Közlöny, 1849. február (16-40. szám)

1849-02-23 / 36. szám

Wittman Mór, számvevő: Batta György, közvitéz. Rangjuk január 1-je napjától. A* 39-ik gyalog ezred 1-se 7.­aljához. Századosokúi: Máj­er Antal 3 Kopácsi Miklós 3 hadnagyok. Hoffer József 3 Weisz Ferencz 3 Főhadnagyokúi: Ékel György Horváth Károly Szabó Mihály Havas Adolf Szikszay Imre hadnagyok. 3 3 3 3 3 Hadnagyokai: 3 őrmesterek, tizedesek, őrmesterek rutin­­­i Itzés Ferencz Herz Mihály 3 Steinicz Gotfrid 3 Bárdos Ferencz 3 Solcz Ede 3 Mertéts Mihály 3 Blumentritt József 3 Weimann Imre 3 Rangjuk jan. 1-jétől. A’ 48-dik gyalogezred 3-dik zászlóaljához. Századosokúi: Tóth Antal 3 főhadnagyok Feldhoffer Ferencz 3 Hudrén József 3 hadnagyok Hackl Gusztáv 3 Főhadnagyokul: Haftel Adolf 3 Rimanóczy József 3 hadnagyok Saumwald Nándor 3 Hadnagyokui: Schell József 3 Goldstrak Herschel 3 Jilman Nikodem 3 Stettner Tamás 1­ sc z­alji 3 Szita Kálmán tűzmester ) Rangjuk decemb. 16-ától. Kracsek János, rangja február 1-je napjától) trmmesterek. Latkóczy Mór, ranggal január 16-ától 3 A’ 69. 7.­aljhoz. S­zázadosúl: Deseöffy Vincze, főhadnagy. Görgey tábornok úr hadseregéhez. Törzsorv­osúl: Lumniczer Sándor főorvos. Az 59-ik z.-aljhoz. V. ♦ .1 . l. Hadnagyúl: Rottenstein Ignácz, Ernő ezredbeli altiszt. A’ 42-ik z.-aljhoz. Számfeletti hadnagyúl: Fehér Miklós, utászkari őrmester. A’ 43-ik z.-aljhoz. Számfeletti hadnagyúl: Csáder Ferdinánd, 19-ik z.-aljbeli őrmester. A’táborkarhoz. F­őhadnagyúl: Albert, táborkari hadnagy. Rang , illetmény feb.. 16-tól U.i Jósa János, újvárosi térparancsnok és hadnagy jan. l. 1849. számítandó ranggal és illetménynyel főhadnagynak nevez­.Ctak a­ Közlöny 35-ik számában kijött főhadnagy Gsala a’26-ik ionv. z.-aljhoz osztatik be számfeletti föhadnagyaL ’ Török Miklós hadnagy, mint számfeletti a’ 35-ik z.-aljhoz osztatik be. Mészár­os Lázár hadügyminister. A’ 60-ik gyalog-ezredhez. Századoséi: Blasche Frigyes, ezredsegéd. Főhadnagyokai: Mihalik Sándor, 3 ( Semsey Adolf, 3 hadnaggyok. Gallyi Sándor, 3 Pischl Ferencz, 3 Rang, január, 1-től 1849. .. «. »■ Hadnagyokéi: Schönbron Ede, 3 Fischer Ferencz, 3 őrmesterek. Tritón Frigyes, 3 Rang, január 1-től 1849. Mácsay János, Rang, február 1-je napjától 1849. Albred­ovich János, 3 tizedesek. Schleininger Robert, 3 Rang, jan. 1-től 1849. Kubányi József, 3 Mihály Mátyás, 3 őrmesterek. Strakka János, 3­­ Schleininger Győző, tizedes. 3 Pang, december 16-tól 1849. . .. Mészároslán­r, hadügyminister. K. Kornis József, csanádmegyei róm­. cath. áldor, az aradi tá­borhoz ideiglenes tábori lelkészül 600 p. st. évi fizetéssel álta­lam kineveztetik. Illetménye f. hó 16-tól számítandó. Debreczen, febr. 20-án 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. Csányi László, országos teljhatalmú főbiztos, az erdélyi törvényszékek eljárásának gyorsí­tását tárgy­azólag következő rendeletet adott ki: A’ megyékhez. Tudva van, hogy Erdély szerencsétlen viszonyai közt a’ rendes büntető törvényszékek teendői