Kurír - reggeli kiadás, 1997. május (8. évfolyam, 119-146. szám)
1997-05-03 / 119. szám
1997. május 3. NEWTON VDN FAKASZTOTT Mi az, ami kimozdíthatná a honpolgárt majánsi hangulatából, mi tudná feledtetni vele a négynapos dagonya meghitt melegét? Talán a hír, miszerint a „bambergi 71-es hadtesttámogató csoport és alárendelt egységei búcsút mondtak a taszári repülőbázisnak”? Ez ugyan jó hír, de aligha hozná lázba a honpolgárt. De mert az első mondatot néhány további is követi, hajlamos letenni kezéből a söröskriglit, a gyereket leparancsolni a körhintáról, vége a vigalomnak, nincs már kilencvenhat órás semmittevés, gondolkodás van és töprengés előtt, hogy az embernél tényleg nincs csodálatosabb. A 122-15-ös számot viselő, azonnali közleményben ugyanis az áll, hogy ifjabb Charles B. Newton alezredes zászlóalja „számos fontos dolgot vitt véghez az elmúlt kilenc hónap során”. Ezek közül talán néhány elhanyagolható apróságot, úgymint harmincezer katona légi szállításának megszervezését, nyolcmillió liter üzemanyag gépjárművekbe történő tankolását - „mely lehetővé tette, hogy a konvojok időben odaérjenek rendeltetési helyükre” -, és végül, de nem utolsósorban 599 vasúti kocsit rakodtak meg ifjabb Charles B. Newton derék katonái. Ez azonban mind lényegtelen, hiszen dicső tetteik listáján nem kevesebb, mint „11,1 millió liter ivóvíz amerikai színvonalon történő előállítása” is megtalálható. Mármost az ember oldalát csakcsak furdalja a kíváncsiság, vajon hogyan állították elő ezt a mérhetetlen mennyiségű vizet, tán kénes gyógyforrásra leltek a kies somogyi falucskában, a levegőből csapatták vissza, esetleg saját receptjük van az efféle taktikákhoz, vagy netalántán ifjú Charles B. Newton egy szép napon reggeli után kisétált a reptéri betonra, na idefigyeljenek emberek - szólt övéihez, parancsolom, hogy mostantól amerikai színvonalú víz csörgedezzék. S jön. Fájdalom, az igazat Newton úrtól alighanem sohasem tudjuk meg, ő ugyanis már Bamberben időzik, talán a helyi specialitást, a füstölt sört kortyolgatja óraszám, miközben az ottani cimboráknak a vízügyek magyarországi állásáról tart élménybeszámolót. Reményünk csupán annyi maradhat, hogy Logan őrnagy, a stabilizátorok sajtófőnöke szerint a hadtesttámogató csoport nem sokra ment volna Newton alezredes összes tudományával sem, ha nem lettek volna ott a magyarok, s nem segítik őt fáradságos munkájában. Logan őrnagy meg is köszönte tehát „az erőfeszítést és a segítő hozzáállást”, amiből - mert mi tudunk a sorok között olvasni - egyértelműen kiderül: nemzetünk megint megmutatta a világnak, s ráérő idejében segített vizet találni a szomjas katonáknak. Ráadásul mindezt amerikai színvonalon cselekedte meg, ami azért valljuk be, nagy dolog, hiszen a mi közép-európai vizünk mégiscsak máshogy gördült volna le a békefenntartói torkokon. B. P. F. Hüllőt, békát a lakásba Majálistól anyák napjáig várják az érdeklődőket a XIII. kerületi Rozsnyai utcai Láng Művelődési Központban. A szervezők távoli tájak, dzsungelek, sivatagok és a vizek élőlényeiből mutatnak be néhány érdekes példányt. Akad látnivaló bőven, óriáskaktuszok, orchideák, húsevő és mocsári, különböző pozsgás-, valamint sziklakerti növényekben gyönyörködhetnek a vendégek. A konyhakertek kedvelői pedig paradicsomfát és dinnyebokrot csodálhatnak meg a kiállításon. A természet apraja-nagyja képviselteti magát. Megtekinthető a világ legkisebb galambfajtájának példánya, óriáskígyók, tigrispiton, boa, a legtermetesebb papagájnemzetség tagja, nílusi varánusz, krokodil, óriásteknősök, madárpókok, kakaduk. A tenyésztők hasznos tanácsokkal is szolgálnak, hogyan érdemes és szabad tartani ezeket az egzotikus jószágokat. A kiállításon vásárolni is lehet. Félredobhatják a fantáziadús gyerekek a megszokott anyák napi ajándékokat, és meglephetik a mamájukat egy kedves kis madárpókkal, esetleg nílusi varánusszal. B. T. Van, akit ki nem hüllő szerelem fűt az állatok iránt Vadásznak a Mavadra A Vadgazdálkodási Termékek és Szolgáltatások