Közjegyzők Közlönye, 1997 (1/44. évfolyam)

1997 / 1. szám - A XLIV. évfolyam

Közjegyzők Közlönye Üdvözlet az Különös öröm számomra, hogy a Közjegyzők Közlönye első számának olvasóit köszönthetem. Öt éve annak, hogy a közjegyzőkről szóló 1991. évi XIII. törvény hatályba lépett, hivatásunkat újra függetlenül gyakorolhatjuk, megalakultak a területi közjegyzői kamarák, s a Magyar Országos Közjegy­zői Kamara is elkezdte működését. Evvel az örömteli eseménnyel legalább egyidős az a közös kívánság, hogy leküzdjük a közöttünk lévő távolságot, hozzájussunk az aktuális információhoz, a tudomány és a jogélet más képviselői révén. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara Választmányának 1996. októberi ülése ezért úgy döntött, hogy a HVG-Orac Könyvkiadó segít­ségével 1997. év elejétől havonta valamennyi közjegyző, közjegyzőhelyettes és jelölt asztalára hírlevelet juttat el. A Szerkesztő Bizottság novemberben megalakult és első ülésén a következő célokat és elképzeléseket fogalmaz­ta meg.­­ A Közlöny őrizni szeretné a Kir. Közjegyzők Közlönyének nagyra be­csült hagyományát. A lap névválasztása, a zárójelben szereplő XLIV. évfo­lyam megjelenítése a folytonosság mellett azt a kívánságot fejezi ki, hogy a Közlöny - ne csak elnevezésében - legyen méltó utóda a Kir. Közjegyzők Közlönyének. A lap olvasói elődünk pályafutásával az „XLIV. évfolyam" című cikkben ismerkedhetnek meg.­­ A Közlöny hangsúlyosan kíván foglalkozni a közjegyző hatáskörébe tartozó eljárásokkal és azokkal az anyagi jogi kérdésekkel, amelyek a köz­jegyzői eljárásban merülnek fel. Célja, hogy naprakészen ismertesse a bírói gyakorlat alakulását, a jogtudomány képviselőinek nézeteit éppúgy, olvasónak, mint ahogyan a gyakorlat problémáit és lehetséges megoldásokat. Legyen a lap eszköze az egységes közjegyzői joggyakorlat kialakulásának. A köz­jegyzői eljárások joga 1945-től fórum nélkül maradt, irodalma igen csekély, a gyakorlat kérdései pedig népmesék módjára szájról szájra ter­jednek - óriási hiányokat kell tehát pótolni.­­ A Közlöny hírlevél­ feladata, hogy biztosítsa a kar tagjainak rendszeres tájékozottságát a közjegyzői szervezettel összefüggő kérdésekben, infor­máljon többek között személyi hírekről és változásokról, bel- és külföldi eseményekről. Váljék olyan fórummá, ahol a közjegyzők, de akár más területen dolgozó jogászok is kifejthetik véleményüket aktuális szakmai és szervezeti kérdésekről. A fenti három kívánság valóra váltásához kevés a szerkesztőség lanka­datlan szorgalma, szükséges a mesebeli jó tündérek segítsége is. A jó tün­dér pedig nem más, mint Ön, kedves Olvasó, aki nem elégszik meg azzal, hogy elolvassa közleményeinket, hanem véleményét, javaslatait a Szer­kesztő Bizottsághoz eljuttatja. Az első szám megjelenése és az újjáalakult magyar közjegyzőség ötödik születésnapja alkalmából kívánom és bízom benne, hogy közösen sikerül céljainkat valóra váltani. Kérem az Olvasót, hogy lapozzon tovább, az első szám olvasása közben támadt gondolatait pedig mielőbb ossza meg velünk. Dr. Bókas Judit Budapest, 1997. január a MOKK elnöke A XLIV. évfolyam Az 1875 óta működő magyar közjegyzőség már 1884-ben elhatározta egy szakközlöny kiadását. A Magyar Királyi Közjegyzők Országos Egyesülete, mely szintén ebben az évben alakult meg, 