Kurír - esti kiadás, 1991. június (2. évfolyam, 106-125. szám)
1991-06-03 / 106. szám
1991. június 3. KONCERT AZ UDVARON Egy újabb oázis lehetősége egyre sivatagosabb kulturális életünkben az ELTE Szerb utcai épületének udvarán. A régi piarista rendház hűvös, ám mégis barátságos falai rejtik az udvart, ahol vasárnap délben megtartotta évadzáró hangversenyét az ELTE egyetemi koncertzenekara és Bartók Béla énekkara. Kegyesen bánt az időfelelős velük. Mintha a Nap is finom hallású zenekedvelő lenne, másfél órára elidőzött az ódon épület hangulatos udvara felett. Hála a valamikori építőknek, egy hang nem sok, annyi sem szűrődött be a Veres Pálné utcai légkalapácsok dübörgéséből. Vasárnap is dolgoztak a kábelfektetők. Ezért is egyre nehezebb a koncertszervezők dolga. Ha van kinek, akkor nincs miből, ha van miből, akkor nincs kinek. Vagy mégis? - Miből és kinek, hogyan lehet egy koncertet összehozni? - kérdezem dr. Vékás Lajostól, az egyetem rektorától. - Sok aprómunka, de három feltételnek együtt kell lennie. Egy olyan jó együttes, mint a miénk, egy olyan művész, mint dr. Baross Gábor karnagy, az együttes művészeti vezetője és azok a szponzorok, akik a művészet támogatásáért szívesen nyúlnak a zsebükbe, mert igényes, hiteles reklámhordozót látnak bennünk. Éppen őket kereste meg több hónapos kitartó munkával Baross karnagy úr, aki, mint kiderült, menedzsernek sem akármilyen. Nagyon szépen szólt ezen az udvaron Händel, Bach, Mozart muzsikája, csakúgy, mint Palestrina, Szokolay, Britten, a spirituálékról és a Lennon-McCartney-féle Michelle-ról nem is beszélve, de lesz-e még itt hangverseny? - Célunk az egész épület lehetséges kihasználása mindenféle zenei, színházi, irodalmi eseményekre. Már úgy is építették, hogy az ilyen igényeknek megfeleljen. Itt az udvaron akár kétszázan is elférnek, a kamarateremben százan is szeretnénk a régi pinceklubot is beindítani dzsessz- és táncházi bemutatók számára. Nagyon sok múlik támogatóinkon, amíg ilyen jó a kapcsolatunk a Magyar Hitel Bankkal, a Pharmavit Rt.-vel, Skála Trade-del, a Tankönyvkiadóval és a Szerzői Jogvédő Hivatallal, addig van remény. Vidám arcok körülöttünk. Zenészek, énekesek, gyermekeik beszélgetnek a tanári klub boltívei alatt. Macskássy Izolda ajándék képeit nézegetik, amit a szponzorok kaptak a művésznőtől. Csupa derű a képeken, pipacsok, tavaszi szélben ficánkoló sárkányok. Lám, a művész támogatja a művészetet kedvelő szponzorokat. Dr. Baross Gáborhoz lépek. - Gratulálok, felejthetetlen, napos, derűs koncert volt. - Köszönöm. Negyvenegy éve vezetem a csapatot, kár lenne úgy elvéreznünk, hogy hitünket, önbizalmunkat veszítve, tehetetlenül nézzük végig saját halálunkat. Hát nem! Ha kell, a véremet adom, de csak a további létünkért, életünkért. Kultúránk ebben az országban olyan közös kincsünk, amit közös felelősségünk minden körülmények között megtartani, sőt gazdagítani. Erre koccintunk. A vasárnapi ebédek illatával terhes, szűk, belvárosi utcában eszembe jut Vékás rektor úr kívánsága. Milyen szép is lenne egy napóra az Eötvös-udvarban, számolhatná a derű óráit. Nos, vállalkozó szobrászaink, építészeink, a feladat adott. Alkossanak. Napórát, az egy csendes óra, nem zavarja a zenét. T. SZABÓ ERVIN Fotó: PATAKY ZSOLT Budapesti ESU Még az első világháború utolsó évében egy angol lord, Sir Evelyn Wrench egy olyan szervezetet alapított, amely az angolul beszélő országok polgárait kívánta egy nemes cél érdekében összefogni. Barátság, megértés és tapasztalatcsere - változatlanul ez az English Speaking Union elnevezésű világszervezet célkitűzése, mely szervezethez ma már elméletileg egymilliárd ember tartozhatna. Mivel az angol ma már nemcsak az angolszász országok, hanem az egykori gyarmatok közös nyelve is, szerepe kétségtelenül felértékelődött. De az elmúlt években az angol vált a diplomácia, a konferenciák, az üzleti élet, a tudomány világnyelvévé is. