Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)

1871-11-21 / 47. szám

Első évi árfolyam. Pest, nov. 21-én, 1871 47. szám. SZAKLAP: A KÖZLÉGI- ÉS KÖR­JEGYZŐK SZÁMÁRA. SZAKBELI S VEGYES TART­ALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILMÉJÍI) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. 50 F. MEGJELELIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 írt 50 kr.. — félévre 3 írt.. — egész évre tí­­rt. — Egyes számok ?0 tortával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők. Mindkét­ a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi­ posta-utcza sarkán.) A biharmegyei községi jegyzők okt. 2-án tartott tanácskozmányáról. Báránd, 1871. nov. 7-én. Ha azon mély hallgatást, illetőleg közö­­­­nyösséget venném figyelembe, mely — fájdalom — csaknem általánosságban és országszerte, a köz­ségi jegyzők részéről épen most mutatkozik, mi­dőn már a megyék legnagyobb részben szervez­kedési előmunkálataikkal elkészültek, midőn ezen munkálatokat követi a megyék gyors szer­vezése s a községi rendezésnek is kü­szöbén állunk, nekem is hallgatnom kellene. Azonban ezt én, mint a „Biharmegye sárréti járás népjegyzői egylete“ által az 1871-ik évi augustus hóban M.-Keresztesen tartott közgyűlés 4/17 számú végzése folytán a folyó évi október hó 2-ára N.-Váradra egybehívott és megtartott, Biharmegye községjegyzői egyetemes tanácskozmányának fel­kért tollvivője, nem tehetem. Sőt kötelességem­nek tartom,— egyrészről azért, mivel tudom, hogy országszerte sokan vannak, kik a mi szerény egyleti műkö­déseink iránt érdeklődnek, s azok folytonos lánczolatát szeretik figyelemmel kísérni; másrészről miv­el egyleti tagtársaink a tőlük nyert bizalomnál fogva ezt jogosan el is várhatják,— a megtartott megyei egyetemes jegyzői tanács­­kozmány eredményét szaklapunk útján közzé tenni. A biharmegyei sárréti járás népjegyzői egye­sülete részéről, úgy a „Községi Jegyzők Köz­­löny“-ében megjelent, — mint a megyei járási egyletek elnökeihez egyenes úton és jó eleve is megküldött felhívás folytán — Biharmegye összes jegyzői kara részéről a nyáradi, sár­réti és érmelléki már sz­erv­ezett j­á­­rási jegyzői egyletek kü­ldöttei kellő számban e folyó 1871-ik évi október 2-ik nap­ján N.-Váradon a „Báránka“ czimei vendég­lőben tanácskozásra gyűltek össze. A küldöttek előtt Juhos Ferencz,­­ a szalontai és belényesi járások jegyzői karának elmaradása feletti sajnálatát kifejezve előadta, hogy a sárréti járás népjegyzői egylet az 1870. évi XLII. t. sz. alapján alakulandó v­á­r­m­e­g­y­e u­j bizottmányához a jegyzői hivatal fontossága, s annak az igazgatás minden ágazataiban elfog­lalt nehéz állása, általában pedig az ügykezelés szabatos meghatározásának módozataira s a jegy­zői hivatal munkaköréhez mért fizetések szabá­lyozására, különösen a hivatali törvény 65. §-a által rendelt általános szabályrendelet megalkotása körüli i­rá­n­y­e­s­z­m­é­k—helyesebben ke­re­tek—megj­elö­lésé­re vonatkozólag, (mint erről a jelenlévő küldöttek a szaklap útján már eleve is tudomásokra voltak), — egy „emlék­irat tervezetet“ dolgozott ki, a czélból, hogy az a megye összes jegyzői karán­a­k küldöttei által a beérkezendő hasonló mun­kálatokkal együtt tárgyalás alá vétetvén, azokból egy tökéletes egész alkottassák. E végből felhivta a tanácskozmányt, hogy illető tagjai netaláni hasonló dolgozataikat beadván, azokat szíveskedjék tárgyalás alá venni. Miután a jelenlevők kijelen­tették, hogy egyletileg megállapított dolgozataik nincsenek, Bozsik József kortárs magánjelle­gű dolgozata olvastatott fel.