Labdarúgás, 1961. január-december (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961. január / 1. szám
1960-ról—1961-ről Ha labdarúgó sportunk ez évi feladatairól akarunk írni, kicsit az elmúlt évből kell kiindulni. Visszagondolva ugyanis 1960 tizenként hónapjára, pillanatnyilag mindenkiben olyan érzés támad, hogy bizony lemaradtunk az európai élvonaltól, nem volt előrehaladás a sportágban. Az olimpián a dánoktól, s Brüsszelben a belgáktól elszenvedett vereség jut ugyanis az ember eszébe, s máris kész a fenti értelmű megállapítása. A többi európai ország, s a labdarúgás élvonalába tartozó nemzetek eredményeinek aprólékos vizsgálatánál azonban már egészen más következtetésre jut. No nem arra, hogy minden rendben van a magyar labdarúgásban, hanem hogy azért pillanatnyilag nem olyan nagy a vész, s a tapasztalatok kellő felhasználásával már az idén nagyot lehet „ugrani”. Mert mit is mutatott az összesített európai labdarúgó eredmény mérleg? Elsősorban három kiemelkedő teljesítményt: 1. A Szovjetunió győzelmét a Nemzetek Kupájában, 2. Jugoszlávia olimpiai bajnokságát, és 3. Svédország veretlenségét. Mindezen kiváló teljesítményeknek is megvannak a kisebb árnyai. Így pl.: a Szovjetunió, amely összesen öt mérkőzést játszott 1960-ban, a párizsi szép diadal után alig két hónapra vereséget szenvedett Bécsben. Jugoszláviát is érte egy-két váratlan vereség pl.: Portugália elleni Eb negyeddöntő első találkozóján. Svédországgal kapcsolatban pedig az említhető meg, hogy öt mérkőzése közül négyet otthon játszott, s legyőzött ellenfelei: Írország, Finnország, Dánia, Belgium és Franciaország voltak. Továbbmenően akármelyik ország eredményei között találhatók szép és kellemetlen eredmények, tehát nincsen nagy űr köztük és a magyar labdarúgás között. Az NSZK együttesét kell elsőként említeni. Hat mérkőzés közül csak Szófiában szenvedett vereséget, igaz hogy kétvállra fektetett ellenfelei: Chile, Portugália, Finnország, Írország, Görögország nem épp az első vonalat képviselték. Ide számíthatjuk a második félévben feljött Ausztriát, Angliát, — az első hónapban vereségek is tarkítják listájukat — s több szép és értékes győzelmével Csehszlovákiát — bár itt is akadt egy-két nem várt eredmény. — (Ausztria ellen 4 :0, Franciaország ellen 2 : 0, Hollandia ellen 4 : 0.) Ez a kis felsorlás azt hiszem jól alátá masztja, ha szerényebb eredményekkel is, de ott vagyunk a hat legjobb között, s ez akármelyik sportágban is az élvonalat jelenti. Most nézzük meg azt, amiben egy kissé elmaradtunk. A váltakozó eredményekben európaszerte nagy része van a VB csapat keresésének, alakításának. Vegyük csak a Bécsben szerepelt szovjet csapatot, Herberger együttesét, vagy a jugoszlávokat, franciákat, s kijelenthetjük, hogy 1958- as VB-s csapatukból alig maradt hírmondó 1962-re. Jasin, esetleg Netto a szovjeteknél, Zebec, Kosztics a jugoszlávoknál, Kapa, Vincent a franciáknál, az idősebb korosztályból szinte csak a fehér hollót jelentik majd Chilében. Ezzel szemben a VB selejtezőre közölt magyar csapatból nyolcan voltak Svédországban, s a fiatalítást az elképzelt csapatban csak Albert, Göröcs és Solymosi jelenti. S ha valamilyen fokú lemaradásról beszélünk, akkor talán ezen a téren mutatkozik ez meg. Senkinek sincs ugyan kétkedni valója a számításba vett idősebb játékosaink tudásában, de vajon elegendő lesz-e ez másfél év múlva, s párosul-e majd megfelelő erővel — természetesen abban az esetben, ha kijutunk — a teljesen szokatlan klímájú délamerikai országban, az izgalmas döntőben? Ennek kapcsán megint kissé vissza kell pillantani 1958-ra, s megjegyezni, hogy a világklaszszis Bozsik és Hidegkúti sem tudta már — többek között — azt nyújtani a fokozott izgalmak közepette, az izzó légkörben, amelyre talán egy-egy, — tehát nem sorozatmérkőzésen — még képes volt. Lehet, hogy mindez most szőrszállhasogatásnak tűnik, elgondolkodni azonban talán mégis érdemes rajta. Jelentős előremenés volt található egyébként a klubok munkájában. Ésszerűen és nem indokolatlanul fiatalítottak, s szem előtt nem mindig a jelent, hanem a sikert ígérő jövőt tartották. Mint az U. Dózsa példája mutatja, vagy talán esetleg hamarosan a Vasasé. Sokan mondhatnák ezzel kapcsolatban, no igen az U. Dózsa, de hol vannak pl. még nemzetközi eredményei. Ma még talán nincs. De holnap az következik. A magyar bajnokságba felnövéshez egy-két év kellett a fiataloknak, a nemzetközi szintre kerüléshez ennél több idő szükséges. Azt hiszem ez logikus, s akkor a várt nemzetközi eredményeknek is be kell következniük, talán még a legközelebbi EK-ban. Kissé talán többet tartózkodtunk a múltban, mint amennyit a cikk címe megengedne, de ami már tény, az jobban tollra kívánkozik, mint ami még csak feladat. 1961 labdarúgó sportunk minősítő éve bejut-e a VB döntő 16 csapata közé, amelynek eddig már három résztvevője biztos: a rendező Chile, a védő Brazília, s a selejtezőkből elsőnek bejutott Argentína. A világbajnoki selejtező körül összpontosul most minden figyelem a magyar labdarúgásban, s a feladat bizony nem könnyű. Hollandia és az NDK bizony már sok váratlan eredménnyel tört be a nemzetközi labdarúgás világába. Például a múlt évben Hollandia—Bulgária 4 : 2, Hollandia—Belgium 4:1. Az NDK pedig csak nagy közdelemben kapott ki — többek között — 1 :0-ra a Szovjetuniótól. Egyáltalán nem lebecsülendő ellenfelek, s bizony az erő és a tudás teljes latbavetésére lesz szükség a továbbjutás eléréséhez. Nemzetközi szintű eseménysorozat még a portugáliai UEFA torna, amelyre a magyar ifjúsági csapat, mint a kupa védője utazik ki. Az ősszel látott három válogatott mérkőzés alapján elmondható, sikerült ismét egy jóképességű csapat összehozása, s remélhetőleg a hátralevő három hónap elég lesz majd, hogy egysége tovább kovácsolódjon, s akkor bizalommal küldhetjük őket Délnyugat-Európa csücskébe. Bőven megvannak tehát az új évben labdarúgásunk feladatai, s ha ezek közül a VB selejtező megvívása sikeres lesz, a szakvezetők nyugodtan elmondhatják, jó munkát végeztek. Hoffer József Solymosi Ernő, válogatott csapatunk 1960. évi egyik újonca a 2:0-ás magyar—osztrák mérkőzésen még estében is elrúgja a labdát (MTI Fotó: Petrovits László felv.) .