Kurír - reggeli kiadás, 1994. május (5. évfolyam, 118-147. szám)

1994-05-01 / 118. szám

1994. május 1.K­urt HATARON INNEN 3 ■qifif ADDIG SZABAD, MÍG NEM JÖN SZABAD (Folytatás az 1. oldalról) A hallgatóság többsége úgy döntött, hogy követi a kiu­tasított jelölteket a kocsmá­ba. Közben persze óriási volt a felháborodás, aminek közepette egy kisebbfajta csodának is tanúi lehettek a jelenlévők. Ezzel a húzásá­val Szabad úrnak ugyanis végre sikerült elérnie azt, amivel négyéves házelnöki ténykedése során még nem találkozhattunk: a Fidesz, NDSZ, MSZP, Agrárszö­vetség, Munkáspárt, Ma­gyarországi Zöld Párt, KDNP, MSZDP, SZDSZ, Magyar Természetgyógyá­szok Uniója és a függetle­nek valamiben egyetértet­tek. Nevezetesen, hogy ilyen példátlan pofátlanság­ra egyikük sem emlékszik. Nem csupán emberi méltó­ságukban érezték sértve magukat, hanem az esemé­nyeket a demokrácia páros lábbal való tiprásának is mi­nősítették. Ezenközben persze az utca túloldalán lévő kultúr­­ház termében a megcsap­pant számú hallgatóság so­raiban is fölvetődött a kér­dés: vajon Sepsey úr mit szól a többiek kiebrudalásá­­hoz? Az OKKH elnöke frappáns egoizmusával csu­pán annyit válaszolt, hogy bár a résztvevői­ elmentek, az igazi jelölt itt van! S ha va­laki azt hiszi, hogy ezen eti­kai színvonalat minősítő ki­jelentésen a polgárok még megbotránkoztak, az na­gyot téved. Senki sem cso­dálkozott, megszokták, hogy az MDF jelöltje sok­szor nem is válaszol a hall­gatók kérdéseire, korábban elmegy, vagy azzal utasítja rendre a polgárokat, hogy az adott problémát majd a fogadóóráján lehet fölvetni (esetleg...). A történethez hozzátar­tozik, hogy az összes vitaest időpontját már április ele­jén tisztázták, egyeztetve azt minden képviselővel. Ez volt a nyolcadik alkalom, amikor együtt fórumoztak, még négy település van hátra, s az idők során példa értékűen egészséges, kor­rekt versengés alakult ki a pártok között. Ebbe rondí­tottak most bele Tulipánék, remélhetőleg nem minden következmény nélkül. Az egész visszataszító ese­ményt ugyanis hangszala­gon, illetve videón rögzítet­ték, s a jelöltek jegyzőköny­vet kívánnak átadni Lőrinci város önkormányzatának, Heves megye választási bi­zottságának, valamint az Országos Választási Bizott­ságnak. DIÁN TAMÁS Jelöltek a kocsmában A legifjabb rajongó a tegnapi Magyarock koncertről, amelyet a plakát szerint „a volt komcsi dísztribün előtt" rendeztek meg az MDF támogatásával, s amely láthatóan minden eszközt megragad a voksok szaporítására. Tegnap az utca vált a legnagyobb fórumok helyszínévé. A Liszt Ferenc téren „Búcsú a kormánytól” címmel meg­rendezett Szabad Demokrata Fórum vendége Kuncze Gábor volt, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje. A kíván­csiskodók között még egyenruhás rendőrök is akadtak, akik mondhatni, egyik pillanatról a másikra jelentek meg a helyszínen. Figyelmesen hallgatták Kuncze szavait, már csak azért is, mert elképzelhető: a jövőben tőle várhatják, hogy nagyobb fizetést vigyenek haza az asszonynak. Rossz nyelvek szerint egy MDF-aktivista hívta őket, mondván, Kuncze bújtogatni fog, és az izgatás bűnébe fog esni. Ha úgy vesszük, valóban ez történt, hiszen Kuncze Gábor azon volt, hogy