Közgazdasági Szemle – 1972.
január - Rabi Béla: Néhány gondolat a beruházási egyensúly megteremtéséhez szükséges teendőinkről
RABI BÉLA: Néhány gondolat a beruházási egyensúly megteremtéséhez szükséges teendőinkről A vezető pártszervek és a kormány az utóbbi időben többször foglalkozott gazdaságunk beruházási egyensúlyával. Több határozat és tanulmány is megjelent e témában. Az elemzések alapján — úgy látszik — a diagnózis kialakult, ismerjük a gazdaság e szférájában megnyilvánuló egyensúlytalanság tüneteit, hatásait, az állapotot előidéző okokat. A terápia meghatározása és még inkább alkalmazása bonyolultabb, nehezebb és hosszabb folyamat, mint a jelenségek rögzítése. Ezért úgy gondolom, a téma „divatossá válása" és többszöri kifejtése ellenére sem érdektelen néhány gondolatot felvetni a megoldás mikéntjéről, arról, hogy milyen tervezési, gazdaságirányítási és döntési gyakorlat, milyen szervezési feladatok elvégzése és esetleg központi intézkedések szükségesek ahhoz, hogy gazdaságunk e nem kielégítően működő területe bizonyos idő elteltével kiegyensúlyozottá váljék. A beruházási szférában megnyilvánuló feszültségek feloldása jelentős feladatokat állít a tervezés elé. Az új irányítási rendszerben a beruházások tekintetében a célmeghatározó és az erőforrások elosztására irányuló tervezési munka nagyon sokban eltér a korábbi évtizedek alatt megszokottá vált tervezési módtól. A tervezőapparátus — úgy látszik — eddig még nem tudott eléggé hatékony módszereket és feltételeket kialakítani az új körülmények között. Az új körülmények a beruházások tervezése esetében azt jelentik, hogy a tervezés ma több síkon, egymástól eltérő formában, az értékviszonyok nagyobb érvényesülése közepette, és kevésbé központosítva folyik, mint régebben. • A központi tervezés első fázisa a pénzügyi és anyagi-műszaki felhalmozási erőforrások felmérése, keletkezésük ütemének, fő arányainak kijelölése és összehangolása a népgazdaság előirányzandó, illetve előirányozható növekedési ütemével. A tervezés ebben a szakaszban viszonylag megbízható módszerekre támaszkodhat. Mégis e vonatkozásban is ki kell emelni egy nem kellően tisztázott problémát , az árak tervezését. Az ártervezés bizonytalansága természetesen az egyes célok költségadatainak meghatározásakor is jelentkezik (sőt, általában ott érzékeljük leginkább), zavaró hatása azonban már a felhalmozásra fordítható pénzügyi források fő arányainak tervezésében is kimutatható. Nem folyik ma hazánkban megalapozott árelemzés, nem készülnek megbízható árprog- Közgazdasági Szemle