Közgazdasági Szemle – 1967.
január - Fock Jenő: A szocialista építés gazdasági feladatairól
FOCK JENŐ A szocialista építés gazdasági feladatairól* A Központi Bizottság beszámolója és a kongresszusi okmányok joggal állapítják meg, hogy pártunk gazdaságpolitikája helyesnek bizonyult. A gazdaságpolitika összefüggései, fő vonásai a népgazdasági tervekben, különösképpen a távlati tervekben öltenek testet. Ily módon második ötéves tervünk sikeres teljesítése gazdaságpolitikánk megvalósulását is mutatja. A Központi Bizottság referátuma az elért eredmények mellett őszintén szólt a munkában meglevő hiányosságokról és gazdasági problémáinkról. Ezek jelentős része az alkalmazott gazdasági mechanizmusból fakad. A Központi Bizottság 1964 decemberében, átvizsgálva a gazdasági helyzetet, arra a megállapításra jutott, hogy a VIII. kongresszus határozatainak végrehajtásában, a második ötéves terv néhány különösen fontos mutatója megvalósításában az arányos fejlődést veszélyeztető, a gazdaságpolitikai célok elérését gátló elmaradás van. Határozott intézkedésekre szólította fel az állami vezetésben dolgozó kommunistákat. A pártszervezeteket felhívta, szervezzék munkájukat úgy, hogy a kongresszus határozatai érvényre jussanak. A Központi Bizottság útmutatása nyomán meggyorsult a termelékenység emelkedése. A terv azt írta elő, hogy a termelés növekedésében a termelékenység emelésével fedezett hányad több mint kétharmad legyen. Négy év alatt ez az arány csak 50 százalék körül alakult. A határozatot követően, 1965-ben, ez 82 százalékra nőtt. Intézkedéseket tettünk a munkafegyelem megszilárdítására, a munkidő jobb kihasználására, a normák karbantartására, a munkaszervezés javítására. A termelékenység ezen tényezőire azóta is fokozott gondot fordítunk, hogy a technika újabb vívmányainak alkalmazása, az új beruházások, a gépellátottság növekedése megfelelő hatékonysággal érvényesülhessen. Jellemző adat ebből a szempontból, hogy 1965-ben az ipar gépiberendezés-állományának több mint egyharmada az utolsó 5 év beszerzéseiből származott. A határozat ráirányította a figyelmet arra, hogy nagyobb mértékben szerezzünk érvényt a szükségletre való termelés elvének. Ugyanis 1960—64 között túlzottan növekedtek a készletek, s a megtermelt nemzeti jövedelem egyre nagyobb részét kötötték le. Két év alatt a felhalmozódott — az adott helyen feleslegesnek minősülő — készletek jó részét hasznosítottuk, a termelés ütemét és összetételét úgy irányoztuk elő, hogy az összhangban legyen az értékesíthetőséggel, a fogyasztással, a szükségletekkel. Ez ugyan azzal járt, hogy a termelés növekedésének üteme lassúbb lett, de a hasznossága nagyobb. * Az MSZMP IX. kongresszusán elhangzott felszólalás teljes szövege. Közgazdasági Szemle