Kurír - esti kiadás, 1992. március (3. évfolyam, 43-64. szám)

1992-03-02 / 43. szám

1992. március 2. EXTRASZENSZ! Szombat este szigorú vizsgát tartottak a Kertészeti Egyetem A épületének aulájá­ban. Körülbelül harminc tanár, diák és ki­­bic izgulta végig a nagy eseményt. A kated­ránál álló őszes hajú professzor utasítással kezdte: mindenki rajzoljon egy emberi ala­kot. A tolmács buzgón fordította az orosz nyelvű szöveget. A második ukáz így szólt: kérem, lazuljanak el, s készüljenek a bio­energetikai hatás fogadására. A hallgatók a tenyerüket dörzsölték, majd úgy tartották, mintha a plafonról leeső labdát akarnák megfogni. A professzor pedig úgy tett, mintha pap lenne, és a gyülekezetét készül­ne megáldani... Közben halk, fülbemászó zene szólt. A kedélyes professzor három „energeti­kai hálót” dobott a teremben ülőkre. A vizsgázóknak érezniük, s a papíron körvo­nalazott emberi alakon jelezniük kellett a negyvenkilenc „csakra” közül - ezeken áramlik be a kozmikus energia - , hogy hová irányult a hatás. A dolgozatokat ellen­őrzésre kellett benyújtaniuk. A vizsga má­sodik részében a diákoknak diagnosztizál­niuk kellett. Páciensnek a professzor úr és két kísérője, a magiszterek ajánlkoztak. A különböző korú vizsgázók tenyerükkel úgy simogatták végig a „betegeket”, hogy nem értek hozzájuk. Az egyik középkorú tanuló feltűnően sokat tartotta két tenyerét a sző­ke Larisza magiszter formás domborulatai fölött. Ezen senki sem ütközött meg, hi­szen lehet, hogy ezt onnan érezte a legna­gyobb kisugárzást... így zajlott az első, magyarországi extra­­szenszképző „akadémia” diplomavizsgája. Végül is az extraszenzibilis, azaz különlege­sen érzékeny­­ hallgatók bizonyítottak: ti­zenkét nap alatt megtanulták a bioenerge­tikai diagnózist és terápiát. Tanáraik neves szakemberek voltak: prof. Zsepalo Jurij, az ukrajnai extaszenszközpont igazgatója, Ku­­cser Larisza gyerekorvos, nemzetközi tu­dományos minősítésű magiszter, Lobacs Tatjana, az extraszenzorika magisztere, di­agnoszta és prof. dr. Török Szilveszter. Mi természetesen a kezdeményezés atyját, Tö­rök urat kértük meg, magyarázza el, milyen ötletből indultak ki és hová akarnak érni.­­ A bioenergetikai módszerek nálunk alig ismertek. Az igazi szakemberek Ukraj­nában élnek, és az úgynevezett nyikolajevi iskola képviselői. Abból indultam ki, hogy a módszereiket érdemes lenne megismerni, terjeszteni. Magam mint természetgyógyász foglalkozom „bioenergetikával”. Tagja va­gyok a Magyar Természetgyógyászati Ta­nácsnak és a minisztérium mellett működő szakmai kollégiumnak. Mégis jónak láttam, ha az elérhető legjobb szakembereket hívom meg. Tanfolyamainkra csak azokat vettük fel, akiknek tehetségük van a módszerhez. Hetven jelentkezőből csak tizennyolc jutott be. Képesek a kezükkel információkat le­venni akár egy előttük álló személyről, akár fényképről, akár a telefon másik végén álló beszélőről. Ennek alapján megállapítják, mi az illető alapvető egészségügyi gondja. Utá­na energiát szednek össze és adnak át, mondjuk auraalakítással vagy a belső szer­vekre történő energetikai ráhatással... Jó lenne, ha a bioenergetika legalább annyi elismerést nyerne, mint az akupunktúra - fejezte be dr. Török Szilveszter. A ceremónia, pardon, a vizsga végén a nagy megpróbáltatáson sikeresen átesők ün­nepélyes fogadalmat tettek. Ebből csak egy mondatot idézünk. „Esküszöm, hogy a Nagy Harmóniát nem sértem meg, nem te­szek olyat, amely bolygónkra és a rajta lévő élőkre veszélyes.” Még szerencse! KIBÉDI VARGA SÁNDOR Tanár és tanítvány Fotó: HOLLÓSY ZOLTÁN A legutóbbi hetekben rendszeressé vált orszá­gos rendőri razziákhoz kapcsolódva az elmúlt hét végén az újjászerve­zett család-, gyermek- és