Közgazdasági Szemle – 1969.
január - Dobos István: A reform első tapasztalatai és a népgazdaság 1969. évi terve
DOBOS ISTVÁN jelése teremtette meg a tennivalók alapját: milyen tendenciák további erősítésére, illetve milyenek gyengítésére (esetleg teljes kiküszöbölésére) kell törekedni. Az 1968. évi gazdaságpolitikánk a belső piac nyugalmára, a lehetőség szerint kiegyensúlyozott keresleti és kínálati viszonyokra, a gazdasági egyensúly általános feltételeinek a megteremtésére törekedett oly módon, hogy egyidejűleg minél nagyobb teret adjon az új, a korábbinál hatékonyabb gazdaságirányítási módszer kibontakozásának is. E célt alapjában véve sikerült elérni. A gazdasági fejlődés mérsékelt ütemű volt, de a tervezett egyensúlyi viszonyok létrejöttek, sőt némely vonatkozásban az előzetes elképzelésekhez képest javultak. Az 1968. évi termelés — különböző intézkedések együttes hatásaként — a szükségletekhez a korábbinál jobban alkalmazkodva, differenciáltan növekedett. Bár a lakossági jövedelmek emelkedése meghaladta a tervezettet, a pénzmegtakarítások jelentős emelkedése ellensúlyozta a többlet-vásárlóerő kiáramlását, így a lakosság fogyasztása lényegében tervszerűen alakult. Hangsúlyozni kell, hogy mindez javuló áruellátás mellett következett be, s a megtakarítások növekedése néhány hiánycikk ellenére sem áruellátási zavarok következménye. A beruházások volumene az 1967. évi nagy növekedéssel szemben 1968-ban a nemzeti jövedelemnél lassúbb ütemben nőtt, a felhalmozás aránya valamelyest csökkent. Az import a társadalmi termelés növekedési üteménél lassabban, az export viszont annál valamivel gyorsabban emelkedett. Az 1968. év népgazdasági eredményei tehát számottevőek: gazdaságunk fejlődése a rövid idő alatt végrehajtott (és fő összefüggéseiben is jelentős) változások mellett az 1968. évi tervben meghatározott keretek között alakult. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az 1968. évi terv az előző évhez képest jelentős tendenciaváltozásokkal számolt. 1967-ben ugyanis — jórészt az új gazdaságirányítási rendszer előkészítésével összefüggésben és a különböző érdekek érvényesülése miatt — a gazdasági növekedés több vonatkozásban nagymértékben felgyorsult. A nemzeti jövedelem végső felhasználásában a lakossági fogyasztás üteme a jövedelmeknél gyorsabban, 7 százalékkal nőtt. A beruházások 22 százalékos növekedése mellett a készletnövekedésből is számottevő felhalmozási többlet keletkezett. Ez úgy volt lehetséges, hogy az ipari termelés 9 százalékos és az építőipari termelés több mint 10 százalékos növekedése mellett az import is a sokévi átlagnál jóval nagyobb mértékben bővült. A gazdasági életnek ez a túlfűtött állapota úgyszólván mindenütt éreztette hatását. A fejlődésnek ezt a gyors ütemét azért is mérsékelni kellett, mert egyensúlyi zavarok keletkezésének lehetőségét hordta magában. A növekedés 1968. évi mérséklése az előző évben kialakult hátrányos tendenciák megváltoztatását, ezáltal a hatékonyabb fejlődés előfeltételeinek a megteremtését is szolgálta. Az ország lehetőségeinek reális kihasználására irányuló mérsékelt ütemű fejlődés egyrészt kedvezőbb gazdasági egyensúlyt, másrészt kedvezőbb feltételeket teremtett az új gazdaságirányítás reformjához. Ebben fontos szerepe volt a reform által szabályozott kereslet ilyen irányú hatásának is. A gazdaság egészében azonban — a javulás ellenére — érezhetőek a korábbi évekből átnyúló kedvezőtlen jelenségek is. a) Évek óta egyik legfontosabb gazdaságpolitikai törekvésünk a 2