Közlöny, 1849. február (16-40. szám)
1849-02-23 / 36. szám
Wittman Mór, számvevő: Batta György, közvitéz. Rangjuk január 1-je napjától. A* 39-ik gyalog ezred 1-se 7.aljához. Századosokúi: Májer Antal 3 Kopácsi Miklós 3 hadnagyok. Hoffer József 3 Weisz Ferencz 3 Főhadnagyokúi: Ékel György Horváth Károly Szabó Mihály Havas Adolf Szikszay Imre hadnagyok. 3 3 3 3 3 Hadnagyokai: 3 őrmesterek, tizedesek, őrmesterek rutini Itzés Ferencz Herz Mihály 3 Steinicz Gotfrid 3 Bárdos Ferencz 3 Solcz Ede 3 Mertéts Mihály 3 Blumentritt József 3 Weimann Imre 3 Rangjuk jan. 1-jétől. A’ 48-dik gyalogezred 3-dik zászlóaljához. Századosokúi: Tóth Antal 3 főhadnagyok Feldhoffer Ferencz 3 Hudrén József 3 hadnagyok Hackl Gusztáv 3 Főhadnagyokul: Haftel Adolf 3 Rimanóczy József 3 hadnagyok Saumwald Nándor 3 Hadnagyokui: Schell József 3 Goldstrak Herschel 3 Jilman Nikodem 3 Stettner Tamás 1 sc zalji 3 Szita Kálmán tűzmester ) Rangjuk decemb. 16-ától. Kracsek János, rangja február 1-je napjától) trmmesterek. Latkóczy Mór, ranggal január 16-ától 3 A’ 69. 7.aljhoz. Századosúl: Deseöffy Vincze, főhadnagy. Görgey tábornok úr hadseregéhez. Törzsorvosúl: Lumniczer Sándor főorvos. Az 59-ik z.-aljhoz. V. ♦ .1 . l. Hadnagyúl: Rottenstein Ignácz, Ernő ezredbeli altiszt. A’ 42-ik z.-aljhoz. Számfeletti hadnagyúl: Fehér Miklós, utászkari őrmester. A’ 43-ik z.-aljhoz. Számfeletti hadnagyúl: Csáder Ferdinánd, 19-ik z.-aljbeli őrmester. A’táborkarhoz. Főhadnagyúl: Albert, táborkari hadnagy. Rang , illetmény feb.. 16-tól U.i Jósa János, újvárosi térparancsnok és hadnagy jan. l. 1849. számítandó ranggal és illetménynyel főhadnagynak nevez.Ctak a Közlöny 35-ik számában kijött főhadnagy Gsala a’26-ik ionv. z.-aljhoz osztatik be számfeletti föhadnagyaL ’ Török Miklós hadnagy, mint számfeletti a’ 35-ik z.-aljhoz osztatik be. Mészáros Lázár hadügyminister. A’ 60-ik gyalog-ezredhez. Századoséi: Blasche Frigyes, ezredsegéd. Főhadnagyokai: Mihalik Sándor, 3 ( Semsey Adolf, 3 hadnaggyok. Gallyi Sándor, 3 Pischl Ferencz, 3 Rang, január, 1-től 1849. .. «. »■ Hadnagyokéi: Schönbron Ede, 3 Fischer Ferencz, 3 őrmesterek. Tritón Frigyes, 3 Rang, január 1-től 1849. Mácsay János, Rang, február 1-je napjától 1849. Albredovich János, 3 tizedesek. Schleininger Robert, 3 Rang, jan. 1-től 1849. Kubányi József, 3 Mihály Mátyás, 3 őrmesterek. Strakka János, 3 Schleininger Győző, tizedes. 3 Pang, december 16-tól 1849. . .. Mészároslánr, hadügyminister. K. Kornis József, csanádmegyei róm. cath. áldor, az aradi táborhoz ideiglenes tábori lelkészül 600 p. st. évi fizetéssel általam kineveztetik. Illetménye f. hó 16-tól számítandó. Debreczen, febr. 20-án 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. Csányi László, országos teljhatalmú főbiztos, az erdélyi törvényszékek eljárásának gyorsítását tárgyazólag következő rendeletet adott ki: A’ megyékhez. Tudva van, hogy Erdély szerencsétlen viszonyai közt a’ rendes büntető törvényszékek teendői felszaporodtak. Az igazság és humanitás érzete egyiránt követelik, hogy az ítélő törvényszékek eljárása gyorsittassék. Mihez képest rendelem. A’ rendes büntető törvényszék a’ megyékben addig, a’ meddig a’ körülmények kedvezőbben alakulandnak,állandó legyen. Az eddig elő szokásban volt megyei egy rendes büntető törvényszék helyett kettő alakittassék. Mindegyik egy elnökből, 4 közbiróból és jegyzőből álljon — ez utóbbi azonban szavazat nélküli. Az összes bírákat a’ főispán, annak nem létében a megyei kormánybiztos nevezi, — de a’ két itélőszékrei elosztást az összes számú bírák eszközlendik. Valamint az elnököt is az illető bírák magok választják. Az egy évi börtönnél nagyobb fokozatú ítélet föllebb vitetik, egy az e’ végre országos biztosilag ideiglenesen választott bírósághoz — melynek székhelyéül Kolozsvár jeleltetett. Az első bíróság számára, az álladalom részéről, 2 frt — a’ jegyzőnek 2 f. 30 kr. — az elnöknek 3 frt pp. határoztatik napi dijul. A’ rögtönitélő