felszaporodtak. Az igaz­ság és humanitás érzete egyiránt követelik, hogy az ítélő tör­vényszékek eljárása gyorsittassék. Mihez képest rendelem. A’ rendes büntető törvényszék a’ megyékben addig, a’ meddig a’ körülmények kedvezőbben alakulandnak,állandó legyen. Az eddig elő szokásban volt megyei egy rendes büntető törvényszék helyett kettő alakittassék. Mindegyik egy elnökből, 4 közbiróból és jegyzőből álljon — ez utóbbi azonban szava­zat nélküli. Az összes bírákat a’ főispán, annak nem létében a me­gyei kormánybiztos nevezi, — de a’ két itélőszékrei elosztást az összes számú bírák eszközlendik. Valamint az elnököt is az illető bírák magok választják. Az egy évi börtönnél nagyobb fokozatú ítélet föllebb vi­tetik, egy az e’ végre országos biztosilag ideiglenesen válasz­tott bírósághoz — melynek székhelyéül Kolozsvár jeleltetett. Az első bíróság számára, az álladalom részéről, 2 frt — a’ jegyzőnek 2 f. 30 kr. — az elnöknek 3 frt pp. határoztatik napi dijul. A’ rögtönitélő törvényszékek eddigi minőségekben meg­hagyatnak.­­ A’ megyei tisztek fizetése érdemében ■ 1 . alatt szabott s másod osztályzatú megyei tisztviselők fizetési jegyzéke alkal­mazás végett ezennel megküldetik. Miután a’ rendes tisztujitások országgyűlésileg el vannak tiltva, ideiglenes tiszti kinevezésekkel a’ főispán, azok nem lété­ben a’ kormánybiztos urak bízatnak meg, figyelmükbe ajánlván nekiek ollyan tisztviselők választását, kiket erélyességöknél, ér­­telmességöknél fogva ismerve, érettek a’ felelősséget viselhetik. Valamint figyelni fognak a’ főispán urak arra is, hogy a bírák választásában nem a’ születés, hanem az értelmesség ha­tározzon. A’ főispán úgy a’ kormánybiztos uraktól a’ fenebbi tár­gyak gyakorlatba vételéről jelentést kérek. Kelt Kolozsvárt, febr. 7-én 1849. Csány László, m. k. Az egyesült Magyar és Erdélyország teljhatalmú országos biztosa. ADAKOZÁSOK. F­­­g 3808. szám. Hackel Andrásné a’ sebesült honvédek számára 12 darab inget, 1 langadot és 2 csomó tépést ajándékozott; e lelkes nő­nek a’ haza nevében hálás köszönet nyilvánittatik. Mészáros Lázár, hadügyminister. C.­­­­. 489. sz. Farkas Károly, nemzetgyűlési képviselő egy derék szu­­ronyos puskát, Komlóssy Imre képviselő pedig 2 derék vadász­­fegyvert, egy kardot és egy kardvasat ajándékozott az állan­dalomnak. Mészáros Lázár, hadügyminister. A’henczidai nők alulirt hivatalnál következő ruha és ágy­­nemüeket ajándékoztak az állománynak u. m. 14 Párnát, 33 lepedőt, 29 gatyát, 21 inget, 51 törülközőt, 4 párnahajat, 4 abroszt, 8 font tépetet és 12 pólyát. — Köszönet az adakozók­nak és különösen az érintett helység lelkészének, ki buzgó fá­radozása által a’ fentebbi ajándék létesítésében nagy részt vett. Ugyan e’ hivatalnál Állaga Emma 1 paplant és 1 lepedőt, Hevesmegyében kebelezett Irváni Teleky József lovas nemzet­­őri százados pedig két tökéletesen felszerelt nyerget ajándéko­zott a’ honnak, melly utolsó igen becses ajándékért vegye az ajándékozó forró köszönetét az