Közérdek, 1892. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-14 / 7. szám
IV. évfolyamo ik szám. Társadalmi, közgazdasági-, jogi-, közigazgatási Előfizetési dijak: Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre ... 3 írt — kr. Negyed évre . . 1 frt 50 kr. Egy hóra . . . — frt 50 kr. Ifiéig jelen minden vasárnap. Felelős szerkesztő és laptulajdonos, figyv. P á ! f ff y Efflihál Kiadós Fóliák T. Marosvásárhelytt, 1892. február 14. és vegyes tartalmú hetilap Hirdetések díja: Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 15 kr. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr Nyilttér soronként 80 kr. ““ Kéziratot sem küldünk vissza. ”-Csak bérmestes leveleket fogadnak el. «tfctvata., tjjdgMWglijHBgaMMBMMiBWBMWMMMMMMMMMMMMMiMMBa——WM—1 trntmaum Szerkesztőség: Bolyai utcza 15-ik szám, ahova a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és reklamátiók intézendők Kiadóhivatal: Pollák T. könyvnyomdájában. A személyes hitel jogvédelme Van-e ilyen egyáltalában ? Joggal vetjük fel e kérdést, mert tudicatúránk legújabb gyakorlata nem a hitelezőt, de az adóst veszi védelme alá. Vagy az fog elévetni, hogy a személyes hitel teljesen megszűnik vagy az, hogy a kereskedelem teréről megvonatik a tőke. Az ingók átírása és sógor, koma által benyújtott igényperek által a jóhiszemű hitelezőtől a fedezet elvonása mindennapos dolog. Ingatlanok? ezek átírása, túlterheléssel megelőzése napirenden van. Megengedi a törvény az ily nyílt csalást ? meg, mert a magas Curia kimondta számtalanszor, hogy a csalás tényálladékát csak akkor látja fennforogni, ha az ingatlan a követelés lejárta után lett rosszhiszeműleg átruházva. Miért csak lejárta után ? Hogy a hitelnyújtástól a lejáratig elég ideje legyen adósnak rosszhiszemű játéka befejezésére ? Hiszen ez adós, ki ma tőlem ipoo frtot kölcsön vesz és kinek én ipoo frtot épen azért adok, mert tudom, hogy nevén telekkönyvezve háza és földje van — még jobban a szándékos, előre megfontolt anyagi megkárosítás czélzatát árulja el, ha már hol nap átíratja ingatlanait! De az a Curia szerint nem csalás, tehát élnek is vele elegen és elégszer. Nagy Széchenyink terjedelmes munkájában lángelméje, mélyre látó bölcsességével mutatta ki, hogy egy nemzet sem virágozhat addig, míg hitele nincs befelé és kifelé egyaránt. Mi a hitel alapja? a bizalom! Bizalom pedig csak ott lehet, hol a viszszaélést, csalást a priori kizártnak tekinthetjük. Bizalom! Tessék a hivatalnoknak kölcsönözni, fizetése 20 évre előre le van foglalva sógor és koma által (tisztelet a kivételeknek.) Tessék a barátnak kölcsönözni, ott a közjegyzői privilegizált intézmény 3 pengőért, félóra alatt minden ingóbingója X, vagy Y-é lesz. Ez meg nem neked; de másnak tartozik és hogy a pénzt megtarthassa átiratta házát, kertjét, földjét feleségére. Ott a telekköny, az egész 4—5 frtba kerül. Ennyit megkoczkáztathat 5—10.000 forintért. Vagy a kereskedő világban keressük a hitel alapját képező bizalmat ? Hiszen oly beteg kereskedelem, mint a magyar nincs sehol. Itt a concurrentia tere és nem a bizalom a hitelnyújtás alapja, bent az országban. Kint pedig roppant óvakodók, mert magyar csődeljárás megtanította már a külföldi nagy kereskedőket és gyárosokat, hogy a csődeljárás költségei