Közgazdasági Szemle – 1957.
1. szám - Hoch Róbert–Rédei Aranka: A fogyasztói árképzés fő elvei
A FOGYASZTÓI ÁRKÉPZÉS FŐ ELVEI ben külön kell választani azokat az arányváltoztatásokat, amelyek iparágak közötti arányváltoztatással, „tőkeáramlással" oldhatók meg, valamint azokat az arányváltozásokat, amelyek üzemen belüli termelésátállítással oldhatókmeg. Már eleve rá kell mutatni, hogy az utóbbi esetben az értéktörvény tökéletesebben biztosítja a termelés és a szükségletek összehangolását. Az iparágak közti arányosságok létrejöttére az értéktörvény tökéletlenül, sok torzítással hat, csak egy tendenciaként sok ellentétes irányban ható tendencia* között. Kiegészítésül, illetve helyesbítésül meg kell jegyezni még, hogy a termelés és a fogyasztás kapcsolata nem közvetlen, hanem kapcsolatukat a kereskedelem — mégpedig annak több láncszeme — közvetíti. Piaci gazdaságban az ár- és a profitmechanizmus valósághoz közelebb álló sémája a következő: a) a kínálat és a kereslet viszonyai a fogyasztói (kiskereskedelmi) árak arányait szabályozzák, b) a fogyasztói árarányváltozások megváltoztatják a kiskereskedelmi haszonkulcsok arányait, c) a megváltozott kiskereskedelmi haszonkulcsok arányai megváltoztatják a kiskereskedelem keresletének összetételét, d) megváltoznak a nagykereskedelmi árarányok, e) megváltozik a nagykereskedelmi haszonkulcsok aránya, f) átalakul a nagykereskedelem keresletének szerkezete, g) megváltoznak a termelői árarányok, h) megváltoznak a termelői profitok arányai, i) megváltozik a termelés szerkezete, j) módosul a termelői kínálat szerkezete, következésképpen a termelői árarányok, k) módosul a nagykereskedelmi kínálat szerkezete, következésképpen a nagykereskedelmi árarányok, s) változik a kiskereskedelmi kínálat szerkezete, következésképpen a fogyasztói árarányok. Sok láncszem, sok forrás, amelyből következően torzul a termelés és a fogyasztás teljes összhangjának megteremtésére irányuló tendencia. (Gondoljunk csak arra, hogy a kereskedelmi nyereség arányai nemcsak a termelői és a fogyasztói árarányoktól függenek, hanem jelentősen a különféle cikkek eltérő forgalmi költségszínvonalától is. A költségszínvonalat pedig a forgalom volumenének változása is változtatja.) Nem áltatjuk magunkat azzal sem, hogy a fix árak rendszere és a termelés részletes központi szabályozása megteremtheti a termelés és a fogyasztás teljes összhangját. A fix árak nem alkalmazkodnak a kínálat és a kereslet viszonyaihoz. De még ha az árak kifejeznék is a kínálat és a kereslet viszonyait (valamilyen rugalmas ármegállapítás révén), akkor is: a) a forgalmi adó mai rendszere miatt a vállalati nyereség arányai nem a piaci viszonyokat fejezik ki; b) ha központi utasítás szabályozza a termelés választéki szerkezetét, a profitarányoknak nem sok szerepük van, még akkor sem volna, ha ténylegesen a piaci viszonyokat fejeznék . Az értéktörvénynek a termelés fő arányait szabályozó szerepével ellentétes irányban ható tendenciák közül csak felsoroljuk a véleményünk szerint legfontosabbakat: 1. A konkurrencia egyúttal anarchia is; 2. A jövedelmezőségi arányok gyakran éppen ellentétes irányban változnak, mint az árarányok, a költségtényezők ellentétes irányú változása miatt; 3. Megfelelő kapacitás-, nyersanyag- vagy munkaerőhiány akadályozhatja a termelés növelését; 4. A „tőkebeáramlás" specifikus akadályai (például a mezőgazdaságban és a kitermelő iparokban vagy nagy állótőkét igénylő iparágakban — monopóliumok); 5. Devizahiány; 6. A jövedelmezőség szabályozta termelés és szabad áralakulás esetén az árak emelkedésének nincsen — magából a gazdaságból fakadó — felső határa, ellenben kifizetődőbb lehet az áruk egy részét veszni hagyni, mint az árakat csökkenteni.