Köznevelés, 1976 (32. évfolyam, 1-45. szám)

1976-01-02 / 1. szám

2 Kirakatban és változásban Az iskola és a társadalom kapcsolatának alakulása nemcsak a pe­dagógiai közéletben gyakori beszédtéma; egyre több szó esik róla manapság iskolán kívüli körökben is. Az érdeklődés természetes dolog, magától értetődően következik az egymásrautaltságból, ebben az értelemben tehát nincsen benne semmi újszerű. Amióta intézmé­nyes iskoláztatás létezik a földön, az iskola sohasem zárkózhatott el a társadalmi kapcsolatok-hatások elől, hiszen kezdettől fogva határo­zott társadalmi igények szabták meg nevelési-képzési feladatait. A napjainkban megnyilvánuló figyelem azonban egyben-másban mégiscsak új vonásokat mutat világszerte. A tudományos-technikai forradalom térhódítása nyomán új, minden régebbinél nagyobb kö­vetelmények hárulnak az iskolára. Többet kell nyújtania a képzés­ben és a nevelésben egyaránt, mint eddig bármikor, közben pedig a társadalomhoz fűződő viszonyában — mindenekelőtt a tőkés államok­ban — bizonyos válságjelek mutatkoznak, amelyeket nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Olyasfélékre gondolunk, mint amelyekről Jan Szczepanski lengyel akadémikus is szólt lapunk 1975/7-es számában, például hogy a szülők és a növendékek körében megcsappant az isko­la, a pedagógus tekintélye. A mi iskoláink előtt álló újszerű tennivalók elsősorban a szocia­lista társadalom új minőségéből fakadnak. A nevelési-oktatási intéz­ményekkel szemben támasztott társadalmi követelmény lényege: a maguk eszközeivel még tudatosabban járuljanak hozzá a fejlett szo­cialista társadalom fölépítéséhez. Ehhez társadalmunk nemcsak hat­hatós anyagi-erkölcsi támogatást nyújt, hanem széles körű érdeklő­dést is tanúsít az időszerű iskolai problémák iránt. A­z iskolák háza táján senki sem vitatja a társadalom kézzelfog­­ható segítségének jelentőségét, de ami az oktató-nevelő munka iránti érdeklődést illeti, a tanárok nem tartják ennyire egyértelmű­nek a helyzetet. A kívülállók figyelmét ugyanis sokan az iskolai ügyekbe való beavatkozásnak tekintik, nem látják benne a segítő szándékot, sőt időnként elhangzik az iskola magára hagyatottságá­nak a panasza is. Egy olvasónk levelében például ez áll: — Nehezen tudnám fölsorolni, hogy iskolánk anyagiakban meny­nyi mindent köszönhet a patronáló üzemnek, de ez csak részigazság, mert más téren meg mi, pedagógusok egyedül maradtunk a porondon. A társadalmi érdeklődés szerintem azt jelenti, hogy boldog-boldog­talan beleszól a dolgainkba. Nem könnyű ma tanárnak lenni, mert kirakatba került az iskola: kritizálnak minduntalan a szülők és má­sok is, a sajtó is; ötleteket adnak a laikusok, mit s hogyan kellene csinálnunk, miközben erőteljes a közöny az iskolán kívüli neveléssel kapcsolatban. Nem vitás, hogy van némi igazság az efféle odamondogatások­­ban. Mi mégsem tartjuk aggasztónak, ha a társadalmi figyelem ki­terjed az iskolai élet minden szelvényére, ha — kollégánk szavával — a pedagógiai munka kirakatba kerül. Hiszen természetes dolog, hogy a szülők — elvégre az ő gyermekeikről van szó — kifejtik vélemé­nyüket az iskola vagy netán egy-egy érintett nevelő munkájáról. Ha éppenséggel bírálnak bennünket, azt se tekintsük illetéktelen beavatkozásuk. Bizony, kirakatba került az iskolai munka és a pedagógus sze­mélye, amit, valószínű, azért nehéz tudomásul venni, mert olyan idő­szakban következett be, amikor az iskolának a társadalommal való — százados konvenciókon alapuló — kapcsolatában megrendült va­lami, amit a nevelő elsősorban a diákok és a szülők magatartásán mérhet le.