Közlöny, 1849. július (146-162. szám)

1849-07-15 / 150. szám

Vasárnap, jul. 15. 1849.Szeged, KÖZI h­i­v­a­t­a­l­a 150. sz. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponkint egy — országgyűlés alatt több — irén. Előfizetési díj folyó félévre helyben 7 írt, vidékre 8 frt p.p. — Előfizethetni helyben a’ kiadó-hivatalban (Sza­badság-tér előbb Dercsényi, most Zsotér-féle házban a’ városház mellett); vidéken minden álladalmi postahivataln­ál.­ A’szabott diju hivatalos hirdetések és csatolmányok után a’ szokott beiktatási ’s felvételi dijak fizettetnek. A’ meg nem szabott díjnak hasábsoráért 5 p. kr. vétetik. Mellyekért eddig dij nem fizettetett, ezután is díjmentesek maradnak. A filagán hirdetések .ümlékekről­^^........................................................................................................... .................................................. .......................... .............................................rr-­1_______mmM ___ HIVATALOS KÉSZ. Köztudomásúl. A­ nemzeti képviseleti ház, Pesten f. e. julius 2-kán hozott határozata következtében általtett üléseit Sze­geden f. e. július 21 -én d. e 10 órakor kezdendő meg­szeged, július 13 -án 1849. *) Palóczy László, a nemzeti képviselőház korelnöke A' felsőház ministertanácsi rendelet következtében üléseit Szegeden 1­ hó 21-kén déli 12 órakor folytatólag megkezdendi. Ennek következtében a’ felsőház tagjai a’ megjelenésre ezennel felszólittatnak. Kelt Szegeden, jonis 14-kén 1849. Perényi Zsigmond, Rendeletek,a felsőház elnöke. A. 134.­­ k. o. A’ kecskeméti, szabadkai és h. m. vásárhelyi ujoncz te­lepeknél öszpontosúlt ujonczokból uj z. aljak alakítása rendel­tetvén el, ezek következőleg számoztatnak : Kecskeméten, Elek Ferencz őrnagy parancs­noksága alatt új z. alj alakíttatik, 's az a’ 129-dik számmal je­löltetik meg. Szinte Kecskeméten, M­i­hal­cz százados parancsnoksága alatt alakuló z. alj 130-ik számmal. Tót — Kom­ló­son, Bárány őrnagy parancsnoksága alatt alakuló z. alj a’ 131—ik számmal jelöltetik. A’holdmező-vásárhelyi ujonczokból Szegeden, Mihályi őrnagy parancsnoksága alatt alakuló z. alj 132-dik számmal. Ugyan azokból, Hangos őrnagy parancsnoksága alatt Szegeden alakuló más z. alj 4­33—ik számmal jelöltetik. A’Tordán alakult 's Bajára szállított, Benő őrnagy parancsnoksága alatti z. alj a’ 134-ik számot nyeri. Melly rendelet közzé tételével utasitatnak ezen z. aljak pa­rancsnokságai minden hivatalos levelezéseiket, ’s a’ z.alj ügyei­re vonatkozó eljárásaikat jövőre az itt megkülönböztetett szám­jegyek alatt intézni. Kelt Szegeden, julius 14. 1849. Álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. Rendelet 1—2 3572, I B. Mellynél fogva a’ huszárezred tartalékok minden parancs­nokainak meghagyatik, hogy miután legközelebb ujabbi elhe­lyezési állomásuk megrendeltetett, mihelyest rendeltetésük he­lyére megérkezendnek, Szegedre egyenesen a’ hadügy­­ministerium vezérkari osztályához körülményes jelentésüket azonnal felterjeszszék. Álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes, BEM altábornagytól a’ „Honvéd“ hivatalos ro­vatában következő hirdetést közöl: Ámbár Brassónál és Beszterczénál oroszok