Közigazgatástudomány, 1940 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1940 / 1. szám

VÁLASSZÁK-E, VAGY KINEVEZZÉK AZ ÖNKORMÁNYZATOK TISZTVISELŐIT? Vitéz Keresztes-Fisch­er belügyminiszter a belügyi tárca költségvetésének képviselőházi tárgyalásakor megismételte a magyar közvéleményhez s a hivatott irodalomhoz egyaránt inté­zett felhívását, hogy nyilatkozzék meg elfogulatlanul a köz­­igazgatási tisztviselők választása vagy kinevezése kérdésében. November 15-iki beszédéből világos, hogy kérdése csak az ön­­kormányzatok hivatásos állásaira vonatkozik, az „autonómia tisztviselőit“ nem érinti. Ez utóbbiak alatt bizonnyal a községek bíráit s az elü­ljáróságnak azokat a tagjait értette, akiknek nem főfoglalkozása, nem kenyere az amúgy is csak átmenetileg vál­lalt tisztség. A kérdés előttem egészen világos. A belügyminiszter nem gondol az önkormányzati alkalmazottak államosítására. Ez eset­ben kérdése egészen másként hangzott volna el. Az államosítás jóval messzebb ható intézkedés. Az alkalmazottakat országosan csoportosítva, az egyes önkormányzatoktól teljesen, pl. fegyelmi tekintetben is, függetlenítené. Az önkormányzati közszolgálatban a kinevezési rendszernek általánossá tétele önmagában még nem jelentené az államosítást. Az önkormányzati tisztviselők jelentős része eddig is kinevezés útján nyerte el megbízatását, még­se tekintette őket senki sem állami alkalmazottaknak. A kérdés azonban még így is nagy horderejű. Hozzászólásom bizonnyal csak egy lesz a sok közül, amelyet a felhívás mind az irodalom művelői, mind a közvélemény köréből kivált. Magam abból a felfogásból indulok ki, hogy az önkormány­zati közigazgatásban mutatkozó hibáknak és hiányoknak for­rása nemcsak szervezeti, hanem személyi természetű is. Ha a hibák csak szervezetiek volnának, akkor ennek a kényes kér­désnek a képviselőház előtt való felvetése nem volna érthető. A miniszterelnök appropriációs beszéde a személyi részt a szer­vezetinél mintha még súlyosabbnak is tartaná. A közigazgatás­ról általában nyilatkozva azt mondotta: „Nem mindig a tiszt­

Next