­­*Hogy mi változott meg? Fél évszázaddal ezelőtt például senki sem * * vonta kétségbe a pedagógus tekintélyét, sem felnőtt, sem tanít­vány. Még mi, mai középkorúak is valamennyien a tanítónk iránti magától értetődő tisztelettel léptünk be az iskolába, akinek a szava szent volt mindenben; a személyiség és a státusz együtt parancsolt tiszteletet. Századunk második felére — a neveléstörténészek majd nyomon kísérik a korántsem egyszerű folyamatot — változás következett be az iskolai értékek rendjében — a szocialista társadalomban is. A stá­tusz önmagában már nem ébreszt tiszteletet, a pedagógusnak magá­nak kell a tekintélyét kivívnia, mindenekelőtt munkájával és a sze­mélyiség értékeivel. Nincs ebben semmi lehangoló, az elvesztett illúziókért gazdagon kárpótol az a tudat, hogy a munkával szerzett tisztelet sohasem fakul meg. P. KOVÁCS IMRE A minisztérium és a szakszervezet együttműködése Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter de­cember 11-én a Pedagó­gusok Szakszervezetében megbeszélést folytatott dr. Voksán Józseffel, a szakszervezet főtitkárá­val az állami és szak­­szervezeti oktatási szer­vek együttműködéséről. Megállapodtak abban, hogy az alsó- és közép­fokú oktatási, nevelési intézmények irányításá­ban bekövetkezett válto­zások miatt új irányel­vek kidolgozása szüksé­ges. A közösen elkészített dokumentum szabályoz­za a szakszervezeti jog- és hatáskör érvényesülé­sének feltételeit. Országos oktatástechnikai központ Az Országos Oktatás­­technikai Központ veszp­rémi székházét dr. Po­linszky Károly oktatási miniszter avatta fel de­cember 15-én. Az UNES­CO támogatásával mű­ködő új székházban kor­szerű berendezések és felszerelések segítségé­vel a legmodernebb ok­tatástechnológiai eljárá­sokkal ismerkedhetnek a pedagógusok. Szakszervezeti küldöttség Franciaországban Két francia partner­­szervezet meghívására december közepén Fran­ciaországban tett látoga­tást a Pedagógusok Szak­­szervezetének küldöttsé­ge. A delegációt dr. Vok­sán József főtitkár ve­zette. Ifjú fizikusok versenye Az idén is megrendez­ték Győrött a Jedlik Ányos fizikai versenyt. Az általános iskolák nyolcadikosai március­ban, a gimnáziumok má­sodikosai májusban áll­tak rajthoz. A „legna­gyobb” versenyt a gim­náziumok harmadik és negyedik osztályosai szá­mára novemberben ren­dezték meg. A három versenyen több mint két­százan vettek részt. Az eredményhirdetésre de­cember 10-én került sor Győrött. Ketten értek el első helyezést: Ripszám János és Hatos Zoltán, a győri Czuczor Gergely Gimnázium tanulói. Földrajzosok tanácskozása Előadói konferenciát rendezett december Id­én a nyíregyházi Besse­nyei György Tanárkép­ző Főiskolán a Magyar Földrajzi Társaság és a TIT Szabolcs-Szatmár megyei szervezete. A ta­nácskozáson dr. Somo­gyi Sándor kandidátus, a Magyar Földrajzi Tár­saság főtitkára tartott előadást a magyar geog­ráfia 1945 óta elért ered­ményeiről, dr. Kádár László egyetemi tanár pedig a Körösi Csom­a Sándorra vonatkozó újabb adatokat ismertet­te. Makett-erdő A közlekedés- és pos­taügyi miniszter által — a KISZ KB kezdeménye­zésére és közreműködé­sével — meghirdetett Al­kotó ifjúság pályázat ki­állítását december 15-én dr. Ábrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi államtitkár nyitotta meg a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában. A pályázaton mintegy ötezer fiatal vett részt, 730 pályamunkával. Ezen a kiállításon a legjobb­nak ítélt alkotást a szakdolgozatokat, maket­teket és működő gépeket — mutatnak be. Népszerű rendhagyó órák Népszerű kezdeménye­zés a XIV. kerületben, hogy valamennyi általá­nos iskolában évente két alkalommal rendhagyó irodalmi órát tartanak. Az órák szervezője Sei­ler Zoltán előadóművész, magyartanár, aki a ke­rület iskoláit előre elké­szített program szerint keresi fel, s művészien tolmácsolja a tananyag­hoz tartozó műveket. (G. L.)

Next