Köznevelés, 2007 (63. évfolyam, 1-41. szám)
2007-01-05 / 1. szám
■ 63. évfolyam 1. szám 2007. január 5. A Modern idők című Chaplin-film két képének bemutatásával, a tanulásról lebeszélő angol sláger bejátszásával és iskolás lánya észrevételével indította az előadását Rúzsa Ágota, az Ariadne Gaia AI-SOL Intézet igazgatója. A filmképek a teljesítmény, a profithajsza embertelen hatását érzékeltették, a rockszám azt, hogy minek tanulni, ha úgyis csak egy tégla leszünk a falban, a tizenegy éves gyerek pedig azt mondta az anyjának, hogy az iskolában csak a „fejével” törődnek, a szívével nem. Ilyen társadalmat, ilyen iskolát akarunk? - kérdezte az előadó. Pedig az eredményesség túlhajszolása ide vezethet. Rátérve a tanuló szervezetre, ennek három alapkövéről beszélt, az aspirációról, a kompenzálásról és a komplexitás képességéről. Végül leszögezte, hogy a tudást nem lehet terméknek tekinteni, nem állítható elő futószalagon. Egy kicsit iskolaközelibb, nagy érdeklődést kiváltó előadással rukkolt elő Tornyosi Nagy Éva, a Műegyetem közoktatási vezető szakjának képzésvezető-helyettese. Ő az iskola tanuló szervezetté válásában kulcsszerepet tulajdonít az igazgatónak. A jó iskola megteremtésében az igazgatót a környezetének való megfelelés, a bizonyítási vágy, a pénz és a nevelésbe vetett mély hit motiválja legjobban. Az a jó, ha e motívumok közül a mély hit a legerősebb, és ha ehhez az átlagnál jobb intellektuális képesség, hitelesség, megfelelő értékrend, szuggesztivitás, meggyőző erő, igényesség, jó kommunikációs képesség, tartás és bátorság is társul. De néha még az ilyen tulajdonságokkal, képességekkel megáldott, felvértezett igazgatónak is nehéz meghatároznia, hogy miképpen motiválja a tantestületet. Egy biztos, a nevelőtestületekben le kell bontani a bizalmatlanság falát, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a tanárok, mindannyian felemelkedjenek hivatásuk szintjére, közös tanulás jellemezze a szervezetet. Ennek megvalósítását elősegíthetik a közös élmények. Ahhoz, hogy az iskola tanuló szervezet legyen, tudnunk kell, mit gondolnak az iskoláról és önmagukról a tanulók - jegyezte meg Golnhofer Erzsébet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetője. Néhány évvel ezelőtt százötven gyerek körében kérdezősködött, és a válaszokból kiderült, hogy a gyerekek szerint az iskolai siker fokmérője a tantárgyi teljesítmény, az osztályzat. Magukról elmondták, hogy tananyagot befogadó egyéneknek tekintik őket, lényeges iskolai kérdésekben nincs döntési joguk, és kevés az iskolában a közösségi tér, ahol együtt lehetnének. Nem mondtam még, hogy szinte mindegyik előadó hivatkozott Peter Lenge világhírű tudósra, akinek nevéhez fűződik a tanuló szervezet öt alapelvének meghatározása: a közös jövőkép, a csoportos tanulás, a belső meggyőződés, az önfejlesztés és a rendszerben való gondolkodás. Ezeket az alapelveket is taglaló előadásában Baráth Tibor, a Szegedi Tudományegyetem Közoktatási Vezetőképző Intézetének igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a több információ nem okvetlenül jelent nagyobb tudást, s hogy az iskolában a különböző tantárgyak tanításának célja a diákok világszemléletének alakítása. Az állandó tanulás lehetővé teszi a világszemlélet tágítását, a tudás pedig - a szervezet tagjainak tudása összeadódik - hozzásegít a tanuló szervezetben való