Közjegyzők Közlönye, 2008 (12/55. évfolyam)
2008 / 1. szám - A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL - Kengyel Miklós: A határon átívelő jogviták és a nemzetközi jogfejlődés
2008. január, 1. szám ított és felgyorsított elismerési és végrehajtási eljárást, egy kibővített európai térre terjesztette ki.15 Annak ellenére, hogy 1988-ban Európa még politikailag és gazdaságilag is megosztott volt, a Luganói Egyezmény nem zárta ki további országok felvételének a lehetőségét, de ezt valamennyi szerződő állam beleegyezéséhez kötötte. A volt szocialista országok közül Magyarország és a Lengyelország a kilencvenes évek második felében kísérletet tett a Luganói Egyezményhez való csatlakozásra,1 de ez csak Lengyelországnak sikerült, amely 2002-től kezdve az egyezményben részes tagállam lett. Magyarországnak nem sikerült megszereznie valamenynyi szerződő állam beleegyezését. A Brüsszeli Egyezmény közösségi joggá válása A Brüsszeli Egyezmény egészére kiterjedő felülvizsgálat gondolata már a kilencvenes években felmerült. A felülvizsgálat befejezésének az időpontját 1998-ra tűzték ki, ami nem volt mentes a „számmisztikától”, tekintettel a Brüsszeli Egyezmény megkötésének harmincadik, illetve a Luganói Egyezmény aláírásának tizedik évfordulójára. A munkálatok kezdetén még teljes volt az egyetértés abban, hogy mindkét egyezmény felülvizsgálata során csupán „korlátozott műveletekre” van szükség, sem a szervezeti keretek, sem pedig az alapvető szabályok nem szorulnak mélyreható változásokra.17 A felülvizsgálatot az Európai Unió Tanácsa mellett szervezett munkacsoport végezte el.18 A felülvizsgálat elsősorban arra irányult, hogy a Brüsszeli (és a Luganói) Egyezmény hatályba lépése óta eltelt időben bekövetkezett változásokat nyomon kövessék, így például a nemzetközi kereskedelem olyan ütemben fejlődött, hogy az még a nyolcvanas évek végén sem volt előre látható (így pl. megnyíltak az addig elzárt közép- és kelet-európai piacok). A másik jelentős kihívás az elektronikus kommunikáció elterjedése volt. A kilencvenes években megváltoztak az EU és az EFTA közötti „erőviszonyok”. A Luganói Egyezményt 1988-ban aláíró hat EFTA tagállam közül -Ausztria, Finnország és Svédország európai uniós csatlakozása miatt - mindössze három (Izland, Svájc és Norvégia) maradt. A Luganói Egyezmény sokat veszített a jelentőségéből, amin Lengyelország 2000. évi csatlakozása sem tudott már változtatni. A Tanács mellett szervezett munkacsoport tevékenységével csaknem egyidőben az Európai Bizottság egy olyan javaslatot készített, amely az 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Szerződésre tekintettel új alapokra helyezte a tagállamok igazságügyi együttműködését. A bevezetőben már említett paradigmaváltás lényege abban állt, hogy Tanács jogalkotási hatáskört kapott a megújított EK-Szerződés 61. és 65. cikkében körvonalazott feladatok, így a több államra kiterjedő vonatkozású (azaz a határon átnyúló) polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés megoldásához. Alig két hónappal az Amszterdami Szerződés hatályba lépése után a Bizottság benyújtotta a közösségi jogszabály megalkotására vonatkozó javaslatát, amelyben a Brüsszeli Egyezmény revíziójával foglalkozó munkacsoport eredményeit is figyelembe vette. Kezdetét vette a Brüsszeli Egyezmény „közösségi joggá válásának” utolsó szakasza: az Európai Parlament állásfoglalása után már csak kisebb kiigazítások következtek, majd a Tanács 2000. december 22-én elfogadta a 44/2001/EK rendeletet ,,a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról ”. A rendelet a Brüsszeli Egyezménnyel való szoros kapcsolatára tekintettel a jogirodalomban a Brüsszel I rendelet elnevezést kapta. Közösségi jogforrások a határon átnyúló jogviták szabályozására Az Amszterdami Szerződés hatályba lépése után az Európai Unió Tanácsa mind nagyobb figyelmet fordított a polgári eljárásjog területére, amely a közösségi jogérvényesítési törekvések középpontjába került. 15 Kroßholler méltatása szerint „az EK és EFTA tagállamok a 370 millió lakosukkal együtt egy hatalmas gazdasági teret képeznek, amelyik a vámoktól és az egyéb korlátozásoktól már csaknem teljesen mentes. [...] Az európai egyezmény jogbiztonságot nyújt, amennyiben túlnyomó részben pótolja a kétoldalú szerződések átláthatatlan sokaságát, egy világos, az exorbitáns illetékességi okoktól mentes joghatósági rendszert teremt és egyúttal lehetővé teszi valamennyi tagállamban a vitatott döntések gyors végrehajtását.” Kropholler, Jan: Europäisches Zivilprozessrecht. Kommentar zu EUGVO und Lugano Übereinkommen. 7. Aufl. Heidelberg, 2002, 46. p. 16 Kengyel Miklós: Magyarország a Luganói Egyezmény kapujában. Magyar Jog, 1999, 329-338. old. 17 Kohler, Christian: Die Revision des Brussels und des Lugano- Übereinkommens [...] Generalia und Gerichtsstandsproblematik. in Gottwald, Peter (Hrsg.): Revision des EuGVU. Neues Schiedsverfahrensrecht. Bielefeld, 1999, Gieseking. 3.p. 18 A munkacsoportban helyet kaptak a két egyezményben részes tagállamok képviselői, továbbá - megfigyelőként - a Bizottság, az Európai Bíróság, valamint a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia delegáltjai. A munkabizottság elnöke a finn Möller lett.