mindenkit rávegyen, menjen el szavazni, mert aki elmegy, május 8-án és 29-én a jövőjére szavaz. A tömeg a kérdések tömegét zúdította Kunczéra. Va­jon készül-e már az SZDSZ az idei taxisblokádra, és ha igen, kit állít majd a Parlament ablakába? Kuncze szerint a taxisok idén nem zárják el az utakat, mert az SZDSZ- kormány nem fog valótlan állításokat hangoztatni. „Hogy kit állítunk az ablakba? Ezen még gondolkodnom kell, ugyanis a szabad demokraták zöme absztinens. ” Egy fiata­lember arról kérdezett, vajon mit tesz,az SZDSZ kor­mányfőjelöltje, ha mondjuk Bod Péter Ákos aláírja a De­mokratikus Chartát. Kuncze rövid válasza: semmit, mert biztos nem fogja aláírni. A legtöbben persze egy MSZP-SZDSZ koalíció megvalósulásáról érdeklődtek. Kuncze hangsúlyozta, hogy a kormány leváltására törek­szenek és arra, hogy végül a legtöbb szavazatot érjék el a választáson, tehát hogy az SZDSZ választhassa meg koa­Fotó: KONCZ GYÖRGY líciós partnereit. A szabad demokraták csak olyan koalíci­óba mennek bele, ahol érvényesíteni tudják álláspontjai­kat. A médiában kialakult helyzettel kapcsolatos kérdé­sekre leszögezte: mind a televízióban, mind a rádióban mennie kell a csúcsvezetésnek. „Sokan megkérdezték már talán, hogy ha kormányra kerü­lünk, visszavesszük-e a rádióból elbocsátott 129 embert. Nos, a válaszom: nem, mert ez a média működésébe való újabb kor­mányzati beavatkozásnak minősülne. Ilyen akcióból volt már elég az elmúlt négy év során. Célunk, hogy szakmailag alkal­mas vezetők kerüljenek a médiákba, akik majd eldöntik, kik azok az elbocsátottak közül, akik alkalmasak arra, hogy vissza­vegyék őket. ” Vajon lesz-e expo és kap-e ingyenes belépőt Barsiné - hangzott el a következő kérdés. „Ha megvalósítható a világ­­kiállítás, akkor természeteset­ lesz, és persze Barsiné is kap meg­hívót a megnyitó ünnepségre. ” A szélsőséges pártok előretö­résével kapcsolatosan hangsúlyozta: ezeknek a politikai tö­mörüléseknek nincs társadalmi támogatottságuk. Példa­ként hozta fel a Király B. Izabella nevével fémjelzett Ma­gyar Érdek Pártját, amely csupán egy képviselőjelöltet tu­dott állítani, azt is Abony környékén, ahol Király B.-nek kiterjedt rokonsága él. (SZILÁGYI) ■ ■ a siÜÜ ¥. ' Dzsoki Pestlőrincen A történelem lám mégiscsak otthagyja hatalmas lúd­talpa nyomát kicsiny, esendő életünkön. Méghogy a káosz. Méghogy a lét áttekinthetetlen zűrzavara. Na és amit a buszon láttam, az nem ad értelmet, távlatot mindennek, ami eljövendő? Külvárosi értelmezés, de mégiscsak koncepció. Megejtően bájos, még mindig csinos kismama száll fel a megállóban, körötte négy, azaz négy bo­gárszemű, fekete kisgyerek. Másfél-két éves lépcső­zetességgel követik egymást, azt hiszem, erre mond­ják, megállapodott, a kifejezés bonyodalmaival nem­igen bajlódó tollforgatók, hogy „mint az orgonasí­pok”. Nos, a legkisebb síp most tényleg sípol. Még pólyás, fáradt és elégedetlen. Anyu hiába csitítja. - Dzsenna, Dzsenna... - vigasztalják a tesót. És ha ehhez még hozzáteszem, hogy a korban előt­te következő másik kislányt Samanthának hívták, nyilván azt hiszik, túlszíneztem a történetet. Pedig így volt. Dzsoki közöttünk jár, a kies Pestlőrincen, bizonyára valami hiper-szuper