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy hazánk is bekapcsolódjék e szervezet működésébe. Szombaton délután tartotta alakuló ülését az English Speaking Union magyar tagozata. Az alapszabály kidolgozása után elnöknek Barabás Miklóst választották meg a résztvevők, majd meghallgatták David Hicks, a londoni székhelyű világszervezet elnökének előadását, melynek címe: Hogyan beszéljünk közönség előtt angolul? Az unió magyar tagozatának munkájáról az elnök kérdésünkre elmondotta, hogy máris nagy érdeklődés övezi Magyarország belépését, s ezért Belgiumba, Németországba és Londonba hívtak meg magyar küldöttséget. A speciális feladatokról szólva pedig egy érdekes aspektust említett. Az angol nyelv révén olyan kelet-európai szervezetekkel vehetik fel a kapcsolatot, amelyek eddig bizonyos fenntartásokkal éltek hazánkkal szemben. Példaként Romániát említette, s kifejezte azt a reményét, hogy e világnyelv segítségével talán oldódhatnak az évszázados, évtizedes görcsök, s közelebb kerülhet egymás megértésének lehetősége. SZAKONYI Van pénz a bőgőben! A hatalom - úgy látszik - megszédíti a legjózanabb fejet is. És nem kell ehhez túl nagy hatalom. Ismerős mérnök meséli: - Kisvárosi önkormányzat nagyravágyó vezetői üres telkeket akarnak beépíteni. Az egyik barátom elhozta őket hozzánk a céghez, nézzenek néhány számítógépes grafikát. A dolog tényleg nagyon attraktív. Az elképzelt épület háromdimenziós képe körbeforog, kimerevíthető. Valóban étvágygerjesztő. Egy vállalkozót, akinek fölösleges pénze van, könnyű megfűzni vele. Forognak, forognak az ábrák és kezdem látni a pasasok elkerekedő szemén, hogy tetszik nekik a játék, meggyőztük őket. - Polgármester úr, akkor kimegyünk Párizsba és bemutatjuk terveinket a pénzvilágnak - mondja raccsolva az egyik a másiknak, amolyan Sancho Panza. - Igen - vakarja a fejét a harmadik -, csak az a baj, hogy nem értünk a számítógéphez. - Igen, a géphez - piszkálja a fülét a polgármester, egyszerre szorongó és fontoskodó Don Quijote. Aztán földerül a képe. Széles mozdulattal a vállamra csap. - Nem baj, öreg, kiviszünk téged is Párizsba. Kacsint. - Majd körülnézünk egy kicsit a szexvonalon. Tudod... Az ördög tudja, miért buzog úgy bennük a frankománia. Miért nem lehet Linzben vagy Bécsben vállalkozót keresni, ha már Karakószörcsögön nem akad. Vörös volt a fejem az elfojtott nevetéstől, amikor búcsúzkodtunk. Előttem a kép. Kimegyünk Párizsba, állala! Körülölel minket a pénzvilág. Kire várt volna, ha nem ilyen módos befektetőre? Ott állnak, visszafojtott lélegzettel: íme a bombaüzlet. És ott vagyok én is, álol egy szegény önkormányzat talán utolsó fillérjeiből eljutottam álmaim városába. Én, a nagy varázsló, a „számítástechnikus”, a „szakértő”, aki felemelem a jobb kezem, s leütök a klaviatúrán egy b, azaz bé betűt. Abban a pillanatban megjelenik a képernyőn és körbeforog a csodálatos épület, a terv. Én pedig fogom magam és hazajövök, zakózsebben egy floppyval. Fizették, így van ez rendjén. Gazdag az önkormányzat, módos az eklézsia. Van pénz a bőgőben. BUJÁK CT A demokrácia ára A tavaly őszi önkormányzati választásokra 51,4 millió forinttal költöttek többet, mint amennyi az előirányzott összeg volt. Az elszámolások alapján összesen 611,4 millió forintot használtak fel a választásokra, miközben az Országgyűlés az önkormányzati választások lebonyolítására 560 millió forintot biztosított. A tavaly lebonyolított négy országos választásra fordított, közvetlenül és közvetve jelentkező kiadások együttesen megközelítették az 1,8 milliárd forintot. Ez derül ki az Állami Számvevőszék közzétett jelentéséből, amely a tavaly őszi önkormányzati választásokkal kapcsolatos állami feladatok végrehajtására biztosított költségvetési pénzek felhasználásáról és a tavalyi négy választás pénzügyi összegzéséről szól. Utólagos aláírás A pénteki lapok - köztük a reggeli Kurír - közölték azt a tiltakozást, amelyben csaknem félszázan követelik a parlament múlt heti ülésszakán, egy napirend előtti felszólamlásban inkriminált grafika miatt indított ügyészi vizsgálat megszüntetését. Alulírott, tisztelettel kérem, hogy megkésett és kéretlen aláírásomat, mind az olvasók, mind a címzettek, mind az eredeti aláírók szíveskedjenek hozzászámolni a többihez. Kérésemet, amely talán az első pillantásra magántermészetűnek tetszik, a következőkkel indoklom: 1. Egyetértek a tiltakozással és a követeléssel. Ez azonban önmagában nem lenne elégséges motívum, hogy fogadatlan prókátorként kéredzkedjem egy illusztris társaságba, amely számban és szellemi kapacitásban nélkülem is elég súlyos. Fontosabbnak tartom viszont, hogy hozzátegyek valamit a szöveghez. 