Köztelek – 1932. 53-104. szám

1932-07-03 / 53-54. szám

55—56. SZÁM 42-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1932 JULIUS 10. kéntes adónem. Csak természetes, hogy mikor bajba kerültek a gazdák, mindenek előtt az önkéntes társa­dalmi adó homokzsákját dobták ki a hajójukból. A magyar gazdák különben sem éreznek valami le­küzdhetetlen vágyat a szervezkedés iránt. Miután egy muszáj­ szervet kaptak, a nem feltétlenül kötelező szervek terheitől igyekeztek szabadulni. Ilyenformán tehát a szabadtársulás szerveinek mellőzéséhez a hiva­talos kamarai intézmény életrehívása is hozzájárult. Némi mentségük a takarékoskodó gazdáknak, hogy valóban sokféle egyesület terheli őket. Háború előtt az OMGE volt a gazdák egyetlen külön országos parla­mentje , aki törődött a mezőgazdaság közügyeivel, csak ide tartott. Amint az ország csonkasága vég­legessé vált, megcsináltuk az országos kamarát. Most tehát már két parlamentünk lett. Földünk­ kétharma­dát elvesztettük, az érdekképviseletét megkettőz­tük. Elmondhatjuk, hogy kis ember nagy képpel jár. Hiszen ki mondaná, hogy a kamara felesleges ! Hézagpótló feladata lesz, hogy új rétegeket tárjon fel. Egyelőre azonban a kamarák működése megtévesz­tően hasonlít a gazdasági egyesületekéhez. Vezető értelmiségük is körülbelül ugyanaz. Nekünk csak egy garnitúra vezető emberünk van. Ezek az augurok eljárnak ide is, oda is és a tanács­kozások eredményei körülbelül ugyanazok. Csakhogy a hétfői tanácskozás eredményét OMGE határozat­nak, a keddi eredményt pedig kamarai határozatnak nevezik. Tart ám ez még tovább is. Az augurok szer­dai tanácskozásának eredményét ugyanis gazdaszövet­ségi határozatnak mondják, csütörtökön ugyanezt a Földműves és Falu Szövetségben határozzák el. Akadnak buzgó férfiak, akiknek ez sem elég. Ezek csinálnak új nevű szövetségeket és ligákat, amelyek lankadatlan szorgalommal termelik az eszméket. Ugyanaz az augur három, négy tojáson is ül, amelyek­ből mind határozati javaslatok kelnek ki. Csak az a kár, hogy nincs olyan patika, amely a határozati javaslatok receptjeit elkészítené és kiadná a maga költségére. Hanem erre a szapora­kod­ásra azt mondja a gazda­közönség, hogy ez nekem sok. És igaza van neki. Kevesebb szervvel is beérhetnénk és talán több sikert érhetnénk el, mint mai széthasogatott állapotunkban. Ennyi sok intézményre nem telik. Igyekeznünk kell fuzionáltatni az egycélunkat. Meggyőződésem szerint a vármegyei gazdasági egyesületeket is jól bekapcsol­hatták volna a kamarai rendszerbe. Inkább használ­ták volna fel ezt az értékes történelmi anyagot az új építkezéshez, semmint veszni hagyjuk. Pedig immár halálos sorvadásnak indultak, mert a kerületi kama­rák élik ki a régi talajukat és ott, ahol a kamarák nem juttatnak valamit az egyesületeknek, ez utóbbiak mihamar el fognak pusztulni. Eltűnésükkel együtt a vármegyei közélet is megcsonkul. Az OMGE kiszorítása nehezebb munka. Ennek gyökerei egy évszázadig nyúlnak vissza és sokan emlékeznek még, hogy ez a százados tölgy nemcsak a mezőgazdasági haladás érdekeit védte, de védte a nemzeti élet értékeit is, amikor már az ellenállást minden más vonalon letörték. Bármilyen elismeréssel adózunk is a kamaráknak, az, aki a tapasztalatokon okul, nem fogja elhinni, hogy az OMGE ősi intéz­ményét a kamarák feleslegessé tehetik. Most azért halad körülbelül egy irányban a kettő útja, mert egy­felől a végrehajtó hatalommal szemben nincs nagyobb elvi harcunk, másfelől a kamarák közönsége elfogadja a felső kúria vezetését. Mihelyt azonban egyik vagy másik ponton zavarok támadnak, az OMGE hivatása esz, hogy se a hatalom nyomásával, se a demagógiá­val meg nem alkuvó, nemzeti konzervativizmus szelle­mét képviselje. Ezért az OMGE helyt áll utolsó éle­zetvételnyi erejéig, mig csak a gazdatársadalom­­nőt az önfenntartás kötelességének érzése ki nem vész. (Bp.) GAZDASÁGI NÖVÉNYTAN. Rovatvezető: Szabi Zoltán dr. A sikárítt gazdasági és ipari jelentősége Magyarországon. írta: Ifj. Czebor Mátyás. Az évről-évre súlyosbodó