befektetés ügyében intrikál Magyarországon. És ha már itt van, s ha a jelenléte ilyen örvendetesen egybevág a ’94-es év legnagyobb belpolitikai eseményével, a választási kampánnyal, akár fel is léptethető valamelyik párt színeiben, mint frontember. Dzsoki gonosz, afféle moral insanity, modern­ül. Richard, de népszerű, ezt senki sem vitatja. Dzsoki például - tapadjon bármi a nevéhez - bízvást ígérhetne biztos lépése­ket, nyugodt jövőt. Ki ne hinné el neki? Az elraga­dóan charme-os, szelíd Bobby pedig elhozhatná nekünk a párbeszéd kormányát. Samantha bízik benne, hogy együtt sikerülni fog. Ellie hangsúlyoz­hatná a keresztény család fontosságát az erkölcsileg felbolydult világban. Sok minden elhangzott négy év alatt ebben az or­szágban. De... és ezt alá kell húzni: felelőtlen szavak és üres ígéretek helyett a Dallas (amely még az előző rendszer kimúltakor indult), szóval a Dallas dolgo­zott. Pergett, hétről hétre, megállíthatatlanul. Dzso­ki és csapata itt járt Pestlőrincen. Bizonyíték rá a bogárszemű kis Dzsenna, ez az igazi külvárosi hölgy, aki már Dallasban (Texas állam) született, a jólét és boldogság honában, és bizonyára csak azért sírt ak­kor este a buszon, mert - kitekintve a sápadt préri­­re - úgy érezte, eltévedt. BUJÁK ATTILA MSZP kontra MTV Az úgynevezett közszolgálati média egyebet sem tett a múlt héten, mint Horn Gyula ellen folytatott negatív kampányt. A megtámadott személyétől és politikai múltjától függetle­nül a tévé eljárása tűrhetetlen. Egy pártnak szíve joga, hogy negatív kampányt folytasson, azzal csak önmagát minősíti, de a közszolgálati tévének nincs joga valamely politikát tá­mogatni, pláne valamely politika és politikus ellen negatív kampányt folytatni, akkor sem, ha úgy érzik, hogy Horn nem egy matyó hímzés. A jobbra, sőt szélsőjobbra kor­mányzott médium nem közszolgálati, hanem pártszolgálati tévé, MDF-, sőt MIÉP-tévé, teljes tévedésben önmaga sze­repét illetően. Szép hetek elé nézünk. A Magyar Szocialista Párt (mely nyilvános bocsánatkérést és a botrányos műsorok szerkesz­tőinek felfüggesztését követeli Nahliktól) az alábbi közleményt juttatta el szerkesztőségünkhöz: Az MSZP a Magyar Televízió politikai műsoraival kapcsolatban: 1. Felháborítónak tartja, hogy az MTV politikai műso­rai gyűlöletet szítanak, lábbal tiporják a legalapvetőbb jogi normákat. Most már nem a személyiségi jogok semmibe­vételéről, hanem rágalmazás­ról van szó, így a Polgári és a Büntető törvénykönyv hatálya alá eső lépésekről. 2. Elszomorító tény, hogy nem akadt hazánkban olyan fe­lelős politikai tényező, amely el­határolta volna magát ettől a szennyáradattól. Alapvető fele­lősség terheli az MDF vezette kampányt, mert semmit nem tett ez ellen. 3. Felszólítjuk a Magyar Tele­vízió vezetőjét, hogy a választási kampány hátralevő idejére gon­doskodjon a politikai műsorok tisztaságáról - függessze fel a Híradó, a Panoráma szerkesztő­jét állásából. 4. Az MSZP az Országos Vá­lasztási Bizottsághoz fordul ál­lásfoglalásért. 5. A jelenlegi helyzetben ha nem történik változás, állásfog­lalásért fordulunk a legfőbb ügyészhez a Magyar Televízió politikai műsoraival kapcsolat­ban. 6. Levelet küldünk az etikai nyilatkozatot aláíró pártoknak, ebben az ügyben állásfoglalást várunk tőlük. 