feladata, hogy ne csak a megtett út eredményeit és hibáit idézzük vissza, hanem előre tekintve, javaslatainkkal se­gítsük elő a szocialista állam fel­építéséhez nélkülözhetetlen alkot­mányos rendünket. LAPUNK TARTALMÁBÓL: NEGYVENHÁROM ÜGY TANULSÁGAI ÚJ MEGYEI KÖNYVTÁR ÉPÜL SZOMBATHELYEN A GYARAPODÓ FEJÉR MEGYE HÉTKÖZNAPJAI ANKÉT BÉKÉS MEGYÉBEN A NAGYKÖZSÉGEK DOLGOZÓIRÓL

Next