Köznevelés, 1989 (45. évfolyam, 1-44. szám)
1989-01-06 / 1. szám
Az állampolgári ismeretek tanítása a nyolcadik osztályban Az, hogy az 1978-as általános iskolai tantervvel megkezdődött az állampolgári ismeretek tanítása, mai szemmel tekintve is fontos és előremutató lépés. Bevezetését hosszas előkészítő munka előzte meg, hiszen a kísérletek már 1971 őszén megkezdődtek. Az Országos Pedagógiai Intézet történelem tanszéke ekkor kapott megbízást arra, hogy dolgozzon ki javaslatot az állampolgári ismeretek tanítására. Az öszszeállított tervezetet a Művelődési Minisztérium a kísérletek alapjául elfogadta. Elkészült a tantárgy részletes követelményrendszere, ezt figyelembe véve egy szerzői munkaközösség kísérleti jegyzetet írt. A kísérlet az 1973/74-es tanévben huszonhárom általános iskola egy-egy osztályában kezdődött el. Tíz év Az első év tapasztalataiból okulva a következő évben a tanulók fejlettségi szintjének megfelelőbb, átdolgozott jegyzetből folyt a tanítás. A kísérletnek ebben az első - két évig tartó - szakaszában még különálló tantárgy bevezetéséről volt szó. Az állampolgári ismeretek és a történelem integrálásának előnyeit és hátrányait mérlegelve a tantervi főbizottság azonban úgy döntött, hogy az új tantervben az integrált (történelem és állampolgári ismeretek) tantárgyváltozat szerepeljen. Ki kellett dolgozni az integrált tanterv tervezetét. Az integrált tantervi koncepció szellemében készült kétszázötven oldalas munkafüzettel az 1975/76-os tanévben harminckilenc osztályban folyt a kísérlet. A munkafüzet nemcsak a feldolgozás menetét „programozta”, hanem szövegével, ábráival, a benne lévő szemelvényekkel és kislexikonnal egyben a legfontosabb információforrás is volt. A kísérlet tapasztalatai és a kísérletező tanárok véleménye nyomán a munkafüzetet a szerzők alaposan átdolgozták, munkatankönyvvé változtatták át. Az 1979-es kiadásról magas szintű politikai és szakmai fórumok is véleményt nyilvánítottak. Ezek figyelembevételével készült el az 1980-as kísérleti tankönyv és olvasókönyv, amelyet - a történelemtankönyvekhez hasonlóan - Szentendre város és járás iskoláiban, valamint a tanárképző főiskolák és több tanítóképző főiskola gyakorló iskolájában az 1981/82-es tanévben kipróbáltak. A kísérleti tankönyvet bírálatra megkapták a tudományegyetemek és tanárképző főiskolák. A társadalmi vitában a Pedagógusok Szakszervezete irányításával részt vettek Fejér megye és Borsod-Abaúj-Zemplén megye történelemtanárainak szakmai munkaközösségei is. Az 1983/84-es tanévben általános bevezetésre kerülő külön összegezett „állampolgári ismeretek” tehát több mint tíz évig tartó kísérletek, bírálatok hatására csiszolódott, alakult, nyerte el mai tartalmát és formáját. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a jelenleg érvényben levő tankönyv gyökeres átalakításra szorul. Nem azért, mert didaktikailag nem vált be. Éppen ellenkezőleg! A tankönyvet a tanulók és a tanárok többsége kedvezően fogadta, s tömegkommunikációs meg politikai botrányok sem kísérték bevezetését. A teljes átdolgozást a gazdasági, társadalmi, politikai változások teszik elkerülhetetlenné. Ebből az következik, hogy a szükséges tartalmi változásokat a pedagógiai értékek megőrzésével kellene végrehajtani. Erre törekedett a tankönyv szerzői kollektívája, amely a napokban fejezte be munkáját. A szerzők az átdolgozás során a következő alapelvekből indultak ki: • A tankönyv a gazdaságitársadalmi jogi államszervezeti ismereteknek tartós elemeit, fogalmait, összefüggéseit tartalmazza. A gyorsan változó, aktuális anyagok egyévenként (kétévenként) megjelenő külön szemelvénygyűjteményben kapnak helyet. • Az államszervezetre és a művelődésügyre vonatkozó részek arányát csökkenteni s ezek terhére a gazdasági, társadalmi ismeretek arányát növelni szükséges. Ez utóbbiak körében olyan összefüggésekre is ki kell térni, amelyek a jelenlegi tankönyvben nem (vagy csak érintőlegesen) szerepelnek. Például: a kül- és belkereskedelem, az adózás, az adórendszer, a munkaerő-szerkezet, a jövedelmezőség, a szerkezetváltás, illetve a szociális problémák, a szegénység, a