Labdarúgás, 1987. január-december (33. évfolyam, 1-12. szám)

1987. január / 1. szám

inkára serkent­ hetne tölteni a Népstadiont. Ebből pedig a futball nem tud megélni! A helyzet sú­lyosságát jelzi az is, hogy a legutóbbi 6 esztendőben egy­­harmadával csökkent a játé­kosállomány , s ebből a 40 ezerrel csökkent állományból kell kiválasztani az élme­zőnyt. Ez a visszaesés és an­nak kisugárzása nemcsak a zöld gyepen vehető észre, hanem a közönség létszámá­ban is — állapította meg So­mogyi Jenő, majd így foly­tatta : - Az előbbi világbajnok­ságokból megtanultuk, hogy az európai futball jóval ke­ményebb a mienknél. Igye­keztünk so­kat átvenni ebből a játékfelfogásból. Ugyanak­kor azonban felhagytunk a magyar futball hagyományai­val, ami eredményes és szép volt... Úgy érzem, azt a szellemi többletet, ami a kombinatív játékunkban csú­csosodott ki, azt kiöltük já­tékosainkból. Jól tudom, sok minden megváltozott a fut­ballban, ám ennek a dél­amerikaiak, az olaszok, a spanyolok, a lengyelek — és sorolhatnám a többieket, akik zászlóvivői voltak a sportág­ban végbement változtatá­soknak — okosan sok mindent megtartottak nemzeti játékuk sajátosságaiból. A továbbiakban kifejtette, hogy hathatós intézkedések szükségesek a durvaságok el­követői ellen, meg kell szün­tetni a még fellelhető pro­tekcionizmust, fel kell lépni a gyanús eredmények kiala­kításában résztvevők ellen!­­ A futballt már régóta pénzért játsszák a világban. Több pénzért, mint nálunk , csak jobban elosztva. Nem hiszem, hogy Mexikó után olyan célokat kell kitűzni, hogy kevesebbet fizessünk a jó teljesítményekért. Ellenke­zőleg: többet kell fizetnünk játékosnak, edzőnek, játék­vezetőnek, mindenkinek, aki becsülettel és jól végzi fel­adatát. De csak azoknak! Sajnos, nálunk túl széles az a bizonyos piramis: túl ala­csony szinten kezdünk fizet­ni.­­ A gazdálkodás a sport­ban lemaradt az ország gaz­dasági mechanizmusa mö­gött, de az is igaz, hogy a szabályozás, a szervezettség, a gazdasági önállóság is va­lahol a hatvanas évek ele­jénél tart. Ebben a lemara­dásban az is benne van, hogy szinte senki nem vette időben figyelembe a klu­bok jelzéseit. Nekünk töb­bek között az is a felada­tunk, hogy többé semmi és senki ne kényszerítse bele a klubokat, a vezetőiket abba, hogy asztal alatt, feketén le­gyenek kénytelenek a saját pénzüket kifizetni és becsü­letüket kardélen táncoltatni, hogy mégis megmaradjon a magyar labdarúgás . . . Nagy tisztelet jár azoknak az egye­sületi vezetőknek, azoknak a társadalmi munkásoknak, akik tevékenységükkel bese­gítettek abba, hogy mégis­csak működhetett ez az agyonszabályozott labdarú­gás. Én úgy érzem, hogy az­­ MLSZ jó partnere lesz az AISH-nak többek között abban is, hogy terveit, ame­lyek a nagyobb önállóság irányába indítják a szövetsé­gek hatáskörét, tevékenysé­­gét, mielőbb teljesíthesse. — És abban is biztos va­gyok, hogy a jövőben az el­nökség a bizalom légköré­ben dolgozhat, mert korrekt partnere lesz a vidéki és a fővárosi egyesületeknek egy­aránt - mondotta Somogyi Jenő a vitaindító beszédében. A továbbiakban rátért az MLSZ különböző bizottságai feladatkörének és munka­­módszerének ismertetésére. Többek között elmondotta, hogy a büntetések szigorúb­bak lesznek. Az a játékos, aki durván lép fel ellenfelé­vel szemben, esetleg egy egész idényre való eltiltás­ban is részesülhet, és kárté­rítés fizetésére is kötelezheti őt a fegyelmi bizottság. A tárgyaláson mindkét érde­kelt félnek meg kell jelen­nie. Megemlítette, hogy nem mindenki értett egyet a já­tékvezetők kisorsolásával. A néhány őszi forduló alapján nem lehet végleges véle­ményt alakítani, erre a ta­vasz végén kerülhet sor. Megszervezzük a bajnoki mérkőzésekre a nemzetközi játékvezető cserét is. Talán ez fogja majd bizonyítani, hogy a legfőbb érték a játé­kos, ugyanakkor azt is, hogy a mérkőzéseken a játékveze­tők az MLSZ képviselői. Nemcsak a játékosoktól, a játékvezetőktől is meg kell követelni azonban az egy­mással való érintkezésükben a sportszerű magatartást. Az edzőknek pedig nem szabad a vereségekért áthárítani a felelősséget a játékvezetőre, mert ez nem