­­ Aztán a tanács­kozmány arról győződvén meg, hogy a helyettes jegyző a tervezett emlékirat letisztázásánál a közgyűlés megállapodásától eltérőleg járt el, és egy magándolgozatot tett a szaklapban közzé: határozottan és egyhangúlag kijelentette, hogy tárgyalás alapjául egyedül azon mun­kát fogadja el, mely egyenesen a sárré­ti járás népjegyzői egylet közgyűlése által lett megbírálva és elfogadva. Ennek folytán az pontonkint felolvastatván, s kellő komolysággal biráltatván, a tanács­­­­kozmány által az V. alatti mellékletben látható­lag, — habár az­ a megyei összes községi jegy­zők nevében van is szerkesztve, miután azonban a szalontai és belényesi járásbeli kartársak a több oldalú felhívásra sem jelentek meg az egye­temes tanácskozmányban,tulajdonképen ez, mint a n.­váradi, sárréti és érmelléki j­árás­­beli községi jegyzők küldöttei­nek mű­ve — azon kijelentéssel fogadtatott el, hogy ezen „emlékirat“ a tanácskozmány tollvivője által letisztáztatván, tartassák készen, és midőn a már fentebb hivatott törvény értelmében meg­alakulandó megyei új bizottmány legelső közgyűlését tartandja, a jelen ta­nácskozmány küldöttei erkölcsi kötelességüknek fogják tartani N.­Váradon megjelenni, s a tiszta példány aláíratása után a maguk közül majdan választandó küldöttség által illetékes helyre benyújtani. — Kimondá a tanácskozmány végül, hogy a jelzett időben az elmaradott szalontai és belényesi járások jegyzői kará­nak — küldötteik által — ezen emlékirathoz le­endő hozzájárulását szives készséggel fogadandja. Vágó F­e­r­e­n­c­z, a tanácskozmány tollvivője. EMLÉKIRATA Biharmegye nyáradi, sárréti és érmelléki járások jegyzői karának, Bihar vár­megyének az 1870-ik évi XLII-ik t. sz. értelmében alakítandó bizottmányához. A kornak, melyben élünk, rendkívül sok követelményei között alig hozatott a népélet és közszabadság fejlesztésére életbevágóbb, s a jö­vőre nézve hasznosabb törvény, mint a községek rendezéséről szóló 1871-ik évi XVIII-ik törvény­­czikk, é­s valóban, ha e törvény azon szellem­ben adatik át az életnek, milyen annak hozata­lánál a haza bölcseit vezérelte: az utókor áldása nem fog elmaradni e legnagyobb hazafiús törek­vést tanusító korszak emléke felett. E nagy horderejű törvény mikénti életbe­léptetése, a megyei bizottmány bölcs intézkedése­s határozatára van utalva, é­s igen nagyrészben innen függ, ha váljon a kor igényeinek megfe­­lelőleg alkalmaztatván az, a községi önkormány­zat meghozza-e azon gyümölcsöket, miket a tör­vényhozás szelleme e törvénynyel elérni vélt, vagy megzsibbasztatván a községek működésé­nek ere, a szabad fejlődés utjának akadályok gördittetnek eléje. Bihar vármegyének az 1870-ik évi XLII-ik t. ez. alapján alakult bizottmánya nem lehet más, mint örököse azon szellemnek, mely Bihar sza­badságra törekvő lakosságának hazailag ismert tulajdona, és e tudat kezesség nekünk arra, hogy a községi rendezésről szóló törvény életbe lép­tetését nem másként, mint az önkormányzati elv megszilárdításával fogja eszközölni. E törvény foganatosításának munkájához kí­ván Bihar megye népjegyzői kara jelen javaslat­tal hozzájárulni, mert mint a nép által válasz­tott, és fizetett, a népéletet legközelebbről is­­merő hivatali testület, nemcsak hivatásának, de kötelességének is tartja ily nagy fontosságú kérdésben a községi életből merített tapasztala­tait előadni. I. Közigazgatási ügyek. 