Terméktanácsa Gödöllőn tartotta az 1996. évet lezáró és értékelő közgyűlését. A rendezvényen részt vevő 18 terméktanácstag megdöbbenéssel fogadta az elnök, dr. Tóth Géza bejelentését, miszerint a Mavad Rt. vezérigazgatói székéből várhatóan május 20-tól visszahívják, ezért nem vállalhatja tovább a terméktanács elnöki funkciójának ellátását. A közgyűlési tagok mind a tanácsteremben, mind a folyosói beszélgetésekkor hangot adtak annak a véleményüknek: a dr. Tóth elmozdítására tett lépések jól reprezentálják azt a folyamatot, amelynek végső célja a Mavad Rt. szándékos pozícióvesztésének elérése, hogy aztán egy szűk érdekcsoport a kisrészvényeseket háttérbe szorítva birtokolhassa a céget. A tisztességtelen eszközöket is felemlegető tagok végül azzal fogadták el az elnök lemondását, hogy azonnal ügyvezető elnöknek választották meg, a terméktanács következő ülését pedig bizonytalan ideig elhalasztották. A Kurír birtokába jutott néhány olyan dokumentum, amely azt bizonyítja, hogy a Mavad Rt. megszerzéséért óriási harc folyik, ám kérdéses, hogy a kíméletlen gazdasági harc mennyire maradt jogszerű. Köztudott, hogy a Mavad a vadhúsfeldolgozáson és - exportáláson kívül a nyugati bérvadászok fogadásával is foglalkozik, a rendszerváltás idején még III/3-as ügynököktől hemzsegő cég később is jelentős bevételt jelentett a nemzetgazdaságnak. A Mavad jelenleg is, de a jövőben még inkább a magyar vadgazdálkodás legjövedelmezőbb cége, ezért a pozícióvesztésére tett lépések annak a lobbynak az érdekeit szolgálják, amelyik a kisrészvényesek háttérbe szorításával már nem elégszik meg a habbal, hanem meg akarja szerezni az egész tortát. ZS. F. ,/ dilatációs szerkezet javítása miatt elterelték a forgalmat. ” A Magyar Rádió reggeli adásában ez így hangzott el. Mi a fránya lehet a dilatáció? Sok évvel ezelőtt, a román főváros vasúti ezredénél a kiképzést vezető tiszthelyettes mindig kibabrált az erdélyi, románul alig tudó bakákkal. A sínek s tartozékaik tanulmányozásakor elküldte őket, hozzanak neki egy-egy punc de dilatatie-t. Míg a magyar nemzetiségű román katonák azon törték a fejüket, a sok rozsdás ócskavas között melyik lehet az az akármi, a többiek majd megfulladtak a röhögéstől. Mert sínek közötti tágulási pontot, rést kerestek - ezt jelenti ugyanis a punct de dilatatie... Úgy látszik, néha a Magyar Rádió is elküld minket valahová. De ki nevet ezen? K. V. S. Időutazáson vehetnek részt azok, akik vasárnap kilátogatnak a szentendrei Szabadtéri Múzeumba. Ugyanis Flórián napja lészen, s a tűzoltók látványos ünnepléssel köszöntik védőszentjüket. Délután kettőkor kezdenek, valamikor száz évvel ezelőttről, amikor még szekér volt az alváza a szerkocsinak, és a kosaras emelő is csak létra képében létezett. Ez persze nem azt jelenti, hogy az akkori technika elavult. Ezt bizonyítandó, Szentendre, Pomáz és Dabas tűzoltócsapatai versenyeznek egymással, ki lenne a legjobb a hőskorban. Aztán vissza a mába: előkerül a feszítővágó a kocsiba szorultak kimentésére, a habágyú a kigyulladt benzin oltására, a létrasugár épülettűz oltására. Az akut piromániások sem csalódhatnak: lesz kalácssütés és tüzes mesterségek bemutatója is, este pedig tűzijáték. N. SZ. Kész, i! — .--------------=---------- ii ii ... iiüi mi --------------------------------------iJMhIÍ ^ :'xN I IP % ti WuM f1 ‘ Újabb, a jövendő történelemkönyveibe kívánkozó fejezete kezdődött tegnap a nagykörúti csataként emlegetett, több éve tartó városbénulásnak. Eddig mindannyiszor az autósok voltak a vesztesek - miért is történne most másként? Ha a Kéner Viktória fotóján feltűnő állapot megnyugtatóan hatna, hát kissé tán ünneprontásként nem árt eszünkbe idézni: tegnap munkaszünet volt. Izgatottan (és nem túl vidáman) várjuk tehát a hétfőt... Bár a járványügyi szakemberek szerint nem szabad összemosni az egy gócból kiinduló, kisebb közösségeket érintő, lokális fertőzéseket a tömegs járványos megbetegedésekkel, kétségtelen,ogy újabban olyan fertőzésekről is érkeznek hírek, melyekről évtizedek