más, mint a rossz teljesítményt nyújtó já­tékosok felmentése. Az átigazolási bizottság feladata olyan korszerű sza­bályzat kidolgozása, amely az egészséges felfelé áram­lást teszi lehetővé, figyelem­be véve a magyar labdarú­gás nemzetközi érdekeit is. Figyelembe kell venni a já­tékosok kölcsönadásának formáit, lehetőségeit. Olyan viszonyokat kell teremteni, hogy érdemes legyen az NB I-ben játszani. Ha ezt sike­rül megoldani, akkor az él­vonal — benne a válogatott csapatok is — egy sor nagy­szerű játékossal gazdagod­hat, mert az NB II-ben igen­is vannak komoly tehetségek, akik rövid idő alatt beépül­hetnek a legjobbak közé. Az edző­bizottságról szól­va állapította meg az elnök: — Ez a bizottság — hiszem — nem valamiféle munkaügyi döntőbizottság lesz, hanem a korszerű szakmai irányelvek kidolgozója és terjesztője. Er­re annál is nagyobb szük­ség van, mert az egész vilá­gon már régóta teamek dol­goznak az edzők mellett - orvosok, pszichológusok, a sportág kérdéseiben otthonos tudósok. Csak nálunk nem vált ez máig sem divattá. Pedig akár könnyűszerrel megszervezhetnénk, mert fő­iskolánk, sportkórházunk eh­hez nagyszerű hátteret jelent. Fel kell használnunk más or­szágok tapasztalatait. Meg kell találni a legjobb mód­ját annak, hogy miképpen kell bekapcsolódniuk az ed­zőknek az utánpótlásnevelés szélesebb keretébe, az álta­lános fejlesztés áramába, ab­ba, hogy gyorsabban fejlőd­jenek a gyerekek, a fiatalok. Meg kell találniuk a módot arra is, hogy értelmes, sok tapasztalat birtokában levő, már nem aktív játékosok tár­sadalmi munkában segítsék az utánpótlás folyamatát — mondotta Somogyi Jenő, majd így folytatta: — Mindenkit meghívtunk ide, akik értékei a sportnak, a futballnak, és azokat is, akiket szeretnénk visszahódí­tani a munkához. Neveket nem mondok, nehogy bánt­sam szerénységüket, de értse meg mindenki: a fiatalság felsorakoztatása és fejlődése érdekében szükségünk van rájuk m­ás témára áttérve. Néhány mondatot a né­zőtér hangulatáról, s ezzel összefüggésben a baráti kö­rök szerepéről. Ezeknek a köröknek nem csupán az a szerepük, hogy előteremtsék azokat az összegeket, ame­­lyekkel ki lehet egészíteni a labdarúgók prémiumát. Az is beletartozik feladatkörük­be, hogy a hangulatot irá­nyítsák a nézőtéren, megfé­kezzék azokat, akik a dur­vaságot dicsőítik, verekedé­seket kezdeményeznek, meg­kísérlik az ellenfél lejáratá­sát, szidalmazzák a játékve­zetőt. Miért a baráti körök általában tudják, kikből áll az a kisebbség, amely sok­szor a­kdályozza a nézők szórakozását. Aztán arról is szót ejtett, milyen nagy szükség lenne a pályák tartozékainak rendbe­­hozására és rendbentartásá­­ra, tisztántartására, a büfék választékának növelésére, to­vábbá arra is, hogy ne utá­lattal menjenek a nézők WC-kre, mint manapság. Mindehhez pedig hozzátarto­zik az is, hogy a jegysze­dők elfogadható mód­on érint­kezzenek azokkal, akik meg­váltották a jegyet. Mert mindez jelenleg kedvezőtle­nül befolyásolja a lelátók­ hangulatát. A beszéd befejező részé­ben hallottuk: — A feladat tehát ma: labdarúgásunk színvonalának emelése és az ehhez szük­séges feltételek biztosítása. Hogy ebben ne álljon be a felfejlődés sorában törés, a szakosztályok követeljék meg az anyagiakkal arányos szakmai munkát. Meg kell alakítani az NB I-es és NB II-es ligát, a Játékos Bizott­ságot. Ismét szerepeltetni kell — megfelelő előkészítés után — a magyar csapato­kat a TOTÓ-ban; vissza kell szerezni a kupák rangját; felül kell vizsgálni a labda­rúgás körül dolgozó szemé­lyi állományt. Az elnöki megnyilatkozás utáni vitában 24 meghívott vett részt. Javaslataik ismertetésére következő számunkban visz­­szatérünk. Most csak annyit: nem akadt egyetlen olyan hozzászólás sem, amely ne állított volna előtérbe egy vagy több olyan kérdést, amely alkalmas arra, hogy segítse labdarúgásunkat az előrehaladás útján. Már ez a vita is igazolta, hogy a társadalmi munkások készen állanak a tervek megvalósítására, s ez vissza­jelzése annak, hogy az MLSZ a várható nagyobb önállóság birtokában az egész országban segítő ke­zekre talál, megvalósulhat az együttdolgozás óhaja.

Next