hogy nyomják le a közadós 70—8o°/0-át fedezetül ígérő közvagyonát a liquidálási quotáig 5—io°/0ká; és hogy ezt is emlékül megkapja, várnia kell 3—4 évig. Akkor, midőn ezen szomorú állapotok köztudomásúak, azt várná mindenki, hogy a törvény magyarázói és gyakorlói a bírói székről a viszonosságok megszüntetésére és a hitelező jogainak védelmére ítél és interpretál. Dehogy! az adóst védi! Már odajutottunk, hogy nem szabad kérni sem, az adóstól pénzünket. Itt a szomorú példa, Z. L. bpesti kereskedőnek, egy másik kereskedő tetemes összeggel tartozott. A terminus rég lejárt, a felszólítások hiábanvalók voltak: ekkor hitelező zárt levélben azt írta adósának, hogy ha jogos követelését ki nem fizeti, nevét a rossz fizetők jegyzékébe fogja kitétetni. Nosza adós zsarolásért jelenti fel hitelezőjét és pénzének megfizetése helyett vizsgáló bíróhoz zaklatja. A törvényszék nagyon helyesen megszüntette az eljárást, mert igazolva lett a vizsgálat során, hogy a kért követelés jogosult! A bpesti ki. tábla ellenben szegény Z. L.-t. vád alá helyezte (21555—1891. szám alatt.) azon indokolással, hogy 1) a zsarolást jogos követeléssel is ellehet követni, 2) azon fenyegetés, hogy nevét a rosszfizetők névsora közt közzé fogja tenni, veszélyes fenyegetést involvál épen panaszlóval szemben, mert kereskedő, kinek hitelét megóvni legfőbb érdeke stb., stb. Mert kereskedő? Hiszen épen kereskedőnek első kötelessége pontosan fizetni. Vagy a kereskedelmi törvény azért adja a sok előnyös kiváltságot kereskedőkkel szemben (ott perelhet, hol könyveit vezeti, kiváltsága van a bagatell elől stb.) hogy tőle tartozást követelni nem szabad? Hitelét megóvni? Hiszen ha már képtelen egynek tartozását kifizetni, akkor fizetésképtelenné lett és ennek tudatában nem vehet több hitelt igénybe, ha csak nem a dolos terére lépett. A tábla szerint róla nem szabad nyilvánosságra hozni, hogy nem fizet, recte nem tud fizetni; de n kereskedő a fizetésképesség látszatának megőrzésével kiaknázhatja máséside a mitsem sejtő üzleti connexióit. Ha a személyes hitelt nem védi kellőképen a törvény, akkor mit csinálhatunk mi egyesek ? Sokat! Mindent! Tessék a társadalomnak megvetéssel sújtani azokat, kik mások vagyonából ily után gazdagodni vágyódnak. Azt, ki egy véletlenül megtaposott tyúkszem miatt életét nem teszi kockára lovagiás után, azt megveti a társadalom, kerülik az emberek és a megbélyegzettek névsorába kerül, de adósságot csinálni és a hitelezőt kijátszva nem fizetni, az bravúr. Pedig addig nem gyógyul meg a társadalom ezen rákfenéje. Addig mindig kaczagva csalják ki a pénzt a jóhiszemű hitelező zsebéből , míg a társadalom megvetéssel nem bünteti az ily egyéneket, mig a tisz- A „K Ö Z É R D E K“ EREDETI TAROZÁSA. — *M' —t*— A harmadik csók. Panzinger csúnya is, vén is, agglegény is, de mind e három természettől adományozott sebére volt egy szépség tapasza: a pénz. Ez tudvalevőleg a leghathatósabb és legjobb sebtapasz. Rendes vendége volt a hires „Három angyal czimű bor- és sörhelyiségnek, hol egy igazi élő angyal, a Czenczike sürgeti, forgott. Czenczikét igen szemrevaló teremtésnek tartotta az egész gárda, mely a „Három angyalihoz járt szomját enyhíteni és nem egy, egyek közül szívesen beszélgetett Czenczikével, amikor a