Kurír - reggeli kiadás, 1997. május (8. évfolyam, 119-146. szám)

1997-05-03 / 119. szám

1997. május 3. NEWTON VDN FAKASZTOTT Mi az, ami kimozdíthatná a honpolgárt maján­si hangulatából, mi tudná feledtetni vele a négynapos dagonya meghitt melegét? Talán a hír, miszerint a „bambergi 71-es hadtesttámogató csoport és alárendelt egységei búcsút mondtak a taszári repülőbázisnak”? Ez ugyan jó hír, de aligha hozná lázba a honpolgárt. De mert az első mondatot néhány további is követi, hajlamos letenni kezéből a söröskriglit, a gyereket leparancsolni a körhintáról, vége a vigalomnak, nincs már kilencvenhat órás semmittevés, gondolkodás van és töprengés előtt, hogy az embernél tényleg nincs csodálato­sabb. A 122-15-ös számot viselő, azonnali közleményben ugyanis az áll, hogy ifjabb Charles B. Newton alezredes zászlóalja „számos fontos dolgot vitt véghez az elmúlt kilenc hónap során”. Ezek közül talán néhány elhanyagol­ható apróságot, úgymint harminc­ezer katona légi szállításának meg­szervezését, nyolcmillió liter üzem­anyag gépjárművekbe történő tanko­lását - „mely lehetővé tette, hogy a konvojok időben odaérjenek rendel­tetési helyükre” -, és végül, de nem utolsósorban 599 vasúti kocsit ra­kodtak meg ifjabb Charles B. New­ton derék katonái. Ez azonban mind lényegtelen, hiszen dicső tetteik lis­táján nem kevesebb, mint „11,1 mil­lió liter ivóvíz amerikai színvonalon történő előállítása” is megtalálható. Mármost az ember oldalát csak­­csak furdalja a kíváncsiság, vajon ho­gyan állították elő ezt a mérhetetlen mennyiségű vizet, tán kénes gyógy­forrásra leltek a kies somogyi falucs­kában, a levegőből csapatták vissza, esetleg saját receptjük van az efféle taktikákhoz, vagy netalántán ifjú Charles B. Newton egy szép napon reggeli után kisétált a reptéri beton­ra, na idefigyeljenek emberek - szólt övéihez, parancsolom, hogy mostan­tól amerikai színvonalú víz csörge­dezzék. S jön. Fájdalom, az igazat Newton úr­tól alighanem sohasem tudjuk meg, ő ugyanis már Bamberben időzik, talán a helyi specialitást, a füstölt sört kortyolgatja óraszám, miközben az ottani cimboráknak a vízügyek magyarországi állásáról tart élménybeszámolót. Reményünk csupán annyi marad­hat, hogy Logan őrnagy, a stabilizá­­torok sajtófőnöke szerint a hadtest­támogató csoport nem sokra ment volna Newton alezredes összes tu­dományával sem, ha nem lettek vol­na ott a magyarok, s nem segítik őt fáradságos munkájában. Logan őr­nagy meg is köszönte tehát „az erő­feszítést és a segítő hozzáállást”, amiből - mert mi tudunk a sorok között olvasni - egyértelműen kide­rül: nemzetünk megint megmutatta a világnak, s ráérő idejében segített vizet találni a szomjas katonáknak. Ráadásul mindezt amerikai színvo­nalon cselekedte meg, ami azért valljuk be, nagy dolog, hiszen a mi közép-európai vizünk mégiscsak máshogy gördült volna le a béke­­fenntartói torkokon. B. P. F. Hüllőt, békát a lakásba Majálistól anyák napjáig várják az érdeklődőket a XIII. kerületi Rozsnyai utcai Láng Művelődési Központban. A szervezők távoli tájak, dzsungelek, sivatagok és a vizek élőlényeiből mutatnak be néhány érdekes példányt. Akad látnivaló bőven, óriáskaktu­szok, orchideák, húsevő és mocsári, különböző pozsgás-, valamint sziklakerti növé­nyekben gyönyörködhetnek a vendégek. A konyhakertek kedvelői pedig paradicsom­fát és dinnyebokrot csodálhatnak meg a kiállításon. A természet apraja-nagyja képvi­selteti magát. Megtekinthető a világ legkisebb galambfajtájának példánya, óriáskígyók, tigrispiton, boa, a legtermetesebb papagájnemzetség tagja, nílusi varánusz, krokodil, óriásteknősök, madárpókok, kakaduk. A tenyésztők hasznos tanácsokkal is szolgálnak, hogyan érdemes és szabad tartani ezeket az egzotikus jószágokat. A kiállításon vásárolni is lehet. Félredobhatják a fantáziadús gyerekek a megszokott anyák napi ajándékokat, és meglephetik a mamájukat egy kedves kis madárpókkal, esetleg nílusi varánusszal. B. T. Van, akit ki nem hüllő szerelem fűt az állatok iránt Vadásznak a Mavadra A Vadgazdálkodási Termékek és Szolgál­tatások