Kurír - reggeli kiadás, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-01 / 299. szám

1991. november 1. I­LLATOS ELITE ---------------------Szemnek s orrnak ingere--------------------­ Ilyen még nem volt Magyarországon! Sőt, Kelet-Európában sem. Mostan­tól az Elite című társasági magazin nemcsak szemre tetszetős, elegáns, mondhatnánk, gyönyörű, hanem beautifulos is. Pontosabban nagy B-vel, Beautifulos. Ez a parfüm az Estéé Lauder márka egyik legismertebb és legkedveltebb illata. Más szóval az Elite-et holnaptól, azaz a novemberi számtól kezdve nemcsak forgatni s olvasni lehet, hanem­­ szagolni is. Van tehát már - a Nyugaton régen megszokott - szagos újságunk. S ez nem valamiféle úri passzió, egy ilyen színvo­nalú laphoz szokott fogyasztó igényli is az effajta különleges­séget. Az Elite a későbbiekben tovább szeretne majd lépni, a szintén külhonban divatos kis parfümös, make upos flakonok újságba ragasztásával. Mindezt Körtvélyes Évától, a lap fő­­szerkesztőjétől tudtuk meg, aki azt is elmondta, hogy nyomdatechnikailag sem egy­szerű ez a szagos többlet. New Yorkból, az Estéé Lauder székhelyéről érkeztek az illato­sított oldalak, amelyeket a bé­csi Strohal nyomdában „csat­lakoztattak” a laphoz. Bizony megkínlódtak vele, kézzel ra­gasztották be. A cég nagy­asszonya, Estéé Lauder és na, Ronald személyesen felügyelte a munkálatokat, szívügyének tekintette az első kelet-európai szagos újságot. Fotónkon a fő­­szerkesztőnő társaságában Vá­­radi László, a Váci utcai Estéé Lauder-szalon igazgatója ab­ból a közkedvelt parfümből mutat egy „nagyobb kiszere­lést”, amely az Élite-et illato­sítja. A lap ára egyébként nem emelkedik. (DÉVAI) Fotó: IZSÓ SZILVIA Vérszentjük: Szent Arnold A sörfőzőkről van szó! Már a tizennegyedik század­ban, ha valakit Arnoldnak hívtak, pláne Németalföl­dért, jó eséllyel indult a szakmában.. Egy Arnold nevű korabeli vállalkozó kis fogadójából nőtt ki a belga Interbrew konszern. Az egész világon üzemel­tetnek sörgyárakat, sőt, az üdítőital-gyártásban is ott­honosak. Tegnap óta a magyar piacon is jelen vannak, mivel aláírták azt a megállapodást, amely sze­rint birtokukba kerül a Bor­sodi Sörgyár részvényei­nek 52 százaléka. A mara­dék a vagyonügynökségé marad egyelőre, de mint a fogadáson a cég egyik ve­zetője elmondta, nem is szándékoznak megvásá­rolni, bár elővételi joguk van. A kialkudott vételárat nem árulták el a sajtó kép­viselőinek. Csépi Lajos, az ÁVÜ elnöke, aki jelenlété­vel jelezte az üzlet nagy­ságrendjét, csak annyit árult el, hogy készpénzzel fizettek. Mivel mindössze fél évet vett igénybe az üzlet nyél­beütése, nem volt semmi panaszuk a magyar bürok­ráciára, sőt, egyenesen szembedicsérték a jelen lévő tárgyaló feleket. A belgák egyébként annyira elégedettek a cég vezetésével is, hogy egyet­len igazgatósági tagot sem váltanak le, egyetlen dol­gozót sem küldenek el. Legalábbis ezt ígérték. Még csak saját igazgató­­sági tagot sem delegálnak egyelőre Borsodba. A régi termékek minőségi színvo­nalát emelni fogják, ami - tekintve a magyarországi tendenciákat - természe­tesen áremelést is jelent. A cég üzletpolitikája egyéb­ként arra irányul, hogy rö­vid úton a magyar piacon a legnagyobbak legyenek. Stella Artois nevű ter­mékük méltán viseli a megtisztelő „sör a sör or­szágából” címet, mivel nemcsak Európában, de Amerikában is igen jó a pi­aci pozíciója. Májustól itt­hon is lehet kapni, ha min­den összejön. Minőség és ár között teljes lesz az összhang, így, ha lesz mi­ből, akkor: egészségünkre! N­INI, NISSAN! A változások szelére hallgatva újabb japán au­tógyár jelentkezett a magyar piacon. Mint a tegnapi sajtótájékoztatón megtudtuk, hamaro­san a Nissan is bemutatkozik Budapesten. A cég képviselői elmondták, hogy egyelőre öt, esetleg hat típussal indulnak, amelyek között nemcsak személyautók, hanem a vállalkozók igényeinek megfelelő kisteherautók is lesznek. A Nissan Hungária Rt. az autók értékesítésén kívül