törvényszékek eddigi minőségekben meghagyatnak. A’ megyei tisztek fizetése érdemében ■ 1 . alatt szabott s másod osztályzatú megyei tisztviselők fizetési jegyzéke alkalmazás végett ezennel megküldetik. Miután a’ rendes tisztujitások országgyűlésileg el vannak tiltva, ideiglenes tiszti kinevezésekkel a’ főispán, azok nem létében a’ kormánybiztos urak bízatnak meg, figyelmükbe ajánlván nekiek ollyan tisztviselők választását, kiket erélyességöknél, értelmességöknél fogva ismerve, érettek a’ felelősséget viselhetik. Valamint figyelni fognak a’ főispán urak arra is, hogy a bírák választásában nem a’ születés, hanem az értelmesség határozzon. A’ főispán úgy a’ kormánybiztos uraktól a’ fenebbi tárgyak gyakorlatba vételéről jelentést kérek. Kelt Kolozsvárt, febr. 7-én 1849. Csány László, m. k. Az egyesült Magyar és Erdélyország teljhatalmú országos biztosa. ADAKOZÁSOK. Fg 3808. szám. Hackel Andrásné a’ sebesült honvédek számára 12 darab inget, 1 langadot és 2 csomó tépést ajándékozott; e lelkes nőnek a’ haza nevében hálás köszönet nyilvánittatik. Mészáros Lázár, hadügyminister. C.. 489. sz. Farkas Károly, nemzetgyűlési képviselő egy derék szuronyos puskát, Komlóssy Imre képviselő pedig 2 derék vadászfegyvert, egy kardot és egy kardvasat ajándékozott az állandalomnak. Mészáros Lázár, hadügyminister. A’henczidai nők alulirt hivatalnál következő ruha és ágynemüeket ajándékoztak az állománynak u. m. 14 Párnát, 33 lepedőt, 29 gatyát, 21 inget, 51 törülközőt, 4 párnahajat, 4 abroszt, 8 font tépetet és 12 pólyát. — Köszönet az adakozóknak és különösen az érintett helység lelkészének, ki buzgó fáradozása által a’ fentebbi ajándék létesítésében nagy részt vett. Ugyan e’ hivatalnál Állaga Emma 1 paplant és 1 lepedőt, Hevesmegyében kebelezett Irváni Teleky József lovas nemzetőri százados pedig két tökéletesen felszerelt nyerget ajándékozott a’ honnak, melly utolsó igen becses ajándékért vegye az ajándékozó forró köszönetét az illetőknek. Kelt Debreczenben, febr. hó 22-én 1849. Az országos rendőri hivataltól. * A’ katonai kórház részére adott Kerekes Ferenczné egy párnát, két párnahajat, két lepedőt, két törülközőt. Komlósy Sarolta egy paplant, egy párnát, két párnahajat, egy lepedőt, négy törülközőt. Pappszász Ignáczné két párnát, két párnahajat, egy pokróczot, négy törülközőt. Tikos Katalin egy párnát, egy lepedőt , két törülközőt. Marton Józsefné egy párnát, egy pokróczot, egy lepedőt. Pávai Juliánná egy párnát, két törülközőt. Tömösváry Károlyné Közép-Szolnokból egy pokróczot, két párnahajat, három inget, két törülközőt, tizennyolezres vásznat, mellyből három lepedő készült. A’ szenvedő emberiség nevében köszönet az adakozóknak. Debreczen febr. 22-én 1849. Tikósi István, új főkapitány. NEM HIVATALOS RÉSZ. Debreczen, febr. 19. 1849. E’ napokban hire volt, hogy kormányunk a’ vésztörvényeket hozta indítványba. A’ szó etymologiájáról azt következtetnék részakaróink, mintha mi terroristicus módszerekhez folyamodtunk volna,a’ mint hogy voltak többen még ügyfeleink között is, kik e’ törvényeken a’ guillotint látták introducálva. E vélemény elterjedése nekünk nagy kárt tehetne. Ellenfeleink ez ideig is felhasználtak minden tisztességes és nem tisztességes alkalmat, hogy rólunk bebizonyíthassák, miszerint mi terrorizálunk és kegyetlenkedünk. Annyi igaz, hogy az illyszerű ráfogások legalkalmasabbak arra, hogy az ingadozókat tőlünk végképen elidegenitsék ’s a’ közönséggel elhitessék, miszerint kormányunk illy drasticus módszerekre szorult, hogy magának tekintélyt szerezzen. Azért mi jónak látjuk, minél hamarább elejét venni minden jalfogalomnak. E’ törvények nem a’ martialis törvények. Ezekben csupán rendes alkotmány szerinti törvényeink vannak a’ körülményekhez alkalmazottan életbe léptetve. Mi itt őszintén szerető népektől környeztetve, nem szorultunk azon rémrendszerre, mellyet ellenségeink követnek az általuk megszállott, de hozzájuk soha nem szító