Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)
1871-11-21 / 47. szám
Első évi árfolyam. Pest, nov. 21-én, 1871 47. szám. SZAKLAP: A KÖZLÉGI- ÉS KÖRJEGYZŐK SZÁMÁRA. SZAKBELI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILMÉJÍI) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. 50 F. MEGJELELIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 írt 50 kr.. — félévre 3 írt.. — egész évre tírt. — Egyes számok ?0 tortával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők. Mindkét a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi posta-utcza sarkán.) A biharmegyei községi jegyzők okt. 2-án tartott tanácskozmányáról. Báránd, 1871. nov. 7-én. Ha azon mély hallgatást, illetőleg közönyösséget venném figyelembe, mely — fájdalom — csaknem általánosságban és országszerte, a községi jegyzők részéről épen most mutatkozik, midőn már a megyék legnagyobb részben szervezkedési előmunkálataikkal elkészültek, midőn ezen munkálatokat követi a megyék gyors szervezése s a községi rendezésnek is küszöbén állunk, nekem is hallgatnom kellene. Azonban ezt én, mint a „Biharmegye sárréti járás népjegyzői egylete“ által az 1871-ik évi augustus hóban M.-Keresztesen tartott közgyűlés 4/17 számú végzése folytán a folyó évi október hó 2-ára N.-Váradra egybehívott és megtartott, Biharmegye községjegyzői egyetemes tanácskozmányának felkért tollvivője, nem tehetem. Sőt kötelességemnek tartom,— egyrészről azért, mivel tudom, hogy országszerte sokan vannak, kik a mi szerény egyleti működéseink iránt érdeklődnek, s azok folytonos lánczolatát szeretik figyelemmel kísérni; másrészről mivel egyleti tagtársaink a tőlük nyert bizalomnál fogva ezt jogosan el is várhatják,— a megtartott megyei egyetemes jegyzői tanácskozmány eredményét szaklapunk útján közzé tenni. A biharmegyei sárréti járás népjegyzői egyesülete részéről, úgy a „Községi Jegyzők Közlöny“-ében megjelent, — mint a megyei járási egyletek elnökeihez egyenes úton és jó eleve is megküldött felhívás folytán — Biharmegye összes jegyzői kara részéről a nyáradi, sárréti és érmelléki már szervezett járási jegyzői egyletek küldöttei kellő számban e folyó 1871-ik évi október 2-ik napján N.-Váradon a „Báránka“ czimei vendéglőben tanácskozásra gyűltek össze. A küldöttek előtt Juhos Ferencz, a szalontai és belényesi járások jegyzői karának elmaradása feletti sajnálatát kifejezve előadta, hogy a sárréti járás népjegyzői egylet az 1870. évi XLII. t. sz. alapján alakulandó vármegye uj bizottmányához a jegyzői hivatal fontossága, s annak az igazgatás minden ágazataiban elfoglalt nehéz állása, általában pedig az ügykezelés szabatos meghatározásának módozataira s a jegyzői hivatal munkaköréhez mért fizetések szabályozására, különösen a hivatali törvény 65. §-a által rendelt általános szabályrendelet megalkotása körüli irányeszmék—helyesebben keretek—megjelölésére vonatkozólag, (mint erről a jelenlévő küldöttek a szaklap útján már eleve is tudomásokra voltak), — egy „emlékirat tervezetet“ dolgozott ki, a czélból, hogy az a megye összes jegyzői karának küldöttei által a beérkezendő hasonló munkálatokkal együtt tárgyalás alá vétetvén, azokból egy tökéletes egész alkottassák. E végből felhivta a tanácskozmányt, hogy illető tagjai netaláni hasonló dolgozataikat beadván, azokat szíveskedjék tárgyalás alá venni. Miután a jelenlevők kijelentették, hogy egyletileg megállapított dolgozataik nincsenek, Bozsik József kortárs magánjellegű dolgozata olvastatott fel. Aztán a tanácskozmány arról győződvén meg, hogy a helyettes jegyző a tervezett emlékirat letisztázásánál a közgyűlés megállapodásától eltérőleg járt el, és egy magándolgozatot tett a szaklapban közzé: határozottan és egyhangúlag kijelentette, hogy tárgyalás alapjául egyedül azon munkát fogadja el, mely egyenesen a sárréti járás népjegyzői egylet közgyűlése által lett megbírálva és elfogadva. Ennek folytán az pontonkint felolvastatván, s kellő komolysággal biráltatván, a tanácskozmány által az V. alatti mellékletben láthatólag, — habár az a megyei összes községi jegyzők nevében van is szerkesztve, miután azonban a szalontai és belényesi járásbeli kartársak a több oldalú felhívásra sem jelentek meg az egyetemes tanácskozmányban,tulajdonképen ez, mint a n.váradi, sárréti és érmelléki járásbeli községi jegyzők küldötteinek műve — azon kijelentéssel fogadtatott el, hogy ezen „emlékirat“ a tanácskozmány tollvivője által letisztáztatván, tartassák készen, és midőn a már fentebb hivatott törvény értelmében megalakulandó megyei új bizottmány legelső közgyűlését tartandja, a jelen tanácskozmány küldöttei erkölcsi kötelességüknek fogják tartani N.Váradon megjelenni, s a tiszta példány aláíratása után a maguk közül majdan választandó küldöttség által illetékes helyre benyújtani. — Kimondá a tanácskozmány végül, hogy a jelzett időben az elmaradott szalontai és belényesi járások jegyzői