Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)

1970-10-25 / 20. szám

AZ ÚJ TERV A NÉPGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉNEK az 1971—1975. évekre vonatkozó tervét megvitatta, elfogadta, törvényerőre emelte az országgyűlés néhány héttel ezelőtt megtartott, őszi ülésszaka. Új törvényt alkotott tehát a néphatalom legfelsőbb szerve, az új ötéves tervet iktatta törvénybe. A társadalom, a dolgozó, al­kotó, cselekvő, építő milliók számára hosszú évekig — fél év­tizednyi időre — ez a tervtörvény ad útbaigazítást is, munkát is. Létük, sorsuk alakításának a tervben vázolt programjában is az országvezető Magyar Szocialista Munkáspárt politikája ölt testet. Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk, emlékeztetünk a KB kongresszusi irányelveinek egy fontos megállapítására. „Pár­tunk álláspontja, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Az életszínvonal további emelésének, az életkörül­mények javításának feltételeit a jövőben is a termelés, a ter­melékenység emelésével kell megteremteni. Céljaink elérésé­nek nagy emelése a dolgozó milliók szocialista munkaverse­nyének széles körű kibontakozása. Előrehaladásunk, társadal­mi és egyéni boldogulásunk megkívánja, hogy mindenki leg­jobb tudása szerint dolgozzon a kitűzött célok mielőbbi eléré­séért.” Melyek tehát az 1971—1975. évekre kitűzött, legátfogóbb cé­lok? A terv irányelvei néhány fő feladatot állítanak előtérbe. Ezek: a munka termelékenységének növelése, az ipari terme­lés korszerűsítése, a lakás­építés fokozása és a hústermelés fel­lendítése. Együttvéve is, külön-külön is szervesen kapcsolód­nak ezek a széles skálájú feladatok a szocialista társadalom építésének programjához, szerves részei annak, vele szorosan összefüggnek, lényegben annak megvalósulását jelentik. Avagy ki ne érzékelné közvetlenül a termelékenyebb munka és a több lakás összefüggését Ki ne értene egyet az ipar korszerű termelése szorgalmazásával, amelynek megvalósulása a nem­zeti jövedelem növekedésével, a társadalom anyagi javainak, értékeinek gyarapodásával egyenlő. S az állattenyésztés fej­lesztésére irányuló buzdítás és támogatás — mindnyájunk szá­mára érthető módon — valamennyiünk javát szolgálja: ez a kollektív erőfeszítés több húst jelenít majd az ország asztalán. De a fő irányok és arányok nem adják meg az egészet — a terv a maga teljességében sokkal több ezeknél. A terv: a dol­gozók, a nép, a nemzet felemelkedésének átfogó programja. A valóság talaján elhatározott építés, fejlesztés, javítás, bővítés, korszerűsítés teszi azzá. A nemzeti jövedelem növekedésére évi 5,5—6 százalékos arányt ír elő a terv. Törvény immár az, hogy a termelő ágazatok beruházásai 23—25, a nem termelő ágaza­tok beruházásai pedig — az átlagot meghaladó mértékben — 59—61 százalékkal emelkedjenek. Az erraber alapvető szükség­letei jobb kielégítése feltételeinek biztosítása rejlik a nagyobb arányú fejlesztés számadataiban. Hiszen, egészen pontosan ar­ról van szó, hogy a nemzeti jövedelem növekedésével össz­hangban 29—30 százalékkal emelkedik öt év alatt a lakosság fo­gyasztása. Nagy horderejű dolog, hogy lakásépítésre csupán a központi állami forrásokból 56 milliárd forintot fordítunk. Is­­­m­ert már a számszerűségében is sokat mondó célkitűzés: 400 000 új lakás, összehasonlításul állítsuk mellé a most lejáró tervidőszak eredményét : 320 000 lakás épült 1966 óta. Ez azt jelenti, hogy egymillióan költöztek új otthonba. A következő fél évtizedben többeknek jut osztályrészül ez a nagy öröm és boldogság. A KÖZLEKEDÉS, A SZÁLLÍTÁS FEJLESZTÉSE fontos he­lyet kap a tervben. Azt kell biztosítani, hogy az áru- és sze­mélyszállítási szükségleteket magasabb fokon elégítse ki az ágazat. Ennek feltétele, módszere: a műszaki színvonal és a forgalombiztonság emelése, a munka szervezettségének javítá­sa, a szállítási munkamegosztás további korszerűsítése. A köz­lekedés fejlesztésére mintegy 53 