születés, a halálozás stb. Az utolsó fejezet „globális problémákkal” foglalkozik. • A tankönyv eredeti, jól bevált koncepcióját megőrizzük, illetve az összegyűjtött pedagógusi vélemények alapján továbbfejlesztjük. Két álláspont A fenti elvek szerint átdolgozott kézirat megjelentetését a Tankönyvkiadó 1989 végére ígéri. (Lehet, hogy addigra egy másik - alternatív - állampolgári ismeretek tankönyv is napvilágot lát, amelynek megírására egyetemi oktatók kaptak megbízást.) Így azután a jövő tanévtől remélhetőleg csökkennek az állampolgári ismeretek tanításával kapcsolatos nehézségek. De mit tegyünk addig? Hogyan tanítsunk az idei tanévben? Itt-ott elhangzanak olyan vélemények, hogy a legokosabb az lenne, ha idén egyáltalán nem vagy csak igen röviden foglalkoznánk az állampolgári ismeretekkel, és így a nyolcadik osztályban a történelem és állampolgári ismeretek tantárgy rendelkezésére álló teljes időt a történelem tanítására lehetne fordítani. Ezt a javaslatot felelőtlennek érzem. Elsősorban a gyerekek iránt érzett felelősség hiányzik belőle, hiszen a nyolcadikos már nyitott szemmel jár a társadalomban, amely forrong, átalakul; a sokszor ellentmondásos és nehezen érthető gazdasági, társadalmi, politikai információk özöne zúdul a gyerekre a tömegkommunikációs eszközökből éppúgy, mint a családi és baráti beszélgetésekből, s ezért természetesen tele van olyan kérdésekkel, kételyekkel, amelyeknek megbeszélésére a jelenlegi iskolai körülmények között a legszervezettebb, a legbiztosabb kereteket éppen az állampolgári ismeretek órák nyújtják. Ezért, ha valamikor, akkor napjainkban különösen nagy szükség van az állampolgári ismeretek tanítására. Egy másik - általánosan elterjedt - vélemény szerint, ugyan továbbra is fontos a nyolcadik osztályos tantervben megjelölt harmincöt órát az állampolgári ismeretek tanítására fordítani, erre azonban a jelenlegi tankönyv alkalmatlan, és ezért jobb, ha félretesszük, és az órákon inkább az éppen aktuális kérdésekről beszélgetünk. Bár ez az álláspont inkább védhető, mint az előző, mégsem veszi kellően figyelembe, hogy tartalmas és eredményes beszélgetéshez nélkülözhetetlenek bizonyos elemi gazdasági, társadalmi, politikai ismeretek. S a társadalmi kérdésekben való eligazodásra általában is csak úgy készíthetjük fel eredményesen tanítványainkat, ha legalább a legfontosabb gazdasági, társadalmi, politikai alapfogalmakkal megismertetjük őket. Ezért a valóban nagyon fontos szabad eszmecserén túl továbbra is szükség van az „állampolgári ismeretek” (elsősorban az alapfogalmak) meghatározott körének rendszeres tanítására is. Ha valaki ezt meg tudja tenni önállóan kidolgozott „helyi tanterv” alapján, annak csak örülni lehet. A legfontosabb fogalmak és összefüggések rendszerét minden bizonnyal el lehet a tanulókkal sajátíttatni az aktuális problémák megbeszélésével is. De egy ilyen jellegű helyi tanterv kidolgozása elmélyült, aprólékos munkát kíván. Ez rövid idő alatt minden pedagógustól nem várható el. Szélesebb körben alkalmazható, célravezetőbb megoldásnak látszik, ha az idei tanévben sem tesszük félre a tankönyvet, hanem általában ennek szövegéből és feladataiból indulunk ki, s az óra menetében ezt módosítjuk az újabb fejleményeknek megfelelően. Példák Lássuk példaként a legelső anyagegységet! A „Termelési és tulajdonviszonyok hazánkban” nyilvánvalóan olyan téma, amelynek során a tankönyv megjelenése óta a társadalmi valóságban jelentős változások mentek végbe, törvényileg is (lásd a társasági törvényt) és a politikai hangsúlyok, törekvések tekintetében úgyszintén. Ennek ellenére az első alegység szövege („Gazdasági életünk jellemzői”) különösebb nehézségek nélkül feldolgoztatható. Hiszen mára is érvényes, hogy „Hazánk gazdasága része a világgazdaságnak s egyúttal a szocialista gazdasági közösségnek. Mezőgazdasági adottságaink kedvezőek, az energiakészletek egy főre jutó mennyisége azonban a szocialista országok között nálunk a legkisebb. Csak néhány iparcikk termeléséhez van meg minden szükséges nyersanyagunk. A nyersanyagok és energiahordozók nagy részét behozatal (import) .