Labdarúgás, 1979. január-december (25. évfolyam, 1-12. szám)

Különszám

TÖRTÉNELEM Bobby CHARLTON A Manchester United kö­zépső középpályása, aki nyakába vette a pályát, Bobby Moore-ral együtt rengeteget vállalt magára a világbajnoki diadalból. Az angol játékstílust kép­viselte, tehát a sportszerű keménység, a küzdőszel­lem, a fáradhatatlanság voltak szereplésének alap­vető jellemzői. Mégis, az ő játéka annyiban különbö­zött társaiétól, hogy sok­kal gazdagabb volt várat­lan megoldásokban, techni­kája sokkal kifinomultabb volt, az összjátékban talán mindenkinél pontosabb volt, s a középpályások át­lagát meghaladó mérték­ben vállalkozott lövésekre is. Bobbynak tulajdonkép­pen nem volt gyengébb ol­dala. Ő azért kapott helyet a világklasszisok aránylag szűk körében, mert a lab­darúgás mindegyik elemét az átlagon jóval felül űzte, egy sor dologban pedig szinte egyedülálló volt. Az angol válogatottban 107 al­kalommal kapott helyet, s benne a szövetségi kapitá­nyok egyszer sem csalód­tak. IX. VB Mexikó 1970 Franz BECKENBAUER Beckenbauert, mire nem egészen 21 évesen megér­kezett az NSZK válogatott csapatéval az 1966-os VB- re, már megelőzte a híre. Sokan Bobby Charltonnal hasonlították össze a fiatal nagyságot. Nos, nem is té­vedtek, hiszen angol kollé­gájával együtt bekerültek a közvélemény csapatába. Sokan azonban hozzátet­ték: Beckenbauer ugyanazt tudja, de elegánsabban, könnyedébben, esztétiku­­sabban... A német fiú nem sokáig volt tehát ígéret, hamaro­san teljes nagyságában bontakozott ki. Játéka rá­nyomta a bélyegét nemcsak klubja együttesére, a Ba­yern Münchenre, hanem az NSZK válogatottjára, sőt az egész NSZK futballjára is. Azt tartották, hogy az NSZK-ban rengeteg kiváló játékos van, de Becken­bauer csak egy létezik! S ebben lehet is valami, hi­szen Beckenbauer lelépé­­sét az NSZK futballja színpadáról nemcsak a Ba­yern, hanem a válogatott is érzi. Beckenbauer utólérhetet­­lensége abban volt, hogy kivételes helyezkedési ké­pessége miatt egyszerűen nem lehetett átjátszani, s ez olyan nyugalmat terem­tett a kapu körzetében, hogy soha nem estek a vé­dők a kapkodás hibájába. Senki úgy nem látta meg a támadásindítás és az ab­ban való részvétel lehető­ségeit, mint ő, ezzel azután Beckenbauer egyszersmind a támadó szerepét is be­töltötte! Gerd Müller és a többiek eredményessége nem kis mértékben ezzel függött össze. Franz Bek­­kenbauer 1970-ben és 1974- ben is igazi karmestere és egyben szólistája is volt a nagyszerű NSZK-együttes­­nek. 1977 óta a New York-i Cosmos sztárja. Gianni RIVERA Az olaszok szemfénye, aki augusztus 18-án múlt 36 éves, az egyik fő része­se volt annak, hogy az AC Milan néhány héttel ezelőtt Itália bajnoka lett. Három VB alkalmával volt tagja az olasz válogatottnak: 1966, 1970 és 1974-ben. Ti­zenhat éves korában mu­tatkozott be az Alessandria csapatában, de egy év múl­va már a Milan játékosa lett. Ettől kezdve egészen máig, nem volt népszerűbb labdarúgója Olaszország­nak. Érdekes, hogy egyszer már abbahagyta a játékot, s vezetője lett a Milannak, azonban gondolt egyet, s egy idő múlva visszatért a zöld gyepre. És nem is akárhogyan. Rivera az a labdarúgó, aki a lej­jobb szinten tudta őrizni a hagyományo stílust, ám szüntelen, dagítva a mai játék­ legértékesebb elei Ezt persze csak olya­nos valósíthatta meg ő, aki csillogó techr képes megoldani a helyzetet, az egyszer komplikáltig. Rivera dolkodó labdarúgó. Ebben az évben be pályafutását, s poszt vár rá. Gerd MÜLL­El Az egyik teku­ NSZK-beli szakírót­ kérték a VB előtti találkozón a külföld­­égák, beszéljen rész válogatott csapatuk. A megkérdezett 1 gesen állt rendelk Többek között azt mondotta, hogy Sol szövetségi kapitány, den játékossal ül, megbeszéli a teendő­ben a pillanatban ez d és hangzott el: „­ mit mond Gerd R nek?” Pillanatnyi csend a volt a válasz: — Gerd Müllernek donképpen nem mond. Mert Gerd R nek évek óta az a­­­ta a klubjában is és fogatottban is, hogy a gólokat... Valóban nem volt vége sok utasításra, azt, hogy a gólokat i­­en kell rúgni, ezt az új évtizedben senki tudta jobban Gerd - nél. Még Schön sem Hát ilyen fiú volt Gerd Müller! Rivera O. Müller TÖRTÉNELEM Az első VB óta is százakra rúg azoknak a világklasz­­szisoknak a száma, akik annyi gyönyörűséget szereztek a nézőknek, akiknek példája, tehetsége, szereplése nyo­mán annyi fiatal indult el az úton. Ebben a kiadvá­nyunkban csak arra jutott hely, hogy a legkiválóbbak közül néhányukra emlékezzünk vissza — röviden. A vi­lágbajnokságok hősei közt — s ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni — nem 20, hanem legalább 200 érdemelné meg, hogy részletesebben és külön foglalkozzunk velük. Lehet, hogy majd erre is sor kerül... Az 1974. és 1978. évi VB szereplőiről ebben az összeállításunkban azért nem szólunk, mert egyikük-másikuk a belső oldalakon részletesebben kap helyet, hiszen még ma is ott vannak a legjobbak, talán az 1982-es VB leendő résztvevői kö­zött is.

Next