ifjúságvédelmi osztályok - más szakegységekkel karöltve - átfogó ellen­őrzést tartottak a frek­ventált helyeken. A fővá­rosban a BRFK Gábriel György vezette ifjúságvé­delmi osztálya játszotta a főszerepet. Több tucat ti­nit kellett előállítani a fő­­kapitányságon, igen sok körözött került horogra. Találkoztunk Frankie Boyjal és Colossal, a két bőrfejűvel, akik büszkén emlegették az előző napi, Keleti pályaudvaron ara­bok ellen végrehajtott tá­madásukat. A Batthyány téri aluljáróban red-ski­­nek rebbentek szét. A „Tilos az Á” előtt fölborí­tott padok, szanaszét he­verő szeszpalackok he­vertek. A szomszédos Narancs klubban csend honolt, az önkormányzat ugyanis a lakók följelen­tése nyomán felfüggesz­tette működését, mert hangorkánnal, csetepa­tékkal zavarták a nyugal­mat. A közeli Totálkárban részegen támolygó tizen­évesek, a széttaposott parkban bambán ücsör­gő csoportok képe fo­gadta az IVC nyomozóit, akik között olyan régi, dörzsölt zsaru is volt, mint Bárdos Ferenc és olyan fiatal tehetség is, mint Mustó Béla. A Feke­te Lyuk nevű avantgárd központ ugyancsak meg­szelídült, míg a szomszé­dos Casablanca módfe­lett lezüllött, állapították meg a nyomozók. Meg­előző munkájukról még sokat fogunk hallani. T. T. MÁRKAKÁRTYA Hitték volna, hogy közel tizenháromezer Renault-tulajdonost jegyeznek kicsiny, ám­de feltörekvő honunkban? Azt persze nem tudom, mennyien száguldoznak Mercedesszel, Toyotával, Peugeot-val, s hogy készülnek-e véd- és dacszövetségre lépni? Ha fontolgatják is, a márkacsatában már csak követők lehetnek. A Renault-autósok - évi tizenkétezer forintos tagsági díjjal - megalakították egyesületüket. Pontosabban fogalmazva nem ők, hanem azok a cégek, melyek az ő érdekeiket kívánják - nem egészen önzetlenül - képviselni. Az alapítók között szerepel a Providencia Biztosító, a Shhell, a Renault-Baum­­gartner Kft., a Nemzeti Sport és a Rubin Apartman Hotel. Ez utóbbiban lesznek a klubnapi összejövetelek, és a klubtagok kedvezményeket is kapnak a szálloda éttermi szolgáltatásaiból. Lehet, önmagában ez is elegendő mézesmadzag lesz ahhoz, hogy a középosztály autójával furikázók tömegesen váltsák meg egyesületi kártyájukat, ami persze még egyéb előnyökhöz juttat­hatja őket. Nevezetesen: biztosak lehetnek abban, hogy a kártya felmutatása ellenében az arra kijelölt szervizekben autójukat szakszerűen és tökéletesen ellátják, a segélyszolgálatok az első hívó szavukra a helyszínen teremnek, s ha kell, akár a föld alól is előkerítik a szükséges alkatrészt. Apró kellemetlenség: mindez egyelőre csak Budapesten igaz. A szervezők azonban várják a vi­déki szervizek bekapcsolódását, de leginkább a kiszemelt autó­sok jelentkezését. Ők jó, ha tudják: egyesületi elnökük nem­ más, mint dr. Medgyessy Péter­­ volt miniszterelnök-helyettes­­, a Paribas francia bank magyar elnök-vezérigazgatója. 3 Küldetés Nem szívesen lennék az országot kormányzók egyikének bő­rében sem. Nem elég nekik a temérdek gazdasági bajjal meg­birkózni, vesződni az ellenzék meg-megújuló támadásaival, mi több, „obstrukciójával”, most már fizikai létükben is fenyeget­ve vannak. Egyesek semmibe veszik a küldetést, azt a magasztos esz­mét, amely a kormányzókat vezérli nap nap után. Először az MDF-tagokat kezdték üldözni pártállásuk miatt. A válasz nem is késett: már alakulnak a munkaközvetítő-érdekvédelmi iro­dák „for MDF only” - belépés csak MDF-tagoknak. Az ötlet valószínűleg követőkre lel, egy kisgazda képviselő legalábbis jónak találta a tervet. A kereszténydemokraták - bár némi fi­nomítással - ugyancsak valami hasonlón törik a fejüket jó éve. Ám az üldöztetésnek még nincsen vége! Lassan már maga a rend szorul gyámolításra - nosza, alakítsunk