Közalkalmazott, 1970 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-08 / 8. szám
XXIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 8. • ARA: 1 FORINT A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA • A nők egyenjogúságának érvényesüléséről, a fiatalok helyzetéről tanácskozott a központi vezetőség július 31-i ülésén A Közalkalmazottak Szakszervezetéhez tartozó dolgozóknak mintegy 47 százaléka nő, s a tagságnak egyötöde fiatal és közülük sokan pályakezdők. E számszerűségében is jelentős két réteg helyzetéről, a velük való törődés sok fontos feladatáról tárgyalt a szakszervezet központi vezetősége 1970. július 31-i ülésén. Az alábbiakban az MSZMP KB nő- és ifjúságpolitikai irányelvei és a SZOT útmutatásai alapján készült írásos jelentések, az elhangzott kiegészítő referátum és az elfogadott intézkedési tervek főbb megállapításait ismertetjük. A közigazgatásban a felszabadulás utáni alapvető változások egyik mutatója, hogy amíg azelőtt e terület a nők részére — az adminisztratív munkaköröket kivéve — az elérhetetlen pályák közé tartozott, ma az ügyintézői munkakörök jelentős hányadában nők dolgoznak. A helyzetkép kedvező megítélésének bizonyítéka, hogy ma a tanácsapparátusban dolgozó nők aránya 40—50 százalék, a bírói karban 25,2 százalék, a bírósági fogalmazók és titkárok közül 88,2 százalék, a könyvtárakban 80 százalék, a társadalombiztosítási apparátusban több mint 70 százalék. A közigazgatásban dolgozó adminisztratív és kisegítő állománynak 90 százaléka nő. A nők munkavállalását számos társadalmi szintű gondoskodás kísérte, amely elősegítette a közigazgatás területén is az általános és szakmai műveltségük emelését, az anyai hivatással és családellátással járó terhek csökkentését. A választott és a vezetői munkakörökben a helyzetkép már nem annyira kedvező. A nők még nem foglalnak el olyan helyet a vezetésben, amely a politikai és szakmai tudás, az általános műveltség színvonalát tekintve sok területen megilletné őket. A tanácselnökök 5 százaléka nő. A megyei tanácsoknál a vb-vezetők 2 százaléka, a járási jogú városokban 3,8 százaléka nő. Megfelelő az arány Budapesten, ahol a Fővárosi Tanácsnál a vb-vezetők 23,6 százaléka, a kerületi tanácsoknál 32,5 százalék a női vezető. Feladatként jelölte meg a központi vezetőség intézkedési tervében: felhívja az állami és gazdasági vezetők figyelmét, hogy az arra alkalmas, kellő politikai és szakmai ismeretekkel rendelkező nőket fokozottabban vonják be a vezetésbe, gondoskodjanak tervszerűen előléptetésükről, továbbképzésükről, tegyék lehetővé, hogy a szakmai képzés munkaidőben történjék. Erőteljes igény a vezetők iránt elsősorban azért, mert meghatározott munkakörök egyetemi, főskolai végzettséghez, képesítéshez kötöttek, hogy egy-egy megüresedett vezetői, előadói státuszt ne kívülről hozott munkaerővel töltsenek be, bátrabban léptessék elő a képzett (Folytatás a 2. oldalon) Kovács István, a szakszervezet titkára szóbeli kiegészítőjét tartja. Tőle balra Prieszol Olga, a szakszervezet főtitkára és Gál László, a SZOT titkára Panaszintézés a szakszervezet központjában Évente 200 ügy — Sok jogi tanácskérő — és panaszok három nagy csoportja . „A legutóbbi szakszervezeti bizottsági ülésen foglalkoztunk a tanácsi dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásával. Többek között felvetődött az, hogy az utóbbi időben a nagyközségi tanácsnál a gazdasági ágazat terhére foglalkoztatott dolgozók miért nincsenek megelégedve a munkakörülményekkel és mi az oka annak, hogy két régi dolgozó felmondott, egy pedig a rádiónál keresett orvoslást sérelmére.” A Móri Községi Tanács Szakszervezeti Bizottságának a Közalkalmazott Szerkesztőségéhez intézett leveléből idéztük ezeket a sorokat. A levél dr. Tóth Ferencnek, a központi vezetőség munkaügyi és szociális osztálya vezetőjének íróasztalán fekszik, azok között a panaszok és egyéb beadványok között, amelyeket az osztály saját hatáskörében kíván kivizsgálni. Egy másik beadványt az egyik járási tanács igazgatási csoportvezetője írta, s azt sérelmezi