Lányok, Asszonyok, 1988 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

LÁNYOK, ASSZONYOK 1988. I.szám JANUÁR COBETCKM JKEHU1MHA SOVIET WOMAN LÁNYOK ASSZONYOK PHUNCTUENXO LAMUJER SOWETICA ** I* *3 -k SOWJETFRAU MULHER SOVIÉTICA NEUVOSTONAINEN LA FEMME SOVIÉTIQUE iitfefzfrí -íTtf Olga Licskina, az északi összetett sportmestere, a Krilatszkoje sportkomple­xum módszertani oktató­ja Fotó: G. Rozov A CÍMLAPON: A SZOVJETSZKAJA ZSENSCSINA CÍMŰ TÁRSADALMI, POLITI­KAI, IRODALMI ÉS MŰ­VÉSZETI FOLYÓIRAT MAGYAR NYELVŰ KI­ADÁSA. MEGJELENIK HAVONTA, OROSZ, MA­GYAR, ANGOL, ARAB, BENGÁLI, FINN, FRAN­CIA, HINDI, JAPÁN, KÍ­NAI, KOREAI, NÉMET, PORTUGÁL, SPANYOL ÉS VIETNAMI NYELVEN. ALAPÍTÁSI ÉV: 1945. Lányok, Asszonyok 1988 *zD k O z É » SzDtz Üz s­z *z D H 0 Z 1 ¡ A MAI NŐ A MUNKAHELYEN ÉS OTTHON Szociológiai felmérések tanúsága szerint a nők túlnyomó többsége el sem tudja képzelni magáról, hogy csak feleség és anya legyen. De vajon hogy tetszik ez a férjeknek és a gyerekeknek? És egyáltalán, hogyan vélekednek erről a férfiak és a nők? Megindítjuk a vitát. Kérjük olvasóinkat, kapcsolódjanak be. Négy emberrel beszélgetek. Valamennyien Minszkben laknak és dolgoznak, vala­mennyien a közvetlen tapasztalatok alapján, tehát nem elvontan ítélik meg a tevékeny fele­ség előnyeit és hátrányait. Előbb azonban hadd mutassam be az asszo­nyokat: egy nagy tudományos intézet igazga­tója, egy építészmérnök, egy főiskolai rektor és egy gyermekszakorvosi rendelőintézet osz­tályvezető orvosa. Különböző korúak, teljesen eltérő ízléssel, szokásokkal és érdeklődési körrel. Ljubov Hotilevának már unokái vannak. Alla Vasziljevics fia 11 éves. Nyina Krasznova családja mindössze kéttagú, ketten vannak a férjével, Ljudmila Saternyik viszont nincs férj­nél. Tipikus dolgozó nők, hetente öt napon át legalább napi nyolc órát dolgoznak. Néha sok­kal többet. Most pedig a férfiaké a szó.­ ­ A férj­i az egyenjogúság­a mellett tör­t lándzsát, de .. . - Egészen természetesnek tar­tom, ha a nő tanul, érdekes munkát akar végezni, szeretne előbbre lépni - mondja a 36 éves Nyikolaj Vaszil­jevics. - Nem látok abban semmi különöset, hogy a feleségem néha később ér haza, mint én. Hiszen a gyermekorvosi rendelőintézet nyolc részlegének a munkájáért, hatezer gyermek egészségéért felelős. És a munkáját kifogástalanul ellátja. Ma­gam is orvos vagyok, ezért meg tu­dom ítélni szakmai kvalitásait. Már az egyetemen lehetett látni, hogy jó szakember lesz (együtt tanultunk). Miért várnánk el tőle, hogy hiva­tása (és az általa gyógyított gyer­mekek) rovására több időt töltsön otthon? No meg nekem sem esik le a korona a fejemről, ha elkészítem a vacsorát, ellenőrzöm a fiam lecké­jét, vagy kitakarítom a lakást. Meg­győződésem szerint az egyenlő jo­gok egyenlő kötelességekkel is jár­nak. A családban is. De lehet, hogy a férjeknek ma több lett a köteles­ségük. Hiszen amikor Álla fáradtan jön haza, amikor kellemetlenségei vannak, az én dolgom, hogy oldjam a