Labdarúgás, 1987. január-december (33. évfolyam, 1-12. szám)
1987. január / 1. szám
LABDARÚGÁS XXXIII. ÉVFOLYAM, 1987. JANUÁR 1. SZÁM Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal lapja Felelős szerkesztő: TABAK ENDRE Szerkesztőség: Budapest VI., Népköztársaság útja 47. 1061 Telefon: 420-542 Kiadja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat Felelős kiadó: DR. PETRUS GYÖRGY igazgató Kiadóhivatal: Budapest VI., Révai utca 16. Telefon: 116-660 87.2517/2001 Készült a Zrínyi Nyomdában Felelős vezető: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató INDEX: 25 501 HU ISSN: 0133-1221 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap- és Postaszállítási Igazgatóság (HPI) 1900 Budapest V., József nádor tér 1. közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HPI 215—96 162 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díj: negyedévre 48 forint, egy évre 192 forint A kongresszus közös ! Akik egy egész életre szólóan beleszerettek nálunk a labdarúgásba — menynyien lehetnek, nem tudom, csak sejtem, hogy ebben a hazában százezrekben lehet mérni — hej, de sokszor dugták össze fejüket a rohanó évek során. Olyankor is, amikor örülni kellett, olyankor is, amikor jócskán akadt sírnivaló. De könny tulajdonképpen mindig akadt, különösen azok számára, akiknek a könnyzacskói szüntelenül termelnek öröm és bánat idejében egyaránt. Könnyeink minőségét egy idő óta inkább a szomorúság határozza meg, s ha ma az a négy-öt ember dugja össze a fejét azon a környéken ahol én gyakran megfordulok, s a résztvevőket akárcsak futólagosan ismerem is a pályák környékéről, érzem, sőt tudom, hogy körülbelül miről is van szó. December első dekádján, mikor az MLSZ hívására 900 körüli hívő jött össze a Budapest Kongresszusi terembe, nem másért, csupán azért, hogy összedugja a fejét a gömbölyű labda ügyében, nekem az Ady vers befejező sorai jutottak eszembe: „S itt valahol, ott valahol / Esett, szép, szomorú fejekkel / Négyet magyar összehajol, / Miért is, miért is, miért is?” Azért, mert ez a 900 meghívott követe volt annak a 900 ezernek (vagy még többnek?) akiket megkönnyeztet a futball, de akik itt azért dugták össze a fejüket, azért hajoltak össze, hogy a könynyek inkább csak mosolygó szemekből áradjanak, ha véget ér a 90 perces varázslat, s a sípos ember megszólaltatja hangszerét. Ettől a kongresszustól senki nem várta „új idők, új dalait”, annál inkább azt, hogy összefoglalja mindazt, ami az elmúlt évtizedek során történt: ami lendítetta szekéren, ami fékezett, ami letérítette az útról, ami olykor visszavezette, ami az itthoni és a nemzetközi szüntelen versengésben olykor gyorsabb haladásra késztette, máskor pedig úgy látszott, mintha egy riksa próbálna a futball expressvonatának nyomába eredni. Azt várta ettől a kongresszustól a labdarúgás minden magyarországi barátja, hogy az okok feltárásán túl rendszerbe foglalja: milyen szakmai, szervezési, vezetési, nevelési problémákban kell átértékelnünk elméleti és gyakorlati tevékenységünket ahhoz, hogy ismét felzárkózzunk a vezető bolyhoz, s nem túlságosan hosszú idő múltán újra versenyben lehessünk. Ettől a kongresszustól természetesen senki nem várta — nem is várhatta el —, hogy mire elérkezik a zárszó, addigra meg is oldjon valamit a sportág ezernyi gondjából. De azt igen, hogy kijelölje a közös munka útját, hogy megállapítsa a Somogyi Jenő vitaindító beszédében és a 24 