benne, hogy a tanácsszervezetben dolgozó jogászok kulcsszám és fizetési fokozat szempontjából indokolatlan hátrányban vannak az ugyancsak egyetemi végzettségű más szakemberekkel szemben (például az orvosokkal, az állatorvosokkal, a mezőgazdászokkal), fizetési kategóriájuk az ügyvitelt ellátókéval azonos. Évenként mintegy 200 panasz és sok jogi felvilágosítást kérő beadvány érkezik szakszervezetünk központjához — mondja dr. Tell Ferenc. — Ezeket tartalmuktól függően a Titkárság osztja szé. az osztályok között. Az említett beadványoknak mintegy 75 százaléka a munkaügyi és szociális osztályra kerül. A panaszok három nagy csoportba sorolhatók. Az elsőbe a munkabérrel, a bérrendszerrel és a jutalmazási kerettel kapcsolatos beadványok tartoznak, a második kategóriát a munkaviszony jogi szabályozásával és a hatályos munkajogi rendelkezések végrehajtásával, összefüggő panaszok alkotják. A harmadikba a béren kívüli juttatásokkal, a szociálpolitikai ellátottsággal kapcsolatos leveleket sorolhatjuk. A panaszintézést a Titkárság ellenőrzi. A tapasztalatokról tájékoztatja félévenként a főtitkárt, évenként pedig az elnökséget. A jogi felvilágosítást kérő leveleket mi válaszoljuk meg, míg a vizsgálatot vagy intézkedést igénylő beadványok mintegy 90 százalékát az illetékes megyei bizottsághoz küldjük meg elbírálásra, de arról írásbeli tájékoztatást kérünk. Vannak azonban olyan panaszok is — a beérkezetteknek kereken tíz százaléka — amelyeket jellegükre figyelemmel olyannak ítélünk, hogy saját hatáskörben intézkedünk. Sok beadvány indítéka valójában egyéni sérelem, ugyanakkor a panasz gyakran jogi szabályozást vagy állásfoglalást igénylő kérdésekre is felhívja a figyelmünket. Például elvi állásfoglalást kívánunk kiadni abban a kérdésben, hogy a „Szakszervezeti munkáért” jelvénnyel kitüntetett dolgozónak jár-e jutalomszabadság vagy sem. Egy másik példa: a szerződéses dolgozók nem részesülnek a félárú utazási kedvezményben. Ugyanakkor az utóbbi években növekedett a szerződéses dolgozók száma. A szerződéses dolgozók panasza alapján előterjesztést tettünk a kérdés megfelelő rendezésére. Az osztályunkhoz kerülő levelek mintegy egyharmada a Közalkalmazott Szerkesztősége címére érkezik. Ez rendkívül örvendetes, mert azt bizonyítja, hogy olvassák a lapot, s a tagság mind egyéni, rzövid általános problémáival bizalommal fordul, a szerkesztőség- Dr. Kilényi Géza Alkotmány, tanácstörvény írta: dr. Besknyő Károly . Nekünk közalkalmazottaknak különösen megtisztelő feladatat megemlékezni az alaptörvény létrehozásának évfordulójáról. Alkotmányunk szabályozza a szocialista államunk legfontosabb központi és helyi intézményeinek jogállását, szervezetét, hatáskörét, illetőleg működésének elveit. Az alkotmány V. fejezetében röviden és tömören meghatározta az államhatalom és államigazgatás helyi szerveinek, a községi, a városi, a járási és a megyei tanácsoknak mechanizmusát. Az eltelt több mint két évtized munkája és eredményei igazolták az alkotmányos rendelkezések szükségességét és helyességét. Az alkotmány alaprendelkezésének időállóságát mutatja egyebek között, hogy annak alapján fogadta el az országgyűlés az 1950. évi I. és az 1954. évi X. tanácstörvényt, s a tanácsok az ötödik választási ciklus végéhez közelednek. Az utóbbi időben mind gyakrabban hallani, hogy alkotmányos jogrendünk segítségével elérkeztünk a szocialista állam felépítésének megvalósításához. Eredményekben gazdag, de nem hibátlan húsz év áll a tanácsrendszer mögött. SíkSJkVeXXJíJYYíSíXX A Magyar Szocialista Munkáspárt ez évben megtartandó X. kongresszusán, a negyedik ötéves terv céljai mellett, foglalkozik az alkotmány korszerűsítésével és a tanácstörvény reformjával. A Központi Bizottság ez év április 16-i ülése már érdemben meghatározta a párt és az állami szervek előtt álló, közvetlen megoldásra váró feladatokat, s ennek alapján elkezdődött az előkészítő munka. Dolgoznak a szakemberek és a gyakorlati munkában kiváló eredményt elért munkatársakból álló bizottságok. Javaslataik nem egyszer több variációs