Köznevelés, 1976 (32. évfolyam, 1-45. szám)
1976-01-02 / 1. szám
2 Kirakatban és változásban Az iskola és a társadalom kapcsolatának alakulása nemcsak a pedagógiai közéletben gyakori beszédtéma; egyre több szó esik róla manapság iskolán kívüli körökben is. Az érdeklődés természetes dolog, magától értetődően következik az egymásrautaltságból, ebben az értelemben tehát nincsen benne semmi újszerű. Amióta intézményes iskoláztatás létezik a földön, az iskola sohasem zárkózhatott el a társadalmi kapcsolatok-hatások elől, hiszen kezdettől fogva határozott társadalmi igények szabták meg nevelési-képzési feladatait. A napjainkban megnyilvánuló figyelem azonban egyben-másban mégiscsak új vonásokat mutat világszerte. A tudományos-technikai forradalom térhódítása nyomán új, minden régebbinél nagyobb követelmények hárulnak az iskolára. Többet kell nyújtania a képzésben és a nevelésben egyaránt, mint eddig bármikor, közben pedig a társadalomhoz fűződő viszonyában — mindenekelőtt a tőkés államokban — bizonyos válságjelek mutatkoznak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Olyasfélékre gondolunk, mint amelyekről Jan Szczepanski lengyel akadémikus is szólt lapunk 1975/7-es számában, például hogy a szülők és a növendékek körében megcsappant az iskola, a pedagógus tekintélye. A mi iskoláink előtt álló újszerű tennivalók elsősorban a szocialista társadalom új minőségéből fakadnak. A nevelési-oktatási intézményekkel szemben támasztott társadalmi követelmény lényege: a maguk eszközeivel még tudatosabban járuljanak hozzá a fejlett szocialista társadalom fölépítéséhez. Ehhez társadalmunk nemcsak hathatós anyagi-erkölcsi támogatást nyújt, hanem széles körű érdeklődést is tanúsít az időszerű iskolai problémák iránt. Az iskolák háza táján senki sem vitatja a társadalom kézzelfogható segítségének jelentőségét, de ami az oktató-nevelő munka iránti érdeklődést illeti, a tanárok nem tartják ennyire egyértelműnek a helyzetet. A kívülállók figyelmét ugyanis sokan az iskolai ügyekbe való beavatkozásnak tekintik, nem látják benne a segítő szándékot, sőt időnként elhangzik az iskola magára hagyatottságának a panasza is. Egy olvasónk levelében például ez áll: — Nehezen tudnám fölsorolni, hogy iskolánk anyagiakban menynyi mindent köszönhet a patronáló üzemnek, de ez csak részigazság, mert más téren meg mi, pedagógusok egyedül maradtunk a porondon. A társadalmi érdeklődés szerintem azt jelenti, hogy boldog-boldogtalan beleszól a dolgainkba. Nem könnyű ma tanárnak lenni, mert kirakatba került az iskola: kritizálnak minduntalan a szülők és mások is, a sajtó is; ötleteket adnak a laikusok, mit s hogyan kellene csinálnunk, miközben erőteljes a közöny az iskolán kívüli neveléssel kapcsolatban. Nem vitás, hogy van némi igazság az efféle odamondogatásokban. Mi mégsem tartjuk aggasztónak, ha a társadalmi figyelem kiterjed az iskolai élet minden szelvényére, ha — kollégánk szavával — a pedagógiai munka kirakatba kerül. Hiszen természetes dolog, hogy a szülők — elvégre az ő gyermekeikről van szó — kifejtik véleményüket az iskola vagy netán egy-egy érintett nevelő munkájáról. Ha éppenséggel bírálnak bennünket, azt se tekintsük illetéktelen beavatkozásuk. Bizony, kirakatba került az iskolai munka és a pedagógus személye, amit, valószínű, azért nehéz tudomásul venni, mert olyan időszakban következett be, amikor az iskolának a társadalommal való — százados konvenciókon alapuló — kapcsolatában megrendült valami, amit a nevelő elsősorban a diákok és a szülők magatartásán mérhet le.