óta nemigen hallottunk. (Mint tegnapi számunkban megírtuk, egy Borsod megyei faluban ótvaros betegeket találtak- a szerk.) A villamoson, taxiban szétszóródó, bőrgombás fertőzést okozó spórák bárkire rákerülhetnek, attól függetlenül, hogy az illető kifejezetten ápolt, tiszta ember, s ugyanígy végigvonulhat egy-egy gyermekközösségen a rüh, az ótvar megint. A nagy különbség a régebbi és az új megbetegedések között nem csak számbeli: ma már néhány, korábban halált jelentő betegséget, fertőzést gyógyítani is lehet. Az 1970-es évekre kiirtottuk a Földről a himlőt, ma már oltással megelőzhető a tetanusz, a diftéria, a szamárköhögés. Az 1950-es évektől alkalmazott vakcinákkal pedig a gyermekbénulást, kanyarót és rubeolát is sikerült legyőzni. Az ötvenes-hatvanas években úgy tűnt, hogy a század első felének rettegett betegségét, a tbc-t sikerült száműzni Európából és Amerikából, ugyanakkor a jóslat - amely szerint 2000-re már végleg múlt időnek számít a betegség - nem jött be. A 90-es évek kezdetén ugrásszerűen emelkedett ismét a friss tbc-s esetek száma, Amerikában a HIV- fertőzést kísérő jelenség képében, Közép-Európában pedig az elszegényedés, az alultápláltság az elemi higiéniai szabályok be nem tartása következtében bukkant fel újra. Igaz, társadalmi rétegenként és területenként eltérő mértékben leginkább a hajléktalanokat és alkoholbetegeke támadja meg Szabolcsban és Borsodban, valamint a fővárosban a legmagasabb számban. Ráadásul a nemzetközi kereskedelemmel közlekedéssel, a háborúk nyomán megindult népvándorlásokkal a kórokozók is vándorolnak, eleddig ismeretlen betegségek jelennek meg, vagy már legyőzöttek jönnek újra, mer csak akkor tűnhetnének el végleg, ha a Föld minden pontján egyszerre sikerülne kiírtán kórokozóikat. (KOMORNIK raja Szócsaták vitézei A hosszúra nyújtott hétvége alkalmatossá teszi nyűjtelménket arra, hogy elgondolkodjunk dolgokról, melyek felett a napi hajsza közepette, a soros események sodrára figyelmezve rendszerint elsiklunk. E tétel igazával tisztában vannak vitéz politikusaink is. Nagy részük pihen, ejtőzik otthonában, a május 1-jén fogyasztott sört emészti csendben, a hon és a pártja jövőjén mereng. A Parlament üléstermében, rengeteg szócsaták helyén csend honol, a légy zümmögését nem zavarja heveny anyázás. Az ám, a választások felé közeledve egyre többször tűnik fel, jó lenne, ha egymás szidalmazásával gyakorta elfoglalt, heves vérmérséklettel dicsekvő honatyáink visszafogottságot esküdnének, egymás tiszteletét, ilyesmit. Mondjuk főként napirend előtt. Akad efféle célú kezdeményezés mostanában, csak hát úgy néz ki, esély nincsen, hogy megfogadják a szépen szólók szavát. Igaz, létezik belátóbb megközelítés, mely szerint ami van, még belefér. De megjegyzendő: a hangnem az érdemi munkát hátráltatja. Mert mi az, amit immár hét esztendeje tapasztalunk? Kétfelől elemezhető. Az egyik oldal: képviselő szólna jobbról, harsányak hurrognak, puffognak, fújolnak balról. Valamint fordítva. A másik: képviselő szól, közbevetőleg majdhogynem hülyézve az ellenérdekelteket. Mire fel ellenérdekelt párt embere riposztot, cseppet sem tétovázva és fikarcnyit sem szelídebben. Hovatovább - az e helyt mellőzhetetlen sarkítással fogalmazva - egyetlen párt akad az ország házában, amelynek parlamentben ücsörgői a kulturáltságot szem előtt tartják. A többi a radikális - vagy maróan gunyoros - retorika megbonthatatlan híve, akár deklaráltan, akár anélkül. Hozzáállásukat természetes indíttatásukon túl arra a felismerésre alapozzák, hogy a választó a hangos szóra hallgat. Az ilyeténképp árva kivételként említhető Magyar Demokrata Néppárt azonban hiába keresi a közepet. Európainak minősíthető hangjukkal - noha múlnak a hónapok egyre-másra - vajmi kevés a sanszuk hívek tömegeinek megnyerésére. Vagyis ahogy most kinéz: ’98-ban Európa nélkül marad parlamentünk. Bár csoda folytán maradhat a néppárt, sőt akadhat más. Józan reményünk ennyi lehet, nem több. GAZDA ALBERT V__________________________________) ITTHON 3