Köznevelés, 1993 (49. évfolyam, 1-41. szám)
1993-01-08 / 1. szám
Tetszésdíj születik É vek óta hangoztatom azt, hogy olyan tankönyvi tetszésdíjra lenne szükség, amelyet a diákok és pedagógusok véleménye határoz meg. Évekkel ezelőtt, hogy megrettentek az illetékesek a diákok véleményétől! Az OPI- ban „eltüntették” azt a felmérést, amelyet még a KISZ végzett a szakmunkástanulók körében. A tankönyvekről csupán „akadémikusok” vitázhattak, avagy álakadémikus politikusok mondhattak véleményt. A pedagógusok hozzászólásai falra hányt borsónak bizonyultak, a diákok pedig meg sem szólalhattak tankönyveik ügyében. Pedig elsősorban a diákoknak szól a tankönyv. S arról, hogy egy tankönyv jó-e vagy kevésbé megfelelő, a használat során az iskolában lehet, kell dönteni. A jövőben ez így is lesz. Ennek két feltétele van. 1. A választási lehetőség. Ez ma már meglehetősen széles körben nem vágyálom. Olyan tankönyvválaszték van kialakulóban (jól formálódó tankönyvpiacon), amely nemcsak a különféle igények kielégítését teszi lehetővé, hanem több, választható módszert, tartalmat kínál tanárnak, diáknak egyaránt. 2. A megfizethető ár. Ma már ez sem távlati cél csupán. A tankönyvekre fordítható állami dotáció (s remélhetőleg az önkormányzatok támogatása is) az iskolákhoz kerül, ahol a pedagógusok és diákjaik vásárlókként dönthetik el, melyik tankönyvet választják a kínálatból. A kiadók ezentúl tehát kénytelenek versenyezni a használók „kegyeiért”, a vásárlók választásáért. A vásárlók azonban nem nyilatkozhatnak a „helyszínen” arról, hogy miért ezt vagy azt a tankönyvet választják. Pedig határozott véleményük van arról, hogy milyen jellegű, típusú, módszerű tankönyvet tudnak jól használni s milyeneket nem. Kezdeményezésünket a tankönyvi tetszésdíjra ezért két cél motiválta: 1. Szeretnénk megtudni, hogy a jelenleg használatos tankönyvek közül melyek a legvonzóbbak, legjobban használhatók - az illetékesek, vagyis a tanulók és tanáraik szerint. S vajon miért? Tehát milyen elemek, mozzanatok teszik ténylegesen használhatóvá a tankönyveket? Ezeket érdemes kiemelni, a közvélemény elé tárni. 2. Kíváncsiak vagyunk arra is: a szerzők mellett mely kiadók nyerik meg leginkább az iskolai használók tetszését, elismerését. Milyen ezeknek a kiadóknak az arculata, jellege ? Nem titkolt célunk, hogy a kiemelt kiadók legközelebbi kiadáskor írják rá tankönyvükre: „Tetszésdíjas tankönyv”, s azt sem bánnánk, ha szerény ajándékunk mellé némi pénzjutalmat mellékelnének a közreműködőknek, a különösen sikeres szerzőknek, szerkesztőknek. Az akció, vagyis a tetszésdíjra érdemes könyvek „felderítése” roppant egyszerű módon folyik. (Jelenleg - első lépésként - a gimnáziumokban.) Minden iskolába felkérő levelet küldünk, amelyben kollégáinkat arra kérjük, mondjanak véleményt a jelenleg használt tankönyveikről. Végezzenek felmérést egy-egy osztályban, a gyerekek körében arról, mely tankönyveiket kedvelik, használják legjobban, legeredményesebben! Az eredményeket mi összegezzük (egyelőre „strigulázással”, később remélhetőleg számítógép segítségével), a legjobbnak ítélt könyveket ezután elemezzük, vizsgáljuk. Időközben megindítottuk a „tetszésdíjat” jelentő ajándéktárgyak begyűjtését, megvásárlását is. Ezek a tárgyak szakmunkástanulók kis remekművei. Aki még nem látott ilyeneket, az első díjkiosztás alkalmával megcsodálhatja, mit tudnak a mi (gyakran lekezelt) szakmunkástanulóink ! (Itt mondunk köszönetet Bazsalya Györgynének, Gallyas Csabának és Dobos Krisztinának, akik pénzt juttattak e nemes akció lebonyolításához.) Köszönet illeti a szakmunkásképző iskolákat is, ahol megértéssel, segítőkészen (és olcsón) álltak rendelkezésünkre. Köszönet illeti végül - de egyáltalán nem utolsósorban - azokat a gimnáziumi pedagógusokat és diákokat, akik közül sokan máris eljuttatták válaszukat hozzánk, a Nemzeti Szakképzési Intézetbe (1087 Budapest VIII., Berzsenyi u. 6. 