Községi Jegyzők Közlönye, 1873 (5. évfolyam, 2-25. szám)
1873-01-14 / 2. szám
Ötödik évi folyam 2. szám. Pest, jan. 14-én, 1873. (Kezdetben : „MAGYAR JEGYZŐ“) SZERKESZTI ÉS KIADJA : Dr. KISS (ILMÉRI) ISTVÁN. BV MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 2 forint, — félévre 4 ,é ii., — egész évre 8 forint. — Egyes számok 20 fajával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓHIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők. Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi-posta-utcza sarkán.) Pest, január 13. Lapunk múlt számában közöltük Nyitra megye szabályrendeletét, az ezen megyebeli községi jegyzők számára alapított nyugdíjintézet tárgyában, — azon változtatásokkal együtt, melyekkel a belügyminiszer ezen szabályrendeletet helybenhagyta. Habár meg vagyunk győződve, hogy a községi jegyzők a maguk jövőik jövőjét — a nyugdíj és segélyezés tekintetében — csak akkor fogják teljesen biztosítva látni, ha egy országos jegyzői nyugdíj-intézet jö létre ; s habár, továbbá, egyáltalában nem mondunk le a reményről, hogy a négy évvel ezelőtt egy ily országos jegyzői nyugdíj-intézet alakítása iránt általunk megpendített eszme előbb-utóbb valósulni fog, mégsem mulaszthatjuk el, ismételve figyelmeztetni. közönségünket, hogy addig is, mig az említett eszme megvalósithatásának alkalmas időpontja elérkeznék, legalább megyénként iparkodjanak nyugdíjintézeteket alapítani s illetőleg ilyenek alapítása végett a megyei hatóságnál hathatós lépéseket tenni. E czélra, most már előttük áll, — általános minta gyanánt — egy megyei szabályrendelet azon módosításokkal együtt, melyekkel a belügyminiszer azt megerősítette. Ekkép tehát mindazon megyék községi jegyzői, hol a nyugdíjazás és segélyezés czéljából még eddig sem egyleteik nincsenek, sem pedig érdekükben a megye részéről megfelelő intézkedések még nem történtek, tájékozhatják magukat az iránt, hogy egyelőre körülbelül mit érhetnek el e tekintetben, ha saját érdekükben a kellő helyen lépéseket tesznek. Ha a községi jegyzők elérik azt, hogy nyugdíjazásuk, s illetőleg segélyezésük iránt minden megye a helyzetnek legalább annyira, mennyire megfelelő intézkedést teend, — idővel aztán ebből egy országos nyugdíjintézet nőheti ki magát, mely a községjegyzői testület összes tagjait felölelvén s mindannyiok évi befizetéseire támaszkodhatván,— a nagyszerűséggel határos mérvben éreztethetné velők áldásteljes jótékonyságát. * * * Azon szívélyes viszonynál fogva, mely csekély számú, de lelkes közönségünk és saját igénytelenségünk közt — e vállalatnak általunk történt megindítása óta — fennáll, bátorkodunk teljes őszinteséggel kinyilatkoztatni, hogy lapunk még mindeddig nem részesül oly mérvű pártolásban, mely szükséges volna arra, hogy jövője biztosítva legyen. Tagadhatlan ugyan, hogy a községi jegyzők legnagyobb része, a még jobbára csak most megindított községrendezés folyamata közepett, nem érzi magát oly megállapodott helyzetben, miszerint a testületi szellem bennök már most nagyobb lendületnek indulhatna. Ekkor nem lehet csodálni, hogy közérdekeik előmozdítására, s ezen közlönyük pártolása végett egyelőre még nem tömörülnek. De kétségtelen másrészről az is, hogy sokan nem érdeklődnek eléggé saját ügyeik iránt , mások pedig erőik megosztása által háttérben hagyják azt, amit saját érdekekben vállvetve kellene felkarolniok s előbbre vinniök. Innét van a részvétlenség a legtöbb megyében a legtekintélyesb és legbefolyásosb községi jegyzőknél, úgy megyebeli kartársaik, mint közös irodalmi közlönyük iránt. Különösen a mi e lapot illeti, mely versenytársak nélkül is, kellő pártoláshiány miatt már alig tartható fenn, — számításba