gazdasági helyzet, a rossz értékesítési és hitelviszonyok mindjobban arra kény­szerítik a pénzüket felélt gazdákat, hogy keressék a mezőgazdasági üzem keretein belül azokat a bevételi forrásokat, amelyekre eddig nem is gondoltak. Nem szabad tehát elsiklanunk kis tételek felett, nem sza­bad elébehelyezni az első pillantásra kevésnek látszó haszonnak a más, szemet kápráztató, de az előbbi­nél még kevesebb jövedelmet hajtó dolgot. Ezek az okok késztetnek arra, hogy közöljem észrevételeimet, amelyeket az alsódunántúli vármegyékben szereztem. Évekkel ezelőtt Somogy megyében járva, feltűnt, hogy egyes homokos területekből, egy előttem akkor még ismeretlen fűnek a gyökerét kitermelik. Érdek­lődésemre megtudtam, hogy ebből a gyökérből kefét készítenek, ami sokkal tartósabb, mint a boltban vásárolt. Ekkor érlelődött meg bennem az a gondo­lat, hogy érdemes volna ezt a hazai gyökérterméket propagálni. Hazánkban két olyan fű van, amelynek gyökere kefegyártásra használatos. Az első : Andropogon ischaemum L., magyar nevein sikárfű, vértállítófű­fenyér, cigányfű, mosogató gyökér, tevekáka , évelő bokros növény, amely meszes, száraz talajokon gya­kori. A második a Chrysopogon gryllus (L.) Trin. élesmosófű, sikárfű, rókahátú fű, imolafű , magas, évelő növény, igen SZÍVÓS gyökerekkel. Napsütéses szikár lejtőkön, gyér erdők tisztásain és kötöttebb homokon igen nagy mennyiségben fordulhat elő. Mindkettőnek a gyökere mélyen lehatol a talajba s igy a kitermelésük alkalmával a talajt 50—60 cm mé­lyen kell megforgatni, mert csak ebben az esetben lehet a szerteszét ágazó gyökereket kitermelni. Az így megmunkált talajon igen jó sikerrel jár az erdősítés, míg e füvek által borított területeken ez a próbálkozás nem jár kielégítő eredménnyel. Az erdő­sítésen kívül, különösen a kapás növények termelése célszerű és gazdaságos az ilyen talajokon. Katasztrális holdanként — területenként válto­zóan — körülbelül 8—12 méter mázsa gyökér termel­hető ki. Egy begyakorolt munkás lazább és e füvek által elég sűrűn benőtt talajon átlag 7­—8 kg-ot tud tiszta állapotban kiszedni. A munkás bére — amit jelenleg is fizetnek — minden egy kg kitisz­tított gyökér után­­—40 pengő. A terület tulajdonosa értesülésem szerint kilogramonként —10 pengőt kap. Nem tudom eléggé figyelmébe ajánlani azoknak az uradalmaknak és közbirtokosságoknak, ahol ez a fa előfordul, e befektetés nélküli pénzszerzést. Emel­lett még ingyen telkesítjük a földet, amit ha pénzért kellene végeztetni, nagyon sokba kerülne. Vegyünk ceruzát a kezünkbe és csak hozzávetőlegesen számít­sunk. Mondjuk egy nagyobb uradalom 45 kataszt­rális hold kitermelhető területtel rendelkezik. Hol­dankint csak 3 méter mázsát számítva, 135 méter­mázsa volna az összes kitermelhető gyökér. Ezt kib­kint 10 fillérrel véve egyszerháromszázötven pengőt jelent a gazdaságnak. Figyelemreméltó e munka szociális jelentősége különösen a mai munkanélküli időkben. Időközben összeköttetésbe léptem az ország vala­mennyi számottevő kefegyárával s véleményüket kértem a magyar sikárgyökér használhatóságát ille­tően. A magyar sikárgyökér és a mexikói rizsgyökér használhatóságáról a feldolgozó üzemek és gyárak igen eltérő véleményt adtak. Némelyek szerint a magyar gyökér sokkal tartósabb, mások szerint sok­kal törékenyebb, mint a mexikói. Az eltérő vélemény­nek az az oka, hogy a külföldi gyökér minősége és ára nagyon ingadozik. Ára ab határ általában 2—3 pengő között van. Ugyancsak igen változó a hazai gyökér minősége is, a kiszedés ideje és a keze­lés módja szerint. Minőségi összehasonlítást végezve Széll László dr. kollégámmal, azt kell mondanunk, hogy színre a magyar gyökér sötétebb, vöröses-barna színű, ami azonban vegyi eljárás útján eléggé kiküszöbölhető. A meghajlított magyar gyökér sokkal erősebb meg­törést szenved, hajlításához nagyobb erő szükséges, tehát merevebb. A magyar gyökér valamivel vasta­gabb a külföldinél, ami a talajminőség szerint válto­zik, de a magyar gyökér egyenletesebb vastagságú és vége felé