illetőknek. Kelt Debreczenben, febr. hó 22-én 1849. Az országos rendőri hivataltól. * A’ katonai kórház részére adott Kerekes Ferenczné egy párnát, két párnahajat, két lepedőt, két törülközőt. Komlósy Sa­rolta egy paplant, egy párnát, két párnahajat, egy lepedőt, négy törülközőt. Pappszász Ignáczné két párnát, két párnahajat, egy pokróczot, négy törülközőt. Tikos Katalin egy párnát, egy lepe­dőt , két törülközőt. Marton Józsefné egy párnát, egy pokró­czot, egy lepedőt. Pávai Juliánná egy párnát, két törülközőt. Tömösváry Károlyné Közép-Szolnokból egy pokróczot, két pár­nahajat, három inget, két törülközőt, tizennyolez­res vásznat, mellyből három lepedő készült. A’ szenvedő emberiség nevé­ben köszönet az adakozóknak. Debreczen febr. 22-én 1849. Tikósi István, ú­j főkapitány. NEM HIVATALOS RÉSZ. Debreczen, febr. 19. 1849. E’ napokban hire volt, hogy kormányunk a’ vésztör­vé­n­y­e­k­e­t hozta indítványba. A’ szó etymologiájáról azt következtetnék rész­akaróink, mintha mi terroristicus módszerekhez folyamodtunk volna,a’ mint hogy voltak többen még ügyfeleink között is, kik e’ törvények­en a’ guillotint látták introducálva. E­ vélemény elterjedése nekünk nagy kárt tehetne. Ellen­feleink ez ideig is felhasználtak minden tisztességes és nem tisz­tességes alkalmat, hogy rólunk bebizonyíthassák, miszerint mi terrorizálunk és kegyetlenkedünk. Annyi igaz, hogy az illyszerű ráfogások legalkalmasab­­bak arra, hogy az ingadozókat tőlünk végképen elidegenitsék ’s a’ közönséggel elhitessék, miszerint kormányunk illy drasticus módszerekre szorult, hogy magának tekintélyt szerezzen. Azért mi jónak látjuk, minél hamarább elejét venni minden jalfogalomnak. E’ törvények nem a’ martialis törvények. Ezekben csupán rendes alkotmány szerinti törvényeink van­nak a’ körülményekhez alkalmazottan életbe léptetve. Mi itt őszintén szerető népektől környeztetve, nem szorultunk azon rémrendszerre, mellyet ellenségeink követnek az általuk megszállott, de hozzájuk soha nem szító népfajok közt. A’ mi kormányunk ereje a’ nép szerelme. Ezt nem biztosítja törvény, ez önként jó, erőszak nem adja. Mióta Windischgraecz Pesten szállomásol, naponként öt hat halálra ítélt áldozat esik el a’ szabadságért. Ellenségünk igy hi­szi hatalmát tartóssá tehetni. ’S mégis ő az, ki kormányunkat folytonosan a’ „terro­risticus“ melléknévvel tisztelteti meg, bérencz lapjaiban, ’s még is ő az, ki midőn legjobban rémit, akkor árulja el legjobban, hogy fél. Mi soha sem ölettünk meg egyetlen embert sem, hála az égnek, nem is volt olly sűrű alkalmunk reá, alig hallunk esetet, hogy valaki soraink közül nemzete iránt áruló lett volna, ’s még is a’ nép, első szavára kormányunknak, vérét és vagyonát aján­lotta fel a’ haza védelmére. Mellyikünknek van itt jövendője? nekünk-e, kik szeret­ni , vagy azoknak, kik gyűlölni tanítják a’ népet ? J. BELFÖLD. Debreczen, február 22-én. A’ tiz hónapos harcz után, mellyet e’ nemzet szabadsá­ga reggelétől e’ napig szakadatlanul küzd, a’ félénkebb termé­szetűek is meglehetősen hinni kezdik a’mondat igazságát, mely­­lyet csak néhány héttel is ezelőtt sallangos phrasisnak tartottak, hogy e’ nemzet nem veszthet, e’ nemzetnek győznie és füg­getlen szabadságban élnie kell. Mert, hol a’ nép sok milliója úgy megérti hivatását, mint fajunk népe; hol a’ hatóságok, városok, és községek legtöbb­jei olly határozott ellenszenvvel húzódnak vissza mindentől, mi nem a’ hazáé, ’s kettöztetett erővel intéznek mindent, mi által az ellenségnek ha egyebet nem, legalább egy kerekét törhes­sék el, vagy hogy a’ bérhad a’ kitűzött helypontra egy órával később érkezzék el; hol a’ legsötétebb fejű pórfiú is, kinek eddig hazája csak azon kemencze körül volt, hol számára min­den két hétben egyszer kenyeret sütöttek, veszélyes hadjára­tokra vállalkozik, ’s a’ haza mentésében vérét folyatván, nem jajgat a’ szenvedés miatt, hanem megdicsőitve érzi magát a’ seb által, melly a’ legszebb kötelesség teljesítésének szent em­lékéül szolgáland; hol a’ helység legszegényebb csősze is ele­­séggel telt kezekkel siet, a’ falu felé közelgő fáradt honvédet felfrissitni, ellenben földbe ássa élelmét, elrejti ruháját az el­lenség előtt, és éhezik, és szenved fázást az idő alatt, míg nyakán ül. Illy nép ügye nem veszhet el örökre, még pedig nem azért nem veszhet el, mert velünk az igazság, és velünk az is­ten , mi minden esetre erős biztosítéka a’ sikeres eredménynek, —hanem nem veszhet el azért, mert a’ szerencsétlen politikájú ellenség és annak cselszövö kormánya aljas tetteivel, gaz ár­mányaival, öt hat millió magyar emberben, kik azelőtt együgyü paraszt embereknek hivattak, ’s kikkel csak mint zérusokkal bán­tak az egész számok mellett, felkölté az öntudatot, megismerteté az önbecs magasztos érzetével, ’s a’ kettő által becsülésére hív­ták őt fel a’ nemzetiségnek, mellynek szerelmét anyja fejéből szívta ugyan a’ magyar paraszt ember, de eddigi elnyomott, önállástalan állapota e’ szent szerelemnek olly szűk kört sza­bott , hogy néha a’ küszöbön túl már csak mint mámor tűnt, ’s túl a’ község határán mint két félismerésnek egyszerű köszön­tése hangzott el. Ha őseink szentelt törekvéseiben van valami, mi által min­ket, az utódokat még legkomolyabb hazavédő munkánk közepet­te is elismerésre és hálára kötelezhetnek, úgy ezt főleg abban valljuk találhatni, hogy e’ korcsosodásnak indult, fajulni kezdő népet nyelve édes hangjához szoktatni, ’s annak már már alvó szerelmét benne felébreszteni igyekeztek; mert a’ hosszú pihe­nés, a’ harmincz, vagy több éves lusta béke nagy részét pol­gártársainknak annyira elsatnyitá, hogy a’ régi nyugalmas na­pok visszanyerhetéseért szabadságát eresztné alkútna, — egy illy nyomorú és alávaló példa pedig mi hamar talál a’ gyáváknál utánzásra, említni is felesleges! Azonban az ellenség nem csupán szabadságát irigyli e­ népnek, nem csupán függetlenségét akarja elorzani; nem ezüst­je, aranya, kincse, termő kövér földjei csupán azok, mik után de ■ cm 126

Next