helytálláshoz. Az iskolában a gyerekeket meg kell tanítani a munkavállalói kompetenciákra - kommunikáció, problémamegoldó képesség, csoportmunka, a tanulási teljesítmény növelése, az eredmények mérése stb. ám ezek a feladatok kevés pedagógiai programban szerepelnek. Hollandiában hatévente ellenőrzik a tanárok kompetenciáit, nálunk egyelőre csak erre mutató kezdeményezések vannak. Mindenesetre a tanári mesterképzés keretében már sor kerülhet a tanári kompetenciák kiépítésére - jegyezte meg az előadó. A tudásalapú (tanuló) társadalomban gyorsan változik a tudásbázis, gyakran egészül ki új tudástartalmakkal - szögezte le Csapó Benő, a szegedi egyetem tanára. Ilyen társadalmak vannak Dél-Kelet Ázsiában és Skandináviában, ahol az új tudományos felfedezések néhány hónap alatt bekerülnek a tankönyvekbe. Magyarországon ehhez tíz-tizenöt esztendő kell, ezért nálunk lassan változik a tudásbázis. Miképpen lehetne meggyorsítani a folyamatot, új tudást áramoltatni tudásbázisunkba? Az előadó szerint például a tanárképzés megújításával, és ez a folyamat már el is kezdődik a kétlépcsős képzés bevezetésével. Azt szeretné, ha a tanárok rendszeresen olvasnák a tudományos eredményekről készült beszámolókat, konferenciákra járnának, komolyan érdeklődnének a pedagógiai újdonságokról. Úgy kell felkészíteni őket már a képzés ideje alatt, hogy tudós tanárokká váljanak. Addig ma is eljutunk, hogy a tanárok felállítanak egy kutatási hipotézist, de nem mindig tesztelik méréssel, ellenőrzéssel, nem vitatják meg a tanuló szervezetben, és nem is publikálják. Csapó Benő szerint Szegeden már folyik kutatásalapú tanárképzés, és ennek köszönhetően vannak az iskolai tanítás mellett kutatást is végző tanárok, akik azonban nem akarnak főállású kutatók lenni - egyszerűen csak magas színvonalon művelik a hivatásukat. Velük és általuk tanuló szervezetté válhat az iskola. Megjelent és a közoktatás fejlesztési irányairól előadást tartott a konferencián Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára is. Azt mondta, hogy javítani kell az oktatás jelenlegi állapotán, méghozzá úgy, hogy ne forgassuk fel az iskolát, és az átalakítás ne kerüljön sokba. Leszögezte azt is, hogy a változást (reformot) tekintve előnyt élvez a minőség javítása, a hatékonyság növelése és az, hogy mindenki hozzáférjen a jó színvonalú oktatáshoz. A megújulás elemei közé sorolta az esélyegyenlőség növelését, a versenyképes tudáshoz jutást, a pedagógushivatás, az intézményrendszer és az infrastruktúra megújítását. Hozzátette, hogy megfontolt korrekciókra gondol a tárca. Olyanra, mint az óvodafejlesztés időbeli kiterjesztése, az iskolák „diákválasztási” szabadságának korlátozása, körzethatárok kijelölése, a felzárkóztató, tehetséggondozó programok (Útravaló, Arany János stb.) folytatása, ingyenes tankönyv, kedvezményes étkezés. A versenyképes tudásról szólva az államtitkár az alapképességek megerősítését, a NAT felülvizsgálatát, diákbarát tankönyvek kiadását, a buktatás tilalmát és az informatikai normatíva bevezetését tartja fontosnak. A pedagógushivatás megújítása tekintetében a teljesítményalapú, ösztönző, differenciált bérezést, a szakszerű értékelést, a kétciklusú képzés elindítását, a közalkalmazotti bértábla megőrzését. Itt jelentette be az államtitkár, hogy felülvizsgálják a munkaidő elszámolásáról hozott nyári rendeletet, és januártól jelentős 3