Köznevelés, 1989 (45. évfolyam, 1-44. szám)

1989-01-06 / 1. szám

Az állampolgári ismeretek tanítása a nyolcadik osztályban Az, hogy az 1978-as általá­nos iskolai tantervvel megkez­dődött az állampolgári ismere­tek tanítása, mai szemmel te­kintve is fontos és előremutató lépés. Bevezetését hosszas elő­készítő munka előzte meg, hi­szen a kísérletek már 1971 őszén megkezdődtek. Az Or­szágos Pedagógiai Intézet törté­nelem tanszéke ekkor kapott megbízást arra, hogy dolgoz­zon ki javaslatot az állampolgá­ri ismeretek tanítására. Az ösz­­szeállított tervezetet a Művelő­dési Minisztérium a kísérletek alapjául elfogadta. Elkészült a tantárgy részletes követelmény­­rendszere, ezt figyelembe véve egy szerzői munkaközösség kí­sérleti jegyzetet írt. A kísérlet az 1973/74-es tanévben huszonhá­rom általános iskola egy-egy osztályában kezdődött el. Tíz év Az első év tapasztalataiból okulva a következő évben a ta­nulók fejlettségi szintjének megfelelőbb, átdolgozott jegy­zetből folyt a tanítás. A kísér­letnek ebben az első - két évig tartó - szakaszában még külön­álló tantárgy bevezetéséről volt szó. Az állampolgári ismeretek és a történelem integrálásának előnyeit és hátrányait mérlegel­ve a tantervi főbizottság azon­ban úgy döntött, hogy az új tantervben az integrált (törté­nelem és állampolgári ismere­tek) tantárgyváltozat szerepel­jen. Ki kellett dolgozni az integ­rált tanterv tervezetét. Az integrált tantervi koncep­ció szellemében készült kétszáz­ötven oldalas munkafüzettel az 1975/76-os tanévben harminc­kilenc osztályban folyt a kísér­let. A munkafüzet nemcsak a feldolgozás menetét „progra­mozta”, hanem szövegével, áb­ráival, a benne lévő szemelvé­nyekkel és kislexikonnal egy­ben a legfontosabb információ­­forrás is volt. A kísérlet tapasztalatai és a kísérletező tanárok véleménye nyomán a munkafüzetet a szer­zők alaposan átdolgozták, munkatankönyvvé változtatták át. Az 1979-es kiadásról magas szintű politikai és szakmai fó­rumok is véleményt nyilvání­tottak. Ezek figyelembevételé­vel készült el az 1980-as kísérle­ti tankönyv és olvasókönyv, amelyet - a történelemtan­könyvekhez hasonlóan - Szent­endre város és járás iskoláiban, valamint a tanárképző főisko­lák és több tanítóképző főisko­la gyakorló iskolájában az 1981/82-es tanévben kipróbál­tak. A kísérleti tankönyvet bí­rálatra megkapták a tudo­mányegyetemek és tanárképző főiskolák. A társadalmi vitában a Pedagógusok Szakszervezete irányításával részt vettek Fejér megye és Borsod-Abaúj-Zemp­­lén megye történelemtanárai­nak szakmai munkaközösségei is. Az 1983/84-es tanévben álta­lános bevezetésre kerülő külön összegezett „állampolgári isme­retek” tehát több mint tíz évig tartó kísérletek, bírálatok hatá­sára csiszolódott, alakult, nyer­te el mai tartalmát és formáját. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a jelenleg érvényben levő tankönyv gyökeres átalakításra szorul. Nem azért, mert didak­tikailag nem vált be. Éppen el­lenkezőleg! A tankönyvet a ta­nulók és a tanárok többsége kedvezően fogadta, s tömeg­kommunikációs meg politikai botrányok sem kísérték beveze­tését. A teljes átdolgozást a gaz­dasági, társadalmi, politikai változások teszik elkerülhetet­lenné. Ebből az következik, hogy a szükséges tartalmi vál­tozásokat a pedagógiai értékek megőrzésével kellene végrehaj­tani. Erre törekedett a tan­könyv szerzői kollektívája, amely a napokban fejezte be munkáját. A szerzők az átdolgozás so­rán a következő alapelvekből indultak ki: • A tankönyv a gazdasági­­társadalmi jogi államszerveze­­ti ismereteknek tartós elemeit, fogalmait, összefüggéseit tar­talmazza. A gyorsan változó, aktuális anyagok egyévenként (kétévenként) megjelenő kü­lön szemelvénygyűjteményben kapnak helyet. • Az államszervezetre és a művelődésügyre vonatkozó ré­szek arányát csökkenteni s ezek terhére a gazdasági, társadalmi ismeretek arányát növelni szük­séges. Ez utóbbiak körében olyan összefüggésekre is ki kell térni, amelyek a jelenlegi tan­könyvben nem (vagy csak érin­tőlegesen) szerepelnek. Pél­dául: a kül- és belkereskedelem, az adózás, az adórendszer, a munkaerő-szerkezet, a jövedel­mezőség, a szerkezetváltás, il­letve a szociális problémák, a