Kurír - esti kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 87-108. szám)

1990-11-01 / 87. szám

1990. november 1. Látomás blues Maga a hely igen kedves. Egy Rudas László utcai kollégium klubtermében zajlik a buli. Mint az időgépben, újjáélednek a hat­vanas évek, tisztviselő, rock and rollozó fiatalok táncolnak az együttes előtt. Különös, senki sem részeg. A levegőben nincsen egy csöppnyi marihuanafust sem. Aki kábulni akar, sört vagy boros kólát iszik, bár senki sem sokat. Valahogy nem ezért jöt­tek ide. Nem Pet Shop Boys csö­römpöl, nem is Depeche Mode. Igazi kemény rhytman bluesok hasítják a levegőt, mégsem hiá­nyolja senki a limonádézenét. Mire észrevennéd, hogy Ray Charlest vagy Big Bill Broonzyt hallasz, megszólít Lese, a klub­vezető: - Mi van, fiú, eljöttél? Hogy tetszik? - Vagány. Hogy sikerült ez a vb­, ki támogat benneteket? -Jó kérdés. Mi. - Hogyhogy? - Igen egyszerűen. A kollégi­um csak a termet adja, az összes többi költséget mi álljuk, a pla­káttól az együttes honoráriumáig. Ne tudd meg, milyen nehéz! - Mennyit kérnek a bandák? - Változó az összeg, nullától néhány ezerig. Emiatt van, hogy semmi nyereségünk nincs a klub­tevékenységekből. - Csak koncertek rendezésével foglalkoztok? - Nem. Performance-ot is játszottunk, irodalmi öntömjé­nezést is tartottunk... Nyitottak vagyunk bármire, ami hasznos lehet.Persze, a bulik a legjob­bak. Érdekes ám, ha megfigye­led, milyen kevert társaság jött itt össze. Érthető, hogy hetente maximum negyven plakátot do­bunk ki a városba. Többre nincs pénzünk. Ezeket sem ragaszt­hatjuk bárhova, mert illetékte­len plakátolásért akár tízezer fo­rint bírságot is kaphatunk. Ezért főleg az egyetemek hirdetőtáb­láit használjuk. Csak az a leg­szebb, hogy azok közül, akiket itt látsz, alig minden tizedik egyetemista. Avagy száll a rege szájról szájra... Lehet, hogy jó a hírünk. De ide nem kell sok pénz, hogy jól érezd magad. Két fém­húszas a beugró. A szomszédos teremben vi­­deovetítés zajlik. Ma nem Ram­­bót láthatjuk, nem is valami pornófilmet, ők egy másik este programjához tartoznak. Elein­te Deep Purple-koncertek men­nek, utána a woodstocki kon­certről készült filmet nézzük. Lebilincsel, megbéklyóz a csoda, a félmilliós fesztivál, ahol senkit sem ért bántódás, csupán szüle­tett néhány ember. A mirákulum, hogy az ország, amely háborút viselt, nem­ tett semmit a pacifis­ták ellen. Jimi Hendrix gitárszó­lója az utolsó nap reggelén... De ez a varázs sem tarthat sokáig. Lassan pirkad, ideje elmennünk. Fel is kerekedik mindenki a legnagyobb rendben, bár távozás előtt takarítanunk kell, így illik. *** Tapodod az utat hazafelé, de el­fogyott a cigid. Betérsz hát egy éjjel-nappali közértbe, hogy ve­gyél. A pult mellett legalább ha­tan támaszkodnak, kezükben kártya, az asztalon annyi pénz, amennyit még sosem láttál. - Jó éjszakát kívánok, egy csomag Symphoniát kérnék... - Csak amerikai cigit tartok, öreg. Ha nincs pénzed rá, hát menj a fenébe, csórikám! -sz.­ Nem bírta a híd... A szakszervezeti kerekasztal résztvevői - munkavállalók és munkaadók - szerdai ülésükön egyetértettek a liberalizált üzem­­anyagár-megállapítás munka­adói javaslatainak fő elemeivel. Ezek szerint az útalapot, a biz­tosítási díjat, valamint a fogyasz­tási adót fix összegben kell meg­állapítani, a kereskedelmi árrést pedig többek véleménye szerint fix százalékban. A költségvetési bevétel ne lehessen több a leg­utóbbi áremelés előtti szintnél, a jelenlegi beszerzési feltételek Megint a mellett így lehetőleg a fogyasz­tói ár ne haladja meg a 12 forint­tal csökkentett üzemanyagára­kat. A munkavállalók képviselői egyetértettek azzal is, hogy a termelőiár-képzés alapja a be­szerzési árak súlyozott átlagára legyen. Fontos a termelői ár megfelelő dokumentálása, és az ármegállapítás társadalmi ellen­őrzés alá vonása. A szakszerve­ benzinrél­ zeti kerekasztal azt tartaná meg­felelőnek, ha az árváltozásokat havonként