sör- vagy boradagot felszolgálta. Mert Czenczike pinczér leány. Még pedig a kiválók egyike e szakmában. Olyan kedvesen tudott újságokat beszélni, hogy gyönyörűség volt hallgatni. A Czenczike igen kevés pénzzel rendelkezett, lévén fizetése szörnyen sovány, de szép és becsületesnek tudta a világ. Egy estére hajló dé után Panzinger úr, midőn a negyedik pohár fröcsnél tarott egy ajánlatot tett a szép pinczérleánynak. — Szörnyen szép frucska vagy te Czenczike, mondta Panzinger Czenczikének, midőn az ötödik polgári pezsgőt az asztalra tette és állát megcsipkedte. — Örülök, hogy Panzinger úrnak is tetszem válaszolta szerényen a leány. — Ejnye, haagyon hangsúlyozod azt az „is“ szócskát, pattant fel az agglegény. Hát azt hiszed, hogy mindenkinek tetszel? — Legalább a vendégurak valamennyien ezt mondják, ha más szavakkal is. — Nem hazudnak, viszonozta Panzinger és miután végig simította gyér hajszálait, véres és ritkás bajuszát kezdte pödörgetni Te szép állat vagy. — Állat? Kiáltotta kissé méltatlankodva a leány. — A biblia egy tétele így mondja: De hagyjuk ezt. Nekem egy ajánlatom van részedre. Nos, nem vagy rá kiváncsi? — Azt mondja anyám, hogy a kíváncsiság a vétekkel egy sorba helyezendő. — Igazsága van a te anyádnak. Én mivel hogy nem vagy kiváncsi, elmondom. Ha te háromszor megcsókoltatod magadat, én neked 100 fontot adok. — mondta, nagyot nyelve Panzinger. — 100 frtot? — Igen, egészben vagy felaprózva. — Nem tréfál. — Egy cseppet sem. A kis leánynak nagyot dobbant a szive. 100 frt rengeteg sok pénzt Mennyi mindent vásárolhatna ő öreg, beteges anyjának a télire. Egy bérelt téli felöltőt, jó vastag talpú czipőt. Milyen örömet szerezne ezzel az édesnek, a drágának. Rövid gondolkozás után felcsapott. — Nem bánom, megengedem, hogy megcsókoljon, de azután azonnal kérem a pénzt, szólt pirulás közt a Czenczike. Áll az egyezség, felelte nagy örömmel Panzingerre egyszer, majd másodszor megcsókolta a rószás piros ajkát. Czenczi egész nyugodtan tartotta ajkát, de mikor a harmadik csókra került a sor Panzinger úr abba hagyta a csókolózást. — nos ? kérdé a kedves leány csókra húzta száját. — A harmadik csókot elengedem, viszontá a vén kecske. — Nem bánom, örvendezett a leány kérem a pénzt? — Nincs nálam, majd alkalomadtán elhozom, viszonzá a rókamájú Panzinger, ki a csókok élvezése után megbánta fényes ajánlatát, nem azért, mivel a csók talán nem ízlett neki, de sajnálta a nagy összeget. Hanem a leánynak is volt ám esze. Átlátott Panzinger veséjén. — Ön a csókot megkapta, még meleg tőle az ajkam , igy a pénzt is melegében kérem, — szó sincs róla ! kérek egy fröcsöt. — Ön csalól pattant fel a leány. — A csókrablókat nem szokták ilyen csúnya néven hívni, kaczagott Panzinger, miközben sandán nézett az előtte álló Czenczikére. A leány arcza vérpiros lett a haragtól és szemei szikrákat szórtak a ránczos képű Panzingerre, végre haragos szavakkal tört utat. — Tehát ön megbánta ígéretét? Ön kijátszott engem? Ön visszaélt egy szegény leány hiszékenységével ! Pfus, ez nem szép, ez nem helyes, ez nem tisztességes eljárás ! — Akárhogy pattog is leányasszony, pénzt tőlem egy garast sem kap, viszontá gorombán az uzsorás. — Jól van, a törvény elé viszem a dolgot ! *— Tessék, szólt válvonogatva Panzinger