1. Átalában a törvények, és minden névvel nevezendő felsőbb rendeletek végrehajtása körüli eljárás. 2. A közrend, és csend, személy- és vagyon­­bátorság, tűz- és vízrendőrség, pásztorok, cselédek és idegenek feletti őrködés és nyilvántartás. 3. Betegségek s járványok feletti rendőrség, mennyiben azok terjedése, és lefolyása nyilván­tartandó ; általában a köztisztaság, és közegész­ségi ügyek, mint védhimlő-ojtás körül első­sor­­bani intézkedés. 4. Elemi csapások esetébeni intézkedés. 5. Vetemények reménybeli terméséről és a termés eredményéről, valamint a községi faisko­lák állapotáról statistikai kimutatások készítése. Általában minden közrendészeti ügyek, to­­loncz szállítás, és ezekről vezetendő számadások — a husárszabály megtartása feletti őrködés, tilos italmérés — útlevelek iránti bizonylatok kiállítása, a fatenyésztés és faiskolák feletti fel­ügyelet. II. Igazságügyek. 1. Gyámsági, gondnoksági ügyek, mint ha­gyatékok felvétele, és leltározása, úgy az ezek tárgyalásánáli közreműködés , az árvák és ezek javai kezelésére szükséges felügyelet, valamint ezek számadási ügye. 2. Jogszerzési ügyiratok, adás-verés, csere, ajándék s más birtok-átruházási szerződések ki­állítása, zálog- s tulajdoni jog előjegyzései, s illetőleg bekelezések eszközlése ; osztálylevelek, házassági egyezségek, végrendeletek szerkesztése s ezeknek, mint az elöljáróság hűségére bizott becses okiratoknak kellő rendben tartása ; a köz­ségnél lévő másolati hiteltelekjegyzőkönyvekben időnkint történendő változásoknak a lehetőségig nyilvántartása. 3. Bíráskodás az 1868-ik évi LIV. törvény­cikk értelmében; továbbá bírói meghagyások teljesítése, mezőrendőri, bűnügyi vétségek és kihágások előleges megvizsgálása, a tényálladék feljelentése s végre a gyanús személyek nyil­vántartása. Nem szenved kétséget, hogy a községek rendezéséről hozott­ törvény életbe léptetésénél, az ezen törvény II. fejezetének 65. §-a harma­dik bekezdése képezi a sarkpontot, mert ha nem is kizárólag, de főként azon szabályrendelettel tételeztetik fel a községi önkormányzat ezélszerű életbe léptetése, s a közigazgatás biztos mene­tele, melyet a megye bizottmánya a községi hi­vatalnokok kötelességeinek meghat­ározására nézve alkotni hivatva van. Ennélfogva, hogy e sza­bályrendeletben a törvény által ezentúlra felelős­ség melletti hatáskörrel felruházott községi hi­vatalnokok teendői és kötelességei az igazság mérlegével oszlassanak meg, hogy sem a köz­ségi bíró, sem a községi jegyző, egyik a másik könnyebbségére kötelességekkel túl ne terhel­tessék ; s hogy különösen e két községi főbb hivatalnok munka- és hatásköre jövőre szabatosan körvonalaztassék, e végre a szükséges irányt je­lezni c­élzó szerény nézeteinket tiszteletteljesen előterjesztjük. Mielőtt azonban e jövőre vonatkozó javas­latunk előadásába bocsátkoznánk, szükségesnek találjuk néhány pontban feltüntetni azon állás­pontot, melyet a jegyző, mint községi hivatalnok, jelenben elfoglalva tart, s melyre a jövőben is hivatva van.

Next