érvényesítenék. .A munkaadókhoz­ hasonlóan szük­ségesnek tartják, hogy lehetőleg legkésőbb november 5-én dél­előtt tartsák meg az Érdek­egyeztető Tanács gyűlését, így a parlament törvényhozási mun­kájában figyelembe veheti az ott elfogadott elveket. ...a terhelést Manila egyik külvárosában. Két ember a vízbe fulladt, a kocsikból húsz embert kellett kimenteni. A szomszédos hídpályán rengeteg bámészkodó figyeli a mentést. Csak nehogy az is leszakadjon! Utcai „hálózok" sorozata Győrben Világos nappal ért orvtáma­dás Győrött egy középkorú asszonyt. A város Ady-lakó­­telepének Herman Ottó ut­cai ABC-áruházából az autóbusz-megállóhoz igyeke­zett, amikor az őt egymás mellett követő férfi és nő együttes erővel fellökte. A földre esett asszony kezéből kikapták a kézitáskát, amiben a vásárolt dolgokon kívül ben­­nje volt a győri Balázs Béla Általános Iskola három, hiva­talos okmányokat tartalmazó naplója. Köztük az iskola könyvtárának bevételéről szóló 693-466-976-os számú csek­kek. Több lakó elmondása szerint a szóban forgó táma­dók már másokkal is kísér­letet tettek a náluk lévő hol­mik erőszakos eltulajdonítá­sára, de eddig sorra meghiú­sították szándékukat. Az ok­tóber 29-én, reggel hét és nyolc óra között végrehajtott támadás eredményes volt. A bejelentés nyomán a rendőr­ség megkezdte a nyomozást, és kézrekerítésükhöz - kü­lönös tekintettel, hogy pó­tolhatatlan okmányokról és a hölgy személyi iratairól is szó van - a lakosság segítségét is kéri. Az elkövetők személyle­­írása: a férfi körülbelül 170- 172 centiméter magas, 35-40 év körüli, fekete hajú. A támadáskor dzsekit és sötét színű nadrágot viselt. Társ­nője ugyancsak középkorú, körülbelül 165 centiméter magas, szőke, göndör hajú, lófarok viselettel. Rajta far­merdzseki és erősen kopott farmernadrág volt. Feltehe­tően Győrött, illetve a város környékén helyi és távolsági autóbuszokon „ingáznak”. Akik felismerik őket, a Győri Rendőrkapitányságon a bűn­üldözési osztály (06) 14-866- os telefonszámán tegyék meg a bejelentést, vagy tárcsázzák a 07-es számot. T.Á. Rekontraglásznoszty Hogy el ne felejtsük: a glász­­noszty az a közéleti-politikai irányzat, amely átláthatóvá akarja tenni a korábban ködösített, ál­cázott viszonyokat. Ez érdekek­be ütközik, a glásznoszty körül tehát harc folyik. Tessék elképzelni: miniszté­­rium(ok)ban be akarják vezetni, hogy a sajtónak senki ne nyilat­­kozhassék, csak a miniszter, a helyettese, a politikai államtit­kár és az adminisztratív állam­titkár. Meg - esetleg - a saj­tófőnök. Ismerős: kíváncsisko­dók forduljanak a főnökhöz! A sajtó különben is bajkeverő, bot­rányokon és szenzációkon élős­ködő képződmény. (Már aho­gyan az általa érintettek néha látják.) Mi, a sajtó munkásai, más­ként vélekszünk. A tájékoztatás­ban persze követünk el pon­­tatlanságokat, hibákat. A legrit­kább, hogy a napi sajtó akadé­miai székfoglaló-mívességű, lehiggadt történelmi analízise­ket közölhet. Csakhogy nem is ez a feladata! A sajtó érzékszerv, amely által felszisszen a civil társadalom, ha rejtett sebeihez nyúlnak. Ha vannak ilyenek, még szépségflastromnak se felel meg az a gyakorlat, amely a sajtót lekezeli, „hitelteleníteni” akarja. A sajtó jobbára nem kel­ti, hanem megvilágítja a prob­lémákat. Bizony, nehéz csatazajban jelenségekről korrekt, végső mi­nősítéseket alkotni. Mégis, hadd kíséreljük meg: először is a legfontosabb, hogy nem történt lényeges etikai vagy fizikai sére­lem oly viszonyok közt, amikor az ilyesmi lehetősége sajnála­tosan fennállt, és többféle lát­szat keletkezhetett. Másodszor: minden komoly politikai té­nyező - a sajtót is beleértve - felhördült az efféle hírek halla­tán, rendkívüli, európai érzé­kenységgel. Mindez egy igen megnyugtató, lényeges társadal­mi konszenzust rajzol körül. Azt, amelynek értelmében pél­dául simán végződött a polgári engedetlenségi mozgalom a kö­zelmúltban! A jövő korokban, ha a Kurír nevű napilapra emlékezni