Külkereskedelem, 1961 (5.évfolyam, 1-12. szám)

1961 / 1. szám - dr. Willi Kunz-dr. Rudolf Brauer: A szocialista nemzetközi munkamegosztás és gazdasági komplexumok képzése

Ш Ш í DR. WILLI KUNZ - DR. RUDOLF BRAUER: A szocialista nemzetközi munkamegosztás és gazdasági komplexumok képzése A szocialista nemzetközi munkamegosztás mind terv­szerűbben alakul, a szocializmus gazdasági törvényeit a szocialista országok egyre nagyobb mértékben használják ki nemzetközi síkon is. Azon a fokon, amelyet a terme­lés és újratermelés a szocialista országokban már eddig elért, a nemzetközi szakosítás és kooperáció csak távlati tervek alapján fejleszthető. Erre elsősorban azért van szükség, mert minden nagyobb intézkedés, amelyet a szakosítás és a kooperáció irányában teszünk, a termelési beruházás és a szakképzés növelését igényli. Részletesen meg kell vizsgálni, hogy az egyes országoknak milyen tervezési időre van szükségük, milyenek lesznek a ter­melés körülményei, a beruházások gazdaságossága stb. Ugyancsak vizsgálandó, hogy milyen társadalmi haszon­nal jár minden egyes nagyobb szakosítási intézkedés, vagyis pontos számításokat kell végezni az egész szocia­lista tábor és az egyes résztvevő országok számára adan­dó előnyökről. Ezekből a számításokból kiindulva kell kötelező megállapodásokra jutni és azokat szerződések­ben rögzíteni. A vizsgálatok eredményeként a szocialista tábor ter­melő erőit a lehető legcélszerűbben mozgósíthatjuk, a munkaerő és a termelőeszközök célszerű felhasználásával az élő munka hasznossági fokát emelhetjük, vagyis fo­kozhatjuk a munkatermelékenységet. Ez a jövőben mindinkább közösen koordinált távlati tervek alapján történik, melyeknek két fő céljuk van: 1. Biztosítani kell a szocializmus teljes győzelmét a gazdasági versenyben és túl kell haladni a legfejlettebb tőkés országokat az egy főre eső termelésben és az élet­színvonalban ; 2. Fel kell számolni az egyes szocialista országok gaz­dasági színvonalában fennálló lényeges fokozati eltérése­ket, így megteremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a szocialista országok lényegében egyidőben léphessék át a kommunizmus küszöbét. E célok megvalósításánál igen sok függ a társadalmi munka helyes nemzetközi megosztásától. Biztosítanunk kell a konkrét munkafeladatok olyan elosztását, hogy az az egész szocialista tábor számára a legnagyobb haszon­nal járjon. A távlati tervek időszakában a nemzetközileg szakosí­ott termelés már az országos termelés jelentős részét eszi ki. Ez a körülmény hatással lesz a szocialista világ­piacon végbemenő árucserére is. A szakosított termelés mind fontosabb szerephez jut majd az egyes szocialista — különösen a közepes vagy annál kisebb — országok gazdaságában. Ez egyben annyit is jelent, hogy azok a termelő ágazatok, amelyeket nemzetközi sza­kosítási megállapodások alapján bővítünk vagy lé­tesítünk, valamint az ezekkel összefonódó ágazatok az érintett országokban mindinkább meghatározzák a gazdasági profilt, annak egész komplexumát. A KGST közgazdasági bizottsága megbízást kapott ar­ra, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás alap­elveinek kidolgozása során vizsgálja meg „az egyes or­szágok gazdaságának komplex fejlődése és a nemzetközi szakosítás közötti összefüggéseket". A szocialista gazdaság komplex fejlesztése mindenek­előtt megköveteli, hogy minden egyes ország mind ipa­rának, mind mezőgazdaságának minden ágát fejlessze. A gazdaság komplex fejlesztése egyben magában fog­lalja a területi tervezést, gazdasági körzetek létesítését, tehát a termelőerők racionális területi elosztását. A nemzetközi szakosítás és az egyes országok nép­gazdaságának komplex fejlesztése egyetlen folya­matnak két, egymást kölcsönösen feltételező oldala. A folyamat maga a termelés szakadatlan bővítésének és a munkatermelékenység növelésének irányában halad, még­pedig külön-külön minden egyes szocialista országban és a szocialista országok összességében egyaránt. Az egyes szocialista országok különböző mértékben vesznek részt a szocialista nemzetközi munkamegosztás­ban. Minél nagyobb egy ország, minél gazdagabb termé­szeti kincsekben, minél fejlettebbek a meglévő termelő­erők, annál tökéletesebb lehet az illető ország gazdasági komplexuma; viszont a nemzetközi munkamegosztásban való részvétele viszonylag kisebb jelentőségű. Ezzel szem­­ben minél kisebb egy ország, minél korlátozottabbak ter­mészetadta erőforrásai, annál kisebbek a komplex fejlő­dés lehetőségei az országon belül és annál szükségesebb, hogy beillessze gazdaságát a nagyobb, nemzetközi gazda­sági komplexumba. Korunk ipari termelésének rendkívül széles kiterjedése mellett egy kisebb vagy közepes nagyságú ország számá­ra csak az olyan komplex (sokoldalú) fejlesztés hasznos, amely: 1. lehetővé teszi a meglevő nyersanyagok komplex ki­aknázását; 2. biztosítja a meglevő termelőkapacitások teljes ki­használását, szoros nemzetközi szakosítás alapján, eset­leg a termelés átállításával; 3. megfelel a műszakilag meghatározott összefüggések­nek; 4. biztosítja növekvő képzettségi fokon a munkaképes lakosság teljes foglalkoztatottságát; 5. gazdaságilag indokolható szállítási ráfordításokat igényel. A gazdaságok komplex fejlesztése nem szabad, hogy elszigetelt, autarchikus fejlődéshez vezessen. Nem min­den gazdasági ágazat számára találhatók minden ország­ban azonosan kedvező fejlesztési körülmények. Ez vonat-­ ­

Next