Köznevelés, 1987 (43. évfolyam, 1-43. szám)
1987-01-02 / 1. szám
A pedagógiai információs rendszer kiépítése a közoktatás fejlesztését szolgálja Beszélgetés Horváth Tiborral, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgató-helyettesével ( Pedagóguskörökben, kiváltképpen a megyei pedagógiai intézetek háza táján mostanában mind többször hallható egy szokatlan betűszó, az OPIR. Azt hiszem, hogy pedagógiai szaknyelvünknek ez a szó a legfrissebb hajtása, amely egyébként az országos pedagógiai információs rendszer elnevezés kezdőbetűiből tapadt öszsze. Vannekünk egyáltalán pedagógiai információs rendszerünk? — Éppen most van születőben, tehát korábban nem volt, legalábbis a kifejezés rendszerelméleti értelmében, holott a Tudománypolitikai Bizottság már 1974-ben kötelezte a szakmát a rendszer kidolgozására. A koncepció elkészítéséhez ugyan hozzáfogtak, de a gyakorlati megvalósításra már nem futotta az erőből. Az viszont igaz, hogy bizonyos információs szolgáltatások eddig is léteztek az oktatásügyben, sőt az információk áramlásának egyfajta rendje is kialakult, csakhogy az eddigi elemek nem álltak össze rendszerré. Napjainkban az oktatásügy olyan szolgáltató intézményeiben, mint amilyen az Országos Pedagógiai Intézet, az Országos Oktatástechnikai Központ vagy éppen az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, éppen most lett időszerű feladat ennek a rendszernek a létrehozása. Talán az informatika rohamos térhódítása, ittott divatja miatt? — Nem, divatról nincsen szó ez esetben, hiszen a pedagógiai információs rendszer szervezése nem öncél, ez félreérthetetlenül a közoktatás fejlesztését szolgálja, emiatt van rá égetően nagy szükség. Először is azt kell számba vennünk, hogy az iskolai oktató-nevelő munkának, valamint az oktatásügy irányítóinak milyen információkra van szükségük. Ezen a felmérő-elemző munkán már túljutottunk, s az eddigi tevékenységünk eredményeként született meg az országos pedagógiai információs rendszer terve. Mi ennek a lényege? — Az OPIR összegyűjti, átfogja majd a magyar közoktatás valamennyi lényeges információját, a tanítási gyakorlathoz közvetlenül hozzátartozó napi dokumentumokat, írásos és képi segédeszközöket éppúgy, mint a kutatások és az oktatásirányítás lényeges adatait. A hazai információs anyag mellé a lehetőség szerint mindig odaillesztjük az összehasonlításul szolgáló külföldi dokumentációt is. Átfogó rendszerről lévén szó, a felsoroltakon kívül az OPIR kiterjed a teljes magyar pedagógiai szakirodalomra, továbbá az audiovizuális eszközökre, a médiákra, a szoftverekre, egyszóval mindenre. Ezt a nagyszabású és minden ízében új feladatot csak akkor tudjuk zökkenők nélkül megoldani, ha kiépítjük az információk áramlásának hálózatát. A rendszer egyébként két nagyobb részből áll: az úgynevezett nukleuszból, magyarul a magból vagy központból, és a terjesztői hálózatból. Magját a minisztérium öt intézménye, illetve ezek információval kapcsolatos szervezeti egységei alkotják. Melyek ezek, és milyen munkamegosztás érvényesül közöttük? — Az Országos Pedagógiai Intézet, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet, az Országos Oktatástechnikai Központ, az Oktatáskutató Intézet és az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Ami a munkamegosztást illeti: az OPI feladata a mi témánkat illetően elsősorban az oktatási segédletekre terjed ki, a TNI nyújtja a statisztikai, az OOK az audiovizuális információkat, az OPKM pedig főleg a szakirodalmi tájékoztatás gazdája. Ez a felosztás persze a valóságban nem ennyire merev, hiszen az intézmények közötti szükségszerű