1884. december 14-i ülésén úgy határozott, hogy a ,Jog” című szaklappal működnek együtt. Az önálló közjegyzői újság gondolatát az 1894. január 27. napján tartott közgyűlésen Charmant Oszkár fiumei közjegyző vetette fel. 1895. március 15. napján 2000 példányban a Grill Kiadó jóvoltából megjelent a közjegy­zői szaklap első száma, „Folyóirat a Törvénykezés, a Közjegyzői Gyakorlat Számára” címmel. „A Magyarországi Királyi Közjegyzők Közlönye” alcím­mel. A lap megjelenését 1897. szeptemberétől sajnos szüneteltetni kellett. 1899-ben Schilling Rudolf budapesti közjegyző kiadja a „Közjegyzők lapja” című újságot, mely mindössze egy évig élt. A Királyi Közjegyzők Közlönye először 1904. május elsején került ki a nyomdából, Charmant Oszkár - ekkor már budapesti közjegyző - szer­kesztésében. A közlöny 1918. októberéig, a Monarchia bukásáig rend­szeresen megjelent. A szerkesztői feladatot 1910-től Holitscher Szigfrid közjegyzőhelyettes - 1912-től királyi közjegyző - vette át. 1918-ban a Magyar Népköztársaság kormányának 5506/1918. ME sz. rendelete elrendelte, hogy a közjegyzők címéből a „királyi” szó helyébe az „állami” lépjen. Ez nem jelentett tulajdonváltozást, sőt a proletárdiktatúra sem államosította a közjegyzőket, bár működésüket aprólékos és szak­értelmet nélkülöző rendeleteivel megnehezítette. 1919-ben a fentieknek megfelelően az „Állami Közjegyzők Közlönye” jelent meg. A forradalom és ellenforradalom, a háborús viszonyok nem tették lehetővé a magas szakmai színvonalat képviselő folyóirat további kiadását. Legközelebb 1927 elején jelent meg dr. Fekete László budapesti királyi közjegyző szerkesztésében a folyóirat. Fekete László 1931 decemberéig szerkesztette a lapot, 1932 januárjától egészen 1944 szeptemberéig Szemerjay-Petrán Tibor kir. közjegyző állt a folyóirat szerkesztése élén. 1944 októberében a mai országos kamara elődje, a Magyarországi Királyi Közjegyzők Országos Egylete által a felsőházba delegált dr. Fekete László megtagadta az eskütételt Szálasi Ferencre és kormányára, ezért a közje­gyzők sorozatos üldözéseknek voltak kitéve, a lap megszűnt. 1945 után a szabad gazdaságnak nem kedvező politikai viszonyok kö­zött szervezték újjá a magyar közjegyzőséget, melynek nevéből 1946-tól törölték a „királyi” szót. 1949-ben a közjegyzőket állami szolgálatba „vet­ték át”. A régi közjegyzőket jelentős részben szakmai gyakorlattal nem ren­delkező jogászokkal helyettesítették, a közjegyzői tevékenység pedig hiva­talnoki munkává degradálódott. Az új helyzet nem tette lehetővé, hogy közjegyzői szaklap induljon egy olyan korszakban, amikor a jogászság mindössze két-három szakfolyóirattal rendelkezett. A Közjegyzők Közlönyének XLIV. évfolyama a közjegyzői szakfolyóirat életének ötödik szakaszát is jelenti. Az új lap mottójául mi sem lehetne aktuálisabb, mint az 1904. májusában megjelent Közjegyzői Közlöny szer­kesztői intelmének néhány sora: „A közjegyzői szakkérdések tárgyalására és a kari érdekek védelmére hivatott közlöny természetszerűleg csak igen szűk kör érdeklődésére tarthat számot, kivált nálunk, ahol a kar létszáma szerfölött kicsi. Épp a lap fenntartása, a szűk körnek nemcsak érdek­lődésétől, hanem állandó együttmunkálkodásától is függ. Dr. Tóth Ádám közjegyzőhelyettes, a Szerkesztő Bizottság tagja 2

Next