megoldásokból álló korszerűsítési kezdeményezéseket tartalmaznak. Az alkotmányban végrehajtandó változások célját Kállai Gyula elvtárs a következőképpen foglalta össze: „Most olyan alkotmány kidolgozására van szükség, amely a szocialista Magyarország teljes felépítésének — a gazdaságot, társadalmat, tudományt, a kultúrát, emberi tudatot átfogó — nagy munkájához adja meg a legfontosabb államjogi biztosítékokat.” (Megjelent a Népszabadság 1968. XII. 24-i számában). Az alkotmány és a tanácstörvény tehát a megújhodás szakaszába lépett. A jogszabályok felülvizsgálata folyamatban van. Az első probléma, hogy tartalmi és formai értelemben új alkotmány, vagy a jelenlegi módosítása célszerűbb-e. E kérdés eldöntésénél abból az alapvető tényből kell kiindulni, hogy az alkotmány korszerűsítésének célja a proletárdiktatúra államának további erősítése, a szocialista demokratizmus szélesítése. Alkotmányunk módosítása mellett több érvet lehet felsorakoztatni, mint egy új alkotmány előterjesztése mellett Csak az előkészítő munkák befejezése után lehet azonban végleges az álláspont. Az alkotmánynak a tanácsokat érintő módosítása és a tanácsokkal kapcsolatos megvalósítandó korszerűsítési feladatok azonban nem a tanácstörvény módosítását, hanem mindenképpen új tanácstörvény megalkotását teszik indokolttá. Az alkotmányban történő változások szerény mértéke azt is jelenti, hogy az alkotmány szervezeti felépítésében lényeges reformra nincs szükség. Az alkotmány módosítása során a tanácsokra vonatkozó fejezet többirányú korrekcióra szorul, azonban alapvetően nem érinti a tanácsrendszert. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1970. április 16-i együttes üléséről kiadott közleményben többek közt a párt megjelölte a további utat. E szerint az új rendelkezésekkel el kell érni: „fejlődjön a tanácsok államigazgatási tevékenysége, erősödjön népképviseleti jellege és önkormányzati vonása.” (Népszabadság 1970. IV. 18.) Az 1954. évi X. tanácsokról szóló törvény alapvető változásokat, új törvényalkotást igényel. A korábbi törvénynél részletesebben kell foglalkozni a tanácsi fokozatok közötti különböző sajátosságokkal, a fokozatok szerinti hatáskörök megállapításával. Az új törvényben a nagyközségi kategóriáról és a közös községi tanácsok jogállásáról is rendelkezni kell. Egyesek elgondolása szerint a területszervezés legátfogóbb kérdéseit is a tanácstörvényben külön fejezetben kellene szabályozni. Nagyon hasznosnak látszana az új tanácstörvényben a tanács és avégrehajtó bizottság jellegének megállapításán kívül, a kizárólagos hatáskörök pontos elhatárolása is. Az alkotmány módosítása során változás várható a választási alapelvek, a községek és a városok típusainak felsorolása, a tanácsok jogalkotó munkája, s végül a tanácsi felügyelet szabályozása, valamint a tanácsok felsőbb kapcsolataira vonatkozó rendelkezések területén is. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága említett ülése mind az alkotmány, mind az új tanácstörvénynek legfőbb céljául a szocialista demokratizmus szélesítését, a helyi igazgatási munka színvonalának javítását, valamint a tanácsi apparátus szakszerűségének emelését tűzte ki, illetőleg ezeken a területeken igényel új szabályozást. A következő években a tanácsoknak olyan népképviseleti szervekké kell válniuk, amelyek a területükön önállóan és felelőséggel látják el az államigazgatás helyi szervére háruló valamennyi feladatot. %sat%stsx%%s%ssxst% Az előkészítés munkájában a Közalkalmazottak Szakszervezetére és minden egyes tagjára, szakértelmére, tapasztalataira és nem utolsósorban javaslataira szükség van. Az alkotmány évfordulója alkalmával mindannyiunknak elsőrendű feladata, hogy ne csak a megtett út eredményeit és hibáit idézzük vissza, hanem előre tekintve, javaslatainkkal segítsük elő a szocialista állam felépítéséhez nélkülözhetetlen alkotmányos rendünket. LAPUNK TARTALMÁBÓL: NEGYVENHÁROM ÜGY TANULSÁGAI ÚJ MEGYEI KÖNYVTÁR ÉPÜL SZOMBATHELYEN A GYARAPODÓ FEJÉR MEGYE HÉTKÖZNAPJAI ANKÉT BÉKÉS MEGYÉBEN A NAGYKÖZSÉGEK DOLGOZÓIRÓL