7. Az MSZP továbbra is programja, az ország jövőjé­ért érzett felelősség alapján po­litizál. Fogadjuk el egymást! Magyarország katolikus többségű, erős és aktív protestáns kisebbségű ország, ahol mindez újkeletű nem keresztény közössé­gekkel is vegyül. Legalábbis ez derült ki ab­ból a felmérésből, amelyet az Oktatáskuta­tási Intézet végzett hazánk felekezeti meg­oszlásáról. A felmérésre azért került sor, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról, s az egyházi tulajdonvállalásról szóló törvé­nyeket kiegészítsék egy harmadikkal. Azzal, amelyik megoldaná végre az egyházak fi­nanszírozását, hogy az állami támogatás szétosztása ne legyen a mindenkori politika kiszolgáltatottja. A parlament kérte fel a Mű­velődési és Közoktatási Minisztériumot, vé­geztessen el egy szociológiai felmérést. Igaz, egy ideig mellékvágányon pihent a do­log, mert az egyik felekezet megkérdőjelezte az adatok kiadhatóságát, így csaknem egyéves alkotmánybírósági tanakodás után kapott zöld utat a minap ismertetett felmé­rés, amely elkészült, s most már az új parla­ment feladata lesz, hogy hasznosítsa. Mint Tomka Miklós vallásszociológus elő­adásából kiderült, a felekezetstatisztikát vi­lágszerte „csinálják”. Nálunk az utolsó nagy, 1949-es KSH-felmérést csak 1972-ben kö­vette a legközelebbi. Az elmúlt húsz év vizs­gálataiból kiderül, a felekezeti összetétel vi­szonylag stabil, a társadalom több mint két­harmada katolikus, kevesebb mint egyne­gyede protestáns. Az ország lakosságának egy százaléka tartozik valamilyen kisegy­­házhoz, s az elmúlt években egyre nőtt a fe­­lekezeten kívüliek száma, a hatvanas évek fordulóján kezdődő elvallástalanodást köve­tően. A katolikusok majdnem meg tudták őrizni a társadalmi részarányukat, a reformá­tusok és az evangélikusok már kevésbé, be­jegyzett izraeliták pedig leginkább az idő­sebb korosztályban találhatók. Az egyéb vallások azonos mértékben vannak jelen a fiatalok és az idősek között. A felsőfokú végzettség tekintetében kissé lemaradtak a katolikusok és a reformátusok az evangéli­kusok és az izraeliták mögött. S ami még biztosnak tetszik: a rendszer­változással nem lett több vallásos ember, legfeljebb csak több ember meri vállalni egyházát. T. E. R­eptérváry Debrecen alpolgármestere válto­­zatlanul mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy a hajdani szovjet repülőtér területe végre a város tulajdonába kerüljön. A Hajdúság fővárosa két éve 500 millió forintot ajánlott fel a Kincstári Vagyonkezelő Szerve­zetnek a volt szovjet katonai ob­jektum tulajdonjogáért. A szer­ződés elkészült, már csak az alá­írás hiányzik ahhoz, hogy végre a debreceniek tulajdonába kerül­jön a 416 hektáros, 468 lakást és egy iskolát magába foglaló terü­let. Az alpolgármester azt is elér­te, hogy a város már 390 millió forintért magáénak tudhatná a hőn áhított légikikötőt. Igen ám, de az SZDSZ-es városatyák szerint már fölösleges­ pénzt ki­adni érte, hiszen a jelenlegi kor­mány is ingyen jutott a nagy ér­tékű ingatlanhoz. Mint mondják, a következő kabinettel új egyez­séget kellene kötni, a megválto­zott körülmények figyelembe­vételével. (BLEIER)

Next