és osztrákok kevés számmal törtek be, mindenütt mintegy 42,000 ember ’s a’ mi katonai erőnk ezen országban 40,000 főt számol, azért még is ezen közönséges ellenségeit a szabadságnak és magyar nemzetiségnek csak akkor győzhetjük le, ha a katonai működé­sekben a’ legnagyobb egyetértés és pontosság van 's semmi­féle idegen beavatkozással nem gátoltatik. Én ugyan az oroszokat Beszterczénél a’ borgóprundi szo­rosban elzárva tartom ’s ha itt az ö megtámadásait vitézül visz­­szatörjük, a’ székely föld is egy oldalról biztosítva van, ’s hogy a’ brassói oldalról is az ellenségtől fölmentessék , külön csapa­tokat indítottam már útnak. A’ gyorsasághoz és bizonyossághoz a’ katonai működések végrehajtásánál, valamint az egy kézbeni szoros kapcsolása minden erőnek az országban megkívánják azonban, hogy az egész székelyföld, kivéve az egy Aranyosszéket és minden szé­kelyfölddel határos székek és hatóságok ostromállapotba té­tessenek, és csupán a’ katonaság által, a’ polgári hatóság aka­­dályos befolyása kikerülésével és a’ rögtön­ törvény felállításá­val tartassák a­ megkívánt­ató rendben. Rendelem tehát, hogy a’ mostani körülményekben a’ szé­kelyföld ’s minden körülfekvő székek és hatóságok ostromál­lapotba­n’s távollétemben Gál Sándor ezredes úr közvetlen pa­rancsnoksága alá, kikerülve minden kormánybiztosi befolyást— helyeztessenek, még pedig úgy, hogy ezen rendkívüli állapot­ban csak azon parancsok vétessenek teljesedésbe, mellyek tő­lem vagy nevezett ezredes úrtól keltek, ’s hogy továbbá a’ rög­­tön-törvény alkalmaztassák mindazokra, kik ezen rendelet elle­nébe szegülnek mind addig, m­ig a’ székelyföld ’s a’ körülfekvő vidékek ostromállapotban vannak, ’s az ellenség az országból nem lesz kihajtva. Ezen rendelet szerint mindazon katonai sze­mélyek is rögtön­ törvény alá tartoznak, kik kötelességüket nem teljesítik. Kell a’ főhadiszálláson. Beszterczén julius 3-án 1849. Az erdélyi magyar hadsereg fővezére B­em J. altábornagy. Itt közöljük a’„Honvéd“ után Bem altábornagynak kö­vetkező proclamatióját: A’ magyar nemzethez! Magyarország függetlenségének ’s szabadságának máso­dik időszaka elkezdődött. Az isten megengedte, hogy mint győzelmesek lépjünk ki az első időszakból. — A’ mindenhol megvert ’s majdnem egész Magyarországból kiűzött osztrák seregek nem tudtak már más­hoz folyamodni, mint segitségükre hivni az éjszaki barbárokat, a’ muszkákat. Nézzük azonban , mi teendője jelenleg a’ magyar nemzet­nek, hogy ezen új ellenségét szétzúzhassa. Kezdjük az orosz birodalom ereje ’s segédforrásai meg­vizsgálásával, mellyet mi mindig „muszka“ birodalomnak ne­vezünk, mivel már a’ 13-dik századtól fogva az orosz tarto­mányok kiegészítő részét tevék Lengyelországnak és csak azon utoló osztály alkalmával estek a’ muszka kormány alá, mellyet a’ három hatalmasságok : Austria, a’ muszka czárok és a’ bran­denburgi ház a’ lengyel királyság fölött véghezvinni magoknak szabadságot vettek, ’s melly királyságot annak hibás intézmé­nyei lebilincselt kézzel ’s lábbal szolgáltatták ezen politikai gyilkosai kezeik közé. — A’ muszka czárok, a’„minden oroszok czárja“ czímet vet­ték fel, noha ezek egyátalában nem akartak muszkák lenni. Ezen