Köznevelés, 1993 (49. évfolyam, 1-41. szám)

1993-01-08 / 1. szám

Tetszésdíj születik É­ vek óta hangoztatom azt, hogy olyan tan­könyvi tetszésdíjra len­ne szükség, amelyet a diákok és pedagógusok véleménye hatá­roz meg. Évekkel ezelőtt, hogy megrettentek az illetékesek a diákok véleményétől! Az OPI- ban „eltüntették” azt a felmé­rést, amelyet még a KISZ vég­zett a szakmunkástanulók kö­rében. A tankönyvekről csu­pán „akadémikusok” vitázhat­tak, avagy álakadémikus politi­kusok mondhattak véleményt. A pedagógusok hozzászólásai falra hányt borsónak bizonyul­tak, a diákok pedig meg sem szólalhattak tankönyveik ügyé­ben. Pedig elsősorban a diákok­nak szól a tankönyv. S arról, hogy egy tankönyv jó-e vagy kevésbé megfelelő, a használat során az iskolában lehet, kell dönteni. A jövőben ez így is lesz. Ennek két feltétele van. 1. A választási lehetőség. Ez ma már meglehetősen széles körben nem vágyálom. Olyan tankönyvválaszték van kiala­kulóban (jól formálódó tan­­könyvpiacon), amely nemcsak a különféle igények kielégítését teszi lehetővé, hanem több, vá­lasztható módszert, tartalmat kínál tanárnak, diáknak egy­aránt. 2. A megfizethető ár. Ma már ez sem távlati cél csupán. A tankönyvekre fordítható ál­lami dotáció (s remélhetőleg az önkormányzatok támogatása is) az iskolákhoz kerül, ahol a pedagógusok és diákjaik vá­sárlókként dönthetik el, me­lyik tankönyvet választják a kí­nálatból. A kiadók ezentúl tehát kény­telenek versenyezni a hasz­nálók „kegyeiért”, a vásárlók választásáért. A vásárlók azonban nem nyilatkozhatnak a „helyszí­nen” arról, hogy miért ezt vagy azt a tankönyvet választják. Pedig határozott véleményük van arról, hogy milyen jellegű, típusú, módszerű tankönyvet tudnak jól használni s milyene­ket nem. Kezdeményezésünket a tan­könyvi tetszésdíjra ezért két cél motiválta: 1. Szeretnénk megtudni, hogy a jelenleg használatos tankönyvek közül melyek a leg­vonzóbbak, legjobban használ­hatók - az illetékesek, vagyis a tanulók és tanáraik szerint. S vajon miért? Tehát milyen elemek, mozzanatok teszik ténylegesen használhatóvá a tankönyveket? Ezeket érdemes kiemelni, a közvélemény elé tárni. 2. Kíváncsiak vagyunk arra is: a szerzők mellett mely ki­adók nyerik meg leginkább az iskolai használók tetszését, el­ismerését. Milyen ezeknek a kiadóknak az arculata, jellege ? Nem titkolt célunk, hogy a ki­emelt kiadók legközelebbi ki­adáskor írják rá tankönyvükre: „Tetszésdíjas tankönyv”, s azt sem bánnánk, ha szerény aján­dékunk mellé némi pénzjutal­mat mellékelnének a közremű­ködőknek, a különösen sikeres szerzőknek, szerkesztőknek. Az akció, vagyis a tetszésdíj­ra érdemes könyvek „felderíté­se” roppant egyszerű módon folyik. (Jelenleg - első lépés­ként - a gimnáziumokban.) Minden iskolába felkérő le­velet küldünk, amelyben kollé­gáinkat arra kérjük, mondja­nak véleményt a jelenleg hasz­nált tankönyveikről. Végezze­nek felmérést egy-egy osztály­ban, a gyerekek körében arról, mely tankönyveiket kedvelik, használják legjobban, legered­ményesebben! Az eredménye­ket mi összegezzük (egyelőre „strigulázással”, később re­mélhetőleg számítógép segít­ségével), a legjobbnak ítélt könyveket ezután elemezzük, vizsgáljuk. Időközben megindítottuk a „tetszésdíjat” jelentő ajándék­­tárgyak begyűjtését, megvá­sárlását is. Ezek a tárgyak szak­munkástanulók kis remekművei. Aki még nem látott ilyeneket, az első díjkiosztás alkalmával megcsodálhatja, mit tudnak a mi (gyakran lekezelt) szak­munkástanulóink ! (Itt mon­dunk köszönetet Bazsalya Györgynének, Gallyas Csabá­nak és Dobos Krisztinának, akik pénzt juttattak e nemes akció lebonyolításához.) Kö­szönet illeti a szakmunkáskép­ző iskolákat is, ahol megértés­sel, segítőkészen (és olcsón) álltak rendelkezésünkre. Kö­szönet illeti végül - de egyálta­lán nem utolsósorban - azokat a gimnáziumi pedagógusokat és diákokat, akik közül sokan máris eljuttatták válaszukat hozzánk, a Nemzeti Szakkép­zési Intézetbe (1087 Budapest VIII., Berzsenyi u. 6. 