kell vennünk azon lehetőséget, — bármily absurdumnak lássék is különben, —hogy a kartársak öszszetartása hiányában versenytárs támad, mely versenytárs ugyan nem maradhat fenn, de a csekély számú pártolók ketté osztása által önmagával együtt e lapot is végkép megbuktathatja. Hiszen — eltekintve némely más lapoktól, melyek némileg szintén a községi jegyzők közlönyei gyanánt kívánnak tekintetni, —az imént is nagyban volt hirdetve egy határozott versenytárs, akkor, midőn ezen egyetlen ily közlöny, e téren úttörő magyar szaklapunk, is csak áldozattal folytatható. A versenytárs czíme: „Falu jegyzője“ volt, azonban, még mielőtt megindult volna, megszűnt. Részünkről akik vállalatunkat csak azért nem szüntettük meg, mivel megszüntetési szándékunk ellenében már 3 év óta több buzgó ügy barátunk jobb jövő reményében kérve kért bennünket a kitartásra, s a versenyt oly szabadnak tekintjük, hogy az ellen egyénileg nincs kifogásunk. Sőt, odáig megyünk, hogy ha egy hasonló vállalat a fennállhatás garantiáit képes előttünk bebizonyítani, mi e térről — melyen annyi nehéz küzdelem közt anyagi hátrányunkkal működünk, — készek vagyunk lelépni. De, tekintve az ügyállást úgy, amint van, főkép az avatatlanok versenytérre lépését az ügyre nézve csak károsnak tekinthetjük, — ha még annyi ajánlójuk volna is a hírlapírók között. Másrészről azonban nem titkoljuk, hogy ha e vállalat iránt még a folyó évben sem mutatkozik az eddiginél nagyobb pártolás, kénytelenek leszünk visszavonulni e térről, melyen mint úttörők négy év óta annyi akadálylyal küzködve, kitartással nem épen eredménytelenül működünk. Azon esetre tehát, ha eddigi. előfizetőink e vállalatot még huzamos ideig folytattatni óhajtják látni, legyenek szívesek elfogadni azon methodust, melyet lapunk múlt számában Lagler Gusztáv ügybuzgó kartársuk ajánlott. Ez pedig nagyobb mérvű szellemi közreműködés, és a lapnak a kartársak közt buzgó terjesztése. Észrevételek: Pestmegye ráczkevei kerület szolgabirájának a „ Községi Jegyzők Közlönye “ 51. számában közzétett pályázati hirdetésére. Honfiúi sajgó kebellel kell említést tennem arról, hogy most, midőn a magas ministérium, a jegyzői szigorlatok létrehozásával azt akarja elérni, hogy ezután, csakis teljesen képzett egyének viselhessék a jegyzői hivatalt, s hogy ezen sokoldalú ismeretek s teendőket igénylő állás semmi másfélével összekötve ne lehessen, • mivel a ki jegyzői teendőinek híven eleget tenni, s a közvélemény megelégedését kiérdemelni óhajtja, hivatalán kívül, semmi másba nem is avatkozhatik — mégis a fenti. járásbiró úr pályázati hirdetésében közzéteszi, hogy a megválasztandó jegyző köteles lesz a községi iskolára is felügyelni, és 400 frt minimum, alig megélhetésre elegendő fizetéséből, még egy segédtanítót tartani.*) Lehetetlen ezen laiás fölhívást szokás nyugalommal olvasni, és az járásbíró úrhoz azon kérdést intézem, hogy ha az illető jegyző 400 frt fizetéséből, legalább 200-at (mert kevesebbért nem kap) a segédtanítónak fizet, s élelmezésére szinte kell 200 forint, várjon mi lesz akkor a jegyzőből? Itt el nem hallgathatok egy adomát. Egy bizonyos pap rendkívül fösvény volt. Sertésöléskor a házi macska körülbelől 3 font súlyú húsdarabot elorzott, mit a pap észrevevén, kérdőre vonta a gazdasszonyát, hol van a hús? a kérdezett a macskát okozta; a vádlott elfogatván, fontra tétetett és megméretett, s különös játéka a sorsnak, épen 3 ór.-ot nyomott. Ekkor a pap jogosan intézte gazdasszonyához ama kérdést: „no Sára, meg van ugyan a hús, hanem hol van mármost a macska?“ Ha az említett állomás valaki által a *) Ez az illető község határozata, nem pedig a tek. szolgabiró ur intézkedése. Szerk.