Köznevelés, 2007 (63. évfolyam, 1-41. szám)

2007-01-05 / 1. szám

■ 63. évfolyam 1. szám 2007. január 5. A Modern idők című Chaplin-film két képének bemutatásával, a tanulásról lebe­szélő angol sláger bejátszásával és iskolás lánya észrevételével indította az előadását Rúzsa Ágota, az Ariadne Gaia AI-SOL Inté­zet igazgatója. A filmképek a teljesítmény­, a profithajsza embertelen hatását érzékel­tették, a rockszám azt, hogy minek tanul­ni, ha úgyis csak egy tégla leszünk a falban, a tizenegy éves gyerek pedig azt mondta az anyjának, hogy az iskolában csak a „fe­jével” törődnek, a szívével nem. Ilyen tár­sadalmat, ilyen iskolát akarunk? - kérdezte az előadó. Pedig az eredményesség túlhaj­­szolása ide vezethet. Rátérve a tanuló szer­vezetre, ennek három alapkövéről beszélt, az aspirációról, a kompenzálásról és a komplexitás képességéről. Végül leszögez­te, hogy a tudást nem lehet terméknek te­kinteni, nem állítható elő futószalagon. Egy kicsit iskolaközelibb, nagy érdeklő­dést kiváltó előadással rukkolt elő Tor­nyosi Nagy Éva, a Műegyetem közoktatá­si vezető szakjának képzésvezető-helyette­­se. Ő az iskola tanuló szervezetté válásá­ban kulcsszerepet tulajdonít az igazgató­nak. A jó iskola megteremtésében az igaz­gatót a környezetének való megfelelés, a bizonyítási vágy, a pénz és a nevelésbe ve­tett mély hit motiválja legjobban. Az a jó, ha e motívumok közül a mély hit a legerő­sebb, és ha ehhez az átlagnál jobb intellek­tuális képesség, hitelesség, megfelelő ér­tékrend, szuggesztivitás, meggyőző erő, igényesség, jó kommunikációs képesség, tartás és bátorság is társul. De néha még az ilyen tulajdonságokkal, képességekkel megáldott, felvértezett igazgatónak is ne­héz meghatároznia, hogy miképpen moti­válja a tantestületet. Egy biztos, a nevelő­­testületekben le kell bontani a bizalmat­lanság falát, hogy közelebb kerüljenek­ egymáshoz a tanárok, mindannyian felemelkedjenek hivatásuk szintjére, kö­zös tanulás jellemezze a szervezetet. En­nek megvalósítását elősegíthetik a közös élmények. Ahhoz, hogy az iskola tanuló szervezet legyen, tudnunk kell, mit gondolnak az is­koláról és önmagukról a tanulók - jegyez­te meg Golnhofer Erzsébet, az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem tanszékvezetője. Néhány évvel ezelőtt százötven gyerek kö­rében kérdezősködött, és a válaszokból ki­derült, hogy a gyerekek szerint az iskolai siker fokmérője a tantárgyi teljesítmény, az osztályzat. Magukról elmondták, hogy tan­anyagot befogadó egyéneknek tekintik őket, lényeges iskolai kérdésekben nincs döntési joguk, és kevés az iskolában a kö­zösségi tér, ahol együtt lehetnének. Nem mondtam még, hogy szinte mind­egyik előadó hivatkozott Peter Lenge világ­hírű tudósra, akinek nevéhez fűződik a ta­nuló szervezet öt alapelvének meghatáro­zása: a közös jövőkép, a csoportos tanulás, a belső meggyőződés, az önfejlesztés és a rendszerben való gondolkodás. Ezeket az alapelveket is taglaló előadásában Baráth Tibor, a Szegedi Tudományegyetem Köz­oktatási Vezetőképző Intézetének igazga­tója arra hívta fel a figyelmet, hogy a több információ nem okvetlenül jelent nagyobb tudást, s hogy az iskolában a különböző tantárgyak tanításának célja a diákok világ­­szemléletének alakítása. Az állandó tanulás lehetővé teszi a világszemlélet tágítását, a tudás pedig - a szervezet tagjainak tudása összeadódik - hozzásegít a tanuló szerve­zetben való helytálláshoz. Az