Nemzeti Gár­dát! Ha a rendőrség és a honvédség már tehetetlen, ha a hely­zet úgy hozza, e kemény férfiak azonnal az állam segítségére sietnek - ígérik, s nyilván komolyan is gondolják. Természe­tesen tudják ők, hogy vállalásuk mily heroikus feladat, ezért az ősi szabálynak megfelelően egyelőre mély illegalitásban rej­tőzködnek. De kitől kell megvédeni az államot? Kik azok a megvesze­kedett gazemberek, akik alkotmányt, emberi jogokat nem tisz­telve állástalanságra veszejtenek másként gondolkodókat, s akik magát a békés demokráciát készülnek felborítani? Talán nem járok messze az igazságtól, ha azoktól várom a választ, akik hetek, hónapok óta baloldali restaurációval riogatják az országot egyre nagyobb hangerővel. Nekik nem elég persze a szó ereje, a veszélyeztetettséget kézzel foghatóan fel is kell mutatni. Sőt, adatokat is kell találni ehhez, s persze vannak er­re alkalmatos emberek. Ha pedig a titkok tudója erre mégsem lenne hajlandó, hát majd lemond tisztéről. Hiába, akiből hi­ányzik a küldetéstudat, az jobb is, ha félreáll, átadja helyét an­nak, aki megfelelhet a vele szemben támasztott politikai köve­telményeknek. Addig is munkára fel, kormánypárttagvédők! Fegyverbe, gárdisták! BAK MIHÁLY V__________________________________| Narancsgereldek t­örösken A vágás művészetéről szóló vi­deóval indult a Vidal Sassoon és a Procter and Gamble cég ha­talmas érdeklődéssel kísért hair­­show-ja a Hotel Duna Inter­continentalban. A jegyek elővé­telben elkeltek, a bálterem túl­csordulásig megtelt. Aztán jöt­tek a valódi modellek: komoly éjfeketék, kihívó lángvörösek, szende szőkék, valamennyi kar­csú, sudár, szép arcú lány. Billi, az angol fodrászcsapat és egy londoni Vidal Sassoon­­szalon művészeti igazgatója hímzett sapkában, lezser szürke dzsörzéöltözékben kurtította a hajakat. A vörös new wawe-párti Annemarie és a szőke Sandy ke­zében ugyancsak csattogott az olló. Liona festői tehetséggel vitte fel a színeket, dauerolta a frizurákat. A londoni mesterek szerint a férfi és a női haj vágása külön terület, a színezés megintcsak speciális feladat. Ki-ki tehát azt csinálja, amihez leginkább te­hetsége van, amiben a leggya­korlottabb. Sassoon mester aka­démiáján két évig tanítják az arcformák, testformák, hajfor­mák harmóniáját, és ezek csak az alapok. Közben azért készültek a szu­perfrizurák, minden „meg lett mutatva, minden el lett magya­rázva”. Divatos például a lép­csős vágás. Készülhet a forma alulról felfelé, de felülről lefelé is. Sajátos mozdulatok az ollóval - borotva használata nem for­dult elő­­, és minden tincsen apró kis lépcsők vezetnek a nyak felé. A bubifrizura Sassoon módra szép, szabályos keretet ad az arcnak. De lehet a hajat úgy is alakítani, mintha narancsgerez­deket vennénk a kezünkbe egy­más után. El lehet indulni a fej egyik oldalán, és eljutni a másik­ra, ahogy az óramutató körbejár. A természetes hullámokat, für­töket, csigákat elvből nem tün­tetik el, sokkal inkább hangsú­lyozzák a természetes szépséget a Sassoon-szalonokban. A gön­dör hajat, a dauert lehet rendet­lenül vágni: az összhatás laza, kellemes hajzat. A jó fejeket értékelő urakat és hölgyeket ezek után elsősorban az érdekelheti, mi lesz a tavaszi­nyári frizuradivat. Az igazán fér­fias hajzatok rövidek, markánsan formáltak. Esetleg valamivel hosszabbak, az arcot lágyítók. Aki a hölgyek közül ragaszkodik hosszú hajához, viselje göndö­ren, dauerolva. Divatos a rövid frizura, sajátosan vágva. Egyedi hajat az egyéniségeknek - hir­deti Vidal Sassoon úr és tanítvá­nyai. A vörös szín uralja a hajza­tokat, de akinek nem áll jól, vi­seljen szőke, barna, fekete frizu­rát. Mindent, ami illik külsejé­hez, személyiségéhez, ami