Látó, 1994 (5. évfolyam)
1994 / 2. szám - IRODALOM ÉS ISKOLA - GÁBOR GABRIELLA: Petőfi Sándor: Elpusztuló kert ott a vár alatt...
IRODALOM ÉS ISKOLA Petőfi Sándor: Elpusztuló kert ott a vár alatt... Elpusztuló kert ott a vár alatt, Elpusztuló vár ott a kert felett... Rajtok borong homályos-szomorún Az őszi köd és az emlékezet. Eszembe jut rótok, mit a haza Veszített egykor s amit szívem nyert. Elhúnyt vitézek sírja az a vár, S élő szerelmem bölcsője a kert. Itt lenn 'nógattam én ölemben őt, Itt lenn öleltem én galambomat, S ott fönn tanyáztak hajdan a sasok, Ott fönn tanyáztak a Rákócziak. Dicső vitézség! édes szerelem! Bejárom egyszer még e helyeket, Ma itt vagyok még s holnap távozom, S tán vissza többé nem is jöhetek. Lesz-e ezentúl, oh kert, aki majd Édes gyönyörrel jár e fák alatt? Lesz-e ezentúl, oh vár, aki majd, Szent tisztelettel nézi tornyodat? Vannak emberek, akiknek lelkére úgy íródnak rá a költői alkotások, akár egy magnószalagra: azonnal, könnyedén és felejthetetlenül. Bármikor elindítható a szalag, s a versek hibátlan pontossággal szólalnak meg. Nem kínos memorizálás ez náluk, hanem a fogékonyság könnyed megnyilatkozása: ami olvasás közben igazán megtetszik nekik, azt hamar fel is fogják, az már az övék, azt már kifogástalanul „fújják”. Én nem egészen vagyok így a versekkel. Kevés verset tudnék megközelítő pontossággal elmondani, azok közül, amelyeket eddig megtanultam. Viszont, ha nem is tudom betéve őket, mégis az alkotások gondolati hatása, hangulata örökre az enyém. Pályázatunkon III. díjat nyert elemzés.