iskolában a gyerekeket meg kell tanítani a munkaválla­lói kompetenciákra - kommunikáció, problémamegoldó képesség, csoportmun­ka, a tanulási teljesítmény növelése, az eredmények mérése stb. ám ezek a feladatok kevés pedagógiai programban szerepelnek. Hollandiában hatévente el­lenőrzik a tanárok kompetenciáit, nálunk egyelőre csak erre mutató kezdeményezé­sek vannak. Mindenesetre a tanári mester­­képzés keretében már sor kerülhet a taná­ri kompetenciák kiépítésére - jegyezte meg az előadó. A tudásalapú (tanuló) társadalomban gyorsan változik a tudásbázis, gyakran egé­szül ki új tudástartalmakkal - szögezte le Csapó Benő, a­ szegedi egyetem tanára. Ilyen társadalmak vannak Dél-Kelet Ázsiá­ban és Skandináviában, ahol az új tudomá­nyos felfedezések néhány hónap alatt be­kerülnek a tankönyvekbe. Magyarorszá­gon ehhez tíz-tizenöt esztendő kell, ezért nálunk lassan változik a tudásbázis. Mikép­pen lehetne meggyorsítani a folyamatot, új tudást áramoltatni tudásbázisunkba? Az előadó szerint például a tanárképzés megújításával, és ez a folyamat már el is kezdődik a kétlépcsős képzés bevezetésé­vel. Azt szeretné, ha a tanárok rendszere­sen olvasnák a tudományos eredmények­ről készült beszámolókat, konferenciákra járnának, komolyan érdeklődnének a pe­dagógiai újdonságokról. Úgy kell felkészí­teni őket már a képzés ideje alatt, hogy tu­dós tanárokká váljanak. Addig ma is elju­tunk, hogy a tanárok felállítanak egy kuta­tási hipotézist, de nem mindig tesztelik méréssel, ellenőrzéssel, nem vitatják meg a tanuló szervezetben, és nem is publikál­ják. Csapó Benő szerint Szegeden már fo­lyik kutatásalapú tanárképzés, és ennek köszönhetően vannak az iskolai tanítás mellett kutatást is végző tanárok, akik azonban nem akarnak fő­állású kutatók lenni - egyszerűen csak magas színvona­lon művelik a hivatásukat. Velük és általuk tanuló szervezetté válhat az iskola. Megjelent és a közoktatás fejlesztési irá­nyairól előadást tartott a konferencián Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára is. Azt mondta, hogy javítani kell az oktatás jelenlegi álla­potán, méghozzá úgy, hogy ne forgassuk fel az iskolát, és az átalakítás ne kerüljön sokba. Leszögezte azt is, hogy a változást (reformot) tekintve előnyt élvez a minő­ség javítása, a hatékonyság növelése és az, hogy mindenki hozzáférjen a jó szín­vonalú oktatáshoz. A megújulás elemei közé sorolta az esélyegyenlőség növelé­sét, a versenyképes tudáshoz jutást, a pe­dagógushivatás, az intézményrendszer és az infrastruktúra megújítását. Hozzátette, hogy megfontolt korrekciókra gondol a tárca. Olyanra, mint az óvodafejlesztés időbeli kiterjesztése, az iskolák „diákvá­lasztási” szabadságának korlátozása, kör­zethatárok kijelölése, a felzárkóztató, te­hetséggondozó programok (Útravaló, Arany János stb.) folytatása, ingyenes tan­könyv, kedvezményes étkezés. A verseny­­képes tudásról szólva az államtitkár az alapképességek megerősítését, a NAT fe­lülvizsgálatát, diákbarát tankönyvek kiadását, a buktatás tilalmát és az informa­tikai normatíva bevezetését tartja fontos­nak. A pedagógushivatás megújítása te­kintetében a teljesítményalapú, ösztönző, differenciált bérezést, a szakszerű értéke­lést, a kétciklusú képzés elindítását, a közalkalmazotti bértábla megőrzését. Itt jelentette be az államtitkár, hogy felül­vizsgálják a munkaidő elszámolásáról ho­zott nyári rendeletet, és januártól jelentős 3

Next