Kurír - esti kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 87-108. szám)
1990-11-01 / 87. szám
1990. november 1. Látomás blues Maga a hely igen kedves. Egy Rudas László utcai kollégium klubtermében zajlik a buli. Mint az időgépben, újjáélednek a hatvanas évek, tisztviselő, rock and rollozó fiatalok táncolnak az együttes előtt. Különös, senki sem részeg. A levegőben nincsen egy csöppnyi marihuanafust sem. Aki kábulni akar, sört vagy boros kólát iszik, bár senki sem sokat. Valahogy nem ezért jöttek ide. Nem Pet Shop Boys csörömpöl, nem is Depeche Mode. Igazi kemény rhytman bluesok hasítják a levegőt, mégsem hiányolja senki a limonádézenét. Mire észrevennéd, hogy Ray Charlest vagy Big Bill Broonzyt hallasz, megszólít Lese, a klubvezető: - Mi van, fiú, eljöttél? Hogy tetszik? - Vagány. Hogy sikerült ez a vb, ki támogat benneteket? -Jó kérdés. Mi. - Hogyhogy? - Igen egyszerűen. A kollégium csak a termet adja, az összes többi költséget mi álljuk, a plakáttól az együttes honoráriumáig. Ne tudd meg, milyen nehéz! - Mennyit kérnek a bandák? - Változó az összeg, nullától néhány ezerig. Emiatt van, hogy semmi nyereségünk nincs a klubtevékenységekből. - Csak koncertek rendezésével foglalkoztok? - Nem. Performance-ot is játszottunk, irodalmi öntömjénezést is tartottunk... Nyitottak vagyunk bármire, ami hasznos lehet.Persze, a bulik a legjobbak. Érdekes ám, ha megfigyeled, milyen kevert társaság jött itt össze. Érthető, hogy hetente maximum negyven plakátot dobunk ki a városba. Többre nincs pénzünk. Ezeket sem ragaszthatjuk bárhova, mert illetéktelen plakátolásért akár tízezer forint bírságot is kaphatunk. Ezért főleg az egyetemek hirdetőtábláit használjuk. Csak az a legszebb, hogy azok közül, akiket itt látsz, alig minden tizedik egyetemista. Avagy száll a rege szájról szájra... Lehet, hogy jó a hírünk. De ide nem kell sok pénz, hogy jól érezd magad. Két fémhúszas a beugró. A szomszédos teremben videovetítés zajlik. Ma nem Rambót láthatjuk, nem is valami pornófilmet, ők egy másik este programjához tartoznak. Eleinte Deep Purple-koncertek mennek, utána a woodstocki koncertről készült filmet nézzük. Lebilincsel, megbéklyóz a csoda, a félmilliós fesztivál, ahol senkit sem ért bántódás, csupán született néhány ember. A mirákulum, hogy az ország, amely háborút viselt, nem tett semmit a pacifisták ellen. Jimi Hendrix gitárszólója az utolsó nap reggelén... De ez a varázs sem tarthat sokáig. Lassan pirkad, ideje elmennünk. Fel is kerekedik mindenki a legnagyobb rendben, bár távozás előtt takarítanunk kell, így illik. *** Tapodod az utat hazafelé, de elfogyott a cigid. Betérsz hát egy éjjel-nappali közértbe, hogy vegyél. A pult mellett legalább hatan támaszkodnak, kezükben kártya, az asztalon annyi pénz, amennyit még sosem láttál. - Jó éjszakát kívánok, egy csomag Symphoniát kérnék... - Csak amerikai cigit tartok, öreg. Ha nincs pénzed rá, hát menj a fenébe, csórikám! -sz. Nem bírta a híd... A szakszervezeti kerekasztal résztvevői - munkavállalók és munkaadók - szerdai ülésükön egyetértettek a liberalizált üzemanyagár-megállapítás munkaadói javaslatainak fő elemeivel. Ezek szerint az útalapot, a biztosítási díjat, valamint a fogyasztási adót fix összegben kell megállapítani, a kereskedelmi árrést pedig többek véleménye szerint fix százalékban. A költségvetési bevétel ne lehessen több a legutóbbi áremelés előtti szintnél, a jelenlegi beszerzési feltételek Megint a mellett így lehetőleg a fogyasztói ár ne haladja meg a 12 forinttal csökkentett üzemanyagárakat. A munkavállalók képviselői egyetértettek azzal is, hogy a termelőiár-képzés alapja a beszerzési árak súlyozott átlagára legyen. Fontos a termelői ár megfelelő dokumentálása, és az ármegállapítás társadalmi ellenőrzés alá vonása. A szakszerve benzinrél zeti kerekasztal azt tartaná megfelelőnek, ha az árváltozásokat havonként