átfedésekkel a jövőben is számolunk. Mondok erre egy példát: Itt van a mi intézményünk, az OPKM, amely maga is foglalkozik statisztikával, hiszen a nemzetközi oktatásügyi adatok java része csak innen érhető el, de megemlíthetem az Oktatáskutató Intézetet is, amelynek ugyancsak van statisztikai bázisa — és így tovább. No és a terjesztői hálózat? Ide kik tartoznak, és milyen tennivalók hárulnak rájuk? — A terjesztői hálózat gerincét a megyei pedagógiai intézetek képezik, de az információs láncban rajtuk kívül fontos szerepet szánunk a pedagógusképző intézményeknek és a nagyobb közművelődési könyvtáraknak is. A pedagógiai intézetek részvételét az információs rendszerben jogszabály írja elő. A terjesztői hálózat tagjai nemcsak fogadják és továbbsugározzák a központi információkat, hanem gondoskodnak arról is, hogy a helyi, a megyei információk bekerüljenek az országos rendszerbe. A megyei intézetek például feldolgozzák a területi szaktanácsadói jelentéseket, tanácsi előterjesztéseket, a pedagógiai kísérletek jelentéseit stb. Olyan kétirányú kapcsolat épül ki az országos rendszer és a hálózat állomásai között, amelyben az állomások elsősorban kapnak, ennek ellenére az országos pedagógiai információs rendszerben részt vevő intézmények mind-mind egyenrangúak, egyik a másikkal közvetlenül érintkezésbe tud lépni, vagyis olyan kooperatív rendszert teremtünk, amelynek nincs adminisztratív vagy irányító központja. A rendszer irányítása a rendszertanács kezében van, amelynek elnöke az OPI mindenkori főigazgatója, titkársága pedig — a gyakorlati tevékenység összefogása — az OPKM-ben van. A rendszertanács közvetlenül a közoktatás irányításáért felelős miniszterhelyettesnek van alárendelve. Miért éppen most került napirendre a rendszer kiépítése? — A sokak közül most csak a legfontosabbakat említem meg. A magyar közoktatást napjainkban erőteljes demokratizálási folyamat hatja át. Ismeretes, hogy a demokrácia kiterjesztéséhez nem elegendő a szervezeti keretek, a közösségi fórumok megteremtése, ehhez közéleti érdeklődésű emberek is kellenek, azonkívül a demokrácia gyakorlásához tájékozottságra is szükség van, hiszen csak az tud érdemben beleszólni a közösség ügyeibe véleményt formálni a döntésekről, aki kellőképpen tájékozott. Az OPIR létrehozásának ez az első oka. A második ok abban a gyökeres változásban keresendő, amely az oktatásra az egész világon jellemző. A mai pedagógia nem azonos az ötven évvel ezelőttivel, de még a tíz évvel ezelőttivel sem. A társadalom életében óriási információs változás ment végbe, amelynek hatására egész gondolkodásunk átalakulóban van, így az mán magától értetődő, hogy az iskolának követnie kell a környezetében lezajlott változásokat. A régi tankönyvközpontú iskola ma egyre inkább idejétmúltnak látszik Az ismeretek növekedésének következtében mind fontosabbá válik az, ahogyan tanítanak, hiszen az iskola nem nyújthat lezárt, kerek tudást, helyette ki kell alakítania a gondolkodási kultúra olyan szintjét, amelynek birtokában az iskola utáni időkben is lehetővé válik az ismeretek folyamatos megújítása és kiegészítése. Csakhogy ehhez más pedagógia kell! A nevelésügyben szerte a világon lázas útkeresés folyik, nálunk is... Sok talmi ötlettel, de azért értékes eredményekkel is találkozhatunk. — Ezeknek az eredményeknek a közvetítése szintén tájékoztatási feladat. Ha most azzal érvel, hogy az új pedagógiának is legdöntőbb eleme a rátermett pedagógus, és hozzá képest másodlagos a közlésmódban, a médiákban tapasztalható sok változás .. Igen, a számból vette ki a szót. — ... akkor azt mondom, hogy teljesen igaza van. A3