azt is vállalja, hogy egy teljes körű szol­gáltatói hálózatot épít ki az országban. Ez azt jelenti, hogy a vásárlók nemcsak az autókat vá­sárolhatják meg a Nissan-képviseletekben, ha­nem javíttathatják is ott a kocsikat, és a pótal­katrészekhez is helyben hozzájuthatnak. Ezen­kívül kialakítanak egy gyorsszolgálatot is. Aki pedig a Nissannál vásárol autót, az a kocsin kí­vül a későbbiekben új gumikat is vehet, vala­mint üzemanyagot is. Ezzel azt szeretné a Nis­san elérni, hogy Magyarországon is a megszo­kott „full service” szolgáltatást élvezhessék ügyfeleik. A vegyes vállalatot a világ negyedik legna­gyobb autógyárának európai ágazata, a francia PGA csoport és a Novotrade Rt. alapította. Első bemutatkozásuk a budapesti autószalon­ban lesz, amely a jövő héten nyitja meg kapuit. Arra a kérdésünkre, hogy mennyibe kerülnek majd a kocsik, Vincent Leveque úr, a cégveze­tő elnök elmondta, hogy még nem tisztázottak az árak, de számításaik szerint a legolcsóbb Nissan ára nyolszázezer forint körül lesz, míg a legdrágább autót egymillió-hatszázezer fo­rint körüli áron szeretnék árusítani. S. N. Példamutató elbocsátások - A Tungsram példája a többi vállalatnak is példa lehet - mondta dr. Ro­­lek Ferenc, a Munkaügyi Minisztérium államtitkára, minősítve, ahogyan az amerikai General Electric tulajdonában lévő nagyvállalat az IM and D cég­gel közösen megvalósítja munkaerő-átcsoportosítási programját. 1989 óta ötezerrel kevesebb dolgozója van a Tungsramnak. A kezdeti „puha” mód­szerekről (korai nyugdíjazás, létszámstop) át kellett térni az elbocsátásokra. De senkit nem tessékelnek az utcára, a felmondási idő letöltésével még csak érzékeny búcsút sem véve a dolgozótól. Az újpesti vákuumelektronikai gyár százkelencvenkét dolgozója közül száznyolcvannégynek találtak új munkahelyet. Kisvárdán az elbocsátandó nyolcvan autólámpagyári mun­kásnak a Piremon Kisszövetkezettel közösen (Tungsram-tőkével) sikerült munkát biztosítani. Kérdésünkre, hogy a moz­gássérülteket foglalkoztató kisszövetkezetből nem szorulnak-e így ki a megváltozott munkaképességű dolgozók, dr. Gere Kálmán, a Piremon vezetője válaszolt. - Ezerkétszáz embert foglalkoztatunk országszerte, nyolcvan százalé­kuk megváltozott munkaképességű, és meg kell jegyeznem, ilyenek a Tungsram-üzemben átvettek között is vannak. Ezer négyzetméteres csar­nokot építettünk fel Kisvárdán, hely is, munka is bőven jut mindenkinek. A mozgássérülteknek is. További kérdésünkre, nem járnak-e túlságosan rosszul anyagilag az át­helyezett, munkaruhavarrásra betanított dolgozók, és mi lesz a vezetőkkel, Csatári Zoltán, a Tungsram kisvárdai részlegének igazgatója adott feleletet.­­ A nyolcvan embert, akinek nagyobbik része szak-, kisebbik része be­tanított munkás, nem egyszerre engedjük el: körülbelül nyolc hónap alatt mennek át a Piremonhoz. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy fizetésük némileg meghaladja a minimálbért, és lehetőség szerint közelítse ma megszokott személyi bérüket. Néhány középvezető is van közöttük: rájuk a kisszövet­kezetnek is szüksége van, így új helyen, de a megszokott beosztásukban dolgozhatnak tovább. TÓTH ILDIKÓ F­üles nagy Mása (Folytatás az 1. oldalról) - Nem fogyott el a pénze? - A barátom haverjai fizettek, ők tudták, honnan jöttem. - Gondolom, voltak nők... - Aztok tettek tönkre! Hét ki­lót fogytam... Várpalotáról fel­járt az élettársam, de mellette volt egy fix barátnőm is. Nem­egyszer összefutottak nálam, ak­kor jól összevesztek. Egyszer ki­zártam őket, veszekedjenek az udvaron! Volt, hogy mindkettőt kivittük a „kocsisorra” - csak úgy diliből. - A barátját egy éve körözi a rendőrség. Miért? - Fegyveres rablótámadást akarnak rávenni. S hogy ő is az esztergomi maffiához tartozik. - Ő hozta le a veszprémi börtön alá „kiabálni”. Nem mondom, me­rész emberek... - Elég részeg voltam. Ervin barátom 750-es Kawasakijával jöttünk le Várpalotára az élettár­samhoz. Utána átnéztünk a bará­tomhoz, aki Veszprémben rabos­kodott. Fel is kiabáltam neki, hogy legyen jó, majd küldök cso­magot. Nem féltem, hogy elkap­nak, mert ezt a motort aligha érik utol a rendőrök. Az M7-esen úgy repesztettünk, hogy darabom szakadt a ruhám. 