2. Gyanítom ugyanis, hogy az a bizonyos napirend előtti fölszólalás korántsem tekinthető csupán egy ügybuzgó honatya feltűnősködésének. Torgyán József képviselő úrnak (bár a tiltakozók tapintatosan elhallgatják a nevét) alkalmasint (nem is egy) jó oka volt dacolni az Országgyűlés soros elnökének többször megismételt intelmével, és az általa botrányosnak minősített címlapgrafikát lobogtatva nyilván nem véletlenül igyekezett parazsat gyűjteni az Új Hölgyfutár szerkesztőinek és szerzőinek a fejére. Mint ahogy nem véletlen a vád, amely szerint ez a grafika meggyalázná a nemzeti címert, és ezáltal áttételesen a nemzetet. 3. Jó ok például az a per, mely a Szentkorona című lap ellen folyik, többek közt közösségellenes izgatás vádjával, és melynek tárgyalását néhány hete az ügyvéd példátlan elfogultsági kifogása nyomán elnapolták. Torgyán úr tanult kollégája - mint ez ismeretes - azt kifogásolta, hogy a bíróságban zsidók és románok is lehetnek. Ezzel az európai jogállamban szinte hihetetlen ürüggyel azonban legföljebb késleltetni lehetett az eseményeket. Ha viszont sikerül kreálni egy másik ügyet, amiben a sértett fél nem egy „idegen” kisebbség, hanem a magyar nemzet maga, akkor Romhányi úrék esete talán sokat veszít jelentőségéből. 4. De van-e jó oka Torgyán úrnak védelmeznie Romhányi urat és az ő Jurta színházbeli ,derék nemzeti ellenzéki kerekasztalát, és a saját pártjával, a független kisgazdákkal rivalizáló nemzetieket? Aki emlékszik arra, hogy kik álltak mellé (és kik mellé állt ő), amikor a frakcióvezetői posztjából kiebrudalták - aligha csodálkozik. A Jurta, a Neka, a nemzeti kisgazdapárt akkor felsorakozott Torgyán mellett, hogy megzsarolhassa pártja keményen ellene forduló vezetőit. Sikerrel: egy azóta sem tisztázott nagyválasztmányi szavazáson retorgyanizálták az FKGP-t. Torgyán úrnak így módjában állt viszonozni a szívességet. 5. Ráadásul Torgyán úr szakértő művészeti kérdésekben. Közismert szerénységének hála, az egész nemzet tudhatja: jogi tanulmányai mellett elvégezte a Zeneakadémia hegedűfőtanszakát is. Tudja tehát, hogy minden műalkotás teljesen ellentétesen is értelmezhető. Az Új Hölgyfutár címlapgrafikája tehát „értelmezhető” gyalázáson kívül sokkoló figyelmeztetésként is. Például. Mert még számos más módon is. De most nem a művészi szabadság és szuverenitás példájára volt szükség - arra különben is ott az MDF és Csurka úr -, hanem olyan példákra, amelyen statuálni lehet. Példát, a nemzetgyalázás elleni föllépésre. .. Torgyán úr tehát megpróbálja elhegedülni az avantgárd folyóirat nótáját, amely úgy került az országgyűlés plénuma elé, mint Pilátus a Krédóba. Kíváncsi vagyok, akad-e jogi fórum, amely viszont hajlandó úgy táncolni, ahogy a képviselő úr hegedül.. Mindezek alapján ismételten kérem aláírásom számításba vételét. Tisztelettel: VARJAS ENDRE 3 Svéd zöldség Tíz év alatt negyven százalékkal nőtt a zöldségfogyasztás Svédországban, ahol rendkívül nagy gondot fordítanak az egészséges táplálkozásra és életmódra, a természetességre és a környezetvédelemre. A sárgarépa jelenleg olyan népszerű, hogy megelőzi az eddig vezető paradicsomot is. Ma egy svéd állampolgár átlagosan 6,6 kilogramm répát és 6,1 kilogramm paradicsomot fogászt egy évben. Ezek a tények egy doktori disszertációból derültek ki, a lundi egyetemen. A zöldség egészséges, ráadásul Svédországban nem is túl drága. 1980 körül ugyanis a zöldségpiacon sokkal nagyobb verseny alakult ki, mint más élelmiszereknél, ezért a nyolcvanas évek elején folyamatosan csökkentek az árak. És bár mindig akadnak újdonságok, hat „klasszikus” adja a teljes zöldségfogyasztás nyolcvan százalékát; ezek: sárgarépa, fehér káposzta, tök, paradicsom, fejes saláta és uborka. Arra azért kíváncsi volnék: ezt a ritka szép, fonott példányt hogyan pucolja meg az, aki nemcsak gyönyörködni akar benne, hanem meg is enné? (ESZÉKI)