Köznevelés, 1987 (43. évfolyam, 1-43. szám)

1987-01-02 / 1. szám

A pedagógiai információs rendszer kiépítése a közoktatás fejlesztését szolgálja Beszélgetés Horváth Tiborral, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum­ főigazgató-helyettesével ( Pedagóguskörökben, ki­váltképpen a megyei pe­dagógiai intézetek háza táján mostanában mind többször hallható egy szo­katlan betűszó, az OPIR. Azt hiszem, hogy pedagó­giai szaknyelvünknek ez a szó a legfrissebb hajtása, amely egyébként az orszá­gos pedagógiai informá­ciós rendszer elnevezés kezdőbetűiből tapadt ösz­­sze. Van­­nekünk egyálta­lán pedagógiai informá­ciós rendszerünk? — Éppen most van szüle­tőben, tehát korábban nem volt, legalábbis a kifejezés rendszerelméleti értelmében, holott a Tudománypolitikai Bizottság már 1974-ben köte­lezte a szakmát a rendszer kidolgozására. A koncepció elkészítéséhez ugyan hozzá­fogtak, de a gyakorlati meg­valósításra már nem futotta az erőből. Az viszont igaz, hogy bizonyos információs szolgáltatások eddig is létez­tek az oktatásügyben, sőt az információk áramlásának egy­fajta rendje is kialakult, csakhogy az eddigi elemek nem álltak össze rendszerré. Napjainkban az oktatásügy olyan szolgáltató intézményei­ben, mint amilyen az Orszá­gos Pedagógiai Intézet, az Or­szágos Oktatástechnikai Köz­pont vagy éppen az Orszá­gos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, éppen most lett időszerű feladat ennek a rendszernek a létrehozása. Talán az informatika rohamos térhódítása, itt­­ott divatja miatt? — Nem, divatról nincsen szó ez esetben, hiszen a pe­dagógiai információs rend­szer szervezése nem öncél, ez félreérthetetlenül a közokta­tás fejlesztését szolgálja, emiatt van rá égetően nagy szükség. Először is azt kell számba vennünk, hogy az is­kolai oktató-nevelő munká­nak, valamint az oktatásügy irányítóinak milyen informá­ciókra van szükségük. Ezen a felmérő-elemző munkán már túljutottunk, s az eddigi te­vékenységünk eredményeként született meg az országos pedagógiai információs rend­szer terve. Mi ennek a lényege? — Az OPIR összegyűjti, át­fogja majd a magyar közok­tatás valamennyi lényeges információját, a tanítási gya­korlathoz közvetlenül hozzá­tartozó napi dokumentumo­kat, írásos és képi segédesz­közöket éppúgy, mint a ku­tatások és az oktatásirányí­tás lényeges adatait. A hazai információs anyag mellé a lehetőség szerint mindig oda­illesztjük az összehasonlításul szolgáló külföldi dokumentá­ciót is. Átfogó rendszerről lé­vén szó, a felsoroltakon kívül az OPIR kiterjed a teljes magyar pedagógiai szakiroda­­lomra, továbbá az audiovi­zuális eszközökre, a médiák­ra, a szoftverekre, egyszóval mindenre. Ezt a nagyszabású és min­den ízében új feladatot csak akkor tudjuk zökkenők nél­kül megoldani, ha kiépítjük az információk áramlásának hálózatát. A rendszer egyéb­ként két nagyobb részből áll: az úgynevezett nukleuszból, magyarul a magból vagy köz­pontból, és a terjesztői háló­zatból. Magját a miniszté­rium öt intézménye, illetve ezek információval kapcsola­tos szervezeti egységei alkot­ják. Melyek ezek, és milyen munkamegosztás érvénye­sül közöttük? — Az Országos Pedagógiai Intézet, a Tudományszerve­zési és Informatikai Intézet, az Országos Oktatástechnikai Központ, az Oktatáskutató Intézet és az Országos Peda­gógiai Könyvtár és Múzeum. Ami a munkamegosztást ille­ti: az OPI feladata a mi té­mánkat illetően elsősorban az oktatási segédletekre ter­jed ki, a TNI nyújtja a sta­tisztikai, az OOK az audio­vizuális információkat, az OPKM pedig főleg a szakiro­dalmi tájékoztatás gazdája. Ez a felosztás persze a valóságban nem ennyire me­rev, hiszen az intézmények közötti szükségszerű átfedé­sekkel