alig vékonyul. A mexikói hullámosabb, miért is tömöttebb külsőt ad a kefének. Tekintve, hogy a magyar anyag tömörebb, súlyosabb, ennek megfelelően, súlyra kb. 30%-kal több anyag kell belőle, mint a mexikóiból, viszont a kopásnak jobban ellenáll és vízbetéve — ami súrolókefénél igen fontos — nem puhul meg oly hamar. Végül még megemlítem, hogy a hazai anyag rugalmasabb, eredeti helyzetébe na­gyobb elhajlás után is jobban visszatér, mint a mexikói. E tulajdonsága különösen vizes állapotban érvényesül. A kefegyökér feldolgozása szempontjából a rugal­masság és nedves állapotú viselkedés a fontos. E tekin­tetben általában a magyar van előnyben. A magyar gyökér a jelenlegi kitermelési és kezelési mód mellett, használati értékelés tekintetében a 2­40—2­60 pengős mexikói gyökérnek felel meg. A feldolgozásra kész hazai gyökér ára : 1 kg gyökér a­ dunántúli termelőhely —80­0 Kg­ kinti fuvar kb —05 ,, Fehérítés kg-kint kb —60 „ Súlyosabb volta miatt hozzájön az eddigi összeg, 1-45 P 30%-a —44 „ összesen: 1­ 89 P Láthatjuk tehát, hogy a feldolgozásra teljesen kész hazai gyökér jóval olcsóbb a mexikóinál és ha a gyárak esetleg meg tudnák kedveltetni a természetes színét, úgy még mintegy 60 fillérrel lehetne olcsóbb, tehát a gyáraknak körülbelül 1­30 pengőbe kerülne kilo­gramja. A fehérítés tökéletesebbé tételével még azt sem tartom lehetetlennek, hogy esetleg exportcik­künké válhat. A napokban értesültem róla, hogy a kereskedelem­ügyi minisztérium behozatali tilalmat léptetett életbe a mexikói gyökérre. Ezt a rendelkezést nagy­­örömmel üdvözölhetjük, mert így nemcsak a pénzünk marad itthon, hanem új munkaalkalmak is létesülnek. Bel­földi nyersanyagunk van, csak megállapítandók volnának illetékesek által azok a területek, ahol e füvek nagyobb formációban vannak. Azután pedig egységes kitermelési módozatokat kellene meghatá­rozni, amelyeknek betartása feltételezné az egyformán tiszta, rendezett nyers gyökér nyerését, ami az ipari feldolgozás szempontjából kívánatos feltétel. Véle­ményem szerint a legjobb volna e cél elérésére, ha a gyárak szakember által rövid kitermelési utasítást állíttatnának össze, amely feltüntetné mindazokat a kívánalmakat, amelyek az elsőrendű anyag elérésére szükségesek. Természetesen sok körülmény van még, aminek tisztázása rendkívül sokat lendítene ez ügyön. Azon­ban ezekre vonatkozóan még szükségesnek tartom a hosszabb megfigyelést és kísérletezést, hogy a jövőben annál alaposabban számolhassak be e közérdekű kérdés fejlődéséről. Hazánkban inkább a Chrysopogon gryllust (éles­mosófü, csigavérfü, élesmosófenyér, élesfü imola, rókahátúfü, sikárfü) használják sikár és súrolókefe készítésre, az Andropogon ischaemumot (vérdűiltó fenyérfü, élesfü, szürkefenyér, mosogatófü, sikárfü, tevekáka) kevésbbé. Az élesmosófü hazánk homokos, napos helyein sokszor tömegesen fordul elő, különösen a déli részeken. Felhasználásának módjával érdemes volna foglalkozni, figyelemmel arra azonban, hogy az élesmosófünek egyik legfontosabb hivatása , a homokkötés ne veszélyeztessék. Borbois már 1886-ban írta: „Ée nem engedném meg, legalább egyhamarjában, hogy Andropogon Ischaemum és Pollinia Gryllus gyöke­reiért az olaszok a homokot felbontsák. Ezek olyan helyeken nőnek, ahol a homok fölött való győzedelem bekövetkezőben van, vagy már befejeződött, tehát a homokpuszták legjobb helyein. E gyökérásók saját hasznukat nézik s nem bánják utánuk akármi történik. Igazán elszomorodva láttam Delibláton, hogy az a föld, amelyet hosszú esztendőkön, nagy küzdelemmel, 483 Fontos újdonság ! Tapasztalataim és gondolataim a szimmentán marha tenyésztéséről írta: inárcsi Farkas Ferenc Ara 6- - P Pátria r.-t. könyvoszt., Budapest, IX., Üllői­ ut 25 TELEN-NYARON OLCSÓN ES BIZTOSAN SZÁNT & WA? T JT TRAKTOROLAJJAL E9 AA JEJ AJ­AJ ÉS PETRÓLEUMMAL INGYENES MŰSZAKI SEGÉDKEZÉS! LERAKATOK AZ ORSZÁGBAN MINDENÜTT! J­­ P­EST, V., Levélcím: Budapest 6­. Postafiók, 146 p o O­TMÁMY-UTCA SZÁM Telefon: *113—98. « Sürgönyeim: Angolpetrol Budapest

Next