Köztelek – 1932. 53-104. szám
1932-07-03 / 53-54. szám
55—56. SZÁM 42-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1932 JULIUS 10. kéntes adónem. Csak természetes, hogy mikor bajba kerültek a gazdák, mindenek előtt az önkéntes társadalmi adó homokzsákját dobták ki a hajójukból. A magyar gazdák különben sem éreznek valami leküzdhetetlen vágyat a szervezkedés iránt. Miután egy muszáj szervet kaptak, a nem feltétlenül kötelező szervek terheitől igyekeztek szabadulni. Ilyenformán tehát a szabadtársulás szerveinek mellőzéséhez a hivatalos kamarai intézmény életrehívása is hozzájárult. Némi mentségük a takarékoskodó gazdáknak, hogy valóban sokféle egyesület terheli őket. Háború előtt az OMGE volt a gazdák egyetlen külön országos parlamentje , aki törődött a mezőgazdaság közügyeivel, csak ide tartott. Amint az ország csonkasága véglegessé vált, megcsináltuk az országos kamarát. Most tehát már két parlamentünk lett. Földünk kétharmadát elvesztettük, az érdekképviseletét megkettőztük. Elmondhatjuk, hogy kis ember nagy képpel jár. Hiszen ki mondaná, hogy a kamara felesleges ! Hézagpótló feladata lesz, hogy új rétegeket tárjon fel. Egyelőre azonban a kamarák működése megtévesztően hasonlít a gazdasági egyesületekéhez. Vezető értelmiségük is körülbelül ugyanaz. Nekünk csak egy garnitúra vezető emberünk van. Ezek az augurok eljárnak ide is, oda is és a tanácskozások eredményei körülbelül ugyanazok. Csakhogy a hétfői tanácskozás eredményét OMGE határozatnak, a keddi eredményt pedig kamarai határozatnak nevezik. Tart ám ez még tovább is. Az augurok szerdai tanácskozásának eredményét ugyanis gazdaszövetségi határozatnak mondják, csütörtökön ugyanezt a Földműves és Falu Szövetségben határozzák el. Akadnak buzgó férfiak, akiknek ez sem elég. Ezek csinálnak új nevű szövetségeket és ligákat, amelyek lankadatlan szorgalommal termelik az eszméket. Ugyanaz az augur három, négy tojáson is ül, amelyekből mind határozati javaslatok kelnek ki. Csak az a kár, hogy nincs olyan patika, amely a határozati javaslatok receptjeit elkészítené és kiadná a maga költségére. Hanem erre a szaporakodásra azt mondja a gazdaközönség, hogy ez nekem sok. És igaza van neki. Kevesebb szervvel is beérhetnénk és talán több sikert érhetnénk el, mint mai széthasogatott állapotunkban. Ennyi sok intézményre nem telik. Igyekeznünk kell fuzionáltatni az egycélunkat. Meggyőződésem szerint a vármegyei gazdasági egyesületeket is jól bekapcsolhatták volna a kamarai rendszerbe. Inkább használták volna fel ezt az értékes történelmi anyagot az új építkezéshez, semmint veszni hagyjuk. Pedig immár halálos sorvadásnak indultak, mert a kerületi kamarák élik ki a régi talajukat és ott, ahol a kamarák nem juttatnak valamit az egyesületeknek, ez utóbbiak mihamar el fognak pusztulni. Eltűnésükkel együtt a vármegyei közélet is megcsonkul. Az OMGE kiszorítása nehezebb munka. Ennek gyökerei egy évszázadig nyúlnak vissza és sokan emlékeznek még, hogy ez a százados tölgy nemcsak a mezőgazdasági haladás érdekeit védte, de védte a nemzeti élet értékeit is, amikor már az ellenállást minden más vonalon letörték. Bármilyen elismeréssel adózunk is a kamaráknak, az, aki a tapasztalatokon okul, nem fogja elhinni, hogy az OMGE ősi intézményét a kamarák feleslegessé tehetik. Most azért halad körülbelül egy irányban a kettő útja, mert egyfelől a végrehajtó hatalommal szemben nincs nagyobb elvi harcunk, másfelől a kamarák közönsége elfogadja a felső kúria vezetését. Mihelyt azonban egyik vagy másik ponton zavarok támadnak, az OMGE hivatása esz, hogy se a hatalom nyomásával, se a demagógiával meg nem alkuvó, nemzeti konzervativizmus szellemét képviselje. Ezért az OMGE helyt áll utolsó élezetvételnyi erejéig, mig csak a gazdatársadalomnőt az önfenntartás kötelességének érzése ki nem vész. (Bp.) GAZDASÁGI NÖVÉNYTAN. Rovatvezető: Szabi Zoltán dr. A sikárítt gazdasági és ipari jelentősége Magyarországon. írta: Ifj. Czebor Mátyás. Az évről-évre súlyosbodó