a jövőben is számo­lunk. Mondok erre egy pél­dát: Itt van a mi intézmé­nyünk, az OPKM, amely ma­ga is foglalkozik statisztiká­val, hiszen a nemzetközi ok­tatásügyi adatok java része csak innen érhető el, de megemlíthetem az Oktatásku­tató Intézetet is, amelynek ugyancsak van statisztikai bázisa — és így tovább. No és a terjesztői háló­zat? Ide kik tartoznak, és milyen tennivalók hárul­nak rájuk? — A terjesztői hálózat ge­rincét a megyei pedagógiai intézetek képezik, de az in­formációs láncban rajtuk kí­vül fontos szerepet szánunk a pedagógusképző intézmé­nyeknek és a nagyobb köz­­művelődési könyvtáraknak is. A pedagógiai intézetek részvételét az információs rendszerben jogszabály írja elő. A terjesztői hálózat tag­jai nemcsak fogadják és to­vábbsugározzák a központi információkat, hanem gon­doskodnak arról is, hogy a helyi, a megyei információk bekerüljenek az országos rendszerbe. A megyei intéze­tek például feldolgozzák a területi szaktanácsadói jelen­téseket, tanácsi előterjeszté­seket, a pedagógiai kísérletek jelentéseit stb. Olyan kétirá­nyú kapcsolat épül ki az or­szágos rendszer és a hálózat állomásai között, amelyben az állomások elsősorban kap­nak, ennek ellenére az or­szágos pedagógiai információs rendszerben részt vevő intéz­mények mind-mind egyen­rangúak, egyik a másikkal közvetlenül érintkezésbe tud lépni, vagyis olyan koopera­tív rendszert teremtünk, amelynek nincs adminisztra­tív vagy irányító központja. A rendszer irányítása a rendszertanács kezében van, amelynek elnöke az OPI mindenkori főigazgatója, tit­kársága pedig — a gyakor­lati tevékenység összefogása — az OPKM-­ben van. A rendszertanács közvetlenül a közoktatás irányításáért fele­lős miniszterhelyettesnek van alárendelve.­­ Miért éppen most került napirendre a rendszer ki­építése? — A sok­ak közül most csak a legfontosabbakat em­lítem meg. A magyar közok­tatást napjainkban erőteljes demokratizálási folyamat hat­ja át. Ismeretes, hogy a de­mokrácia kiterjesztéséhez nem elegendő a szervezeti keretek, a közösségi fórumok megteremtése, ehhez közéleti érdeklődésű emberek is kel­lenek, azonkívül a demokrá­cia gyakorlásához tájékozott­ságra is szükség van, hiszen csak az tud érdemben bele­szólni a közösség ügyeibe véleményt formálni a dönté­sekről, aki kellőképpen tájé­kozott. Az OPIR létrehozá­sának ez az első oka. A második ok abban a gyökeres változásban kere­sendő, amely az oktatásra az egész világon jellemző. A mai pedagógia nem azonos az ötven évvel ezelőttivel, de még a tíz évvel ezelőttivel sem. A társadalom életében óriási információs változás ment végbe, amelynek hatá­sára egész gondolkodásunk átalakulóban van, így az mán magától értetődő, hogy az is­kolának követnie kell a kör­nyezetében lezajlott változá­sokat. A régi tankönyvköz­pontú iskola ma egyre in­kább idejétmúltnak látszik Az ismeretek növekedésének következtében mind fonto­sabbá válik az, ahogyan ta­nítanak, hiszen az iskola nem nyújthat lezárt, kerek tudást, helyette ki kell alakítania a gondolkodási kultúra olyan szintjét, amelynek birtoká­ban az iskola utáni időkben is lehetővé válik az ismere­tek folyamatos megújítása és kiegészítése. Csakhogy ehhez más pedagógia kell! A neve­lésügyben szerte a világon lázas útkeresés folyik, nálunk is... Sok talmi ötlettel, de azért értékes eredmények­kel is találkozhatunk. — Ezeknek az eredmé­nyeknek a közvetítése szin­tén tájékoztatási feladat. Ha most azzal érvel, hogy az új pedagógiának is legdöntőbb eleme a rátermett pedagógus, és hozzá képest másodlagos a közlésmódban, a médiákban tapasztalható sok változás .. Igen, a számból vette ki a szót. — ... akkor azt mondom, hogy teljesen igaza van. A3

Next