114-1009). Itt van ugyanis a magyar tankönyvügy „bázisa”. A díjkiosztásra januárban szeretnénk sort keríteni a Tankönyvesek Országos Szövetségének (TANOSZ) soros közgyűlésén, 1993. január 22-én délután 14 órától az ELTE TTK Gólyavárában. Minden érdeklődőt tisztelettel várunk. Kérjük azokat a gimnáziumi igazgatókat, akik még nem reagáltak kérésünkre, hogy ha idejük engedi, vegyenek részt ebben az izgalmas akcióban! Szeretnénk igazságos, körültekintő döntést, s ennek feltétele, hogy a valamennyi, gimnáziumba elküldött kérdésre az ország minden tájáról arányosan érkezzenek értékelhető válaszok. A következő „fordulót” a szakközépiskolák körében szeretnénk megszervezni. Itt bonyolítja az ügyet az a tény, hogy a szakképzés során a kisszámú „közismereti” tankönyv mellett számos szakképzési könyvet használnak. (Jelenleg mintegy 2300 féle ilyen könyv van forgalomban.) A szakközépiskolásoknak szánt kérdéscsoportban és értékelésében „létszámarányos” matematikai módszert kell kidolgoznunk, hogy a viszonylag kis példányszámú könyveknek is legyen esélyük a tetszésdíj elnyerésére. A harmadik fordulóban következnek majd a szakmunkásképző intézmények, ezután szeretnénk kiterjeszteni az akciót az általános iskola felső tagozatára is. (Az alsó tagozaton a tanítók tudják eldönteni, mely tankönyvekből tudnak tanítványaik sikeresen tanulni.) Ezekre a „fordulókra” azonban csak akkor kerülhet sor, ha a jelenlegi próba sikeresen zárul, ha újabb anyagi segítséget kapunk a díjazáshoz. A Munkaügyi Minisztérium illetékesei máris megígérték segítségüket. A kiadók - ha valóban biztosak könyveik használhatóságában - tapasztalataim szerint nem félnek az ilyen jellegű megmérettetéstől. Inkább örülnek annak, hogy támpontokat kapnak, milyen jellegű iskolai könyvekkel számíthatnak sikerre. KARLOVITZ JÁNOS a TANOSZ ügyvezető elnöke * Örömmel üdvözöljük a TANOSZ vállalkozását. Magunk részéről annyival támogathatjuk mindössze a szülői és diákvéleményt kifejező tetszésdíj bevezetését, hogy nemcsak a gondolatának megszületéséről kívánunk beszámolni, hanem az eredmény létrejöttéről is. Olvasóinkat részletes cikkben szeretnénk tudósítani a TANOSZ tetszésdíjának átadásáról. Hatszáz nyelvoktató készülék sérült gyermekeknek Ajándékozás előtti pillanatok: terített asztal, ünnepi fény (no meg egy kis elfogódottság) gyermek- és felnőttarcon egyaránt. 1992. december 14-én délelőtt látás- és mozgássérült gyerekek ülnek szépen, ünneplőben a művelődési és közoktatási miniszter fogadótermében - velük tanáraik, szüleik s egynéhány újságíró. A gyerekek a kevésbé elfogódottak. - Mindenkinek szeretnénk ajándékot adni, de ez nem lehetséges. Ezért gondoltunk arra - mondja a hollandiai Philips cég magyar származású képviselője, dr. Rudnay János -, hogy ott próbálunk segíteni, ahol a leginkább hasznát veszik az adományoknak. Számunkra legalább annyira fontos az ajándékunk gyakorlati hasznossága, mint a kéznyújtás, a segítségadás öröme. Két évvel ezelőtt például a Philips tíz magyar város egy-egy játszóterének rendbehozatalát, felszerelését támogatta, de nem elégedhettünk meg ezzel az egyszeri látványos akcióval. A „mi” játszótereinkért felelősnek érezzük magunkat, s támogatjuk azokat az iskolákat, kisközösségeket, amelyek vállalják, hogy a játszóterek gazdái lesznek. Tavaly például kibéreltük a Fővárosi Nagycirkuszt, s a majd kétezer parkgondozó gyerekkel együtt jó kis év végi bulit rendeztünk. A Philips cég mostani ajándéka sem pillanatnyi kéznyújtás csupán. A hatszáz darab, 7,7 millió forint értékű mini nyelvoktató rendszer nyolc magyarországi intézmény sérült gyermekeinek jelent gyakorlati segítséget. A „zsebtanár” hihetetlen önbizalmat tud adni egy gyereknek, különösen ha az a gyerek történetesen hátrányos helyzetű: látás- vagy mozgássérült. A Philips mini nyelvoktató rendszert, melynek jelenleg angol és német nyelvű programjai vannak, két éve fejlesztettük ki. Ez a világ első zsebnyelvoktatója. Olyan kicsi, hogy valóban egy zsebben is elfér, s nemcsak nyelvtanulásra alkalmas, hanem jegyzetelésre és diktálásra is, akár egy kismagnó. Az amúgy is hátrányos helyzetű diákok számára a jövendő kenyérkereset és a kommunikációs lehetőségek bővítése szempontjából is rendkívül fontos a nyelvtanulás. Ahogy elnézem ezeket a csomagokat bontogató, zsebtanítóikkal boldogan ismerkedő gyerekeket, úgy vélem, a Philips cég máris kezdheti gyűjteni a pénzt, hogy át tudja vállalni a most megajándékozott diákok nyelvvizsgadíjainak legalább egy részét. KOLCZONAY KATALIN 3