Terméktanácsa Gödöllőn tartotta az 1996. évet lezáró és értékelő közgyű­lését. A rendezvényen részt vevő 18 ter­méktanácstag megdöbbenéssel fogadta az elnök, dr. Tóth Géza bejelentését, misze­rint a Mavad Rt. vezérigazgatói székéből várhatóan május 20-tól visszahívják, ezért nem vállalhatja tovább a terméktanács el­nöki funkciójának ellátását. A közgyűlési tagok mind a tanácsterem­ben, mind a folyosói beszélgetésekkor han­got adtak annak a véleményüknek: a dr. Tóth elmozdítására tett lépések jól reprezen­tálják azt a folyamatot, amelynek végső célja a Mavad Rt. szándékos pozícióvesztésének elérése, hogy aztán egy szűk érdekcsoport a kisrészvényeseket háttérbe szorítva birtokol­hassa a céget. A tisztességtelen eszközöket is felemlegető tagok végül azzal fogadták el az elnök lemondását, hogy azonnal ügyvezető elnöknek választották meg, a terméktanács következő ülését pedig bizonytalan ideig el­halasztották. A Kurír birtokába jutott néhány olyan do­kumentum, amely azt bizonyítja, hogy a Mavad Rt. megszerzéséért óriási harc folyik, ám kérdéses, hogy a kíméletlen gazdasági harc mennyire maradt jogszerű. Köztudott, hogy a Mavad a vadhúsfeldolgozáson és - exportáláson kívül a nyugati bérvadászok fo­gadásával is foglalkozik, a rendszerváltás ide­jén még III/3-as ügynököktől hemzsegő cég később is jelentős bevételt jelentett a nem­zetgazdaságnak. A Mavad jelenleg is, de a jö­vőben még inkább a magyar vadgazdálkodás legjövedelmezőbb cége, ezért a pozícióvesz­tésére tett lépések annak a lobbynak az érde­keit szolgálják, amelyik a kisrészvényesek háttérbe szorításával már nem elégszik meg a habbal, hanem meg akarja szerezni az egész tortát. ZS. F. ,/­ dilatációs szerkezet javítása miatt elterelték a forgalmat. ” A Magyar Rádió reggeli adásában ez így hangzott el. Mi a fránya lehet a dilatáció? Sok évvel ezelőtt, a román főváros vasúti ezredénél a kiképzést vezető tiszthelyettes mindig kibabrált az erdélyi, románul alig tudó bakákkal. A sínek s tartozékaik tanulmányozásakor elküldte őket, hozzanak neki egy-egy punc de dilatatie-t. Míg a magyar nemzeti­ségű román katonák azon törték a fejüket, a sok rozsdás ócskavas kö­zött melyik lehet az az akármi, a többiek majd megfulladtak a röhö­géstől. Mert sínek közötti tágulási pontot, rést kerestek - ezt jelenti ugyanis a punct de dilatatie... Úgy látszik, néha a Magyar Rádió is elküld minket valahová. De ki nevet ezen? K. V. S. Időutazáson vehetnek részt azok, akik vasárnap kilátogatnak a szentendrei Sza­badtéri Múzeumba. Ugyanis Flórián nap­ja lészen, s a tűzoltók látványos ünnep­léssel köszöntik védőszentjüket. Délután kettőkor kezdenek, valamikor száz évvel ezelőttről, amikor még szekér volt az al­váza a szerkocsinak, és a kosaras emelő is csak létra képében létezett. Ez persze nem azt jelenti, hogy az akkori technika elavult. Ezt bizonyítandó, Szentendre, Pomáz és Dabas tűzoltócsapatai verse­nyeznek egymással, ki lenne a legjobb a hőskorban. Aztán vissza a mába: előkerül a feszí­tővágó a kocsiba szorultak kimentésére, a habágyú a kigyulladt benzin oltására, a létrasugár épülettűz oltására. Az akut pi­­romániások sem csalódhatnak: lesz ka­lácssütés és tüzes mesterségek bemuta­tója is, este pedig tűzijáték. N. SZ. Kész, i! — .--------------=---------- ii ii ... iiüi mi --------------------------------------­iJMhIÍ ^ :'xN I IP % ti WuM f1 ‘ Újabb, a jövendő történelemkönyveibe kívánkozó fejezete kezdődött tegnap a nagykörúti csataként emlegetett, több éve tartó városbénulásnak. Eddig mindannyiszor az autósok voltak a vesztesek - miért is történne most másként? Ha a Kéner Viktória fotóján feltűnő állapot megnyugtatóan hatna, hát kissé tán ünneprontásként nem árt eszünkbe idézni: tegnap munkaszünet volt. Izgatottan (és nem túl vidáman) várjuk tehát a hétfőt... Bár a járványügyi szakemberek szerint nem sza­bad összemosni az egy gócból kiinduló, kisebb közösségeket érintő, lokális fertőzéseket a töme­­gs járványos megbetegedésekkel, kétségtelen,­ogy újabban olyan fertőzésekről is érkeznek hí­rek, melyekről évtizedek óta