milliárd forint beruházást, a közúthálózat fenntartására és korszerűsítésére pedig — ezen felül — még 30 milliárd forintot juttat a költségvetés. Dolgozóinkat közvetlenül érintik a közlekedés fejlesztésére kidolgozott tervek. A gépkocsik műszaki színvonalát tovább kell emelni. A tervidőszak végére a járműállomány öt év múl­va félmillió személygépkocsit, 120 000 teherautót és 10 000 au­tóbuszt foglal majd magában. Ezek zavartalan és biztonságos üzemelésének feltételeit nagy gonddal kell biztosítani. Ezen belül erőteljes fejlesztés előtt áll a városi közlekedés. Szak­­szervezetünk korábbi erőfeszítéseinek eredményeként is beke­rült ez a megfogalmazás a tervtörvénybe: ,A főváros tömeg­­közlekedésében és a közúti közlekedés átfogó fejlesztésében számottevő javulást kell elérni.” A számottevő javulás előkészítése már szükségességének fel­ismerésével megkezdődött. De elmondhatjuk azt is, hogy a Fe­rihegyi repülőtér elhatározott korszerűsítését nemcsak az uta­sok, hanem a légiközlekedés dolgozói is örömmel fogadták. A folyami hajózásnál a korszerű toló- és önjáró hajózási formák elterjesztése, a tengerhajózásnál a szállítókapacitás növelése a cél. Közvetlen feladat hárul a motorizáció rohamos fejlődéséből az autófenntartó iparra. A járműállomány gyarapodásához hozzá kell vennünk az idegenforgalom tervezett, számottevő fejlődését. Ezek ismeretében máris látjuk: tel­jesen megalapo­zóul az az igény, hogy lényeges fejlődést kell elérni a lakosság részére nyújtott szolgáltatások területén, így például a sze­mélygépkocsik karbantartásában és javításában is. Növekszenek feladataink, bővülnek lehetőségeink, javulnak feltételeink — ez az összefüggés jellemzi a tárca, a szakma új ötéves tervét is. A KPM tervéből adódó teendőkhöz — alapos megismerés és beható tárgyalás után — a közeljövőben foglal állást a KSZDSZ Központi Vezetősége, a tervkészítés során tett észrevételei figyelembevételéve­l. A vállalatok is készítik öt­éves tervüket — ott helyben kell a szakszervezeti szerveknek állást foglalniuk, a helyes célok megvalósítása elősegítésének szándékától áthatva, a dolgozóik reális és jogos érdekeinek megfelelően. A terv ugyanis — az emberek ügye. Végrehajtásának sorsa, kulcsa a dolgozók kezében van. Gáspár Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára erről így nyilatkozott az országgyűlésben, a tervjavaslat parlamenti vitájában: „Dolgozó népünkben tudatossá kell válnia annak, hogy a terv értük és általuk van, ötéves tervünk nem öncél, nem önmagáért való, hanem a dolgozók életszínvonalának emelését, munkakörülményeik javítását szolgálja, az ország gazdasági erejének növelése útján.” Ez a gondolatsor kapott hangot a tervtörvény zárófejezeté­ben is, mely szóról szóra így hangzik: „A negyedik ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útján újabb eredmények el­érésére vezeti népünket. Az országgyűlés elfogadva és törvény­erőre emelve a szocializmus építésének negyedik ötéves terv­ben foglalt programját, felhívással fordul a munkásosztályhoz, a parasztsághoz, az értelmiséghez, szocialista hazánk minden polgárához: erejük, képességeik és tudásuk legjavának nyúj­tásával segítsék elő kitűzött céljaink valóra váltását, az ország további felvirágzását, a béke megőrzését, népünk jólétének nö­velését.” BIZONYOS, HOGY EZT A FELHÍVÁST szakmánk dogozói is egyetértéssel fogadják és tettekkel válaszolnak rá. Arról ta­núskodik ez, hogy magukénak vallják a tervet. Nemcsak an­nak nemes és vonzó céljait tekintik sajátjuknak, hanem a be­lőle fakadó mindennapos tetteket is vállalják. Kutas József _________A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA____________ LX. ÉVFOLYAM 20. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR , 1970. OKTÓBER 25. Épülnek a BKV dolgozóinak lakóházai — Vigyázat! Négy emelet magasság! — hangzott, a figyel­meztetés. S Kerti Károly már át is jutott egyik erkélyről a másikra. A Budapesti Közlekedési Vállalat társasház-építkezésé­­nél vagyunk. Csupán azért köz­lekedünk az erkélyen, mert így a legegyszerűbb végigmenni az öt lépcsőházon. — Egy évvel ezelőtt, 1969. ok­tóber 28-án kezdték az építke­zést, s ez év decemberében — öt hónappal a határidő előtt — át is adják a lakásokat — mondja Kerti Károly, a BKV beruházási előadója, az építke­zés műszaki ellenőre. Az építő a Favorit Ktsz. Gyors munká­jának köszönhető a határidő előtti átadás. A Budapesti Közlekedési Vállalat tavaly ezzel a házzal kezdte első lakásépítési akció­ját. Itt, a XIII. kerületi Béke utca és Frangepán utca sarkán már fel is épült a 92 lakásos társasház. Lakói többségben fi­zikai dolgozók és fiatalok. Te­kintsünk bele a leendő boldog lakástulajdonosok névsorába. Andó Béla gépkocsivezető, Récsei garázs: nyolc éve dolgo­zik a vállalatnál, felesége ugyancsak a Récseiben jármű­kísérő. Egy gyermekük van. Greksza Jánosné villamos­kocsivezető, Ferencváros pá­lyaudvar: 19 éve dolgozik a vállalatnál, férje szintén a BKV dolgozója. Két gyerme­kük van. Szigeti Kálmánné járműkí­sérő, Fürst garázs; 13 éve dol­gozik a vállalatnál, egy gyer­mekét idegenekkel nevelteti, ő maga munkásszálláson lakik. Dominik Ferenc autószerelő, Mező garázs; 12 éve dolgozik a vállalatnál, egy gyermeke van. Benedek Béla lakatos, Szent­endre; 10 éve dolgozik a válla­latnál, 2 gyermeke van. Karsai Pál autószerelő, Ki­lián garázs; 12 éve dolgozik a vállalatnál, 3 gyermeke van. Czirják Mihályné segédmun­kás, Kilián garázs; négy éve dolgozik a közlekedésnél, 2 gyermeke van. Nagy 2. Sándorné kocsimosó, Kilián garázs; négy éve dolgo­zik a vállalatnál, 3 gyermeke van. Tóth Tibor lakatos, Vágóhíd; 11 éve dolgozik a vállalatnál, 2 gyermeke van. A feltételek között fontos szerepet tölt be az ötéves vál­lalati munkaviszony. Szerző­­­dést kell kötni további munka­­viszonyra. A szerződés időtar­tama a vállalatnál eltöltött évek számától függ. Ha a szer­ződést valaki megszegi, köteles visszafizetni a vállalati hozzá­járulást: 20 ezer forintot. A lakások másfél, két- és háromszobásak, alapterületük ennek megfelelően 43 és 56 négyzetméter között változik. Kitűnő beosztásúak, minden szempontból megfelelnek a korszerűségnek. — Elkezdődött a második, szintén 92 lakásos tömb építése is, a Száva-telepen. A harma­dik terv már 200 lakásról ké­szül — folytatja Kerti Károly. — Lakásigénylő pedig bőven van — kapcsolódik a beszélge­tésbe Boós János anyagbe­szerző, leendő lakástulajdonos. — A lakásért mindenki öröm­mel vállalja az említett kötött­ségeket is. 1970 karácsonyát — előreláthatóan — már itt töl­töm a családommal. S ezt a boldog karácsonyt a vállalat­nak köszönhetjük. — Valóban. A BKV a ház­építés minden gondját magára vállalta a szerződéstől az át-­­adásig. Sokat tett, ez ügyben szociális főosztályunk vezetője, Bánkúti József is — egészíti ki Kerti Károly. — A BKV a nye­reségrészesedési alapból évi kétmilliót, a vállalatfejlesztési alapból pedig évi egymilliót fordít lakásépítési akciók tá­mogatására. Nem minden vál­lalat mondhatja el ugyanezt. A decemberi költözésnél érdekelt vagyok én is. Tudom, mit je­lent albérlet után egy teljesen önálló lakás. Családdal, három­éves gyerekkel. Kerti Károly egyébként ta­vasszal diplomázik. Építész­mérnök lesz. Természetesen a BKV-nél. A családi hagyomány is erre kötelezi. A leendő tulajdonosok a be­rendezésről, az új fészekről ter­vezgetnek. S 1970. szilveszterén a pezsgősüvegek durranásával nemcsak az új évet, hanem az új lakást is köszöntik. Markó Gabriella Már áll az első épület, a vállalati támogatással épült lakóház a XIII. kerületi Béke utca és a Frangepán utca sarkán Új típusú Ikarus A Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) műszaki részle­génél már hosszú ideje keres­ték a módját: miként csök­kenthetnék úgy az autóbuszok javításának munkaigényessé­gét, hogy az ne menjen a mű­szaki állapot rovására. Az Ika­rus Karosszéria- és Jármű­gyárral