Közigazgatástudomány, 1940 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1940 / 1. szám
VÁLASSZÁK-E, VAGY KINEVEZZÉK AZ ÖNKORMÁNYZATOK TISZTVISELŐIT? Vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter a belügyi tárca költségvetésének képviselőházi tárgyalásakor megismételte a magyar közvéleményhez s a hivatott irodalomhoz egyaránt intézett felhívását, hogy nyilatkozzék meg elfogulatlanul a közigazgatási tisztviselők választása vagy kinevezése kérdésében. November 15-iki beszédéből világos, hogy kérdése csak az önkormányzatok hivatásos állásaira vonatkozik, az „autonómia tisztviselőit“ nem érinti. Ez utóbbiak alatt bizonnyal a községek bíráit s az elüljáróságnak azokat a tagjait értette, akiknek nem főfoglalkozása, nem kenyere az amúgy is csak átmenetileg vállalt tisztség. A kérdés előttem egészen világos. A belügyminiszter nem gondol az önkormányzati alkalmazottak államosítására. Ez esetben kérdése egészen másként hangzott volna el. Az államosítás jóval messzebb ható intézkedés. Az alkalmazottakat országosan csoportosítva, az egyes önkormányzatoktól teljesen, pl. fegyelmi tekintetben is, függetlenítené. Az önkormányzati közszolgálatban a kinevezési rendszernek általánossá tétele önmagában még nem jelentené az államosítást. Az önkormányzati tisztviselők jelentős része eddig is kinevezés útján nyerte el megbízatását, mégse tekintette őket senki sem állami alkalmazottaknak. A kérdés azonban még így is nagy horderejű. Hozzászólásom bizonnyal csak egy lesz a sok közül, amelyet a felhívás mind az irodalom művelői, mind a közvélemény köréből kivált. Magam abból a felfogásból indulok ki, hogy az önkormányzati közigazgatásban mutatkozó hibáknak és hiányoknak forrása nemcsak szervezeti, hanem személyi természetű is. Ha a hibák csak szervezetiek volnának, akkor ennek a kényes kérdésnek a képviselőház előtt való felvetése nem volna érthető. A miniszterelnök appropriációs beszéde a személyi részt a szervezetinél mintha még súlyosabbnak is tartaná. A közigazgatásról általában nyilatkozva azt mondotta: „Nem mindig a tiszt