érvényesítenék. .A munkaadókhoz hasonlóan szükségesnek tartják, hogy lehetőleg legkésőbb november 5-én délelőtt tartsák meg az Érdekegyeztető Tanács gyűlését, így a parlament törvényhozási munkájában figyelembe veheti az ott elfogadott elveket. ...a terhelést Manila egyik külvárosában. Két ember a vízbe fulladt, a kocsikból húsz embert kellett kimenteni. A szomszédos hídpályán rengeteg bámészkodó figyeli a mentést. Csak nehogy az is leszakadjon! Utcai „hálózok" sorozata Győrben Világos nappal ért orvtámadás Győrött egy középkorú asszonyt. A város Ady-lakótelepének Herman Ottó utcai ABC-áruházából az autóbusz-megállóhoz igyekezett, amikor az őt egymás mellett követő férfi és nő együttes erővel fellökte. A földre esett asszony kezéből kikapták a kézitáskát, amiben a vásárolt dolgokon kívül bennje volt a győri Balázs Béla Általános Iskola három, hivatalos okmányokat tartalmazó naplója. Köztük az iskola könyvtárának bevételéről szóló 693-466-976-os számú csekkek. Több lakó elmondása szerint a szóban forgó támadók már másokkal is kísérletet tettek a náluk lévő holmik erőszakos eltulajdonítására, de eddig sorra meghiúsították szándékukat. Az október 29-én, reggel hét és nyolc óra között végrehajtott támadás eredményes volt. A bejelentés nyomán a rendőrség megkezdte a nyomozást, és kézrekerítésükhöz - különös tekintettel, hogy pótolhatatlan okmányokról és a hölgy személyi iratairól is szó van - a lakosság segítségét is kéri. Az elkövetők személyleírása: a férfi körülbelül 170- 172 centiméter magas, 35-40 év körüli, fekete hajú. A támadáskor dzsekit és sötét színű nadrágot viselt. Társnője ugyancsak középkorú, körülbelül 165 centiméter magas, szőke, göndör hajú, lófarok viselettel. Rajta farmerdzseki és erősen kopott farmernadrág volt. Feltehetően Győrött, illetve a város környékén helyi és távolsági autóbuszokon „ingáznak”. Akik felismerik őket, a Győri Rendőrkapitányságon a bűnüldözési osztály (06) 14-866- os telefonszámán tegyék meg a bejelentést, vagy tárcsázzák a 07-es számot. T.Á. Rekontraglásznoszty Hogy el ne felejtsük: a glásznoszty az a közéleti-politikai irányzat, amely átláthatóvá akarja tenni a korábban ködösített, álcázott viszonyokat. Ez érdekekbe ütközik, a glásznoszty körül tehát harc folyik. Tessék elképzelni: minisztérium(ok)ban be akarják vezetni, hogy a sajtónak senki ne nyilatkozhassék, csak a miniszter, a helyettese, a politikai államtitkár és az adminisztratív államtitkár. Meg - esetleg - a sajtófőnök. Ismerős: kíváncsiskodók forduljanak a főnökhöz! A sajtó különben is bajkeverő, botrányokon és szenzációkon élősködő képződmény. (Már ahogyan az általa érintettek néha látják.) Mi, a sajtó munkásai, másként vélekszünk. A tájékoztatásban persze követünk el pontatlanságokat, hibákat. A legritkább, hogy a napi sajtó akadémiai székfoglaló-mívességű, lehiggadt történelmi analíziseket közölhet. Csakhogy nem is ez a feladata! A sajtó érzékszerv, amely által felszisszen a civil társadalom, ha rejtett sebeihez nyúlnak. Ha vannak ilyenek, még szépségflastromnak se felel meg az a gyakorlat, amely a sajtót lekezeli, „hitelteleníteni” akarja. A sajtó jobbára nem kelti, hanem megvilágítja a problémákat. Bizony, nehéz csatazajban jelenségekről korrekt, végső minősítéseket alkotni. Mégis, hadd kíséreljük meg: először is a legfontosabb, hogy nem történt lényeges etikai vagy fizikai sérelem oly viszonyok közt, amikor az ilyesmi lehetősége sajnálatosan fennállt, és többféle látszat keletkezhetett. Másodszor: minden komoly politikai tényező - a sajtót is beleértve - felhördült az efféle hírek hallatán, rendkívüli, európai érzékenységgel. Mindez egy igen megnyugtató, lényeges társadalmi konszenzust rajzol körül. Azt, amelynek értelmében például simán végződött a polgári engedetlenségi mozgalom a közelmúltban! A jövő korokban, ha a Kurír nevű napilapra emlékezni fognak