nagy terjedelmű birodalom, melly jelenleg is óriásinak tetszik, a’ valóságban nem egyéb, mint egy képzelt nagyság. A’ legbor­zasztóbb kényuralomra támaszkodva a’ Románovok német dy­­nastiája úgy űzi pokoli politikáját, mint űzte Magyarországon a’ Habsburg ház. A’ muszka népesség, melly a’ pallérozódásban legkevesebbé haladt elő minden népességei között az 54 millió lakosú terje­delmes birodalomnak, nem tesz többet, mintegy 15,000,000 lé­leknél és vak eszközül szolgál, hogy többi népeit vas palotája alatt tartsa. Ezen zászlóaljakba szedett csordák, majdnem átalá­­nosan németek, hazátlan zsoldosok által vezényeltelek, mert nagyobb fontosságú vezényletet félnek felvilágosodott muszkákra bízni, kik mint minden más népességek részét tevén a’ biroda­lomnak, semmit sem óhajtanak jobban, mint megtörni a’ Roma­nov dynastia jármát, melly őket elnyomva tartja. Ha még eddig az úgy nevezett orosz birodalomban forra­dalom nem ütött is ki, az nem fog sokára késni, mert Lengyel­honban ’s Oroszország némelly tartományaiban a’ fegyveres felkelés fenyegetöleg közéig és akkor a’ czár seregei kénytele­nek lesznek Magyarországot olly sietve elhagyni, mint oda be­törtek. Addig azonban szükség a’ legnagyobb tevékenységet ’s állhatatosságot kifejteni. Seregünk nagy és számos, és több mint szükséges arra, hogy szétzúzhassuk a’ határokat áttört ellen­séget. Azon két betörés, melly Erdélyben Besztercze és Brassó környékén történt semmi fontossággal sem bir. Mindegyik mint­egy 10—12000 ember, ’s a’ Beszterczénél betörtek már egész a’ határig visszanyom­attak. A' Brassónál beütöttek, kik a’ szé­kely földre elönyomultak 's visszavezettek, Brassó falai alatt táboroznak a’ nélkül, hogy elönyom­ulni merészelnének, ki fog­nak fizettetni és kergettetni Oláhországba, hova fegyvereink­kel be fogunk menni segédkezet nyújtani Oláhország szabadel­­mü részének, hogy a’ muszka sereget kiűzzék, melly azt elfog­lalva tartja. Jogunk van remélem, hogy a’ törökök hozzánk csatlako­­zandónak. Hogy irántunki rokonszenvük nem kétséges, bizo­nyítéka az, hogy az orsovai vonaltól fogva Vöröstoronyig, hol seregeik táboroznak, sehol beütés n­em történt. Úgy látszik, hogy a’ szerbeknél is támadni kezd azon óhajtás, hogy hozzánk közelíthessenek. A’ dunai határ Orsovától Pancsováig és az egész Bánát szabad. Sőt a’ törökök Puchner hadtestét, melly Orsovától egy állomásra táborozott, kénysz­eri­tették Oláhország mélyébe bevonulni. Egész Erdély tökéletesen ki lesz tisztítva az ellenségtől, ’s Magyarország is ki lehet, de nagyon kell őrizkedni, hogy olly hibák ne történjenek, mellyek által szent ügyünk, mellyet védünk, veszélyeztethetnek; különösen őrizkedni kell, hogy azon állások, mellyek már el vannak foglalva, az ellenségnek át ne engedtessenek. Minden egyes hadtest nyugtalanítsa, háborgassa, zaklassa az ellenséges seregeket a’ hol vannak mindenütt, a’ nélkül, hogy egy peret is engedtetnék nekik nyugalmukra. Nem két napi ál­lomásra kell tőlük tartózkodni, nem kell egy talpalatnyi földet is nekik védetlenül átengedni, hátulról kell megtámadni az el­lenséget, mi legjobban gyors és bátor önkéntesek által történ­hetik. Seregünk többre megyen 150 ezer embernél, mig