szegénység, a születés, a halálo­zás stb. Az utolsó fejezet „glo­bális problémákkal” foglalko­zik. • A tankönyv eredeti, jól be­vált koncepcióját megőrizzük, illetve az összegyűjtött pedagó­gusi vélemények alapján to­vábbfejlesztjük. Két álláspont A fenti elvek szerint átdolgo­zott kézirat megjelentetését a Tankönyvkiadó 1989 végére ígéri. (Lehet, hogy addigra egy másik - alternatív - állampol­gári ismeretek tankönyv is nap­világot lát, amelynek megírásá­ra egyetemi oktatók kaptak megbízást.) Így azután a jövő tanévtől remélhetőleg csökken­nek az állampolgári ismeretek tanításával kapcsolatos nehéz­ségek. De mit tegyünk addig? Ho­gyan tanítsunk az idei tanév­ben? Itt-ott elhangzanak olyan vé­lemények, hogy a legokosabb az lenne, ha idén egyáltalán nem vagy csak igen röviden foglalkoznánk az állampolgári ismeretekkel, és így a nyolcadik osztályban a történelem és ál­lampolgári ismeretek tantárgy rendelkezésére álló teljes időt a történelem tanítására lehetne fordítani. Ezt a javaslatot fele­lőtlennek érzem. Elsősorban a gyerekek iránt érzett felelősség hiányzik belőle, hiszen a nyol­cadikos már nyitott szemmel jár a társadalomban, amely for­rong, átalakul; a sokszor ellent­mondásos és nehezen érthető gazdasági, társadalmi, politikai információk özöne zúdul a gye­rekre a tömegkommunikációs eszközökből éppúgy, mint a családi és baráti beszélgetések­ből, s ezért természetesen tele van olyan kérdésekkel, kéte­lyekkel, amelyeknek megbeszé­lésére a jelenlegi iskolai körül­mények között a legszervezet­tebb, a legbiztosabb kereteket éppen az állampolgári ismere­tek órák nyújtják. Ezért, ha va­lamikor, akkor napjainkban különösen nagy szükség van az állampolgári ismeretek tanítá­sára. Egy másik - általánosan el­terjedt - vélemény szerint, ugyan továbbra is fontos a nyolcadik osztályos tantervben megjelölt harmincöt órát az ál­lampolgári ismeretek tanításá­ra fordítani, erre azonban a je­lenlegi tankönyv alkalmatlan, és ezért jobb, ha félretesszük, és az órákon inkább az éppen ak­tuális kérdésekről beszélge­tünk. Bár ez az álláspont in­kább védhető, mint az előző, mégsem veszi kellően figyelem­be, hogy tartalmas és eredmé­nyes beszélgetéshez nélkülözhe­tetlenek bizonyos elemi gazda­sági, társadalmi, politikai isme­retek. S a társadalmi kérdések­ben való eligazodásra általában is csak úgy készíthetjük fel eredményesen tanítványainkat, ha legalább a legfontosabb gaz­dasági, társadalmi, politikai alapfogalmakkal megismertet­jük őket. Ezért a valóban na­gyon fontos szabad eszmecse­rén túl továbbra is szükség van az „állampolgári ismeretek” (elsősorban az alapfogalmak) meghatározott körének rend­szeres tanítására is. Ha valaki ezt meg tudja tenni önállóan kidolgozott „helyi tanterv” alapján, annak csak örülni le­het. A legfontosabb fogalmak és összefüggések rendszerét minden bizonnyal el lehet a ta­nulókkal sajátíttatni az aktuális problémák megbeszélésével is. De egy ilyen jellegű helyi tan­terv kidolgozása elmélyült, ap­rólékos munkát kíván. Ez rövid idő alatt minden pedagógustól nem várható el. Szélesebb körben alkalmaz­ható, célravezetőbb megoldás­nak látszik, ha az idei tanévben sem tesszük félre a tankönyvet, hanem általában ennek szöve­géből és feladataiból indulunk ki, s az óra menetében ezt mó­dosítjuk az újabb fejlemények­nek megfelelően. Példák Lássuk példaként a legelső anyagegységet! A „Termelési és tulajdonviszonyok hazánkban” nyilvánvalóan olyan téma, amelynek során a tankönyv megjelenése óta a társadalmi valóságban jelentős változások mentek végbe, törvényileg is (lásd a társasági törvényt) és a politikai hangsúlyok, törekvé­sek tekintetében úgyszintén. Ennek ellenére az első alegység szövege („Gazdasági életünk jellemzői”) különösebb nehéz­ségek nélkül feldolgoztatható. Hiszen mára is érvényes, hogy „Hazánk gazdasága része a vi­lággazdaságnak s egyúttal a szo­cialista gazdasági közösségnek. Mezőgazdasági adottságaink kedvezőek, az energiakészletek egy főre jutó mennyisége azon­ban a szocialista országok kö­zött nálunk a legkisebb. Csak néhány iparcikk termeléséhez van meg minden szükséges nyersanyagunk. A nyersanya­gok és energiahordozók nagy részét behozatal (import) .

Next