Közjegyzők Közlönye, 1999 (3/46. évfolyam)

1999 / 1. szám - A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL - Neschwara, Christian: Az 1850., 1855., 1871. évi osztrák közjegyzői rendtartások: a közép-európai közjegyzőség alapjai

Közjegyzők Közlönye A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL Az 1850., 1855., 1871. évi osztrák közjegyzői rendtartások: a közép-európai közjegyzóség alapjai* I. Bevezető megjegyzések A rendezőknek azt a célját követve, hogy járuljak hozzá ehhez a konferenciához egy a lengyel, cseh, szlovák, horvát és szlovén köz- jegyzőség fejlődésének témaköréből vett előadással, a következők­ben a Habsburg monarchia kötelékében működő közjegyzőségnek a XVIII. század végétől 1918-ig végbement fejlődése bemutatásával kívánom teljesíteni; ennek során esetenként kitérek a magyar or­szágrész helyzetére, és kitekintést adok arra is, hogy ez hogyan ha­tott tovább 1918 után a közép-európai térségben. II. Az osztrák közjegyzóség fejlődése 1848-ig A közép-európai térség közjegyzősége két erőteljes lökést kapott története során, ami különösen jól megmutatkozik, ha áttekintjük a történelmi Ausztriában végbement fejlődését. Az első a középkor derekán az egyházi bíráskodáson belüli kánonjog hatására az itá­liai jogkörben létrejött jegyzőség befogadására és egy császári jegy- zőség megszületésére vezet; a második a XVIII. és XIX. század fordulóján következik be, és Franciaországból indul ki. amelynek forradalmi közjegyzősége Franciaország Napóleon alatti expanzió­jának folyamán a közép-európai térségben is teret nyer, az Osztrák Császárságban azonban tartósan csak 1848-at követően. A közép-európai jogi életben a késő középkorban befogadott egyházi közjegyzóség újkori alakjában mint úgynevezett közjogi jegyzőség mozgalmasan és sokrétűen fejlődött a XIX. század elejé­ig, és császári intézményként birtokolt egyetemlegessége fejlődése során egyre inkább, mindenekelőtt az újkorban megfakult. A felvi­lágosult abszolutizmus hatására a XVIII. század közepétől kezdve egyre inkább kirajzolódik a jegyzőség államosításának iránya, ami Poroszországban és Ausztriában a XVIII. század vége felé be is fe­jeződött. Ennek a politikának az volt a célja, hogy kiépítse az állam ha­talmi monopóliumát, és eltávolítsa a köztes hatalmakat, amelyek autonóm módon ékelődtek az állam és alattvalója közé. Elvből fel­számolták az összes nem állami közigazgatási intézményt. Auto­nóm jogi tevékenységként nem maradt ki ebből a közjegyzóség sem. Poroszországban teljesen megszüntették, és az ügyvédséggel együtt úgynevezett igazságügyi biztosságként (Justizkommissariat) államosították. Ausztriában nem szüntették meg ugyan a közjegy- zőséget, a közjegyzők azonban elveszítették önálló jellegüket, beso­rolták őket az állami jogszolgáltatás szervei közé. Az államosítással azonban az ausztriai közjegyzóség jelentősége nem nőtt, mert hatáskörét is korlátozták. Csupán a közjegyzők vál tó-óvatol ás át ismerték el közokirat jellegűnek, ezt az előnyt azonban a számtalan helyhatósági, államigazgatási és bírósági hi­vatalnok által kiállított okirat is élvezte. Ezek uralkodtak az okirat­* Elhangzott 1998. november 13-án Keszthelyen a X. Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumon. készítés területén és ezzel a jogéletben is. Ezzel Ausztriában a köz- jegyzőség gyakorlatilag már 1800 táján állami váltóbírósági jegyző- séggé korcsosult. Amikor aztán 1806-ban a birodalom megbukott, akkor már a birodalom legtöbb területén megszűnt, vagy legjobb esetben darab­jaira esett szét az általános közjegyzóség. A császári közjegyzóség csak azokban a térségekben tudta a XVIII. század végéig megőrizni egyetemleges jellegét, amelyeket érintetlenül hagyott az újkori ál­lamalakulatok szívó hatása, így például a birodalmi városokban, de a modern államiság közvetlenül a birodalom vége előtt ezeket - és velük együtt a császári közjegyzőket is - magába szippantotta. A birodalom végével kapja aztán a közép-európai közjegyzóség a fejlődésére mind a mai napig kiható második lökést azoktól a Franciaországban a Nagy Forradalommal kapcsolatos állami válto­zásoktól, amelyek azonban ott pozitív hatással voltak a közjegy- zőségre: amíg ugyanis a poroszországi és ausztriai monarchikus abszolutizmus az autonóm közjegyzóség megszüntetésének útját járta, addig a franciaországi fejlődés - a forradalom alapgondola­tát, jelesül a társadalom önigazgatásának elvét követve - a közjegy­zőségnek az önigazgatás szolgálatába állítását eredményezte: az 1803-ban alapjaiban újjászervezett francia közjegyzőséget az jel­lemzi, hogy' a peres ügyektől szigorúan különválasztva, a peren kí­vüli eljárásokat teljesen az államilag kinevezett közjegyzők hatás­körébe utalja. Ezt a lehetséges feladatait illetően széles hatáskört ezen túlmenően a többi jogi foglalkozási ág versenyével szemben még biztosítják is azzal, hogy jogszabályban írják elő a közjegyző kötelező igénybevételét. A közjegyzői okirat nemcsak közhitelesnek számít, hanem ezenkívül az azonnali végrehajthatóság előnyét is élvezi. A közjegyzőknek a közjegyzői kamarákban autonóm hivatás- rendi képviseletük van, amely messzemenő fegyelmi jogkört gya­korol a közjegyzői kar tagjaival szemben. Ezt a közjegyzőségi modellt exportálják aztán Franciaország ex­panziója során a Rajnavidéktől egészen az adriai partokig. Német- országi bevezetésével mindenekelőtt a Napóleon védnöksége alatt álló Rajnai Szövetség kötelékébe tartozó napóleoni csatlósállamok járulnak hozzá. Még az európai közjegyzóség előképére is a francia rendszer hüvelyét húzzák a Napóleon által 1806-ban alapított Olasz Királyságban. Az osztrák császári államban is bevezetik, nevezete­sen az 1810-ben Franciaországnak ill. az Olasz Királyságnak áten­gedett területeken, Felső-Karintiában és Kelet-Tirolban mint a fran­cia Illír Tartomány részeiben, amely kiterjedt az osztrák Krainára és Isztriára, valamint a magyar Horvátországra és Dalmáciára is, bevezetik továbbá az Olasz Királysághoz tartozó Dél-Tirolban. A né­metországi Rajnavidéken némi módosítással a francia uralom megszűnte után is fennmaradt a francia közjegyzóség, ugyanígy Hamburgban mint Franciaország észak-németországi Hanza-tar- tományának egykori részében is; Németországnak és Ausztriának a francia államrendszert átvett többi részében viszont mindenütt megszüntetik. Az osztrák közjegyzóség fejlődésére nézve a francia jog csupán részleges és időleges érvényének nem volt tartós hatása. Sőt, in­3

Next

/
Thumbnails
Contents