240-nel jöt­tünk... - Volt néhány izgalmas pillanat? - A rendőrök többször igazol­tattak, de mindig azt mondtam nekik, hogy nincs nálam a szemé­lyim. Jó, akkor mondjam a ne­vem, lakásomat. Blöfföltem, aztán elengedtek. Veszprémben ilyen esetben mindig bevittek, pedig is­mertek... - Aztán október 15-én este véget ért az arany szabadság. Pechjére ru­tinellenőrzésen bukott le. - Nem. Az előzményhez tar­tozik, hogy egy 30 ezer forintos tartozást a haver nem akart meg­adni. Jó, mondom, add ide a bőr­dzsekidet, útleveledet. Nem adta. Fejbe rúgtam, megvertem. Rög­tön bement a rendőrségre, s be­köpött, hogy merre találnak meg. Amikor aznap este a Nyugati elé értem, öt nyomozó körülvett, le­fogták a kezemet. Sikerült hirte­len leguggolnom, s egyik kezem­mel benyúltam a gázsprayért. Hármat telibe találtam. Hiába menekültem, szemből is jöttek. Hasra vágtak, megbilincseltek... Egy óra múlva már a Markóban voltam. Felismertem néhány fegyőrt az étteremből. JVT40TTFT C­T AlVnPAC 3 És a boszorkán Vajon hányszor lehet egy tagot kizárni a Kisgazdapártból? Na jó, tudom, ez nem éppen kardinális kérdés. Csak úgy szelíden érdeklődnék, hátha valaki meg tudja mondani. Mert most, hogy a kisgazdák meg bizonyos polgárok független pártja minden képzeletet alulmúlóan mélyre süllyedt a magyar po­litikában, akár ezt is tudhatnánk. Egyszer, ugye, az elnökség utasította ki Ómolnár Miklóst pártjából, vizsgálat, tárgyalás, meg efféle huncut formaságok nélkül. Csak úgy. Punktum, pártelnöki szigorral. Akkor azt mondták: visszavonhatatlanul. Aztán kiderült, ez mégsem a való. A hét elején Ómolnár arcára kiült elégedettséggel jelen­tette a sajtónak: a frakció kiállt mellette, visszavették. (Hogy ne is mondjam: rehabilitálták.) Úgy néz ki, hiábavaló volt a dolog. A párt országos elnök­sége döntött úgy: ebrudra Ómolnárral. Az indoklás nem is­meretes, bár jó lenne tudni,hiátha újabb pajzánságok derülné­nek ki. (Tudom is én: „Az Omolnár mutogatós, beee!” Mert­hogy ilyen szinten mennek már a pártharcok kisgazdáéknál.) A dolog valahol sántít egy kicsit, ugyanis az országos el­nökség nem azt mondta: megerősíti a pártelnökség döntését, hanem nagy haragjában újra kizárta Ómolnárt. Volt itt azon­nali hatály meg minden. De hát korábban is ezt mondták. Igaz, az egy másik testület volt. A párt alapszabályát ugyan nem ismerem, de jogilag mint­ha nem lenne minden rendben ezzel. Persze, sem a jogi, sem a logikai bukfencek nem idegenek a Kisgazdapárttól. De­ ha az egyik elnökségnek van egy maga által jogszerűnek nevezett döntése, akkor minek egy másik elnökségnek - még ha bő­vebb testület is a lelkem - újra meghozni ugyanazt a határo­zatot? Ezzel talán kétségbe vonja az egyik elnökség a másik­nak a kompetenciáját, jogszerűségét? Hogy is van ez? Mert ha egyszer valakit kizárnak, akkor azt komolyan zárják ki. Egyéb­ként a jognak, úgy a rómaiaktól számítva, van egy alapvető té­tele: egyvalakit ugyanazért a cselekedetéért kétszer nem lehet elítélni. De lehet, hogy ez mellékvágány. Ahogy az is megle­het, hogy a párt alapszabálya szerint ilyen éles kanyarokat kell bevenni, hogy eljuthassanak egy kizáráshoz. Mert, ugye, a bo­szorkányokat is előbb megégették, aztán hamvaikat szélnek eresztették. Az égetés előtt csak akkor fojtották meg őket, ha jól viselkedtek. KAKUK GYÖRGY A FŐVÁROSI TEMETKEZÉSI INTÉZET tájékoztatja az érdeklődőket, hogy a hagyományoknak megfelelően ez évben is megtartja HALOTTAK NAPI­­MEGEMLÉKEZÉST. A megemlékezés helye: Budapest X., Újköztemető (Kozma utca) 53-as, ún. szóróparcella. Ideje: 1991. november 1.16.30 E kegyeleti hely alkalmat nyújt mindazok számára is, akik a megemlékezés gyertyáit szeretnék meggyújtani távoli halottaik tiszteletére.

Next