hozzászólásban megfogalmazott és megoldásra váró feladatok valóra váltásának sorrendjét. Ezt a munkát a magyar labdarúgás követei elvégezték, így hát, teljesen világossá vált — s ez az MLSZ új elnökségének, a vitában részt vevőknek érdeme —, hogy hol, miben kell változtatnia az eddigi gyakorlaton, mit kell megtartani a hagyományokból, milyen módszereket kell egészben vagy részben átültetni azokból az elméletekből és gyakorlatokból, amelyek más országoknak komoly sikereket hoztak a hazai színvonal emelésében, továbbá a nemzetközi sikerek kivívásában és teljesen egyértelművé vált az is, — ez mind az elnöki beszámolóból, mind a vitából kicsendült — hogy ez a kongresszus nem tavaszi álmok kergetésére mozgósított, hanem olyan feladatok megoldását tűzte ki célul, amelyek nem mára, nem is holnapra, inkább a holnaputánok hosszú során át valósulhatnak meg. Ám azt is látni kell, hogy a tengernyi feladat elvégzésének szeletei is csak akkor fejeződhetnek be eredményesen, ha a nekigyűrkőzés után nem holnap, hanem már ma belekezdünk a tervszerű, minden tekintetben összehangolt, közös munkába. Somogyi Jenő, az MLSZ elnöke, aki a társadalmi-gazdasági élet fontos pontjain gyűjtötte össze a vezetésre vonatkozó tapasztalatait, beszédét nem véletlenül kezdte a közös munkára való felszólítással, s azzal a megállapítással, hogy csakis a klubok, az MLSZ elnökségének és apparátusának egységes gondolkodása és cselekvése hozhatja meg az eredményeket — természetesen nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan színvonalas munkával. — Az indulás nehézség közé számítható, hogy ki kikerülnünk abból a több mi 30 esztendős sablonból, ami gátolta a munkát. Már vanak jó elgondolásaink, nagy részükkel az ÁISH egyetér Máris hozzákezdtünk a tér megteremtéséhez. Ebbe a kategóriába tartozik, hogy oly rendnek kell megteremtődni amely nemcsak az íróasztalokra, hanem a pályákra, nézőterekre, az öltözőkre, pénzügyek intézésére, s mésok egyébbre is vonatkozi Máris kidolgozás alatt van szervezeti és működési szabályzat és az ügyrendi mondotta az elnök. Aztán arról beszélt: világosan meg kell határozni, az MLSZ, mi az egyesülete teendője. Komolyan foglakoznak azzal a javaslattal , hogy jöjjön létre a Játék Bizottság. — Nem lennénk őszinte önmagunkhoz — folytatta a elnök -, ha nem beszélnén a labdarúgás helyzetével kapcsolatban a sikertelenségrő amelyben mi mindannyian érdekeltek vagyunk, hisze valahol részt vettünk a vezetésben. Ilyenkor előfordulint ezúttal is, hogy megjelentek a sikertelenségek vámszedői, akik a bajokból tudnak a maguk számán eredményt elérni. Tudjuk, a győzelmet nem kell magyarázni, a vereséget pedig nem igen lehet. De az is igaz hogy mi magyarok, ha eg gólt rúgunk, öt percig a földön fetrengünk örömünkben ha viszont kikapunk, akko abból mindjárt nemzeti tragédiát csinálunk. A továbbiakban figyelmeztetett arra is, hogy a futball már jó ideje nemcsak sport, hanem üzlet is a világban. Mi azonban az ebből rejlő lehetőségeket nem tudtuk a magunk javára kihasználni, ahogyan az módunkban lett volna, amikor az élmezőnyben jártunk. Ezen a szemléleten feltétlenül szükséges változtatni. Tudomásul kell venni hogy megváltozott a spoi társadalmi helyzete. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a 68 NB 1-es NB II-es és a harmadik vonalat jelentő Területi bajnoki meccsekre öszszesen nem megy ki fordulónként annyi néző, mit amennyivel egyszer meg le