gazdasági helyzet, a rossz értékesítési és hitelviszonyok mindjobban arra kényszerítik a pénzüket felélt gazdákat, hogy keressék a mezőgazdasági üzem keretein belül azokat a bevételi forrásokat, amelyekre eddig nem is gondoltak. Nem szabad tehát elsiklanunk kis tételek felett, nem szabad elébehelyezni az első pillantásra kevésnek látszó haszonnak a más, szemet kápráztató, de az előbbinél még kevesebb jövedelmet hajtó dolgot. Ezek az okok késztetnek arra, hogy közöljem észrevételeimet, amelyeket az alsódunántúli vármegyékben szereztem. Évekkel ezelőtt Somogy megyében járva, feltűnt, hogy egyes homokos területekből, egy előttem akkor még ismeretlen fűnek a gyökerét kitermelik. Érdeklődésemre megtudtam, hogy ebből a gyökérből kefét készítenek, ami sokkal tartósabb, mint a boltban vásárolt. Ekkor érlelődött meg bennem az a gondolat, hogy érdemes volna ezt a hazai gyökérterméket propagálni. Hazánkban két olyan fű van, amelynek gyökere kefegyártásra használatos. Az első : Andropogon ischaemum L., magyar nevein sikárfű, vértállítófűfenyér, cigányfű, mosogató gyökér, tevekáka , évelő bokros növény, amely meszes, száraz talajokon gyakori. A második a Chrysopogon gryllus (L.) Trin. élesmosófű, sikárfű, rókahátú fű, imolafű , magas, évelő növény, igen SZÍVÓS gyökerekkel. Napsütéses szikár lejtőkön, gyér erdők tisztásain és kötöttebb homokon igen nagy mennyiségben fordulhat elő. Mindkettőnek a gyökere mélyen lehatol a talajba s igy a kitermelésük alkalmával a talajt 50—60 cm mélyen kell megforgatni, mert csak ebben az esetben lehet a szerteszét ágazó gyökereket kitermelni. Az így megmunkált talajon igen jó sikerrel jár az erdősítés, míg e füvek által borított területeken ez a próbálkozás nem jár kielégítő eredménnyel. Az erdősítésen kívül, különösen a kapás növények termelése célszerű és gazdaságos az ilyen talajokon. Katasztrális holdanként — területenként változóan — körülbelül 8—12 méter mázsa gyökér termelhető ki. Egy begyakorolt munkás lazább és e füvek által elég sűrűn benőtt talajon átlag 7—8 kg-ot tud tiszta állapotban kiszedni. A munkás bére — amit jelenleg is fizetnek — minden egy kg kitisztított gyökér után—40 pengő. A terület tulajdonosa értesülésem szerint kilogramonként —10 pengőt kap. Nem tudom eléggé figyelmébe ajánlani azoknak az uradalmaknak és közbirtokosságoknak, ahol ez a fa előfordul, e befektetés nélküli pénzszerzést. Emellett még ingyen telkesítjük a földet, amit ha pénzért kellene végeztetni, nagyon sokba kerülne. Vegyünk ceruzát a kezünkbe és csak hozzávetőlegesen számítsunk. Mondjuk egy nagyobb uradalom 45 katasztrális hold kitermelhető területtel rendelkezik. Holdankint csak 3 méter mázsát számítva, 135 métermázsa volna az összes kitermelhető gyökér. Ezt kibkint 10 fillérrel véve egyszerháromszázötven pengőt jelent a gazdaságnak. Figyelemreméltó e munka szociális jelentősége különösen a mai munkanélküli időkben. Időközben összeköttetésbe léptem az ország valamennyi számottevő kefegyárával s véleményüket kértem a magyar sikárgyökér használhatóságát illetően. A magyar sikárgyökér és a mexikói rizsgyökér használhatóságáról a feldolgozó üzemek és gyárak igen eltérő véleményt adtak. Némelyek szerint a magyar gyökér sokkal tartósabb, mások szerint sokkal törékenyebb, mint a mexikói. Az eltérő véleménynek az az oka, hogy a külföldi gyökér minősége és ára nagyon ingadozik. Ára ab határ általában 2—3 pengő között van. Ugyancsak igen változó a hazai gyökér minősége is, a kiszedés ideje és a kezelés módja szerint. Minőségi összehasonlítást végezve Széll László dr. kollégámmal, azt kell mondanunk, hogy színre a magyar gyökér sötétebb, vöröses-barna színű, ami azonban vegyi eljárás útján eléggé kiküszöbölhető. A meghajlított magyar gyökér sokkal erősebb megtörést szenved, hajlításához nagyobb erő szükséges, tehát merevebb. A magyar gyökér valamivel vastagabb a külföldinél, ami a talajminőség szerint változik, de a magyar gyökér egyenletesebb vastagságú és vége