az el­lenség összes ereje nem számit 80 ezeret; ha tehát mindenki megtenné kötelességét, ha minden puska­, minden ágyúlövés jól találna, nem soká az egész ellenséges sereg, ha el nem fut, ki lenne irtva. Ezen neme a’ hadviseletnek, ha követtetik, azonnal meg­­termené gyümölcseit. Seregeink, ha az ellenség közelítését erős állásba zárkozottan várják, vagy ha útját elzárni akarják, mi­dőn hazájuknak nagy szolgálatot tesznek, még sincsenek a’ szétmorzsolás veszedelmének kitéve még az esetben sem, ha kénytelenittetnének is a’ tért átengedni. Ők visszavonultokban mindenütt őket védő ’s segitő barátokra találandónak; mig el­lenben az ellenség szűkbe szorítva magát, mindenütt ellenséges népségtől körülvéve látva és élelmezéséről sem gondoskodhat­va kellőleg, kénytelen lesz magát megmenteni, hogy végmeg­­semmisítetését kikerülhesse. Tehát bátorság és kitartás! Minden, kinek fegyvere van, menjen az ellenségre, a’ gyávák, ’s kik állásukat elhagyva az ellenség elöl megfutnának, mindazok, kik haszontalan ürügy alatt távol az ellenségtől városokban mulatnának, ’s szolgálatu­kat elhanyagolják, legyenek megbélyegezve, ’s a’ katonai tör­vények szigora szerint megbüntetve; tegyék meg minden had­testek vezérei a’ maguk kötelességüket, és azonnal az egész el­lenséges sereg vagy kiűzve lesz, vagy tönkre téve! Főhadiszállás Besztercze, jul. 5. 1849. Bem s. k. altábornagy. Hadi tudósítások: 9278 I K. Az ország kormányzójához gr Vécsei tá­bor­nok Temesvár melletti vadászerdőbeli főha­­diszállásáról Lé. julius 7-k­or ö 1 kö­vetke­z­ő tu­dó­s­i­t­á­s­t küldött: Tisztemnek is merem igen tisztelt kormányzó urnak jelen­teni , miszerint f. hó 3-ról 4-ére éjfél után egy negyed egyre a' Temesváron bevárt ellenség, egy eddig még nem tanúsított ’s mindent elromboló szándékkal a' külvárosokat a’ legborzasztób­ban ágyúzni megkezdette. Bombák gránátok, és a­ golyók százai hányattak külváro­saink, ágyú telepeink, ’s ébren álló sereg csoportjainkra. Ezen ágyúzás alkalmával a’ félsetét­éjt használni akarván az ellenség, rögtön három felöl egész erejével megtámadta elő­őrseinket. Mihala és a’ gyárváros felöl, a’ hol az ellenséges megtá­madás csak színtér volt, vitéz honvédeink által azonnal vissza­­utasittatott.­­ De ez alatt 12 legjobb századjával támadá meg Józsefvá­rosi előőrseimet. Mint az előbbiek, úgy ezek is egész erélylyel fogadták a’ négyszer erősb ellenség megtámadását, de végre a’ túlnyo­mó erőnek engedni kényteleníttetvén, vissza nyomultak az ágyútelep sánczaiba. Berohanván ide is az ellenség, honvé­dőink hősies elszántsággal védelmezték ágyutelepeiket, mert az ellenséget szuronyt szegezve megtámadván kiűzték sán­­czaikból. Az ellenségtől 1 kapitány, 1 főhadnagy, és 8 altiszt esett el e’ merény áldozatáél, — ezenkívül 1 kapitány jobb karján golyó és szurony által megsebesülve, és 1 hadnagy elfogatott. Midőn az ellenség sánczainkból szuronynyal kivettetett, B­o­r­o­s alezredes ur egy mellék ágyútelepböl a’ honvédek ál­tal a’ sánczra ágyukat vonata fel, és a’ hátravonuló ellenséget iszonyú kartács tűzzel futásra kényszeríté. 450 *) E* hirdetmény közzétételére minden hazai hírlap szerkesz­tősége ezennel felszólittatik.

Next