114-1009). Itt van ugyanis a magyar tankönyvügy „bázisa”. A díjkiosztásra januárban sze­retnénk sort keríteni a Tan­könyvesek Országos Szövetsé­gének (TANOSZ) soros köz­gyűlésén, 1993. január 22-én délután 14 órától az ELTE TTK Gólyavárában. Minden érdeklődőt tisztelettel várunk. Kérjük azokat a gimnáziumi igazgatókat, akik még nem rea­gáltak kérésünkre, hogy ha idejük engedi, vegyenek részt ebben az izgalmas akcióban! Szeretnénk igazságos, körül­tekintő döntést, s ennek felté­tele, hogy a valamennyi, gim­náziumba elküldött kérdésre az ország minden tájáról ará­nyosan érkezzenek értékelhető válaszok. A következő „fordulót” a szakközépiskolák körében sze­retnénk megszervezni. Itt bo­nyolítja az ügyet az a tény, hogy a szakképzés során a kisszámú „közismereti” tan­könyv mellett számos szakkép­zési könyvet használnak. (Je­lenleg mintegy 2300 féle ilyen könyv van forgalomban.) A szakközépiskolásoknak szánt kérdéscsoportban és értékelé­sében­­ „létszámarányos” ma­tematikai módszert kell kidol­goznunk, hogy a viszonylag kis példányszámú könyveknek is legyen esélyük a tetszésdíj el­nyerésére. A harmadik fordulóban kö­vetkeznek majd a szakmunkás­­képző intézmények, ezután szeretnénk kiterjeszteni az ak­ciót az általános iskola felső ta­gozatára is. (Az alsó tagozaton a tanítók tudják eldönteni, mely tankönyvekből tudnak tanítvá­nyaik sikeresen tanulni.) Ezekre a „fordulókra” azon­ban csak akkor kerülhet sor, ha a jelenlegi próba sikeresen zárul, ha újabb anyagi segítséget ka­punk a díjazáshoz. A Munka­ügyi Minisztérium illetékesei máris megígérték segítségüket. A kiadók - ha valóban bizto­sak könyveik használhatóságá­ban - tapasztalataim szerint nem félnek az ilyen jellegű megmérettetéstől. Inkább örülnek annak, hogy támpon­tokat kapnak, milyen jellegű iskolai könyvekkel számíthat­nak sikerre. KARLO­VITZ JÁNOS a TANOSZ ügyvezető elnöke * Örömmel üdvözöljük a TA­NOSZ vállalkozását. Magunk részéről annyival tá­mogathatjuk mindössze a szülői és diákvéleményt kifejező tet­szésdíj bevezetését, hogy nemcsak a gondolatának megszületéséről kívánunk beszámolni, hanem az eredmény létrejöttéről is. Olva­sóinkat részletes cikkben szeret­nénk tudósítani a TANOSZ tet­szésdíjának átadásáról. Hatszáz nyelvoktató készülék sérült gyermekeknek Ajándékozás előtti pillanatok: terített asztal, ünnepi fény (no meg egy kis elfogódottság) gyermek- és felnőttarcon egyaránt. 1992. december 14-én délelőtt látás- és mozgássérült gyerekek ülnek szépen, ünneplőben a művelődési és közoktatási miniszter foga­dótermében - velük tanáraik, szüleik s egynéhány újságíró. A gyere­kek a kevésbé elfogódottak. - Mindenkinek szeretnénk ajándékot adni, de ez nem lehetséges. Ezért gondoltunk arra - mondja a hollandiai Philips cég magyar származású képviselője, dr. Rudnay János -, hogy ott próbálunk segí­teni, ahol a leginkább hasznát veszik az adományoknak. Számunkra legalább annyira fontos az ajándékunk gyakorlati hasznossága, mint a kéznyújtás, a segítségadás öröme. Két évvel ezelőtt például a Philips tíz magyar város egy-egy játszóterének rendbehozatalát, felszerelését támogatta, de nem elégedhettünk meg ezzel az egyszeri látványos akcióval. A „mi” játszótereinkért felelősnek érezzük magunkat, s tá­mogatjuk azokat az iskolákat, kisközösségeket, amelyek vállalják, hogy a játszóterek gazdái lesznek. Tavaly például kibéreltük a Fővárosi Nagycirkuszt, s a majd kétezer parkgondozó gyerekkel együtt jó kis év végi bulit rendeztünk. A Philips cég mostani ajándéka sem pillanatnyi kéznyújtás csupán. A hatszáz darab, 7,7 millió forint értékű mini nyelvoktató rendszer nyolc magyarországi intézmény sérült gyermekeinek jelent gyakorlati segítséget. A „zsebtanár” hihetetlen önbizalmat tud adni egy gyereknek, külö­nösen ha az a gyerek történetesen hátrányos helyzetű: látás- vagy mozgássérült. A Philips mini nyelvoktató rendszert, melynek jelenleg angol és német nyelvű programjai vannak, két éve fejlesztettük ki. Ez a világ első zsebnyelvoktatója. Olyan kicsi, hogy valóban egy zsebben is elfér, s nemcsak nyelvtanulásra alkalmas, hanem jegyzetelésre és diktálásra is, akár egy kismagnó. Az amúgy is hátrányos helyzetű diákok számára a jövendő kenyérkereset és a kommunikációs lehetősé­gek bővítése szempontjából is rendkívül fontos a nyelvtanulás. Ahogy elnézem ezeket a csomagokat bontogató, zsebtanítóikkal boldogan ismerkedő gyerekeket, úgy vélem, a Philips cég máris kezd­heti gyűjteni a pénzt, hogy át tudja vállalni a most megajándékozott diákok nyelvvizsgadíjainak legalább egy részét. KOLCZONA­Y KA­TALIN 3

Next