felé alig vékonyul. A mexikói hullámosabb, miért is tömöttebb külsőt ad a kefének. Tekintve, hogy a magyar anyag tömörebb, súlyosabb, ennek megfelelően, súlyra kb. 30%-kal több anyag kell belőle, mint a mexikóiból, viszont a kopásnak jobban ellenáll és vízbetéve — ami súrolókefénél igen fontos — nem puhul meg oly hamar. Végül még megemlítem, hogy a hazai anyag rugalmasabb, eredeti helyzetébe nagyobb elhajlás után is jobban visszatér, mint a mexikói. E tulajdonsága különösen vizes állapotban érvényesül. A kefegyökér feldolgozása szempontjából a rugalmasság és nedves állapotú viselkedés a fontos. E tekintetben általában a magyar van előnyben. A magyar gyökér a jelenlegi kitermelési és kezelési mód mellett, használati értékelés tekintetében a 240—260 pengős mexikói gyökérnek felel meg. A feldolgozásra kész hazai gyökér ára : 1 kg gyökér a dunántúli termelőhely —800 Kg kinti fuvar kb —05 ,, Fehérítés kg-kint kb —60 „ Súlyosabb volta miatt hozzájön az eddigi összeg, 1-45 P 30%-a —44 „ összesen: 1 89 P Láthatjuk tehát, hogy a feldolgozásra teljesen kész hazai gyökér jóval olcsóbb a mexikóinál és ha a gyárak esetleg meg tudnák kedveltetni a természetes színét, úgy még mintegy 60 fillérrel lehetne olcsóbb, tehát a gyáraknak körülbelül 130 pengőbe kerülne kilogramja. A fehérítés tökéletesebbé tételével még azt sem tartom lehetetlennek, hogy esetleg exportcikkünké válhat. A napokban értesültem róla, hogy a kereskedelemügyi minisztérium behozatali tilalmat léptetett életbe a mexikói gyökérre. Ezt a rendelkezést nagyörömmel üdvözölhetjük, mert így nemcsak a pénzünk marad itthon, hanem új munkaalkalmak is létesülnek. Belföldi nyersanyagunk van, csak megállapítandók volnának illetékesek által azok a területek, ahol e füvek nagyobb formációban vannak. Azután pedig egységes kitermelési módozatokat kellene meghatározni, amelyeknek betartása feltételezné az egyformán tiszta, rendezett nyers gyökér nyerését, ami az ipari feldolgozás szempontjából kívánatos feltétel. Véleményem szerint a legjobb volna e cél elérésére, ha a gyárak szakember által rövid kitermelési utasítást állíttatnának össze, amely feltüntetné mindazokat a kívánalmakat, amelyek az elsőrendű anyag elérésére szükségesek. Természetesen sok körülmény van még, aminek tisztázása rendkívül sokat lendítene ez ügyön. Azonban ezekre vonatkozóan még szükségesnek tartom a hosszabb megfigyelést és kísérletezést, hogy a jövőben annál alaposabban számolhassak be e közérdekű kérdés fejlődéséről. Hazánkban inkább a Chrysopogon gryllust (élesmosófü, csigavérfü, élesmosófenyér, élesfü imola, rókahátúfü, sikárfü) használják sikár és súrolókefe készítésre, az Andropogon ischaemumot (vérdűiltó fenyérfü, élesfü, szürkefenyér, mosogatófü, sikárfü, tevekáka) kevésbbé. Az élesmosófü hazánk homokos, napos helyein sokszor tömegesen fordul elő, különösen a déli részeken. Felhasználásának módjával érdemes volna foglalkozni, figyelemmel arra azonban, hogy az élesmosófünek egyik legfontosabb hivatása , a homokkötés ne veszélyeztessék. Borbois már 1886-ban írta: „Ée nem engedném meg, legalább egyhamarjában, hogy Andropogon Ischaemum és Pollinia Gryllus gyökereiért az olaszok a homokot felbontsák. Ezek olyan helyeken nőnek, ahol a homok fölött való győzedelem bekövetkezőben van, vagy már befejeződött, tehát a homokpuszták legjobb helyein. E gyökérásók saját hasznukat nézik s nem bánják utánuk akármi történik. Igazán elszomorodva láttam Delibláton, hogy az a föld, amelyet hosszú esztendőkön, nagy küzdelemmel, 483 Fontos újdonság ! Tapasztalataim és gondolataim a szimmentán marha tenyésztéséről írta: inárcsi Farkas Ferenc Ara 6- - P Pátria r.-t. könyvoszt., Budapest, IX., Üllői ut 25 TELEN-NYARON OLCSÓN ES BIZTOSAN SZÁNT & WA? T JT TRAKTOROLAJJAL E9 AA JEJ AJAJ ÉS PETRÓLEUMMAL INGYENES MŰSZAKI SEGÉDKEZÉS! LERAKATOK AZ ORSZÁGBAN MINDENÜTT! J PEST, V., Levélcím: Budapest 6. Postafiók, 146 p o OTMÁMY-UTCA SZÁM Telefon: *113—98. « Sürgönyeim: Angolpetrol Budapest