az emberek, remélhetőleg nem a botránylapok közé sorolják, hanem arra az oldalra, ahonnan reflektorfényt bocsátanak bizonyos jelenségekre, és negatívan értékelik azokat. Például az atrocitásokat, vagy az ilyesmivel fenyegető helyzeteket. A bármiféle kisebbségek gyűlöletét, vagy ennek lehetőségét társadalmunkban. Ez a szándékunk. Persze, hogy a titkolódzás, ködösítés, elhallgatás ellen vagyunk, s aggaszt bennünket az újra kialakuló hírkorlátozás-légkör. Egyszer volt a glásznoszty. Ennek visszafordulása a kontraglásznoszty? Akkor a mi elkötelezettségünk a címünkben is jelzett irányzathoz sorolható... (Istenkém, csak el ne jussunk a Fedák Sáriig!) CSALÁN Csomagold ki és edd meg! Az egyik holland szoftvercég pattogatott kukoricát használ polisztirolhab helyett a programok csomagolásához. A csomagolóanyag tehát ehető és így nem szennyezi a környezetet. A közelmúltban ehető tányérokról, lerágható bugyikról és narancsízesítésű óvszerekről is hírt adtunk. Ezek az emészthető újdonságok remélhetőleg végtelen távlatot nyitnak a magyar vállalkozói szellem előtt. Rövidesen feltalálhatjuk a felfalható újságpapírt, amit a dühös olvasó rövid úton átalakíthat végtermékké, kikísérletezhetjük a szétrágható Trabantokat, amellyel egyrészt megoldjuk a kétüteműek problémáját, másrészt megakadályozzuk a elszegényedéssel bekövetkező éhezést és felfalhatóvá teszünk mindent, ami az életünket, a környezetünket szennyezi. Elsősorban tehát az emberiség egy részét... Vagy ilyen korszak már volt a történelemben? 3 Kft a nyálai Barátaim, akik a közlekedők népes táborába tartoznak, nap mint nap ostromolnak út menti sérelmeikkel. Ki gyalogosként, ki a volán mögött éli át a kultúrálatlan közlekedés napi atrocitásait. A balkáni közlekedéskultúra áldozatává váltam tegnap magam is. Leköpték a kocsimat. Ilyen egyszerűen, ahogy leírom. Na azért van némi előzménye is a dolognak. Valahogy így történt: Száguldok az én kis bogarammal 60 km/órás sebességgel a Váci úton, amikor kifordul elém egy bordó Lada, nem éppen szabályosan. Lassítanom kell, ezért bosszúsan rávirogok. A „kolléga” rögtön válaszol. Szembetalálom magam a római császárok halálos ítéletének kézjelével. Na tessék! - forrok magamban és megpróbálom azonnal felvenni a sofőr stílusát, így diskurálunk vagy két lámpán keresztül, amikor is a sors egymás mellé állít minket a következő pirosnál. Két jól szituált (!) fiatalember ül odaát. Letekertem az ablakot, hogy végre szemtől szemben beszélhessük meg a problémát. - Mielőtt mutogatsz, tanul meg vezetni! - tegezem le gyorsan a sofőrt. Társa próbál meg válaszolni, de hang nem jön ki a torkán. Tátog szótlanul, aztán csak annyit látok, hogy fröcsög a szája. Köp. A lámpa vált, és eltűnnek a szemem elől. Be kell látnom, ők voltak a gyorsabbak, minden szempontból. Ki tudtak időben fordulni elém. Hamar megtalálták a frappáns választ, én meg Ladába sem rúghatok... S. N. Gyógyíthatsz! Gólya, gólya, gilice - gajdolja lányom az óvodából hazahozott aznapi dalocskát. Mikor odáig jut a szövegben, hogy „török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja”, iskolás bátyja is bekapcsolódik, majd megálljt intve hozzáteszi a maga jó ég tudja, honnan eredő bölcsességét, imigyen: ha ezt a dalt ismerik Törökországban, ott biztosan úgy éneklik: magyar gyerek megvágta, török gyerek gyógyítja... A kicsi persze azonnal módosít, öt-hat dallamon át a bátyus ajánlotta változattól visszhangzik a szoba. Aztán az ötéves kobakban meglódul a képzelet, jön a következő maga alkotta variáció: magyar gyerek megvágta, magyar gyerek gyó-B a... és ezzel bújnak ágyba vedetten, hogy ők most kitaláltak valami egészen újat, valami jópofa dolgot. Pedig, ha tudnák, hogy nem is ők találták ki ezt a nem is olyan jópofa, újnak pedig végképp nem nevezhető nótát... ____________SOMOS PÉTER Még egy kis benzináremelés, aztán... JÓKÓ CSABA rajza