nemigen hallot­tunk. (Mint tegnapi számunkban megírtuk, egy Borsod megyei faluban ótvaros betegeket talál­tak- a szerk.) A villamoson, taxiban szétszóródó, bőrgombás fertőzést okozó spórák bárkire ráke­rülhetnek, attól függetlenül, hogy az illető kifejezetten ápolt, tiszta ember, s ugyanígy vé­gigvonulhat egy-egy gyermekközösségen a rüh, az ótvar megint. A nagy különbség a régebbi és az új megbetegedések között nem csak számbeli: ma már néhány, korábban halált jelentő betegsé­get, fertőzést gyógyítani is lehet. Az 1970-es évekre kiirtottuk a Földről a him­lőt, ma már oltással megelőzhető a tetanusz, a diftéria, a szamárköhögés. Az 1950-es évektől al­kalmazott vakcinákkal pedig a gyermekbénulást, kanyarót és rubeolát is sikerült legyőzni. Az öt­venes-hatvanas években úgy tűnt, hogy a század első felének rettegett betegségét, a tbc-t sikerült száműzni Európából és Amerikából, ugyanakkor a jóslat - amely szerint 2000-re már végleg múlt időnek számít a betegség - nem jött be. A 90-es évek kezdetén ugrásszerűen emelkedett ismét a friss tbc-s esetek száma, Amerikában a HIV- fertőzést kísérő jelenség képében, Közép-Euró­pában pedig az elszegényedés, az alultápláltság az elemi higiéniai szabályok be nem tartása kö­vetkeztében bukkant fel újra. Igaz, társadalmi ré­tegenként és területenként eltérő mértékben leginkább a hajléktalanokat és alkoholbetegeke támadja meg Szabolcsban és Borsodban, vala­mint a fővárosban a legmagasabb számban. Ráadásul a nemzetközi kereskedelemmel közlekedéssel, a háborúk nyomán megindult népvándorlásokkal a kórokozók is vándorol­nak, eleddig ismeretlen betegségek jelennek meg, vagy már legyőzöttek jönnek újra, mer csak akkor tűnhetnének el végleg, ha a Föld minden pontján egyszerre sikerülne kiírtán kórokozóikat. (KOMORNIK raja Szócsaták vitézei A hosszúra nyújtott hétvége alkalmatossá teszi nyűjt­elménket arra, hogy elgondolkodjunk dol­gokról, melyek felett a napi hajsza közepette, a so­ros események sodrára figyelmezve rendszerint el­siklunk. E tétel igazával tisztában vannak vitéz po­litikusaink is. Nagy részük pihen, ejtőzik otthoná­ban, a május 1-jén fogyasztott sört emészti csend­ben, a hon és a pártja jövőjén mereng. A Parlament üléstermében, rengeteg szócsaták helyén csend honol, a légy zümmögését nem za­varja heveny anyázás. Az ám, a választások felé kö­zeledve egyre többször tűnik fel, jó lenne, ha egy­más szidalmazásával gyakorta elfoglalt, heves vér­­mérséklettel dicsekvő honatyáink visszafogottságot esküdnének, egymás tiszteletét, ilyesmit. Mondjuk főként napirend előtt. Akad efféle célú kezdemé­nyezés mostanában, csak hát úgy néz ki, esély nin­csen, hogy megfogadják a szépen szólók szavát. Igaz, létezik belátóbb megközelítés, mely szerint ami van, még belefér. De megjegyzendő: a hang­nem az érdemi munkát hátráltatja. Mert mi az, amit immár hét esztendeje tapaszta­lunk? Kétfelől elemezhető. Az egyik oldal: képvi­selő szólna jobbról, harsányak hurrognak, puffognak, fújolnak balról. Valamint fordítva. A másik: képviselő szól, közbevetőleg majdhogy­nem hülyézve az ellenérdekelteket. Mire fel ellen­­érdekelt párt embere riposztot, cseppet sem této­vázva és fikarcnyit sem szelídebben. Hovatovább - az e helyt mellőzhetetlen sarkítás­­sal fogalmazva - egyetlen párt akad az ország házá­ban, amelynek parlamentben ücsörgői a kulturáltsá­got szem előtt tartják. A többi a radikális - vagy maróan gunyoros - retorika megbonthatatlan híve, akár deklaráltan, akár anélkül. Hozzáállásukat ter­mészetes indíttatásukon túl arra a felismerésre ala­pozzák, hogy a választó a hangos szóra hallgat. Az ilyeténképp árva kivételként említhető Ma­gyar Demokrata Néppárt azonban hiába keresi a közepet. Európainak minősíthető hangjukkal - no­ha múlnak a hónapok egyre-másra - vajmi kevés a sanszuk hívek tömegeinek megnyerésére. Vagyis ahogy most kinéz: ’98-ban Európa nélkül marad parlamentünk. Bár csoda folytán maradhat a nép­párt, sőt akadhat más. Józan reményünk ennyi lehet, nem több. GAZDA ALBERT V__________________________________) ITTHON 3

Next