Kuba, 1962 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1962-02-01 / 1. szám

„KUBA NÉPE NINCS EGYEDÜL!" A minap véget ért a szégyenletes Punta del Este-i értekezlet, a fel­háborodás hulláma pedig azóta is napról napra fokozódik. Az Egye­sült Államok agresszív köreinek nyomására összehívott értekezlet, a kierőszakolt határozat ellenére is, csúfos kudarccal végződött. Az Ame­rikai Államok Szervezetének eddigi értekezleteit, az egységes fejbóloga­­tás, az Egyesült Államok parancsai­nak szolgai végrehajtása jellemezte. A most befejeződött ülésszakon iz­zadsággal, erőszakkal, ígérgetéssel is, csak az utolsó napon sikerült a határozati javaslat elfogadásához szükséges legminimálisabb — 14 ál­lam — kétharmados többségét elér­niük, a 21 tagállamból álló szerve­zetben. Bizonyossá vált, hogy a jövőben már ebben a szervezetben sem le­het dollársegélyek ígérgetésével, vagy fenyegetésekkel helyreállítani azt az egységet, amely eddig az im­perialisták latin-amerikai mesterke­déseinek­­biztosítéka volt. Továbbá az is bizonyos, hogy Latin-Amerika népeinek határozott állásfoglalása a Punta del Este-i értekezlet határo­zata ellen, _a felháborodás, amely az értekezletet követő havannai nagygyűlés csaknem kétmillió részt­vevője részéről nyilvánult meg, újabb kemény figyelmeztetés az ag­resszió gondolatával foglalkozó Pen­tagon számára. „Kuba nincs egyedül!” Ezt fogal­mazták meg táviratokban, felhívá­sokban és a lapok hasábjain a né­pünk harcát támogató államok és ezt demonstrálták, hirdették a la­tin-amerikai országok millióit kép­viselő küldöttek, akik a nagyjelen­tőségű értekezletre, népünk második országos közgyűlésére, Havannáiba ■érkeztek. Méltó választ adott a José Martí téren összesereglett kétmilliós tömeg a hazánk szabadsága és füg­getlensége ellen irányuló újabb im­perialista összeesküvésre, amelyet a washingtoni kormánykörök és dróton rángatott latin-amerikai bábjaik szőttek a Punta del Este-i értekez­leten. A második havannai deklaráció, amelyet Fidel Castro miniszterelnök olvasott fel a közgyűlésen, felhívás Amerika és az egész világ népeihez. A deklaráció egyebek között rámutat arra, hogy „az amerikai imperializ­mus politikája a latin-amerikai or­szágok szuverenitásának fokozatos felszámolására irányul és ez a poli­tika a Punta del Este-i értekezle­ten érte el csúcspontját. Az amerikai imperializmus azért hívta össze a latin-amerikai külügyminisztereket, hogy politikai nyomással és példát­lan gazdasági zsarolással rábírja őket a nemzeti szuverenitás meg­tagadására, s az Egyesült Államok beavatkozási jogának szentesítésére.” S hogy ez mennyire így van, azt híven tükrözik azok a vélemények is, amelyek a Punta del Este-i ér­tekezletet követő napokban az uru­guayi sajtó hasábjain láttak napvi­lágot. Accion: „Elkeseredést és bajt oko­zó eredmények.” El Sol: „Nehéz illendő szavakat találni a döntés minősítésére!” Marcha: „Külügyminiszterünk a legkeményebb büntetést érdemel­né!” Popular: „Az uruguayi küldöttség szavazata — a köztársaság alkot­mányának megsértése!” Sorolhatnánk azonban tovább az értekezlet határozatát elítélő nyilat­kozatokat, de talán nem kell job­ban bizonygatnunk, mennyire a reá­lis igazságot fejezte ki miniszter­­elnökünk, Fidel Castro, amikor e szégyenteljes értekezlettel kapcso­latosan megállapította: „Az Egyesült Az Amerikai Egyesült Államok kormánya, amely „a demokrácia és szabadság bajnoka” álarcában jár, a gazdasági zsarolás, a politi­kai nyomás és fegyveres fenyegetés minden eszközével támadja azokat a népeket, amelyek nem tűrik, hogy kizsákmányolja és elnyomja őket. Különösen támadja a jenki-imperia­lizmus a hős kubai népet, annak győztes forradalmát, amelytől végül is nagyon fél. Fél a kubai forrada­lomtól, mert attól tart, hogy az pél­dául szolgál az általa még kizsák­mányolt más latin-amerikai népek számára. Az Amerikai Államok Szerveze­tének mostani, Punta del Esté­ben összehívott ülésszakán az Egyesült Államok kormánya ismét összeeskü­vést szervez a Kubai Köztársaság függetlensége ellen. Ez az összees­küvés nemcsak Kuba, hanem az Államok vereséget szenvedett ezen a tanácskozáson. Az amerikai impe­rializmus sohasem fogja összetörni a kubai forradalmat." Az értekezletet a határozata el­lenére — népünk győzelmeként ér­tékeljük. Hiszen magunk mögött érezzük a haladó világ, a szocialista tábor országainak és Latin-Amerika népeinek rokonszenvét. Érezzük, hogy igazságos harcunkban nem vagyunk egyedül. Érezzük, hogy azok a fi­gyelmeztető feliratok, amelyek a ba­ráti országokból a kéz­gyűlésre ér­kezettek transzparensein voltak ol­vashatók: — „Veletek vagyunk! Aki kezet emel Kubára, megismeri a szo­lidaritás erejét!” — nem frázisok, hanem a forradalom vívmányait be­csülettel védő népünk igaz barátai­nak elszánt akaratát tükröző sza­vak, amelyeket hajlandók bármikor tettekre váltani, ha a történelem erre kényszerítené őket. Népünk számára ezért jelent győ­zelmet a Punta del Este-i értekez­let és ezért tekintjük azt az Egye­sült Államok és latin-amerikai báb­jaik csúfos kudarcának. összes latin-amerikai népek, a né­pek szabadsága, a társadalmi hala­dás, a béke ügye ellen irányul. Mély meggyőződésem, hogy az Egyesült Államok imperialistáinak minden mesterkedése megtörik a kubai nép elszántságán, Közép- és Dél-Ameri­­ka népeinek szolidaritásán. Az Önök ügye győzelmet arat, mert a történelmi igazság az Önök oldalán van. Kuba népe nincs egyedül; az egész szocialista tábor, a világ min­den szabadságszerető népe Kuba ol­dalán áll, és szolidáris Latin-Ame­­rika még elnyomott népeivel. A ma­gyar nép forrón kívánja Kuba hősi népének, arasson győzelmet az el­lene irányuló imperialista támadó­itok fölött, és építse tovább saját szabad életét KÁDÁR JÁNOS a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke Kádár János elvtárs nyilatkozata a Revolución című kubai lapban A Revolución című kubai lap szerkesztősége táviratban kérte Kádár János elvtársat, hogy ismertesse álláspontját a Punta del Este-i értekezlettel kapcsolatban. Kádár elvtárs az alábbi nyilatkozatot adta a kubai lapnak: 3

Next