Nemzetgazdasági Szemle – 1886.

Nagyobb közlemények - Báró Fiáth Miklós: A házi állatok összeírása 1884-ben I.

3 A HÁZIÁSÍT­ATOK ÖSSZEÍRÁSA 1884-BEN, a klimatikus és természeti viszonyokon é­s kezelési módokon kivül, a külső kereskedelmi konjunktúráktól is függ és ennélfogva sokkal gyorsabb változásnak van alávetve, akár gyarapodás, akár fogyás tekintetében, semhogy csak 10 —10 éves eredmények ismerete elegendő volna. Ezen okokból kiindulva, a földmivelés-, ipar- és keresk. m. kir. ministerium elhatározta, hogy az 1884. évben a hasznos háziállatok minden fajára kiterjedő országos állatösszeirást rendeljen el. A tudomány követelményeinek csak azon adatgyűjtés felelne meg tökéletesen, mely az által eszközöltetnék, hogy minden egyes marhabirtokos saját maga töltené be a néki megküldött számláló lapokat. Tekintve azonban marhatartó köznépünk csekély művelt­ségét s az ennek következtében tetemesen felszaporodó munkát, mely ebből következőleg a számláló közegekre háramolnék, tekintve továbbá a tömérdek munkaszaporulatot, melylyel a milliókat szám­láló lapok feldolgozása járna, legczélszerűbbnek látszott, a községet venni alapul s minden egyes község összes állatállományát állat­fajok szerint egy-egy kimutatásban foglalni össze. Annak beigazolásául, hogy ezen kimutatás csakugyan mind­azon adatokat foglalja magában, melyeket jól foganatosított marha­számlálás eredményeként leírni óhajtunk, szükséges, hogy a gyűjtött adat anyagát közelebbről ismertessük. Tekintettel arra, hogy a marhaszámlálás eredményei az állat­tenyésztés állami intézkedéseinek és társadalmi tevékenységének részben alapjául, részben irányadóul lesznek hivatva szolgálni, nem elég csak magát a marhalétszámot ismerni, hanem tudni kell, az apa-és anyaállatok számát, az ivadékokat, valamint a gazdasági mun­kákra használt állatok számát, ismerni kell azontúl a különféle vidé­keken tenyésztett állatfajokat is és ott első­sorban különbséget kell tenni a bel- és külföldi fajok között. A keresztezés által nem változtatott feelföldi fajokra nézve sem fogadhattunk el csupán egyet, t. i. a közönségesen magyarfajnak ne­vezettet mely alatt általánosan az alföldi hosszuszarvú fehér gulya­marhát értjük, hanem ezen belföldi fajokhoz hozzá kellet sorolni a hegyvidékeken olyannyira elterjedt inkább bukovinai és román marhákhoz hasonló sárga-barna fajt is, mely tagahatatlanul a „bos taurus primogenius" vagyis őstulok fajtának podoliai alfajához sorolható, melyhez a fent említett hosszuszarvú magyar marha is

Next