Köznevelés, 1964 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1964-01-10 / 1. szám
Állásfoglalás a közösségi nevelés néhány kérdésében Társadalmi fejlődésünk, a szocialista demokrácia kibontakozása, a társadalmi önigazgatás fokozódó fejlődése következtében az iskolai nevelőmunka hatékonyságának fokozása társadalmi szükségszerűséggé vált. Különösen vonatkozik ez a nevelés közösségi jellegének, a szocialista nevelés e legfontosabb sajátosságának érvényre juttatására, a közösségi nevelés elveinek és módszereinek a mindennapi oktató-nevelő munkában való alkalmazására. Minden nevelőintézményben szocialista erkölcsű, jól képzett fiatalok közösségét kell kialakítanunk, amelyben az egyes tanulók a társadalmi igényeknek megfelelően fejlődnek, felkészülnek a társadalmi életben való eredményes tevékenységre Ezzel szolgáljuk az iskolareform végső célkitűzését és szellemét is. A tanulók közösségi nevelését kívánták segíteni többek között már az előző években megjelent dokumentumok is, így: — „A KISZ KB irányelvei a középiskolai KISZ- szervezetek munkájára, 1961;” — „A KISZ KB irányelvei a Magyar Úttörők Szövetségének munkájára és a KISZ feladataira, 1961.” — „A közösségi nevelés irányelvei az általános iskolában”. (1961. Tankönyvkiadó. Az MM és a KISZ KB állásfoglalása.) — „A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének határozata az úttörők aktivitásának, öntevékenységének fejlesztéséről és a gyermekközösségek megerősítéséről”. (1962. Magyar Úttörők Szövetsége Tájékoztatója — augusztus, szeptember.) Az iskolákban folyó közösségi nevelés eddigi tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy néhány fontos kérdésben még nem alakult ki egységes szemlélet. Ilyen kérdések: az ifjúsági szervezet feladata és szerepe a közösségi nevelés folyamatában, a pedagógusok és az ifjúsági szervezet felelőssége, az ifjúsági szervezet és a pedagógusok együttműködése, a pedagógiai irányítás és a tanulói aktivitás egysége. Ezért szükséges, hogy a fenti kérdésekben egységes álláspontunkat kifejtsük. Újabb ösztönzést kívánunk adni a kezdeményező, alkotó pedagógiai tevékenység fejlesztéséhez, mert csak a közösségi nevelés bevált módszereinek számbavétele és a tisztázott elvek talaján történő kísérletezések útján várható a közösségi nevelés eddigieknél átfogóbb és hatékonyabb kibontakozása. Állásfoglalásunk, az 1962/63. tanév folyamán a közösségi nevelés kérdéseivel foglalkozó országos munkabizottság, az abban részt vevő elméleti és gyakorlati szakemberek munkájának eredménye. Végső megfogalmazása a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatási Főosztálya, a KISZ Központi Bizottság Középiskolai és Iparitanuló, valamint Úttörő Osztálya és az Országos Pedagógiai Intézet előterjesztése alapján történt. A közösségi nevelés fentebb említett, még nem egységesen értelmezett kérdéseinek tisztázásakor — a közösségi nevelés színvonalának fejlesztése érdekében —, mindenekelőtt a pedagógusok és az ifjúsági szervezet a közösségi nevelésben betöltött funkciójának, a két tényező egymáshoz való viszonyának, együttműködésének további részletes kimunkálására van szükség. Az egységes szemlélet és az ezen alapuló gyakorlat kialakítása végett az alábbi elveket tartjuk irányadónak: a) A tanulóifjúság nevelésében, a szocialista ember formálásában az iskola, a pedagógusok a legfőbb társadalmi tényezők, elsősorban a pedagógus közösség feladata, hogy az ifjúság közösségi tevékenységének irányításával megalapozza a szocialista ember személyiségének kibontakozását. b) A pedagógusoknak a közösségi nevelés megvalósításában és továbbfejlesztésében első segítőtársuk, szövetségesük a KISZ és az úttörőszervezet. A párt közvetlen vezetésével működő ifjúsági szervezet fő feladata az iskolában, hogy — mint a fiatalok önkéntes politikai tömegszervezete — a tanulóifjúságot közösséggé szervezze, s ezáltal segítse az iskola nevelési feladatainak megoldását, sajátos mozgalmi eszközeivel segítse elő a helyes tanulói közvélemény, az iskola szocialista légkörének kialakulását. c) Az iskolai nevelőmunkában a pedagógusoknak és az ifjúsági szervezet vezető szerveinek közös felelőssége, hogy a szocialista pedagógia alapelveinek megfelelően kibontakoztassa a tanulók sokoldalú aktivitását, fejlessze önkormányzati képességüket. Éppen ezért a felnőtt pedagógiai irányításnak és a tanulók kezdeményezésének, öntevékenységének összhangban kell megvalósulniuk. Ezeknek az elveknek megfelelően állásfoglalásunkban az alábbi kérdésekkel foglalkozunk: 1. A pedagógusok felelőssége a közösségi nevelésben, viszonyuk az ifjúsági szervezethez.