fog­nak az emberek, remélhetőleg nem a botránylapok közé sorol­ják, hanem arra az oldalra, ahonnan reflektorfényt bocsáta­nak bizonyos jelenségekre, és negatívan értékelik azokat. Pél­dául az atrocitásokat, vagy az ilyesmivel fenyegető helyzete­ket. A bármiféle kisebbségek gyűlöletét, vagy ennek lehetősé­gét társadalmunkban. Ez a szán­dékunk. Persze, hogy a titkolódzás, ködösítés, elhallgatás ellen va­gyunk, s aggaszt bennünket az újra kialakuló hírkorlátozás-lég­­kör. Egyszer volt a glásznoszty. Ennek visszafordulása a kontra­­glásznoszty? Akkor a mi elköte­lezettségünk a címünkben is jelzett irányzathoz sorolható... (Istenkém, csak el ne jussunk a Fedák Sáriig!) CSALÁN Csomagold ki és edd meg! Az egyik holland szoftvercég pattogatott kukoricát használ polisztirolhab helyett a progra­mok csomagolásához. A cso­magolóanyag tehát ehető és így nem szennyezi a környezetet. A közelmúltban ehető tányérok­ról, lerágható bugyikról és na­rancsízesítésű óvszerekről is hírt adtunk. Ezek az emészthe­tő újdonságok remélhetőleg vég­telen távlatot nyitnak a magyar vállalkozói szellem előtt. Rövi­desen feltalálhatjuk a felfalható újságpapírt, amit a dühös olvasó rövid úton átalakíthat végter­mékké, kikísérletezhetjük a szét­rágható Trabantokat, amellyel egyrészt megoldjuk a kétüte­műek problémáját, másrészt megakadályozzuk a elszegénye­déssel bekövetkező éhezést és felfalhatóvá teszünk mindent, ami az életünket, a környe­zetünket szennyezi. Elsősorban tehát az emberiség egy részét... Vagy ilyen korszak már volt a történelemben? 3 Kft a nyálai Barátaim, akik a közlekedők népes táborába tartoznak, nap mint nap ostromolnak út menti sérelmeikkel. Ki gyalo­gosként, ki a volán mögött éli át a kultúrálatlan közlekedés napi atrocitásait. A balkáni közlekedéskultú­­ra áldozatává váltam tegnap magam is. Leköpték a kocsimat. Ilyen egyszerűen, ahogy leírom. Na azért van némi előzménye is a dolognak. Valahogy így történt: Száguldok az én kis boga­rammal 60 km/órás sebes­séggel a Váci úton, amikor ki­fordul elém egy bordó Lada, nem éppen szabályosan. Las­sítanom kell, ezért bosszúsan rávirogok. A „kolléga” rögtön válaszol. Szembetalálom ma­gam a római császárok halá­los ítéletének kézjelével. Na tessék! - forrok magamban és megpróbálom azonnal fel­venni a sofőr stílusát, így dis­­kurálunk vagy két lámpán ke­resztül, amikor is a sors egy­más mellé állít minket a kö­vetkező pirosnál. Két jól szi­tuált (!) fiatalember ül odaát. Letekertem az ablakot, hogy végre szemtől szemben be­szélhessük meg a problémát. - Mielőtt mutogatsz, tanul meg vezetni! - tegezem le gyorsan a sofőrt. Társa pró­bál meg válaszolni, de hang nem jön ki a torkán. Tátog szótlanul, aztán csak annyit látok, hogy fröcsög a szája. Köp. A lámpa vált, és eltűn­nek a szemem elől. Be kell látnom, ők voltak a gyorsab­bak, minden szempontból. Ki tudtak időben fordulni elém. Hamar megtalálták a frap­páns választ, én meg Ladába sem rúghatok... S. N. Gyógyíthatsz! Gólya, gólya, gilice - gajdolja lányom az óvodából hazahozott aznapi dalocskát. Mikor odáig jut a szövegben, hogy „török gyerek megvágta, magyar gye­rek gyógyítja”, iskolás bátyja is bekapcsolódik, majd megálljt intve hozzáteszi a maga jó ég tudja, honnan eredő bölcsessé­gét, imigyen: ha ezt a dalt isme­rik Törökországban, ott biz­tosan úgy éneklik: magyar gye­rek megvágta, török gyerek gyó­gyítja... A kicsi persze azonnal módosít, öt-hat dallamon át a bátyus ajánlotta változattól visszhangzik a szoba. Aztán az ötéves kobakban meglódul a képzelet, jön a következő maga alkotta variáció: magyar gyerek megvágta, magyar gyerek gyó-B­­ a... és ezzel bújnak ágyba vedetten, hogy ők most kitaláltak valami egészen újat, valami jópofa dolgot. Pedig, ha tudnák, hogy nem is ők találták ki ezt a nem is olyan jópofa, újnak pedig vég­képp nem nevezhető nótát... ____________SOMOS PÉTER Még egy kis benzináremelés, aztán... JÓKÓ CSABA rajza

Next