feszültségét. Ráadásul én csak or­vos vagyok, sebész. A feleségemet viszont a kerület lakói tanácstagnak választották. Rengeteg a társadalmi munkája, a gondja. Esténként és munkaszüneti napokon gyakran csöng nálunk a telefon, tanácsért jönnek Alléhoz szomszédok, isme­rősök és ismeretlenek. Nem tagadom, büszke vagyok ar­­a, hogy a feleségem ilyen népsze­rű, hogy annyi mindenre jut ideje egyetlen rövid nap alatt. Egyébként otthon is dolgozik: varr, köt, reme­kül főz. A fiunkkal is sokat foglalko­zik. Az egész család együtt jár ki­rándulni, uszodába, színházba. Nekem nagyon tetszik, hogy a fe­­eségem mindig derűs, kiegyensú­lyozott, energikus, gondosan ügyel arra, hogy szép és divatos legyen. Soha nem unatkozom a feleségem­mel. A tevékeny nő valóban egészen normális jelenség. Bár, őszintén megvallva, szeretném, ha többet láthatnám Allát, ha többet lehetnék együtt vele. Szívesen nevelnék nem egy, hanem két-három gyereket. De tudnunk kell választani, ha azt akar­juk, hogy a feleségünk boldog le­gyen. Még ha ezért valami áldoza­tot hozunk is. ■ A fiú tele van . -Azt mondják, hogy a mai nők keve­sebb figyelmet fordítanak gyermekeikre. Nem tudom, bizonyára vannak ilyen csa­ládok is. De mi a fivéremmel soha nem tapasztaltuk édesanyánk elfoglaltságá­nak negatív következményeit - mondja vállat vonva Andrej Kedrov, Ljubov Hoti­­leva 27 éves fia. - A munkahelyén aka­démikus, professzor, intézeti igazgató, neves genetikus. Otthon viszont csak édesanya. Kedves, jó, vidám, nagyon gondos anya. Nem emlékszem egyetlen olyan esetre sem, hogy munkahelyi gondjait éreztette volna velünk, fiaival és unokáival. Vagy apámmal. Bár most már, felnőtt fejjel megértem a helyzet egész bonyolultságát: édesapám ugyan­is a felesége által vezetett intézetben dolgozik. Elképzelhető, milyen tapinta­tosnak, megfontoltnak kell lennie a ve­zető beosztásban dolgozó feleségnek, hogy ne bántsa a hozzá beosztott férje férfiúi hiúságát. Ma már mást is megértek Édes­anyám elfoglaltsága, tudományszerete­­te, becsületessége, elvhűsége, köteles­ségtudata minden szónál és kioktatás­nál nagyobb nevelő hatással volt ránk. Ezt a saját fiair­on is tapasztalom. Mert a feleségem is tudós, szintén sok időt és erőt szentel a munkájának. És a mi fiunk sokkal önállóbb, komolyabb, kötelesség­tudóbb, mint azoknak az ismerőseimnek a gyerekei, akiknek a felesége a család kedvéért otthagyta a munkahelyét. A velem egykorúak többségének meggyőződése, hogy a fiatal nő nem is lehet másmilyen. Nem értem azokat, akik csak a családnak élnek. Minden­esetre én nem vagyok ellene annak, hogy a feleségem ha nem is akadémi­kus, de a tudomány doktora legyen. De csak azzal a feltétellel, hogy nem lesz a főnököm Mi nem vonjuk kétség­be a nők tehetségét, okosságát, és úgy tartjuk, hogy velünk teljesen egyforma joguk van a karrierhez. De... bánt, ha megelőznek bennünket. Az apa örül és sóhajtozik­ ­ Mint minden szülő, azt akartam, hogy a lányom tanuljon, érdekes min- optimizmussal. B■

Next