karának — küldötteik által — ezen emlékirathoz leendő hozzájárulását szives készséggel fogadandja. Vágó Ferencz, a tanácskozmány tollvivője. EMLÉKIRATA Biharmegye nyáradi, sárréti és érmelléki járások jegyzői karának, Bihar vármegyének az 1870-ik évi XLII-ik t. sz. értelmében alakítandó bizottmányához. A kornak, melyben élünk, rendkívül sok követelményei között alig hozatott a népélet és közszabadság fejlesztésére életbevágóbb, s a jövőre nézve hasznosabb törvény, mint a községek rendezéséről szóló 1871-ik évi XVIII-ik törvényczikk, és valóban, ha e törvény azon szellemben adatik át az életnek, milyen annak hozatalánál a haza bölcseit vezérelte: az utókor áldása nem fog elmaradni e legnagyobb hazafiús törekvést tanusító korszak emléke felett. E nagy horderejű törvény mikénti életbeléptetése, a megyei bizottmány bölcs intézkedéses határozatára van utalva, és igen nagyrészben innen függ, ha váljon a kor igényeinek megfelelőleg alkalmaztatván az, a községi önkormányzat meghozza-e azon gyümölcsöket, miket a törvényhozás szelleme e törvénynyel elérni vélt, vagy megzsibbasztatván a községek működésének ere, a szabad fejlődés utjának akadályok gördittetnek eléje. Bihar vármegyének az 1870-ik évi XLII-ik t. ez. alapján alakult bizottmánya nem lehet más, mint örököse azon szellemnek, mely Bihar szabadságra törekvő lakosságának hazailag ismert tulajdona, és e tudat kezesség nekünk arra, hogy a községi rendezésről szóló törvény életbe léptetését nem másként, mint az önkormányzati elv megszilárdításával fogja eszközölni. E törvény foganatosításának munkájához kíván Bihar megye népjegyzői kara jelen javaslattal hozzájárulni, mert mint a nép által választott, és fizetett, a népéletet legközelebbről ismerő hivatali testület, nemcsak hivatásának, de kötelességének is tartja ily nagy fontosságú kérdésben a községi életből merített tapasztalatait előadni. I. Közigazgatási ügyek. 1. Átalában a törvények, és minden névvel nevezendő felsőbb rendeletek végrehajtása körüli eljárás. 2. A közrend, és csend, személy- és vagyonbátorság, tűz- és vízrendőrség, pásztorok, cselédek és idegenek feletti őrködés és nyilvántartás. 3. Betegségek s járványok feletti rendőrség, mennyiben azok terjedése, és lefolyása nyilvántartandó ; általában a köztisztaság, és közegészségi ügyek, mint védhimlő-ojtás körül elsősorbani intézkedés. 4. Elemi csapások esetébeni intézkedés. 5. Vetemények reménybeli terméséről és a termés eredményéről, valamint a községi faiskolák állapotáról statistikai kimutatások készítése. Általában minden közrendészeti ügyek, toloncz szállítás, és ezekről vezetendő számadások — a husárszabály megtartása feletti őrködés, tilos italmérés — útlevelek iránti bizonylatok kiállítása, a fatenyésztés és faiskolák feletti felügyelet. II. Igazságügyek. 1. Gyámsági, gondnoksági ügyek, mint hagyatékok felvétele, és leltározása, úgy az ezek tárgyalásánáli közreműködés , az árvák és ezek javai kezelésére szükséges felügyelet, valamint ezek számadási ügye. 2. Jogszerzési ügyiratok, adás-verés, csere, ajándék s más birtok-átruházási szerződések kiállítása, zálog- s tulajdoni jog előjegyzései, s illetőleg bekelezések eszközlése ; osztálylevelek, házassági egyezségek, végrendeletek szerkesztése s ezeknek, mint az elöljáróság hűségére bizott becses okiratoknak kellő rendben tartása ; a községnél lévő másolati hiteltelekjegyzőkönyvekben időnkint történendő változásoknak a lehetőségig nyilvántartása. 3. Bíráskodás az 1868-ik évi LIV. törvénycikk értelmében; továbbá bírói meghagyások teljesítése, mezőrendőri, bűnügyi vétségek és kihágások előleges megvizsgálása, a tényálladék feljelentése s végre a gyanús személyek nyilvántartása. Nem szenved kétséget, hogy a községek rendezéséről hozott törvény életbe léptetésénél, az ezen törvény II. fejezetének 65. §-a harmadik bekezdése képezi a sarkpontot, mert ha nem is kizárólag, de főként azon szabályrendelettel tételeztetik fel a községi önkormányzat ezélszerű életbe léptetése, s a közigazgatás biztos menetele, melyet a megye bizottmánya a községi hivatalnokok kötelességeinek meghatározására nézve alkotni hivatva van. Ennélfogva, hogy e szabályrendeletben a törvény által ezentúlra felelősség melletti hatáskörrel felruházott községi hivatalnokok teendői és kötelességei az igazság mérlegével oszlassanak meg, hogy sem a községi bíró, sem a községi jegyző, egyik a másik könnyebbségére kötelességekkel túl ne terheltessék ; s hogy különösen e két községi főbb hivatalnok munka- és hatásköre jövőre szabatosan körvonalaztassék, e végre a szükséges irányt jelezni célzó szerény nézeteinket tiszteletteljesen előterjesztjük. Mielőtt azonban e jövőre vonatkozó javaslatunk előadásába bocsátkoznánk, szükségesnek találjuk néhány pontban feltüntetni azon álláspontot, melyet a jegyző, mint községi hivatalnok, jelenben elfoglalva tart, s melyre a jövőben is hivatva van.