*Hogy mi változott meg? Fél évszázaddal ezelőtt például senki sem * * vonta kétségbe a pedagógus tekintélyét, sem felnőtt, sem tanítvány. Még mi, mai középkorúak is valamennyien a tanítónk iránti magától értetődő tisztelettel léptünk be az iskolába, akinek a szava szent volt mindenben; a személyiség és a státusz együtt parancsolt tiszteletet. Századunk második felére — a neveléstörténészek majd nyomon kísérik a korántsem egyszerű folyamatot — változás következett be az iskolai értékek rendjében — a szocialista társadalomban is. A státusz önmagában már nem ébreszt tiszteletet, a pedagógusnak magának kell a tekintélyét kivívnia, mindenekelőtt munkájával és a személyiség értékeivel. Nincs ebben semmi lehangoló, az elvesztett illúziókért gazdagon kárpótol az a tudat, hogy a munkával szerzett tisztelet sohasem fakul meg. P. KOVÁCS IMRE A minisztérium és a szakszervezet együttműködése Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter december 11-én a Pedagógusok Szakszervezetében megbeszélést folytatott dr. Voksán Józseffel, a szakszervezet főtitkárával az állami és szakszervezeti oktatási szervek együttműködéséről. Megállapodtak abban, hogy az alsó- és középfokú oktatási, nevelési intézmények irányításában bekövetkezett változások miatt új irányelvek kidolgozása szükséges. A közösen elkészített dokumentum szabályozza a szakszervezeti jog- és hatáskör érvényesülésének feltételeit. Országos oktatástechnikai központ Az Országos Oktatástechnikai Központ veszprémi székházét dr. Polinszky Károly oktatási miniszter avatta fel december 15-én. Az UNESCO támogatásával működő új székházban korszerű berendezések és felszerelések segítségével a legmodernebb oktatástechnológiai eljárásokkal ismerkedhetnek a pedagógusok. Szakszervezeti küldöttség Franciaországban Két francia partnerszervezet meghívására december közepén Franciaországban tett látogatást a Pedagógusok Szakszervezetének küldöttsége. A delegációt dr. Voksán József főtitkár vezette. Ifjú fizikusok versenye Az idén is megrendezték Győrött a Jedlik Ányos fizikai versenyt. Az általános iskolák nyolcadikosai márciusban, a gimnáziumok másodikosai májusban álltak rajthoz. A „legnagyobb” versenyt a gimnáziumok harmadik és negyedik osztályosai számára novemberben rendezték meg. A három versenyen több mint kétszázan vettek részt. Az eredményhirdetésre december 10-én került sor Győrött. Ketten értek el első helyezést: Ripszám János és Hatos Zoltán, a győri Czuczor Gergely Gimnázium tanulói. Földrajzosok tanácskozása Előadói konferenciát rendezett december Idén a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a Magyar Földrajzi Társaság és a TIT Szabolcs-Szatmár megyei szervezete. A tanácskozáson dr. Somogyi Sándor kandidátus, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára tartott előadást a magyar geográfia 1945 óta elért eredményeiről, dr. Kádár László egyetemi tanár pedig a Körösi Csoma Sándorra vonatkozó újabb adatokat ismertette. Makett-erdő A közlekedés- és postaügyi miniszter által — a KISZ KB kezdeményezésére és közreműködésével — meghirdetett Alkotó ifjúság pályázat kiállítását december 15-én dr. Ábrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi államtitkár nyitotta meg a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában. A pályázaton mintegy ötezer fiatal vett részt, 730 pályamunkával. Ezen a kiállításon a legjobbnak ítélt alkotást a szakdolgozatokat, maketteket és működő gépeket — mutatnak be. Népszerű rendhagyó órák Népszerű kezdeményezés a XIV. kerületben, hogy valamennyi általános iskolában évente két alkalommal rendhagyó irodalmi órát tartanak. Az órák szervezője Seiler Zoltán előadóművész, magyartanár, aki a kerület iskoláit előre elkészített program szerint keresi fel, s művészien tolmácsolja a tananyaghoz tartozó műveket. (G. L.)