csak jól áll. TÓTH ILDIKÓ Testvéri szeretetből Vannak iskolák, ahová évekig visszajár­nak a diákok. Lehet, hogy a statisztikai mutatók szerint nem ők a legjobbak. De az a légkör, az a szellemi aura, ami meg­csapta a diákokat, az talán egy életen át elkíséri őket. A Deák téri általános iskola volt növendékei közül azok, akik tegnap ott szorgoskodtak a díszteremben, talán sosem gondoltak arra, hogy miért is se­gítenek kiállítást rendezni. Ők csak jön­nek, mert így látják jónak, mert fontos­nak érzik, hogy ezen az iskola történeté­ben 19. és talán legutolsó kiállításon minden rendben menjen. A tárlók még nyitva vannak, a fehér paravánokon még üres helyek várják, hogy felkerüljenek a kor szellemét idéző képek. Az így írtak - így éltek című kiál­lítás rendezője, Szűcs György művészet­­történész úgy véli, hogy a fekete-fehér szövegeket oldani kell a kort idéző színes fotókkal. Hiszen elsősorban diákok nézik meg az írott történelem dokumentumait. A kiállítás az Árpád-házi királyok korá­ban 1298-ban kiadott oklevéllel indul, és az 1826-ban, Bécsben kiadott, Sopron városát óvó hamis ötforintosokról szóló figyelmeztetéssel zárul. Van itt oklevél 1735-ből Mária Terézia­ függőpecsétjé­­vel, és van II. Rákóczi Ferenc feszetes ecsétjével ellátott okirat, amely 1705- en arra szólítja fel Erdély népét, hogy haladéktalanul fogjanak fegyvert és jöjje­nek a táborba. A figyelmes látogatók fel­fedezhetik az írás nyelvének és küllemé­nek változását is. A kezdeti latinból ho­gyan lesz a közlés nyelve a magyar. A nyelvészkedő hajlamúak bizonyára örö­müket lelik abban, hogy egy levél tanú­sága szerint az úgy otthagyta, mint Szent Pál az oláhokat közmondásunkat már 1686-ban is ismerték. A gyűjtemény közreadója Dobák Géza, akinek három gyereke járt, jár a Deák tér­re. Amikor az iskola dísztermét felújítot­ták és 1986-ban régi pompájában ragy­­­ott, akkor született az ötlet, kiállításokat ellene itt rendezni. Az első kiállítás anya­gát is Dobák Géza gyűjteménye szolgál­tatta. Arra már Foki Tamás történelemta­nár sem emlékszik, hogy kié volt az ötlet. De az tény, hogy ő minden olyan kiállítás­nál ott bábáskodott, ami valamilyen mó­don az iskolához kötődött. Most kicsit szomorkás a hangulat, hisz lehet, hogy ez lesz a búcsú. Az evangélikus egyház vissz­­kapja az iskolát. A tantestület, mert szeret­né átmenteni a Deák téri szellemet, kihar­colt magának és a diákoknak egy épületet, a volt Széchenyi Gimnáziumot. Valószí­nűleg megkapják. Jelenleg a Természettu­dományi Múzeum használja. Díszterem ott is van, így hát kiállítás is lesz. A ma ötkor nyíló kiállítás első okleve­lének néhány mondatával ajánljuk jó szívvel mindenkinek a kiállítás megtekin­tését: „Testvéri szeretetből, hogy békén tudjanak élni...” Útravalónak ez nem is kevés. FERENCZY ÁGNES Mária Terézia függőpecsétje Ad acta Ma délelőtt - lapzártánkkal egy időben - sajtótájékoztatót tart a Farkas Helga-ügyben a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság. Mivel nem merültek fel újabb, a nyomozást előrevivő adatok, ezért a rendőrség az ügyészség egyetértésé­vel február 27-én lezárta a nyomo­zást. A sajtótájékoztatónak az adhat külön érdekességet, hogy Farkas Imre, az elrabolt lány édesapja sze­retne részt venni ezen. - Farkas úr, miért szeretne részt venni a rendőrség által tartott tájékoz­tatón? - Az elmúlt nyolc hónap alatt nagyon sokszor nyilatkozott már a rendőrség és én is, de még együtt sohasem. Jó lenne, ha én is ott le­hetnék. Kölcsönösen vádoltuk már egymást, itt az ideje, hogy tisztázzuk egymás sérelmeit. Többször lett volna erre lehetőség már a korábbi időszakban is, de a rendőrség nem fogadta el például a televízió invitá­lását sem. O. Z.

Next