kötött megállapodás alapján a gyár egy új autóbusz prototípusát készíti. Az új járművön több olyan változtatást hajtanak végre — a régiekhez képest —, amelyek a munkaigényesség csökkenté­se mellett, kímélik a gépkocsi­­vezető fizikai igénybevételét, s kedvezően érintik a forgalom­­biztonságot. A kocsiszekrény oldallemezelését nem szegecse­léssel vagy csavarozással, ha­nem hegesztéssel rögzítik s az egész karosszéria egyetlen le­mezből áll. E megoldással az autóbuszok karosszériájának nagyjavítása a jövőben kikü­szöbölhető lesz. Változások lesznek az utas­tér­ben is. A hátsó peron szint­ben lesz a kocsi padlózatával, ugyanakkor a hátsó lépcsőfo­kok száma eggyel növekszik. A sebességváltó Praga típusú, hidromechanikus üzemeltetésű lesz, a rugóerőtárolós rend­szerű kéziféket­­nyomógon­dbal fogják működtetni. A központi zsírzóberendezés és a lengés­­csillapító szintén új rendszerű lesz. Az elkövetkező évek, évtize­dek közúti utasszállító jármű­vének prototípusa hamarosan elkészül, azután kerül sor az üzemi próbára, majd üzemelte­tésére. Az üzemeltetés eredmé­nyéhez képest, végeznek az új járművön esetleges változtatá­sokat, majd megkezdik a soro­zatgyártását. Fiatalok brigádvezetője Tóth Ernő 1958 óta dolgozik a debreceni 6. sz. Autóközle­kedési Vállalatnál. Akkor ta­nulóként került az üzemhez, három év múlva felszabadult és azóta mint szakmunkás te­vékenykedik. Közben szépen haladt előre, szocialista bri­gádvezető lett. — Kis kollektívánk a „Fel­újító ifjúsági brigád” nevet viseli. A tavalyi eredmények alapján nyertük el a megtisz­telő „szocialista” címet. Tizen­nyolcan dolgozunk együtt és ebből 14 fiatal. Úgy szerveztük a munkát, hogy azokat a fel­ajánlásokat és vállalásokat, amelyek e cím eléréséhez szükségesek, teljesíteni tudtuk. Ilyen felajánlás volt például az új egység, a kovácsműhely fölötti védnökségvállalás. Ez az új részlegünk még nem bír­ja teljes kapacitással a mun­kát, ezért soron kívül gyár­tunk dolgokat számukra. Az eddigi eredmények alapján már azt mondhatom, hogy­ a X. kongresszusra tett felajánlá­sunkat teljesítettük. Tóth elvtárs még a KISZ-korosztályba tartozik, a KISZ csúcsvezetőségének tagja, ter­melési felelős, két éve párttag. A pártbizottságtól kapta a ter­melési felelősi megbízatást is. Amikor az ifjúsági mozga­lomról érdeklődünk, elmondja, hogy a KISZ-élet egyre élén­kebbé válik. Ebben nagy sze­repe van annak, hogy két éve klubot kaptak. Ott kétheten­ként tartanak összejöveteleket, a könyvtárral közösen irodal­mi esteket rendeznek, és ter­mészetesen táncos délutánok összehívására is sor kerül. — Úgy érzem, jó kis együttes alakult ki a vállalatnál. A KISZ segít a fiatalok problémáinak megoldásában. Nehézséget jelent számunkra a fiatal lányok helyzete a férj­­hezmenés után. A családi teen­dők, a gyermek miatt nem tudnak a KISZ-foglalkozáso­­kon részt ven­ni. Az utóbbi idő­ben úgy próbálunk ezen segí­teni, hogy a lányok időközön­ként meglátogatják a fiatal mamákat, tájékoztatják őket az eseményekről, hogy ne es­senek ki teljesen a közösségi életből. Tóth elvtárs a vállalati könyvtár rendszeres olvasója. Szereti a könyvet. Bármennyi is a napi elfoglaltsága, mindig szakít arra időt, hogy olvas­son. Ha máskor nem, akkor a késő esti órákban. Amikor további tervei felől érdeklődünk a munka és a ta­nulás terén, határozottan mondja: — Itt szeretnék dol­gozni a vállalatnál még hosz­­szú ideig, és ami tőlem telik, a legjobbat adni. Jelenleg gépjárművezetői tanfolyamra járok, ugyanis a javítórészle­­günknél nagyon fontos az el­készült gépkocsik kipróbálása és nem szeretnénk, ha ebben fennakadás lenne. — További tervem, hogy a jövő évben folytatom a gép­ipari technikumot, amit ko­rábban elkezdtem. Minden­képpen el fogom végezni, an­nál is inkább, mert feleségem közgazdasági technikumi érett­ségivel rendelkezik és én sem akarok lemaradni mögötte. Szép tervek, sok sikert meg­valósításukhoz. (F.-né)

Next