népfajok közt. A’ mi kormányunk ereje a’ nép szerelme. Ezt nem biztosítja törvény, ez önként jó, erőszak nem adja. Mióta Windischgraecz Pesten szállomásol, naponként öt hat halálra ítélt áldozat esik el a’ szabadságért. Ellenségünk igy hiszi hatalmát tartóssá tehetni. ’S mégis ő az, ki kormányunkat folytonosan a’ „terroristicus“ melléknévvel tisztelteti meg, bérencz lapjaiban, ’s még is ő az, ki midőn legjobban rémit, akkor árulja el legjobban, hogy fél. Mi soha sem ölettünk meg egyetlen embert sem, hála az égnek, nem is volt olly sűrű alkalmunk reá, alig hallunk esetet, hogy valaki soraink közül nemzete iránt áruló lett volna, ’s még is a’ nép, első szavára kormányunknak, vérét és vagyonát ajánlotta fel a’ haza védelmére. Mellyikünknek van itt jövendője? nekünk-e, kik szeretni , vagy azoknak, kik gyűlölni tanítják a’ népet ? J. BELFÖLD. Debreczen, február 22-én. A’ tiz hónapos harcz után, mellyet e’ nemzet szabadsága reggelétől e’ napig szakadatlanul küzd, a’ félénkebb természetűek is meglehetősen hinni kezdik a’mondat igazságát, melylyet csak néhány héttel is ezelőtt sallangos phrasisnak tartottak, hogy e’ nemzet nem veszthet, e’ nemzetnek győznie és független szabadságban élnie kell. Mert, hol a’ nép sok milliója úgy megérti hivatását, mint fajunk népe; hol a’ hatóságok, városok, és községek legtöbbjei olly határozott ellenszenvvel húzódnak vissza mindentől, mi nem a’ hazáé, ’s kettöztetett erővel intéznek mindent, mi által az ellenségnek ha egyebet nem, legalább egy kerekét törhessék el, vagy hogy a’ bérhad a’ kitűzött helypontra egy órával később érkezzék el; hol a’ legsötétebb fejű pórfiú is, kinek eddig hazája csak azon kemencze körül volt, hol számára minden két hétben egyszer kenyeret sütöttek, veszélyes hadjáratokra vállalkozik, ’s a’ haza mentésében vérét folyatván, nem jajgat a’ szenvedés miatt, hanem megdicsőitve érzi magát a’ seb által, melly a’ legszebb kötelesség teljesítésének szent emlékéül szolgáland; hol a’ helység legszegényebb csősze is eleséggel telt kezekkel siet, a’ falu felé közelgő fáradt honvédet felfrissitni, ellenben földbe ássa élelmét, elrejti ruháját az ellenség előtt, és éhezik, és szenved fázást az idő alatt, míg nyakán ül. Illy nép ügye nem veszhet el örökre, még pedig nem azért nem veszhet el, mert velünk az igazság, és velünk az isten , mi minden esetre erős biztosítéka a’ sikeres eredménynek, —hanem nem veszhet el azért, mert a’ szerencsétlen politikájú ellenség és annak cselszövö kormánya aljas tetteivel, gaz ármányaival, öt hat millió magyar emberben, kik azelőtt együgyü paraszt embereknek hivattak, ’s kikkel csak mint zérusokkal bántak az egész számok mellett, felkölté az öntudatot, megismerteté az önbecs magasztos érzetével, ’s a’ kettő által becsülésére hívták őt fel a’ nemzetiségnek, mellynek szerelmét anyja fejéből szívta ugyan a’ magyar paraszt ember, de eddigi elnyomott, önállástalan állapota e’ szent szerelemnek olly szűk kört szabott , hogy néha a’ küszöbön túl már csak mint mámor tűnt, ’s túl a’ község határán mint két félismerésnek egyszerű köszöntése hangzott el. Ha őseink szentelt törekvéseiben van valami, mi által minket, az utódokat még legkomolyabb hazavédő munkánk közepette is elismerésre és hálára kötelezhetnek, úgy ezt főleg abban valljuk találhatni, hogy e’ korcsosodásnak indult, fajulni kezdő népet nyelve édes hangjához szoktatni, ’s annak már már alvó szerelmét benne felébreszteni igyekeztek; mert a’ hosszú pihenés, a’ harmincz, vagy több éves lusta béke nagy részét polgártársainknak annyira elsatnyitá, hogy a’ régi nyugalmas napok visszanyerhetéseért szabadságát eresztné alkútna, — egy illy nyomorú és alávaló példa pedig mi hamar talál a’ gyáváknál utánzásra, említni is felesleges! Azonban az ellenség nem csupán szabadságát irigyli e népnek, nem csupán függetlenségét akarja elorzani; nem ezüstje, aranya, kincse, termő kövér földjei csupán azok, mik után de ■ cm 126